Frissítő bejegyzés 4 – Indonézia/Bali – Kardamomos rózsavizes lassi

Indonéziában a csípős ételeken túl nagyon speciális kánikula túlélő gyakorlat nem volt. De mégis van néhány apróság, ami ehhez az országhoz köt, és nagyon kellemes, sőt hasznos emlékek fűződnek hozzá.

Kardamomos rózsavizes lassi

Bali_Frangipani virág

Sokszor kérdezik, hogy mi volt a legjobb hely ahol valaha voltam, amire elvből nem szeretek válaszolni. Hisz bármerre is jártunk mindig volt valami, ami pozitív értelemben mély nyomot hagyott bennem. Az egyik út nem hasonlítható a másikhoz, és az egyik élmény nem pótolja a másikat. Ezért (is) úgy gondolom, ez egy olyan dolog amiben nem kell döntést hoznom. De a nem hivatalos válasz az, hogy a szívem csücske mégis Indonézia, és az országon belül ahol legtöbb idő töltöttem, Bali. Hozzátartozik a szokásos ázsiai dzsumbuj, de templomaival, a rizsföldjeivel, szellemeivel, a sajátos hindu vallásával és persze az ételeivel tényleg egy egyedi kis sziget a térségben és talán az egész világban. Ők nem is vallják magukat indonézeknek, ők balinézek.

Bali7

Ubudban a Bumbu Bali étteremben – ebből kettő van, az igazi az, amit a Svájcból emigrált Heinz von Holzen nyitott Nusa Dua-n, de mi nem ott voltunk – ittam először egy teljesen indiai vagy inkább közel keleti ihletésű lassit ami nagyon egyszerű volt, mindössze kardamommal és rózsavízzel volt ízesítve.  Itthon többnyire átlátszó rózsavizet lehet kapni, de ott egy kissé rózsaszín volt. Többször visszamentünk, hogy egy snack gyanánt igyunk egy pohárral, gyakorlatilag ki is váltotta az ebédet. Ez volt az az íz, amit folyamatosan kerestem miután hazajöttünk, még évekkel később is. Indiai éttermekben sose volt, ha itthon csináltam mindig finom lett, de sose jött az az érzés, hogy „igen, ez most olyan mint ott”. Szóval vissza kellett menni. Vajon öt év után mi vár ott rám? Az éttermet a válság egy kicsit megcsonkította, a terasz felét, pont azt a kerthelyiséget amit nagyon szerettünk eladták. De a hely, az étlap semmit se változott. A lassimat is pontosan úgy csinálták, ahogy az emlékeimben megmaradt és azt az íz világot kaptam, amit vártam. És amit persze mindenki meg akart kóstolni, hisz kíváncsiak voltak mire fel ez a hatalmas rajongás, így a végén már komoly védelem alá kellett helyezni a szerzeményem. Szerintem meg tudom csinálni Olyanra, de ahhoz, hogy Pont Olyan legyen, nem kérdés….. ahhoz ott kell lenni. Azt ott kell inni. (O:

A másik érdekesség a zöld palacsinta fagyival. Ázsia nem a cukrászművészetéről híres, de ha híres is, sokszor inkább a meghökkentő kategóriában ér el előkelő helyezést.

Meghökkentő piacos éddességek

Meghökkentő

Az egyik szállásunkon nagyon extrémül kedves és barátságos volt a személyzet. Szó szerint sajnáltuk mikor meg kellett válni tőlük, és nem is könnyítették meg a dolgunkat az utolsó reggelünkön mikor vártuk a minibuszt, ami a következő célpontra indított el minket. Velünk voltak, beszélgettek, kérdeztek, meséltek. Aztán jött a néni fején egy hatalmas kosárral, és rohantak hozzá. A néni a kosárban kis sütikéket hozott, így mindenki hatalmas válogatásba kezdett, majd mindenki megmutatta melyik a kedvence édessége. Én is vettem is néhányat az útra. Ekkor mesélték, hogy otthon nem szoktak reggelizni. Tulajdonképpen nincs is rá idejük, mert korán kell jönni dolgozni, így felkelnek, elkészülődnek, fontos momentumként kiemelték, hogy megcsinálják a kis „offering”-eket. (Lényegében vallási áldozatnak/felajánlásnak lehet fordítani ami többnyire banánlevél, rizs, virágok, füstölő.) Persze ezzel úgy elmegy az idő, hogy már indulni is kell. De offering nélkül nem kezdődhet nap. Ha valakinek nagyon nincs rá ideje, akkor megveszi, de ennek hiányában nincs se indulás, se öko túra, se semmi.

Bali_Offering

Ezért reggeli gyanánt marad a kosaras néni portékája. Egyébként a balinéz egy snackelő népség. Ritkán esznek sokat, és hasonlóan ritkán együtt, egy asztalnál. Ha igen akkor többnyire valamilyen vallási eseménykor (mondjuk ez ellentmondás, mert abból rengeteg van) vagy családi ünnepen, esetleg hétvégén.

Bali_Ceremónia

Olyan „fancy” éttermekben mint amilyenekbe mi turisták járunk, soha. Ha közösen vagy egyedül elmennek enni, akkor is csak a helyi kis kifőzdékbe, úgynevezett warungokba járnak. Egyébként pedig mindig bekapnak gyorsan valami kis apróságot, ha megéheznek. Például falvakban több generáció él együtt egy otthonban, néha ott is dolgoznak, így mindenkinek megvan a maga dolga a kis közösségben. Nagyon sokszor csinálnak hatalmas adagban tenyérnyi banánlevél kosárkákat, azaz banánlevélben párolnak zöldséget, halat, fűszerekkel, így ha valaki megéhezik, csak elemel egy kis táskát és folytatja amit elkezdett, a többi pedig megy a piacra és ott adják el, azoknak akik olyan típusú közösségben élnek ahol nem főz rájuk senki.

Bali_falu

Így akiknek más jellegű, otthontól távoli munkája van, lehetősége van piacról, vagy útszéli kis üzletekből enni. Ha ez még mindig nem elérhető, arra van a mozgóárus. A motorbicikliket úgy alakítják át, hogy hátul egy üvegdobozból árulják ezeket a kis snackeket, rizs, vagy tésztaételeket és sok esetben leveseket. Nem mellesleg a motort egy kis standdá alakítják át. Ez a módszer valójában egész Dél-kelet Ázsiára jellemző, a különbség a receptekben van és abban, hogy milyenre designolják vagy milyen funkcióval látják el a járműveket.

Bali5

Visszatérve a zöld palacsintára és a reggeli apróságokra, ezek egy kicsit keverednek nálam, vagy átfedések vannak az agyamban, de szerintem a való életben is. Kb. így néz ki a dolog: Kue Lumpur, kis muffin szerű süti, amiknek az alapja tojás liszt és kókusztej. Ők persze nem muffinformában, hanem egy régi öntöttvas formázóban sütik gömbölyűre. Mint manapság a cake-pop. (Ezek szerint a cake pop Indonéziából ered!!!! Ez nálam az évtized felfedezése. Ha pár év múlva valaki ilyen vagy hasonló formában fog tojást sütni, jelentem az Thaiföldről fog eredni.) Kis falvakban ezt árulják az utcán egy kis zsebpénzért, ugyanakkor egyben olyan tipikus piacos étel, mint nálunk a lángos. Csak édes. A süti valójában a pandanus levéltől (egyfajta pálma) kapja a zöld színét. Ezt meglocsolják pálmacukros sziruppal, és friss kókusz reszelékkel tálalják. Mi is a reggeli piacon kóstoltuk, és Isteni finom így együtt.

Reggeli piacos finomság

Elvileg ennek az újragondolt változata lehet amit egy „fancy” étteremben ettünk az egyik vacsira. Vastag zöld palacsintatészta, benne a kókuszos pálmacukros töltelék, és vanília fagyival tálalva. Aznap nagyon fáradt voltam, nem is élveztem annyira az éttermét, mint egy jobb napokat látott állapotomban, de ennél a pontnál teljesen felvillanyozódtam. Elképesztően finom volt. Kissé más formában Dadar névre hallgat egy rizslisztes palacsinta tésztába töltött pálmacukros kókuszkrém is. Még ez is adhatta az ötletet. Illetve a másik kultikus piacos étel amit nagyon sok helyen láttunk, a Jaja Batun Bedil. Ezek kis nudli szerű gombócok, amik elképzelésem nincs milyen régóta úgy állnak a masszív cukorszirupban mint amilyen bő olajban mi sütjük a fánkokat. De ez kimaradt, ezt mazsolák voltunk megkóstolni a piacon.

Java_Boroboudur

Lezárva Indonéziát még egy kis élmény praktikus lehet. Első alkalommal mikor leszálltunk a repülőről Jáva szigetén, még ötórányi buszozásra voltunk a célunktól. Vannak, de nem minden naposak arra a turisták, így a buszon nem nagyon tudják megállni a helyiek, hogy ne álljanak velünk szóba. Egy fiatal sráccal beszélgettünk sokat aki egyetemre járt Surabayaba, és onnan buszozott haza. Elmeséltük, hogy mik a célpontjaink, és mikor Balihoz értünk azt mondta, ott sok a szúnyog. Erre ránk sózott kereskedelmi mennyiségű füstölőt, hogy ha esténként kiülünk a szabadba, akkor ezeket mindenképp használjuk, mert jók a moszkitók ellen.  Nem keresek hátsó szándékot a sztoriban, de azóta ha kiülök az erkélyre egy kellemes nyári estén, szinte mindig beszúrok egy füstölőt a virágágyásba, a moszkitók ellen. ((((O:

Bali_rizsföld

Végül a rózsavizes kardamomos lassi receptje:

Nehézségi fok: nagyon egyszerű
Elkészítési idő: kb. 5 perc

Hozzávalók:

  • Fél liter natúr ivó joghurt
  • Kb. 60 ml rózsaszörp*
  • Ízlés szerint cukorszirup vagy porcukor*
  • 3-4 szem kardamom porrá törve

 A kardamomot szedjük ki a héjából és egy mozsárban törjük porrá, majd keverjük össze az összes hozzávalót. Szükség esetén hígítsuk egy kis vízzel. Nem baj ha áll a hűtőben egy kicsit, hogy jól összeérjenek az ízek.

 Megjegyzések:

  • Rózsaszörp igen ritka, én is most vettem másodszor, hogy végre rózsaszín legyen az ital. Ezt török, vagy szír boltokban lehet kapni, ezt konkrétan a lehel piacon, az Ázsia boltban vettem. Ha átlátszó rózsavízzel csináljuk, akkor csökkentsük az adagot kb. 2 evőkanálra.
  • Cukorszirupot úgy csinálhatunk, ha egy kis cukorra forrásban lévő vizet öntünk, hogy a cukor felolvadjon, és ne ropogjon. Vagy porcukrot oldunk fel az italban.

 IMG_k7688 Agung IMG_k7291 frangepani IMG_k7164 Lembongan IMG_k5636 halasz a tavon IMG_k4786  tenger IMG_7847 hajo

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s