Frissítő bejegyzés 2. rész Burma (Myanmar) – Egyszerű ubi snack

Érdekes, ha egy turista elmegy egy távoli országba, alig találkozik helyi étellel. Ezt Marokkóban tapasztaltuk leginkább mikor, pl. a sivatagi túrán helyiek főztek nekünk, de alig használtak fűszereket, és sok étteremben lehetett érezni, hogy a kevésbé kalandos turistákra szabták az ízeket. A legjobb merguez kolbászos ebédet akkor ettük mielőtt a 4 napos túra előtt lerobbant az autónk egy faluban, és míg a túravezetőink egy spontán alakult szerelő csapattal a jeep-et próbálták működésre bírni addig mi leültünk és berendeltük az útszéli sütödéből a késői ebédet, ami remekül kinéző kis kolbászkák voltak faszénen grillezve, pitával, salátával és nagyon finom helyi olivabogyókkal. Majd miután túravezetőnk túlélte a szívrohamát, csak annyit kért, hogy a főnökének ne mondjuk el, hogy nem a szállodában ettünk ahová vinniük kellett volna. Mondjuk a saláta valóban necces volt…..

Burma_10 Inle tó

Burma_15

Burmában közel két hetet töltöttünk és aligha tapasztaltuk meg az igazi burmai ízeket. A szállásokon nagyon turistákra redukálva főznek, az utcán pedig nem mindent mertünk megkóstolni.

Burma_8

Burma 7_ Utcai kaja Taunggy

De néha azért csak sikerült valami helyi ízt elkapni. Számomra meglepő módon nagyon nehezek voltak az ételek. Az igazán autentikus helyen, rengeteg olajjal főztek, amitől ugyan laktatóra sikerültek a fogások, de alig bírtunk felállni egy egyszerű zöldségcurry után. Persze nem is kellett elsietni, hisz miután megrendeltük az étlapról a sört és az üdítőt, azt kb. fél óra múlva kaptuk meg. Ilyenkor nem szólnak semmit. Annak ellenére, hogy nem ez az első hasonló tapasztalásunk, akkor még az sem tűnt fel, hogy valaki a családból motorra ül és elhajt. Akkor indul be a gravitáció, és esik le minden miután visszaér a családfő és a motor kosárkájában egy átlátszó nejlonban két üveg sör van. Ezt hátra viszi, majd az asszony egy percen belül „tálalja” nekünk.

Egyébként a burmai városokban és falvakban három tipikus módja van a meleg átvészelésének. Minden harmadik utcasarkon van egy kis házikószerű objektum, amin többnyire két nagy kerámia kancsó áll, benne vízzel, a tetején, esetleg mellette pohárral. Aki arra jár és megszomjazik (és lehetőleg nem turista) merít belőle.

Burma_1

Burma_2

A másik kultikus hely a teaház.  Akármerre is jártam – nagyvárosban vagy kis faluban – katonásan ugyanarra a designra készültek. Kis műanyag asztalok és székek, szemléletesen akkorkák mint az ikea bébiszoba berendezései. Ez mind kerthelyiség, azaz van egy pult és egy ponyvával letakart rész, hogy védve legyenek a vendégek a monszuntól.  Az asztal közepén van egy cukros tál, és kész.  A betérők kapják a sima vagy a tejes teát. Este gyertyák és sok helyen lampionok gondoskodnak a hangulatról, ami sikerül is, hisz esténként tömve a hely bételt rágcsáló piros fogú helyiekkel.

Burma_3

Persze, hogy helyiekkel, hisz abban az országban alig látnak turistát. Kicsit olyan érzése van az embernek mint a budaörsi Max Cityben. Ha oda egyszer bemegyünk, megnézünk két boltot, eszünk a Montenegro Gourmetnél, és ez idő alatt (ellenben pl. az Ikeával) mindig ugyanazok az emberek jönnek szembe velünk. Burmában buszoztunk kilenc órát, és a célponton azokkal a svájciakkal keveredünk egy túrára, akikkel pár napja ugyanazon a sztupán néztük Bagani a naplementét. Az Inle tónál folyamatosan belebotlunk a már régóta ismerős nagyon szőke skandináv családba, akiket Baganban láttunk, és ismét üdvözölhetjük azokat, akikkel pár napja együtt alkudtunk valamilyen helyi csetreszre. Visszatérve a teázókra mi mást mondanánk hangulatosnak, de be kell látni, ezek a tipikus teakertek igazán bájosak. Bár nem mertük kipróbálni, úgy ahogy a helyiek, de a mai napig mosolyogva és jó szívvel gondolok vissza ezekre a helyekre. Számomra abszolút fémjelzik a burmai társasági életet, hozzátartoznak az ország hangulatához és végre egy kis kikapcsolódást jelentenek az ott élők a napi, és nem kis megélhetési és politikai gondjaik mellett.

Burma_4

A harmadik dolog pedig a burmai nők védjegye, a Tanaka. Ez egy helyi fa kérgéből kinyert, egy kicsit talán egy lágy gipszhez hasonló tejeskávé színű kozmetikum, amit vízzel lágyítanak és arcukra kennek, többnyire egy egyszerű pötty, de néha levél, vagy gyerekeknek egyéb vicces állatka formában. Részben hűsít, ugyanakkor megvédi a bőrt a nap káros sugaraitól is. Azt mondják, ezen kívül nagyon jó hatással van a bőrre, megelőzi a ráncosodást. Bár nem vetettem magam mélyen a témába, de tény, a burmai nőknek, még az idősebbeknek is, feltűnően szép arcuk és bőrük van. Szóval úgy tűnik nem véletlen nem váltak meg tőle az elmúlt két-háromezer évben. Kicsit enyhítve a tanaka érdemét, hozzátartozik az igazsághoz, hogy Burmában feltűnően nagy számban vannak igazán szép emberek, érdekes arcú lányok és nagyon helyes gyerekek.

Burma_9 Tanaka

Ami viszont nagyon egyszerű, de nagyszerű ötlet azt egy közel két napos kiránduláson tanultuk. Divatosan öko túrának is lehet nevezni, gyakorlatilag az történt, hogy másfél napon át jártuk a burmai falvakat, és az éjszakát egy helyi családnál töltöttük, egy tipikus hegyvidéki cölöpös házban, a családdal, az egész éjszaka síró csecsemővel, akit nekünk is adtak volna, csak, hogy jobb élete legyen, a túravezetőkkel, és a svájciakkal. A kertben a ház és a wc között pihenő tehenekkel és hajnalban kelő kakasokkal volt teljes a kép.

Burma_5

Burma_11 Falu

De mielőtt ide megérkeztünk, a nap felénél egy kis faluban a helyi füves ember házában pihentünk meg. A füves ember nagy tiszteletnek örvend és nem is lehet akárki. A gyógyítás tudománya mindig apáról fiúra száll, de ez a falu egyedi helyzetben volt, mert nem volt a gyógyítónak fiú leszármazottja. Nem tudom, hogy kezelték ezt a helyzetet, de ha jól értettük a bácsi leány unokája kezdte átvenni nagyapja feladatát.  Itt kaptunk inni és egy kicsit enni. Uborkát. Ez az útikönyvek szerint félelmetesen hangzik, mert friss zöldség ami a veszélylistán van, de ezt félbevágták, megpucolták, meg se kellett mosni. Lehet vitatkozni a tálról, a késről, a kis sóról, de közlöm semmi bajunk nem lett, csak jobban lettünk és felfrissültünk. Ázsiában létezik olyan uborka, ami szinte akkora mint egy jókora tök. Persze uborka íze van, de valahogy mégis egy kicsit más mint amit megszoktunk. Nagyon lédús, nagyon finom, nagyon rostos. Hihetetlen jól esett abban a melegben. Mégis ettünk valamit, és pótolta az elvesztett folyadékot.

Burma_12 Füves ember

Burma_14

Burma14 falu

Itthon az üzletekben nem jellemző, de a piacokon néha vidéki néniktől bácsiktól el lehet csípni egy-egy nagyobbra nőtt uborkát. Utoljára pl. Sali ubi néven jutottam hozzá. Talán ez hasonlít rá leginkább, de sajnos még ez se olyan lédús mint az ottani. Ennek ellenére szintén finom, szintén remekül pótolja az elveszett folyadékot, és igencsak figyel a vonalainkra. A nyári kánikulában csak ezt kell felszeleteli, esetleg egy kis sóval meghinteni, és kész a frissítő snack.

Burma_6 ubi

Burma_16

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s