Túrafalatok – juhtúrós krém és csokis keksz

Kicsit túrázunk, kicsit eszünk, kicsit muzsikálunk

Mivel strandidő nincs, és úgy tűnik egy darabig nem is lesz, vigasztaljon minket, hogy legalább egy jó kis túrára alkalmas az időjárás, így nekieshetünk a környező hegyeknek.

Tatra hami3

A srácok kitalálták, hogy megint megmásznak valamit. Értek ez alatt egy nagy hegyet valahol itt Európában. De ahhoz kevés a konditerem és a jelen pillanatban a havi egy futás, hogy ez sikeresen teljesíthető legyen, így annyira adta magát, hogy edzésnek el kell menni túrázni, mondhatni tisztítókúrázni. Most a Magas Tátrára esett a választás, és még ők úgy készültek, hogy két napig online voltak, hogy a Téry menedékháztól még melyik túravonalon mennek följebb és onnan hogyan lehet visszajutni a felfelé egyirányú úton vagy a menedékházig, ahol mi gyenge nők várakozni fogunk, vagy a kiindulópontig.  Addig én elmentem futni, és azon gondolkodtam, hogy milyen kiflit csináljak, és azt mivel töltögessem meg. Aztán le lettem állítva, hogy nem piknikezni megyünk, hanem TÚRÁZNI. Valóban, de enni azért kell.

Tatra4

Hogy miket, vagy mi az, ami nagyon fontos, arra alább az útmutatás:

  • Víz, víz, víz, és víz. Mindenkinél annyi amennyit elbír, de legalább egy liter. És ha autóval megyünk lenn a kocsiban még néhány adag. Mi mindig így csináljuk, csak most nem. Meg is lett az eredménye.
  •  Ha nem víz, vagy inkább nem csak víz, akkor is limonádé azaz valami nem ragacsosan édes üdítő, hanem tényleg olyan ital ami képes a szomjat oltani. Esetleg valami izotóniás ital, ha hűvösebb van és van jól záródó termoszunk akkor enyhén cukros tea. Ja! És előfordulhat egy pálinka is, hisz minél magasabban vagyunk, többnyire annál hidegebb van. De csak óvatosan, szédelegve nem lehet leérni a hegyről.
  • Szendvicsek. A hegyen is jól jönnek az ízek, így vajas zsömlét felvágottal és zöldséggel kombót modernizálni lehet valami kencével, például pestoval, vagy általunk ízesített sajtkrémmel.
  • Úti-csoki és csúcs-csoki. A hegyen fogyunk és erősödünk a mozgástól, kitisztítjuk a tüdőnket, legyen elég ennyi. Az ételeket itt nem praktikus egy fogyókúra miatt megvonni, sőt ez inkább veszélyes lehet. Valami energiaszelet, müzliszelet, CSOKI!!! tényleg kell. Sok esetben van egy holtpont, vagy fogy az energiánk, ez teljesen természetes. Ilyenkor három perc pihenés és egy szelet csoki csodákra képes. Illetve  mikor kifáradva megérkezünk a mi saját csúcsunkra (ami sok esetben nem a hegyé) igazán megérdemlünk egy kis csokit.
  • Pénz. A klasszikus túrahelyeken jellemzően van menedékház. Hütte. Annak függvényében, hogy milyen az idő, jól esik egy meleg tea, forralt bor, vagy egy tartalmasabb leves. Illetve pihenés, ücsörgés közben jó közösen elmajszolni egy adag sültkrumplit is. Szóval hiába a finom szendvics, jól esik egy kevés főtt étel. Itthon egy kis tejfölös lángos, Ausztriában szinte kihagyhatatlan a germknödel azaz a gőzgombóc, számomra nem a vajas, hanem a vaníliás mákos verzióban és/vagy a kaisersmarni. Itt a Tátrában gőzgombócnak inkább édes knédligombóc volt, de ezt nem bántuk, szintén nagyon finom volt.
  • A gyümölcs egy kicsit necces. Lédús, maszatol, bebarnul, többnyire savat csinál és éhesek leszünk tőle. Mi ritkán viszünk, annak ellenére, hogy nekem hiányozni szokott a rost. De túrán ezt inkább zöldségekkel próbálom kezelni, esetleg olyan gyümivel amit nem olyan lédús, így nem csöpög, így nem ragadunk tőle. Ugyanakkor igaz, nem piknikezni megyünk, szóval kimaradhat egy-két kevésbé fontos étel.

 Tatra1

Kicsit később indultunk mint ahogy az előzetes terveinkben szerepelt, de nem gondolom, hogy ez a fél óra csúsztatta volna el az egész napot. A 11 órakor induló lanovkával mentünk fel, és onnan indult is a túra. Az eleje egész kellemes volt, leszámítva, hogy a Magas Tára hangulata sok helyen olyan mintha egy halott erdőben járnánk. 2004-ben sok képet láttam arról, hogy milyen pusztításokat végzett a vihar, és aggódó cikkeket, hogy mi lesz így a Tátrával. Éveken keresztül dolgoztak emberek, hogy helyreállítsák a környezetet, és eltakarítsák a fákat, majd újakat ültessenek helyettük. Idén májusban, pedig ugyan enyhébb volt a vihar, kisebb a kár, de az állapotok szintén fájdalmasan mutatnak. Fák kidőlve, félbetörve, sokszor gyökerestül kiszakítva hevernek a földön, vagy pedig kopaszak az egyébként örökzöld fenyők. Hegy. Szóval ítéletidő, vihar sokszor van, ez természetes. Ezen felül a Tátrában egy úgynevezett átbukó szél is jellemző. A problémát az okozza, hogy bő kétszáz éve átálltak a lucfenyő telepítésére, ami nem őshonos a területen. Túl magas, és nincs mély gyökérzete, ezért az ott jellemző komoly szélvihar könnyen kicsavarja, kidönti őket és a lejjebb lévő fákra már nem csak a szélvihar veszélyes, hanem a fentről dőlő fák is. Feljebb más a növényzet, leginkább kúszófenyőket láttunk, így ott már a nem érződött ez az armageddon hangulat.

 Tatra2

Tatra3

Tatra8

A lanovka – ami gyakorlatilag egy modern gleccservasút – felső állomásától a Téry menedékház kb. 9 kilométerre  800m szintkülönbségre van. A kirándulás eleje nagyon jól esett, de be kell valljam, nem ez lett a kedvenc túraútvonalam. Ha valaki nem gyakorlott terepfutó, akkor elkerülhetetlen egy jó túrabakancs, hisz az első kilométert leszámítva végig kisebb-nagyobb kövekkel kirakott úton kell menni. Ezzel a bámészkodás kilőve, hisz folyamatosan figyelni kell hova lépünk.

Tatra5

Felfele nagyon jól bírtam egy pontig.  Ott megkérdeztem, hogy mennyire vagyunk még attól a …. (itt valójában jelzőket használtam) menedékháztól, és a párom azt mondta, hogy a következő fordulónál már látjuk. Három fordulóval odébb már láttuk is, de számomra az még mindig a távolba veszett, legalább egy kilométeres kanyargásra. Akkor nagyon fáradt voltam, az izzadságtól tapadt rám az egyébként is kihízott túranacim, szóval még lépni is alig bírtam. Na ez az az állapot ahol meg kell állni és elő kell venni az úti-csokit vagy sütit, amit persze mi nem tettünk mert szitált az eső és haladni kellett. De végre beestünk a menedékházba, lehetett pihenni, enni, beszélgetni, néhány fotót csinálni, majd rohanni vissza, hogy időben leérjünk, hogy elérjük az utolsó lanovkát ami este 7-kor indult. Az, hogy a fiúk még tesznek egy három órás kitérőt, felfelé majd vissza, már rég esélytelen volt. De meglepő módon elég későn mondtak le erről. Lefelé már visszasírtam a felfele menetet. A lefelé gyaloglást egyrészt kevésbé szeretem, de a kövek miatt a térdem teljesen kikészült. De megcsináltuk. Sőt 18:53-kor meg is jelentünk a lanovkánál, és annyira örültünk, hogy megúsztuk a további lefelé gyaloglást, hogy még egy wc-t se mertünk megkockáztatni, majd lenn. Lenn, pedig már annyira lejárt mindenkinek a munkaideje, hogy minden zárva volt. Vizünk elfogyott, de nem baj, mert mindjárt lesz egy benzinkút, ami minden problémát megold.

Tatra7

Addig is, be az autóba és zene. De mi az ideális zene egy ilyen alkalomra? Valami olyasmi ami illik a vidám hangulatunkhoz, hogy megcsináltuk, leértünk, jól el is fáradtunk, ugyanakkor kicsit lenyugtat, hisz 18 km, 2x800m szintkülönbség után nem úgy pörög az az ember mint egy búgócsiga. A nyugis zene ilyenkor jól esne, de még haza kell vezetni, szóval életveszélyes lenne Buddha Bar válogatás.

1. próba: DENGUE FEVER. Igen, mint a dengue láz, amit a trópusokon a szúnyogok terjesztenek, de ez más. A stílusukat pszichedelikus pop zenének definiálják. Az együttest egy kaliforniai testvérpár alapította azt követően, hogy Kambodzsában jártak, és úgy tűnik eléggé inspirálta őket a helyi zene. Ezen nem csodálkozom, hisz én is jártam ott, és én is csíptem amit ott hallottam. Sőt a szálláson a helyiek mindig helyi műsorokat néztek a tévében és minden énekesről elmondták, hogy kicsoda. A lényeg: Ott minden pop énekest mindenki kivétel nélkül szeret. Akiket láttunk, róluk mind elmondták, hogy az egész országban ismerik és szeretik őket. Az énekesnő Amerikában él, de Kambodzsában nőtt fel, és tényleg olyan hanggal, azzal a jellemző stílussal énekel mint amit ott hallottam. Itt az ázsiai keveredik egy kis hippi stílussal, és néhány számnál egy hatvanas évek beli fekete fehér gengszterfilm jut eszünkbe ahol a zsaru beszáll a régi autóba, feszes nadrágban, jól fésült hajjal és hatalmas napszemüveggel.

Ugyanakkor a Dengue Fever zenéje nem az a műfaj, amit az ember órákig képes hallgatni, így jött a 2. versenyző a CARO EMERALD. Ez definiálva van jazz-nek, popnak, nekem inkább egy kicsit swinges pop zene. Kellemes, és egyszerre gyors is, vidám is. Tökéletes bulizene, és tökéletes autózene egy ilyen alkalomra. És ez az a műfaj amit órákig lehet hallgatni, és nem csak a slágerszám az ami élvezettel hallgatható. Ki hitte volna, hogy mindez Hollandiából érkezett a világba.

Szóval a kocsiban a hangulat tökéletes volt, ment a jó zene, beszélgettünk, nevettünk, ettünk, de nem ittunk. Egy benzinkutat láttunk messziről, de közelről már úgy tűnt, hogy annak az átadásával vagy két éve késnek. És ezt követően éreztük úgy, hogy nem azon az úton visz minket haza a GPS amin hozott. Gyakorlatilag mintha beprogramoztuk volna, hogy nehogy érintsen benzinkutat és autópályát. Semmit nem találtunk ahol megállhattunk volna, ha igen, akkor az biztos, hogy zárva volt. Már az életünkért küzdöttünk, mikor B. megszólal, hogy tulajdonképpen neki van ám víz a csomagtartóban a hátizsákja camelback-jében. Azaz a túrahátizsák víztartályában. Így satufék, hátra a csomagtartóhoz amiből két popó lóg ki és szipkázza ki a vizet a táskából.
Az úton hazafelé láttunk őzeket, rókákat, és olyan állatokat amiket nem ismertünk fel. Amit nem láttunk, nyilván benzinkutat, macit (pedig erre szinte már számítottunk) embereket, a falvakban közvilágítást, sőt volt olyan falu ahol egyetlen házban égett a villany. Fél órán keresztül mindössze két autó jött velünk szemben, szóval olyan érzésünk volt, hogy arra az útra csak azok tévednek akiknek Tomtom GPS-ük van. Volt egy pillanat mikor azt hittük, hogy nem hazafelé tartunk, hanem a esetleg Szlovákiában is van egy Vác város, és épp oda programoztuk be magunkat. De jól működött a technika, épségben megérkeztünk. Csak több éves ittlakás után, most először azt nem bírtuk felfogni, hogy egy három szintes társasházban, hogy nem bírnak liftet csinálni….


Tatra6

És akkor az ételek:

 Tatra hami2

Juhtúrós krém
Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 10-15 perc
Mennyiség: kb. 2dl űrtartalmú tál

Hozzávalók:

  • kb. 150g juhtúró
  • 3 kisebb főtt tojás
  • Egy közepes szál újhagyma (vagy 2-3 kisebb)
  • 50g vaj
  • 2-3 evőkanál tejföl (vagy több, ha hígabbra akarjuk)
  • Paprika krém, itt most Rózsa harissa (elhagyható)
  • Őrölt pirospaprika, itt most fülstölt spanyol paprika
  • Só, bors
  • kb. fél csokor snidling apróra vágva

1. lépés
A tojásokat keményre főzzük, közben a zöldségeket előkészítjük.

2. lépés
Az egészet gépben összedaráljuk, és akkor szép sima lesz. A rusztikusabb verzióhoz pedig mindent egy tálba teszünk, majd villával összetörjük az alapanyagokat és összekeverjük.

 Tatra hami4

Csokis kókuszos keksz
Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 30-40 perc
Mennyiség: mérettől függően kb. 16-20 db

Hozzávalók:

  • 125g puha vaj¬ felkockázva*
  • 80g barnacukor
  • 100g fehércukor
  • 1 kiskanál vanília aroma
  • 1 nagy tojás (L) vagy két kis tojás (S)
  • 270g liszt
  • 20g kakaópor
  • 50g fekete csoki
  • 30g tejcsoki
  • 120-150g cseresznye (magozatlan súly) vagy aszalt gyümölcs
  • 3 szem zöld kardamom összetörve
  • fél kiskanál fahéj
  • fél kiskanál tonkabab reszelve (elhagyható)
  • Fél kiskanál sütőpor
  • 90g kókuszreszelék

1. lépés
A vajat, a vaníliát és a cukrokat keverjük ki habosra, majd adjuk hozzá a tojást és ezzel is keverjük habosra.

2. lépés
Forgassuk a masszába a lisztet, a kakaóport sütőport, majd a kókuszt, és adjuk hozzá a többi hozzávalót. Kézzel gyúrjuk össze fél perc alatt. A tészta nem fog összeállni hanem morzsalékos lesz egy kicsit, de ha friss gyümölcsöt használunk ami nedvesebb, akkor a tésztának is más állaga lesz.

3. lépés
A kezünkkel bő evőkanálnyi gombócokat formázunk a tésztából. Sütőpapírra vagy szilikonlapra vagy ha van akkor keksz formába tesszük és lelapítjuk egy kicsit. Elvileg ez nem fog szétfolyni, de pár centis helyet hagyjunk a sütik között. 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

https://www.facebook.com/HomeBisztro

Tatra hami1

Advertisements

6 thoughts on “Túrafalatok – juhtúrós krém és csokis keksz

  1. :D Csodás képek! Oké, hogy van egy csöpp Armageddon-fíling, de akkor is nagyszerű látvány. Gratulálok a túra túléléséhez! A kihízott nacin, meg a víz kiszipkázásán jót röhögtem. :D A gőzgombóc kapcsán én azt szeretem, ami vajban tocsog és mogyorókrémmel van töltve. Én akkor túráztam, amikor kint melóztam Ausztriában, de akkor tök egyedül bandukoltam föl a hegyre, víz és minden nélkül, mert eleve nem terveztem 1 óránál többre a nézgélődést. Az első alkalommal eltévedtem és halálfélelmem volt, de legalább lovakkal és tehenekkel sikerült összebarátkoznom. Elég félelmetesek voltak közelről, ezért odébb álltam, pedig amúgy nem parázok a tehenektől. A lovaktól csak így a vadonban annál inkább. Aztán már nem tévedtem el, csak a vihatfelhő egyszer lekergetett a hegyről. De persze csak fent tűnt úgy, hogy esni fog.
    Ja, és nem volt túracipőm, csak egy kis “balettcipőben” csámpáztam föl. :D Mindent egybevetve imádom a túra-érzést. :)

    • Köszönöm. A kihízott nacis rész ott nagyon morci volt. Az már az értelmetlenül nem esik jól a túra hangulat volt, egyszerűbben hiszti. De utólag már semmi gond… A szipkázás pedig tényleg vicces volt, pláne a szenvedés és azon a poénkodás. :)
      Ez egyébként valami fura knédli volt, mert ez alatt is volt vaj. A vajas gözgombival pedig az a bajom, hogy egyszer ettem valami elvetemülten rosszat, (régen, itt a Duna Plázában) és azóta a biztos finomra megyek.
      Hát egy ilyen szituban az én arcomról is lefagyna a mosoly. Tudod, imádom az állatokat, de azért idegen helyen tartok is tőlük.

  2. ….ja, és a zene: nekem inkább a 2. dal, bár van benne egy icipici raggie-s alaphang, amit nem csípek, de az ének dallama tetszik. Kicsit Kelis-t juttaja eszembe, mert hasonlít az egyik dalára.

  3. :) Tetszik ez a turatema es a beszamolo. Meg persze a kajak is. Ugyes Bloggerina vagy te!!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s