A Nyuszim megmondja a tutit !!!

Alapvetően a blogot továbbra is a Mama írja, de mivel ebben a hónapban én vagyok a sztárállat, talán most nagyobb figyelmet kapok, ezért úgy gondoltam egy bejegyzés erejéig átveszem a feladatot. Az első mondanivalóm, ha valaki esetleg nem tudja kinek adja az adója 1%-át akkor pl. az ELVESZETT ÁLLATOK ALAPÍTVÁNYNÁL jó helyen lesz. Hogy miért Nekik? Mert több más állatéhoz hasonlóan az én életem is ők mentették meg.
És ha már életmentés. Mivel én is egy embercsaládnál élek, senkit nem beszélnék le arról, hogy valaki nyuszit vegyen ajándékba. Sőt, nyuszit lehet menteni azaz örökbe fogadni egy NYÚLMENTÉS nevű csapattól, hogy ők is, hogy szerető, gondoskodó gazdikra leljenek. Ezt is nézzétek meg mindenképp. Én is egy névnapi ajándék nyuszi vagyok, teljesen mindegy, milyen alkalomra érkezem. Amit viszont nagyon kérek, hogy csak akkor vásároljatok meg minket nyuszikat, ha aztán Veletek is maradhatunk, és nem pedig azon gondolkodtok egy héten belül hova passzoljatok le, vagy hogyan szabaduljatok meg tőlünk. És kérlek így húsvét környékén mások figyelmét is hívjátok fel erre. Ha megvesztek, vagy elhoztok, csak akkor tegyétek, ha mi is a család részei lehetünk hosszú éveken át mint egy cica vagy kutya. Ez a mi esetünkben is felelősség, sok öröm és sok megbocsájtás. Ha csak játéknak kellünk arra is van megoldás, ott a FRESHKA cég akik nagyon helyesen megformáztak minket textilből többféle színben. De ha mégis élő kell, de nem tudtok megtartani minket, arra is van megoldás: Itt a fotóm, tessék bámulni engem!!!

És olvassátok el a történetem, ami lábszámtól függetlenül tanulságos lesz embernek, állatnak.

IMG_k4502 copy

Mikor megérkezetem a mostani családomhoz jött velem egy adag tartozék is. Itató, táp, széna, ketrec. A gazdik nyomtattak egy kisokost a táplálásomról, ami arról is szólt, hogy milyen zöldséget, gyümölcsöt ehetek, miből többet, miből kevesebbet és mi az ami akár mérgező is lehet számomra. De mind hiába. Kihasználtam, hogy már az első pillanatban teljesen oda voltak értem, látták, hogy félek és (kajával) próbáltak magukhoz édesgetni. Illetve az is hamar lejött, hogy nincs szívük éheztetni engem. Így simán megvolt lehetőségem a válogatásra. A fű granulátumot azonnal kicsaptam a rendszerből, nem ettem meg. A szénát se, ami mindig ott volt a ketrecben, első ízben egy külön etetőben, aztán, hogy jobban egyem már mellém rakták. Ennek több értelme volt, így legalább le tudtam pisilni. Nem értem, ez után miért vették gyorsan ki, ha pisi nélkül nem, akkor evidens, hogy pisisen se eszem meg. Folyamatosan nyomatták, hogy egyek füvet, és mindig azzal jöttek, hogy hány ember, örülne ha annyit füvezhetne mint én. Ez biztos valami jó poén volt amit rajtam kívül mindenki értett, de mindegy. Aztán bepróbálkoztak valami egészséges táppal, de azt is ki kellett dobniuk. Ennek ellenére továbbra is lelkesen próbálkoztak, majd mikor lett egy nyuszis kolléganő a munkahelyen, az ő nyuszija kapta. Ő állítólag megette. Kaptam még zöldséget, gyümölcsöt, csak nem sokat mert ezzel vigyázni kellett, hisz bár egészséges, de például egy szelet alma az én kis testemnek nagyobb dózis cukrot jelent mint egy embernek. Tulajdonképpen minden rendben is volt, csak szerintük kicsit sokat ment a hasam. Ez nekem is probléma volt, mert hasmenés után mindig jött a vizes popómosás ami egy hatalmas tortúra volt. Mindhárman bevonultunk a fürdőszobába, mama speciális ruhában a kádban, papa, kívülről fogott még mama mosdatott. Aztán jött a para mert mindig mondták, hogy nyuszi burrito lesz belőlem. Értem, hogy rossz, hogy hasmenésem van, de ezek imádják a kajákat, ezek szerint engem  is fel fognak zabálni, és egy mexikói specialitásként végzem? De aztán kiderült, hogy mikor neten nézelődött a papa, hogy mi lehet a bajom egy angol nyelvű szakirodalomban rabbit burritonak hívták azt amikor becsomagolják egy törölközőbe úgy a nyulat, hogy ne tudjon rugdalózni.

IMG_k4459 copy

A hasmarsra sajnos csak ez a megoldás lett, mert minden labor eredményem tökéletes volt, így nem tudtak mit kezdeni velem az orvosok. Aztán nagyon begyulladt a szemem ami a doki szerint nem volt nagy gond, pár nap csepegtetés és elmúlik. De egy hét után se enyhült, így a szülők kerestek egy olyan orvost aki nyulakra is specializálódott. Ott kiderült, hogy a baj esetleg ennél nagyobb. Kaptam új cseppet, új kaját, vitaminokat, szóval új életmódra kényszerítettek. Hibáztatták is magukat a gazdik rendesen, ennek ellenére nyomtam még a hisztit, de már menthetetlenül szigorúbbak lettek. És trükkösek! Pl. egyszer voltak egy nemzeti parkban, ahol program híján a mama hátra sétált az elefántokhoz, mikor a gondozójuk épp ebédet csinált. Ott megtanult elefánt szendvicset készíteni, és mivel a gondozóval nem beszéltek közös nyelvet, így csendben gyártották az ebédet, és együtt tolták a nagy elefántokba. Azoknak bezzeg nem árt egy szelet alma cukortartalma… Innen jött az ötlet, hogy az imádott friss bazsalikomlevélbe csomagolja a füvet.

IMG_9539

Ráharaptam, de ahogy rájöttem a turpisságra, módszertant váltottam és simán megettem a bazsalikomleveleket úgy, hogy egy szál fű se kerüljön a szervezetembe. Aztán egy délután mama azt mondta sápadt vagyok. Senki nem vette komolyan. Azt mondta nincs olyan kisugárzásom. Szintén senki nem vette komolyan. Én se, azt hittem biztos a front miatt van, hisz erre nem csak az emberek érzékenyek. Következő nap elmentek dolgozni, én meg otthon egyedül rosszul lettem. Papa hazajött, azt hitte lusta vagyok kijönni a ketrecből, de kapcsolt mikor nem ettem meg semmilyen kaját. Majd jött a végső teszt, a soha vissza nem térő alkalom: Csokit dugott az orrom alá. De akkor már ez se kellett. Hiába az életmód váltás akkorra már úgy tele lett a szervezetem olyan anyagokkal amik nem oda valóak, hogy leállt a pocim működése. Gyors telefon, el lettem pakolva és mentünk Jocó dokiékhoz. Mama akkor emelt fel aznap először mikor ki kellett venni a hordozóketrecből, és teljesen megrémült milyen élettelen a kis testem. Csilla doki néni is, így csak annyit mondott 50% esélyem van a túlélésre, búcsúzzunk el, és már rohant is el velem. Szerintem nem volt szép estéjük a gazdiknak, én pedig teljesen kiborultam, hogy miért nincsenek itt, én miért nem vagyok velük otthon, és különbenis most mit fognak velem itt csinálni, és vajon visszajönnek valaha értem? Következő nap megfogtak ketrecestül, és elindultak velem, letettek. Majd a gazdik nyitották ki a kis ketrecet, azonnal mentem is ki, puszit adtam a mama orrára, közben a kutyákat infúzióztató nénik majd elájultak a gyönyörtől. Jéé, egy nyuszi ilyet is tud??? Igen tud! Egy nyuszi is vágyik szeretetre, törődésre és egy nyuszi is tud ragaszkodni, csak nem akkora marketinggel mint egy kutyus vagy cicus.

A történet vége az lett, hogy négy nap múlva hazamehettem. Már csak egészséges ételt eszem, csak a fű alapú Trovetet, meg néha azt a tápot amit anno el kellett ajándékozni. Már szívesen megeszem a paprikát, és sok olyan ételt is amit eddig nem voltam hajlandó. A hasmarsoknak pedig vége. Mondjuk a fűvel még mindig hadilábon állok. Hiába magyarázzák, hogy a haverjuk látogatásakor hazafelé a túrán 1200 méterről szedtek nekem alpesi füvet, az bizony a padlón maradt. Bár a szénát néha már megeszem, nyilván éjszaka mikor nem látják, nehogy már azt higgyék, hogy mától csak ez megy. Figyelnem is kell mert napközben is lebuktam már néhányszor. De mivel nekem több ízlelőbimbóm van mint kettőjüknek együtt, azért néha bűnözök. Egyik este mikor az erkélyen aludtam felugrottam az asztalra, és megettem mama méregdrága japán barackjából egy felet és a maradékot ledobtam a földre, hogy később már ne kelljen visszamászni érte. Aztán még az asztal tetején felzabáltam azt a chilit amit papa szárított, de ezt akkor, és ott le kellett hűteni valamivel, így megkezdtem egy másik barackot. Nem véletlen került annyiba, olyan jó volt, hogy a feléig nem bírtam abbahagyni. Bár semmi bajom nem lett, de azért elvittek a dokihoz ahol próbáltak Maciról Chilire átnevezni. Mama kitalálta, hogy ihletett kapott és felteszi a blogra a chilis barack chutney receptjét, de még nem tette. Talán majd nyár végén lefotózza ha szezonja lesz a baracknak.

IMG_k4496 copy

Szóval a tanulság embereknek, állatoknak, hogy oda kell figyelni az étkezésekre. Nem attól van a baj, ha három hetente egyszer elmegyünk a mekibe, hanem ha mindig ott eszünk. Nem az a baj, hogy jókat és finomakat eszünk, hanem az, ha sok műkaját, tartósítókkal, és ízfokozókkal teli félkész ételeken élünk. Nem csak egészségtelen, hanem már el is felejtjük az ételek valódi ízét, ahogy én is. Engem egy dokinál elláttak, de titeket embereket nem fognak! Mehettek munka előtt és/vagy után szórakoztató irodalommal a táskátokban felszerelkezve, órákat sorban ülni vagy három helyen mire valamit megállapítanak. Nem attól leszünk egészségesek, hogy elhagyunk, és bűnösnek kiáltunk ki olyan ételeket és alapanyagokat amiken nemzetek nőnek fel évszázadok óta. És nem attól, hogy sokak által vitatott étkezési trendek szigorú szabályait követjük és számoljuk, hogy heti négynél több tojást ne együnk. Hanem attól eszünk egészségesen ha változatosan étkezünk és valódi ételeket eszünk.  Nincs baj az importtal, jönnek be finom és érdekes alapanyagok, zöldségek, gyümölcsök, és igen, én is lázban vagyok ha kaphatok egy kis karika banánt. De amit lehet szerezzünk be közelről, a piacról, és törekedjünk a szezonális étkezésre. Nem bűn egy szelet süti, egy habos desszert, egy karéj zsíros kenyér, egy pohár bor, vagy akár szirupos koktél, ahogy egy édes kelt tészta enyhén cukros, vaníliás tejföllel se gond. Csak mértékkel! Mindent mértékkel. És egyébként egy kis sport se ártana… mértékkel…;)

Elvileg lett volna még egy recept, az ajánlásommal, de nem volt még idő blogosítani. Figyeljétek, lassan az is jön. Nyilván répából lesz!

https://www.facebook.com/HomeBisztro

IMG_k1935

IMG_8242 copy

IMG_k1940 nyuszinozi

Advertisements

8 thoughts on “A Nyuszim megmondja a tutit !!!

    • Köszönöm F. Gabi, nem véletlen vagyok kutató állat, aki folyamatos kutatásokat végez még a szekrényekben is, valami kis leesett – de már egészséges – kajáért, amit azonnal kiszagolok és megtalálom. Az emberi viselkedés kutatásában is ugyanilyen professzionális vagyok, és tapasztalataim alapján félek, hogy nem fognak tanulni a Gazdik és az én hibámból. És attól is, hogy holnap reggel tele lesz a piac túl fiatal nyuszikkal akiket oda fognak adni embereknek akikkel nem töltetnek ki tesztet amiből kiderül, hogy alkalmasak e állat tartásra.

  1. Szuper ez a bejegyzes!! Es nagyon cuki a nyuszi. A szomszedunkban is vannak torpenyulak, mondjak is, hogy maceras. :) En maradok a kutyusnal!

    • Kriszta! Jó, hogy jöttél Gazdihoz máskor is várunk szeretettel, de most az a dolgod, hogy meg kell győznöd Mamát, hogy csak a piros retek levele a jó, a fehér sörreteké nem. Most vázába tette ebédnek a pesto miatt amit felraktál, pedig én akartam megenni. A szüleim egy nagyon kicsi lakásban laknak, és sokat dolgoznak. Imádják a kutyusokat, de ilyen körülmények közé nem jöhetnek. És nem vagyok olyan macerás mint a törpék, én tökéletes vagyok.

  2. Á, nem röhögtem kicsit se…. :D Szuper vagy Maci! Egy író veszett el benned, úgyhogy mostantól légyszi kooperáljatok sűrűbben a Mamával, mert ez neked nagyon megy! Élmény volt, köszi és nyuszipuszi! ;)

    • M. Gabi, beszéltem Makkával, ugye megpuszilta a nózidat a nevemben??? Örülök, így biztatsz, beszéltem is mamával, de a sarkára állt. Most épp orgona lázban ég mint tudod, így ő fog írni, de a réparopogóst akkor én írom és Papa nagyon nyomul, hogy legyen végre répatorta, szóval én is a sarkamra állok és jövök még.

  3. Akkor köszönöm a Nyuszónak a válaszokat. Asszem máskor nem adhatom oda Macinak a jelszavam, egy kicsit elvakította a siker, pedig máskor annyira kedves és szerény. Köszi szépen lányok a kedves szavakat, nagyon örülünk, hogy tetszett. :)

  4. Pingback: Cukkinis réparopogós, fokhagymás mártással és gyömbéres Oolong teával | Home Bisztro

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s