Sarki Fűszeres hétvége 1. nap – Az Étel

Sokmindent tudnék mondani amiért, szeretjük Attilát és a Csapatát azaz a Sarki Fűszerest. De szerencsére Ő is szeret minket, a vásárlóit és a törzsvásárlóit.  Akik akár nap mint nap, vagy akár havonta egyszer arra tévednek egy kávéra, ősszel egy porkettás szendvicsre, valamit venni a kamrapolcra, vagy megjelennek egy tematikusan összeállított családias hangulatú borkóstolón. Most ezek a vevők egy gasztrohétvégén is részt vehettek, ha kedvük volt. Nekünk kedvünk volt, így mentünk.

Két és fél nap, három fő állomáson. Ebből az első a megérkezés estéje, Encs, Anyukám Mondta.

Anyukám Mondta

Főztjüket, eddig csak a Gourmet fesztiválon kóstoltam az elmúlt két évben. Egyszer a burrata-s pizzát, most pedig a hummus-os bárányt. Mindkét étel egyszerű volt, ugyanakkor különlegesen finom is. Aztán az indulás előtti napokban két negatív élmény ért. Egy ismerősöm mondta, hogy nagyon kíváncsi rá, de a szüleinek nem különösen tetszett, illetve olvastam egy kritikát, ami valószínű reális volt, mondott jót és kevésbé jót, de az írás valamiért inkább negatív nyomot hagyott bennem. Úgy éreztem túl hozzáértően, és molekulárisan közelíti meg az éttermet. Számomra az sugallta a cikk, hogy nagyon jó a kezdeményezés, de azért még lenne hova továbblépni. De vajon minden étteremnek, minden jó kezdeményezésnek tovább kell lépnie? Minden esetben a cél például a Michelin csillag? Nem elég, ha egy étterem megmarad nem túl letisztultnak, farmerosnak, de olyannak, ami jó minőségű ételeket kínál, jól elkészítve, szép környezetben és kedves személyzettel? Az a baj ezekkel a „helyekkel” (= velünk), hogy több fronton elterjed róluk, hogy fantasztikusak, így az ember hajlamos olyan elvárásokat támasztani amilyeneket nem kell, hogy teljesítsen a hely, valószínű nem is teljesíti, így gyakorlatilag inkább csalódással, de legalábbis hiányérzettel fog az illető hazamenni, még akkor is, ha valójában egy jó élményben volt, vagy lehetett volna része. Útközben és a vacsi végén erről beszélgettünk is Attilával, hogy a helyén kell kezelni.

Anyukám Mondta

Ha egy ember elmegy egy étterembe, jót akar enni, és nem akar olyan külső körülményekkel törődni, hogy egyszerre esnek be huszonhatan, aztán ifj. Szepsy István megjelenik három ember társaságában akik közül egyik Huszár Krisztián (2011-ben Dining Guide év séfje, MÁK most ZONA bisztró főszakácsa. Hmm.. vajon készülnek valamire a Zonában?????). Mindezt úgy, hogy a két tulajnak – akik közül az egyik a séf – az Ország másik végében kell lennie. De azért lássuk be, egy étterem személyzete nem ettől relaxál. Úgyhogy igen, voltak hibák, viszont ezeket nagyon profin és kedvesen kezelték. Az ételekkel bajban voltunk. Annyi mindent meg akartunk kóstolni, amennyi élő emberbe nem fér egy vacsora alatt, így mindenkinek az lett a koncepciója, hogy nem eszik főételt, csak csipegetünk. Bár azért a citromos zsályás mangalicát sajnálom, hogy kimaradt.

Nem akartunk pizzát enni, de kihagyni se akartuk. Így előételnek hatan berendeltünk kettőt. Íze és minősége, mint Milánóban. Ottani tapasztalataim alapján számomra ez a legnagyobb bók, amit egy pizza kaphat. Két – három kiváló feltét, tökéletesen megcsinálva. Kipróbáltuk a hamburgert, ami itt egy kissé közel-keletiesre hangoltak. A zsömle helyett igazán finom pitával, a marha helyett tökéletesen sült báránykával, ami kellemesen fűszeres és középen még rózsaszín, mustár helyett labneh-val, ketchup helyett sült paprika krémmel, és chips helyett egy kis salátával. Tökéletes volt, és erről mindenkinek lényegében ez az egyen véleménye volt, hasonlóan a mangós kacsamájhoz. Mivel én nem szeretem a májat (semmilyen májat), nem tudok őszintén áradozni róla, hogy milyen különleges, milyen egyedi íz kombináció, de barátunktól, aki még akkor is élvezte minden falatkáját mikor már rég túlette magát, a vázlat elolvasása után az a határozott kérés érkezett, hogy nehogy már ennyivel elintézzem. Ennek eleget téve írom: Döbbenetesen finom volt a kacsamáj!!!  Az ételekre ízlés szerint szoktak mindenféle jelzőket aggatni, többek között olyanokat, hogy „megeszem”, nem rossz”, ja..ja.. szeretem”, „kevésbé ízlik”, „egész jó”, stb.. De ezeket a jelzőket biztos, hogy nem használják a pacalra. Szerintem ez egy szélsőségesen megosztó étel, és mi abba a csapatba tartozunk, akik az osztás nem szeretem felén állnak. De a Többiek hatalmas marketingjének köszönhetően az itteni Toszkán pacalt bevállaltuk. Megmaradtunk az eddigi csapatunknál. A másik csapatból volt olyan vélemény, hogy itt már csinálták ezt jobban is, de alapvetően mindenki szerette és örültek, hogy valami különleges vonalat is becsempésztek. Ami még egy kicsit ingoványos volt, az a zatar-os lángos. Szeretem a lángost, szeretem a zatart, de kettő egyszerre még nem csúszott a torkomon. Finom volt. De pl. a zarart mindannyian láttuk, de egyikünk se érezte. Ha órákat utazunk ide és ezt évente limitált mennyiségben tehetjük meg, akkor szerintem nem ezt az ételt kell választani. És akkor se feltétlen, ha csipegetni szeretnénk az étlapról ahogy mi, mert sok helyet foglal el más finomság elöl. Egyébként senkit nem beszélnék le róla, de szerintem kevésbé volt izgalmas mint pl. a kamrafalatok amit mi állíthatunk össze prémium sonkákból, sajtokból, és marinált kiegészítőkből.

Anyukám Mondta_Encs

A házi sajtot pisztáciával a mi asztalunknál elrontották, ahol nem, ők az este folyamán ódákat zengtek róla. Számomra a cékla egy közepes alatt szeretett zöldség, amit viszont cél megszeretni. Így sóban sült céklasaláta, kecskesajttal és fürjtojással is kockázatos választás volt, de ez viszont nagyon jól sült el. A cékla édeskés ízéhez nagyon jól jött a friss és krémes kecskesajt, egy kis salátával, és igazán finom olivaolajjal. Sokkal finomabb és különlegesebb volt, mint amire számítottam. Amit a pacal után mi már nem mertünk megkóstolni a malacfül csicseriborsó pürével, de aki bevállalós volt, nagyon dicsérte. A desszertek közül a tiramisura azt mondják híresen finom, ennek ellenére kihagytuk. Helyette csokitortát kértünk sós karamell öntettel, amit akkor is be lehet rendelni, ha úgy érezzük, na ennek már biztos nincs több hely, inkább valami könnyebb kéne mint a csoki. Nem volt túl édes, nem volt tömény, szerencsére nem volt katonásan tökéletes a formája, inkább pudingszerű volt, könnyed, és nagyon finom. Annyira látszott ezen a sütin, hogy házi volt és nem egy jól menő cukrászüzemből hozták, ami nekem pár éve extra pozitív. A Panna cotta számomra adott, szeretem, de már nem nyújtja az újdonság élményét. Ők tonkababbal ízesítették, amit már egy ideje magam is tervezek kipróbálni, de az árát látva eddig mindig visszapattantam. Az íz világa egy kicsit keleties, egy kicsit fahéjas, talán kardamomos és egy leheletnyit ánizsos, csokis.  De mégse olyan mintha ezeket a fűszereket összekevernénk. Nekem ezzel az ízesítéssel nagyon bejött. Finom volt még a málnaszörp és a ház bora, a Szepsy birtokfurmint is tökéletes választás.

AM2

vk4

De a lényeg: Visszatérve a bevezetőhöz. Mi hatan voltunk egy asztalnál. Hárman régóta ismerjük egymást, ketten szintén régóta ismerték egymást, és aki egyedül volt, Őt mindenki csak pár órája ismerte az asztalnál. Néha valaki egy kicsit elment, néha más egy kicsit odacsapódott. Ami valamelyest összekötött mindenkit az a Sarki Fűszeres volt és a gasztronómia utáni érdeklődés. Minden fogásról, eseményről, megbeszéltük mi a véleményünk, de nem mindig ezen volt a hangsúly. Egy kellemes környezetben, finom ételek mellett beszélgettünk, nevettünk, és még ha nem is minden úgy sült el, ahogy az első pillanatban gondoltuk, mégis nagyon jót ettünk és jól éreztük magunkat. Ha egy étterem ezt tudja nyújtani, akkor mi kell még?

VK1

VK2

Háát… esetünkben azért akadt ötlet… Odafele az autópályán kb. mikor a százas km-nél tartottunk, az egyik vendég a 75-ös km környékéről hívta Attilát, hogy véletlen a csomagtartójában maradt egy „gettoblaster” és egy karton rozé. Ha már ilyen szerencsétlenül alakult, hasznát tudjuk venni ezeknek a hétvégén? Így fizettünk, összeszedtük magunkat, és elindultunk az imént említett javakat hasznosítani…

Völgykapu

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s