Frissítő bejegyzés 1. rész Spanyolország – Granada – Salmorejo

Ideális esetben évente egyszer elmegyünk A Nagy Utazásra.  Vannak kimondott vagy kimondatlan célpontok és manapság egyre ritkábban, de még akadnak repjegy akciók. Egyszer ennek a két görbének lesz egy metszés pontja, azaz megszerezzük a repülőjegyet, majd foglalunk szállásokat, programokat, további reprejegyet, buszjegyet, vonatjegyet vagy ami kell, és kialakul az utazás.  Így is nagyon sok pénzbe kerül, de bármennyire is soványabb lesz a bankszámlánk, mi mégis mindig gazdagon térünk vissza. Egy utazás alatt rengeteg dolgot tapasztal az ember, sokmindent lát, megért és tanul. Ilyen aspektusban még sose szedtem össze az emlékeim, hogy miket tanulunk másoktól a tekintetben, hogy az elvetemült meleget túléljük. Alább néhány nemzet, néhány frissítő praktikája.

Spanyolország_Ronda

Salmorejo itthon

Spanyolországban átutazóban töltöttünk néhány napot. Rengeteg ételt meg szerettünk volna kóstolni, de annyira elragadtak bennünket a tapasok, és tapas bárok hangulata, hogy nem tudtunk szabadulni a helytől. Spanyolországban akkor már tombolt a válság és igazi mélypontról cikkeztek az újságok. Mi Granadában voltunk, a kisebb falvakat nem volt lehetőségünk megnézni, ahol nagyobb nyomott hagyott a rossz gazdasági helyzet, de a városokban külső szemlélőként biztos, hogy nem érződött ennek a nyoma. Granadában reggel 9-kor már át lehetett élni az ébredező város hangulatát, – amiért egyéb helyen legkésőbb reggel 7-re az utcán kell lenni – és 10 előtt sehová nem tudtunk beülni reggelizni.

Granada ébredéskor és délután

Dél körül tele voltak a tapas bárok, majd kiürültek, vagy be is zártak, este 7kor kényelmesen le lehetett ülni viszont este 8-tól már helyi rutinnal kellett rendelkezni ahhoz, hogy ételhez jussunk. Mindenki ott volt társasággal, evett, ivott, beszélgetett, vitatkozott, hatalmas hangzavar, pörgés a pult mögött, a vendégek között, szinte robbant a hely a sok energiától. Néhány idős bácsi egyedül ment le, kikérte a tapasát és az italát, beszélgetett a pultossal egy darabig, majd mikor annak sok dolga lett, ő elment ugyan, de a bácsihoz mindig csatlakozott egy másik magányosan útnak indult evő vagy ivó cimbora, így senki se volt egyedül, egy pillanatig se. Spanyolul nem beszélünk, ők pedig kevéssé beszélnek angolul, a legnagyobb turistagettóban is csak spanyol nyelvű étlap volt, így limitáltan értettük a választékot. De mivel jobb helyeken az  italhoz jár egy ingyen tapas, ami esetünkben szinte mindig más típusú spanyol vörösbor és sangria volt, és az alkoholt természetesen az étel előtt hozzák ki, éhgyomorra egy ital után igen vidáman vettük a nyelvi akadályokat.

Granda tapas este 7kor és 8korEgy alkalommal kértük a szállásadónkat, hogy mondjon egy helyet ahová ők, a helyiek járnak a haverokkal. Sajnos vagy szerencsére, (ezt még én se tudom eldönteni) abban az időben mentünk mikor pangott minden, a helyek fele még zárva volt, minden kellemes és nyugis volt. Itt találtunk egy pincérnőt aki jól beszélt angolul, tulajdonképpen dolga se volt, így folyamatosan túráztattuk ő meg boldogan csevegett. Ő volt az, aki sokat mesélt a tapasokról, a helyi szokásokról, a rengeteg macskájáról és mindent megkóstoltunk, sőt még ajándék kóstolókat is kaptunk.

Ő mesélte, hogy klasszikusan az ital mellé jár egy ingyen tapas, amit mindig a konyhafőnök választ ki, leginkább azt, amiből aznap a legtöbbet csinálják, vagy a nagyobb helyeken, dedikáltan főznek egy ingyen tapas adagot. Ezt a szokást Granadában rendre be is tartották, de Rondában már nem.  Ha pl. egy ilyen helyre ebédidőben bemegy az embert azt látja, hogy a vendégek 90%-a egyféle ételt eszik, az az italhoz  járó ingyen tapas.  Egyébként pedig ez a tapas bárba járás abszolút része a helyiek életének. A világ legtermészetesebb dolga, hogy ülnek az utcán, iszogatnak és falatkák fölött csevegnek. Vagy egyik tapas bárból a másikba mennek, és egy éjszaka alatt 3-4 helyet meglátogatnak, hisz többnyire étel vagy ital tekintetében minden bárnak van valami specialitása.

Egy ilyen „tapaszolás” alkalmával ettem először Salmorejo levest, (mellé Migas-t) és nagyon ízlett. Talán a Salmorejo az az étel ami leginkább Spanyolországra emlékeztet, ez ugrik be először ha spanyol gasztronómiáról van szó. Persze tolong még a sorban a migas, a manchengo sajt, a sok finom sonka, és a szeletelt vagy a vörösborban sült chorizo kolbász.

Tapas bár Ronda

A leves egy klasszikus dél spanyol étel, hasonló a gazpachohoz, de nincs benne uborka, paprika, szinte csak paradicsom, fokhagyma, száraz kenyérrel sűrítve és mandulával dúsítva. Az állaga pedig olyan mint egy mártásé. Kis tálkákban vagy poharakban, olivaolajjal és finom spanyol (serrenao) sonkával és tojással tálalják.

Elkészítési idő: 20-30 perc
Mennyiség: 4 személyre, kb. szűk másfél liter

Hozzávalók:

  • Kb. 2-3 tenyérnyi szelet száraz fehér kenyér
  • 2 duci fokhagymagerezd
  • 40g mandula
  • 1 kg paradicsom
  • Kb. 100 ml olívaolaj, (lehetőleg spanyol, de közülük egy enyhébb, pl. hoji blanca)
  • szűk 1 ek. sherry vagy vörösbor ecet. Ha valakinek balzsamecete van szerintem abból ízlés szerint ugyan, de max. 1 evőkanállal lehet beletenni.
  • Só, bors ízlés szerint
  • Tálaláshoz, tálanként két szál spanyol vagy olasz érlelt sonka, és keményre főtt tojás.

Granada

  1. A száraz kenyeret pár percre beáztatjuk hideg vízbe. Ez idő alatt hámozzuk meg a paradicsomokat*, majd a kenyérből nyomjuk ki a vizet.
  2. A sót és a fokhagymát mozsárban összetörjük, míg pasztaszerű állaga nem lesz, vagy vastag pengéjű késsel összenyomkodjuk. *
  3. Ezt a pasztát, a kenyeret, az olívaolaj kb. felét és a mandulát turmix gépbe tesszük és finomra aprítjuk. Lassanként hozzáadjuk az olívaolajat.
  4. Ezt követően a paradicsomot és az ecetet is hozzá adjuk, majd simára turmixszoljuk.

Alhambra

Megjegyzések:

  • A leves színe nem lesz olyan piros mint a gazpachoé, vagy az itthoni paradicsomlevesé, hanem szép narancssárga.
  • Ha el akarjuk hagyni a hagyni a mozsaras részt akkor a turmixgépbe először tegyük be fokhagymát, a kenyeret, a mandulát, dolgozzuk össze és folytassuk a többi hozzávalóval.
  • Paradicsomhámozás: A paradicsom aljára és tetejére késsel egy kis keresztet vágunk, tálba tesszük, és forrásban lévő vízzel leöntjük. Egy percig így hagyjuk, majd hideg vízzel leöntjük. Így könnyen lejön a héja.
  • Létezik olyan változat, ahol nem kell megpucolni a paradicsomokat, vagy ahol a végén még egyszer át kell passzírozni egy szitán. Ez esetben felesleges a pucolással kínlódni.
  • A hűtőben kb. két napig tartható el.

Granada

Advertisements

2 thoughts on “Frissítő bejegyzés 1. rész Spanyolország – Granada – Salmorejo

  1. Gyönyörűek a fotók ismét, szuper a beszámoló és a leves is nagyon meggyőzött. Szeretem az ilyen leveseket, a krémeseket, és a színe fantasztikus. Az én paradicsomszószom is ilyenné válik turmixolás után. Ki fogom próbálni. Köszi az ötletet!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s