Díjat kaptam, és most adok

Libster Awardnak hívják, és ilyenkor nem csak díjat kapunk, hanem kérdéseket is. A lényeg, hogy ezt válaszoljuk meg, majd adjuk tovább a díjat további 11 blognak. Az első megtiszteltetés Krisztától a Cheffeleség blogról érkezett, a második pedig Gabitól a Süniskanáltól. Természetesen nagyon örültem neki, hogy gondoltak rám, de aztán tudatosult, hogy feladat is van. Bajban voltam, hogy én kinek küldjem tovább, hisz takarékon veszek részt a közösségi életben, így gyakorlatilag alig ismerek valakit. Akiket egy kicsit megismertem, Ők már megkapták, akkor most mi van, micsináljak?  Gabi persze nem csinált ebből ügyet, simán odaadta ismét a díjat olyannak aki már kapott előtte, sőt a matekon is változtatott. Felbuzdulva ezen a rugalmasságon én is lazítottam egy kicsit ezen a körön.

Alfabetikus sorrendben, egy csokorba gyűjtöttem azon Kollégákat akiket ismerek, és azon Kollégákat akiket egyáltalán nem, akikről semmit se tudok, ugyanakkor mégis volt már némi szóváltás közöttünk. Hisz ez a játék pont ismerkedés, mondhatni csapatépítés célból jött létre, hát akkor használjuk is ki. Alább lesznek, hogy kiket választottam, és ez ugyan nem követelmény, de kivétel nélkül a név alá fogalmaztam néhány kedves gondolatot róluk, blogjaikról.

Viszont tudom, hogy sokan közülük már kaptak ilyen vagy hasonló díjat, és nem látom életszerűnek, hogy minden második bejegyzésük ez legyen. De remélem, hogy Tőlük a válasz, ami ezen okból nem kerül fel a saját honlapra, azért itt lenn, kommentben megjelenik. ;)

Kriszta kérdései:

  • Miért kezdtél blogot írni?
    Adott volt, hogy szerettem enni, szerettem fotózni és tanultam főzni. Aztán jött egy fárasztó időszak a munkámban, ami miatt nagyon vágytam egy új hobbira, kikapcsolódásra. Valahogy így egyesültek az energiák.
  • Mi a specialitásod, amit bármilyen vendég fut is be, előkapsz?
    A „Picim, csináljunk valami jó kis ázsiait” mondat. Desszertnek pedig többnyire pohárkrém variáns szezonális gyümölcsökkel vagy valamilyen csokitorta. Pl. ez.
  • Recept után vagy kreativitásodból táplálkozva készíted az ételeket?
    Zömében recept után, vagy azokból inspirálva. De vannak saját ötletek is.
  • Szereted-e, ha más főz neked, kritizálod-e (magadban) az ételt és aztán otthon nekifutsz-e, hogy tökéletesítsd?
    Attól függ ki főz, de jellemzően szeretem. És néha elemezgetem, de ritkán csinálom meg később én is.

Gabi kérdései:

  • Melyik kedvenc ételedről lennél képes lemondani örökre?
    Semelyikről. De ha nagyon kell választani, akkor húsos ételről, pl. a nagy darab főtt, majd sült sonkáról.
  • Melyik az az étel, amit 2 héten át is képes lennél megenni?
    Szeretem a csipegetős ételeket. Pl. a közel-keleti mezze jellegű falatkákat. Ezeken ellenék, illetve egy átlag olasz vagy francia hidegtálon. Finom sajtok, sonkák, szalámik, kenyérkék, paradicsommal, salátával, zöldségekkel, almával, körtével. Ha ilyet eszünk mindig eszembe jut, hogy ezen elélnék egy darabig.
  • A gyorsan elkészülő ételek híve vagy, vagy inkább szívesen „elmolyolsz” a konyhában?
    Gyorsan elkészíthető, bár sokszor úgy érzem, én magam mindent lassan csinálok. Ugyanakkor néha szeretek szöszölni, főleg sütikkel.
  • Melyik az az étel, amit nagyon szerettél volna megörökölni pl. a nagymamádtól, de valamiért nem volt lehetőség leírni a receptet?Nagymamám tésztát gyúrt otthon, „tiszta tojásból” mint az olasz Mamma-k és eladogatta ismerősöknek. Ez a tudás most jól jönne. Illetve Nyénnye a mama húga aranygaluskája. A másik mamám pedig nagyon finom pici ubikat tett el nekem, amilyet nem lehet venni.

És akkor, akiktől én kérdezek 

Cheffeleség – Kriszta
Kriszta blogja egy kicsit hasonlít az enyémhez. Ő is imádja a finom sütiket, és még meg is csinálja. Többek között úgy figyeltem fel rá, hogy folyamatosan visszaköszöntek a blogjáról olyan torták vagy édességek, amiket már én is csináltam, még ha egy kicsit másképp is. Az ételeinek másik része pedig könnyen elkészíthető könnyed és egészséges fogások, amikről pedig nem értem, hogy én eddig miért nem csináltam. Ezt követően adta is magát, hogy játékra hívjon, amiből lett szintén két hasonló, és nagyon finom süti recept. Most kéne megcsinálni mindkét verziót, hisz mindkettő tipikus nyári gyümölcsös torta. Ugyanakkor Ő az, aki talpon tartja a Homebisztrot. Ezért nagy köszönet Neki. A Homebisztro egyharmada (azaz én) derékfájós. Így egy étel elkészítése után többnyire összepakol és elhagyja a konyhát. Kriszta volt az, aki súgott erre egy olyan gyakorlatot, amit szinte bárhol, bármilyen ruhában meg lehet csinálni, még a munkahelyen is. Ha valaki hasonló gonddal küzd, és gyors, könnyen kivitelezhető segítség kell, üljön le egy székre, hajoljon le, tenyerét a földre, és nyújtsa meg a derekát. Köszönet Krisztának, és készülhet a következő fogás.

Fűszermánia – Gabi
Nem mondanám, hogy Gabi blogján a megszólalásig hasonló ételek lennének mint itt, de végülis lehetnének.  A tekintetben egy húron, egymás mellett gubbasztva pendülünk, hogy imádjuk az újat, és a különlegeset, és boldogan vetjük rá magunkat valami egzotikus fűszerre vagy fűszerkombinációra. És ha ebben egyet értünk, akkor logikus, hogy sokminden másban is hasonlóan gondolkodunk. (Erről a logikusról most egy Hofi szösszenet jutott eszembe… mindegy.) De nem mindenben, és ezt nem is rejtjük el egymás elől. Persze békés dolog mindenről mindig ugyanaz gondolni, vagy mondani, de sokszor pont az visz előre, az vezet megoldásra, sőt az tágítja a látókörünket, ha különböző vélemények ütköznek és formálódnak. Némi odafigyeléssel, könnyű szerrel meg  lehet oldani, hogy ez ne menjen a jó kapcsolat rovására. Csak így tovább.

Gizi Receptjei – Éva
Egy darabig magamban értetlenkedtem, de aztán Éva elmesélte, hogy lett egy kicsit Gizi is. Kedves történet. Mást viszont alig tudok róla, csak azt, hogy sok receptet ismer és publikál, egészen a nagymama jellegű ételektől a modern fogásokig, szinte mindent.

Legalizabb Gasztró és Történelem – Aliz
Mikor a Hombebisztro felkerült a facebookra, meghívtunk néhány barátot, ismerőst, akiről úgy gondoltuk, hogy érdeklődik a téma iránt. Mikor jöttek a like-ok, akkor mindig megbeszéltük, hogy de jó, jött egy új like. Ő kicsoda? Kollégám volt, de szereti a finom kaját. Jó, köszi. Aztán jött a párom, hogy van új like, akit nem ismerek. Igen, tudod, anno ő vezette azt a részleget ahol dolgoztunk. OK. Aztán jöttem megint én, hogy ki az Aliz? Ja, én nem tudom, azt hittem a Te ismerősöd. Hopp!!! Néztünk egymásra. Megjött az első idegen like, azaz amit egy teljesen ismeretlen embertől kaptunk. Ő volt Aliz, a Legalizabb blog mögül. Azóta persze ez az ismeretlen ember jelző nem igaz rá, megismerkedtünk, csevegtünk, figyelemmel kísérjük egymást, így azóta szerencsére már „csak” blogbarát, és nem pedig ismeretlen kedvelő.

Mimi és Mama Minikonyhája – Csilla
„Összeköt minket a datolyaszirup” ez már biztos, ezt megállapítottuk. Volt, hogy bántam, hogy nem egyezik a beszerzőhelyünk, mert ahol én vettem eddig, ott megszüntették, és azt gondoltam ha Csilla is ott vásárolta volna, akkor még mindig forgalomban lenne. Most a biztonság kedvéért én veszem ott ahol Ő, így legalább ott bizton életben tartjuk ezt az importot. Látva egy régebbi bejegyzését, sejtem, hogy szeret utazni, egyébként pedig mást aligha tudok róla. Itt a jó alkalom.

Mrs. Lipton Konyhája – Andi
Részemről itt lassú volt a gravitáció. Pedig jött szóba angliai étteremlánc, teával nem találkoztam a blogon, de mégis egy komment kellett, hogy leessen, azaz csengessen milord, hogy honnan jött a blog neve.

Rizsázzunk – Anikó
A Kollegina egy tesztelő típus lehet, aki éjnek idején küldött levelét mindig máshogy írja alá, majd mikor az összes energiámat összeszedve ezt megjegyzem, konstatálja, hogy legalább figyelek. Szerencsére az ő kezét is mágnesként vonzza a klaviatúra,  nem teljesen véletlen az a névválasztás. Használjuk azt a nevet, hogy Anikó, viszont a rizsázást a legjobb értelembe fordította át. Nagyon profi és hasznos piaci körképeket ír, hogy mikor mit lehet kapni, és mindez miért jó nekünk. Klassz élménybeszámolói, jó megosztásai vannak, és egyébként pedig minden szösszenetén nagyon jókat lehet szórakozni, én legalábbis még egyet se bírtam végigolvasni vigyorgás nélkül. Ha kell egy kis mosolygás irány oda rizsázni.

Sarokkonyha – Zoli
Az elsők között van, akikkel megismerkedtem, és eszmét cseréltem vele fényképezőgépről, képekről, beállításokról. Azóta jönnek hozzám a Sarokkonyha receptjei is, viszont az elmúlt hónapokban egy kicsit elkerültük egymást. Na majd most a kérdések kapcsán remélem elmeséli mit szeret és mit nem.

Süniskanál – Gabi
Kettőnk blogja, Ég és Föld. Mindketten szeretjük a szépet, és ha egyszer elkezdünk valamit írni, ami valamiért jobban foglalkoztat minket, aligha bírjuk egy oldal alatt abbahagyni. Ebben hasonlítunk. Amiben viszont blogjaink tekintetében nagyon különbözünk azok az ételek, amiket publikálunk, azaz eszünk. Persze vannak közös metszetek, simán jóllaknánk egymás honlapjáról, sőt….Csak Gabi többnyire inkább a finoman elkészített hagyományosabb ételeket kedveli, jól bevált alapanyagokból, több husival, én pedig ami nem hagyományos, ami sajnos sokszor szinte beszerezhetetlen, és ha lehet husi nélkül. Gabi bármennyire is próbálja mostanság visszafogni magát, nagyon büfé a kelt tésztákban, így Ő az akinek képes vagyok azonnal lefotózni egy trendi étteremben egy átlagosnak tűnő kenyérszeletet és helyből küldeni is a képet, hogy nézd, ezt kávéval ízesítették. Mindketten imádjuk az állatainkat, de megnyugtattuk egymást, hogy annak ellenére, hogy többség valószínű ezt – nyilvánvaló tévedésből -máshogy látja, ez nem beteges, hanem teljesen normális. Mint ahogy az is teljesen normális, hogy az állatorvosi rendelőben pesztrálom az egyik gazdit, hogy a fényhez álljon, mert valakinek képet kell küldeni arról az egy napos kiscicáról, igen, amit épp szorongat. (A macskát leszámítva minden szép éles lett a képen.)

Tavola in Paizza – Gabriella
Gabrielláról szinte semmit nem tudok, csak annyit, hogy hasonló lehet az ízlése, mint nekem. A blogján szép képek, könnyed egészséges receptek, és finom sütik sorakoznak kipróbálásra.

Vágott Vegyes – Cserke
Az egész egy kókusztejben tocsogó – egyébként kipróbáltam, elképesztően finom – tésztával kezdődött. És tipikus példája, hogyan lehet eljutni egy perc alatt az hülye, élesztő ízen keresztül a környezetvédelemhez, emberi hozzáálláson át, érintve a furoshikit az állatokhoz való viszonyulásig. Aztán azóta élesztőről, semmi, de minden másról igen. Az enyémhez képest, illetve itt sokunkhoz képest Neki matuzsálem blogja van. Ha pontosítani akarnánk gasztroblogja elvileg, esetleg erre utal a VÁGOTT szó, gyakorlatilag pedig a blog VEGYES. Szó van itt zenéről, irodalomról, jönnek a családi sztorik, növénytermesztés szépségei mind ott van a blogján, nagyon jól megírva és fantasztikus humorral átitatva. Pl. Ő is megtalálta hazánkban azt a tátongó piaci rést, amivel mi nők közül sokan küzdünk, hogy lehetetlen kényelmes és elegáns női cipőt venni. De ami sokszor szíven üt, és visszamenőleg több témába vágó bejegyzését elolvastam, az az állatokról, részéről leginkább kutyákról szóló írásai. Érdekes, tanulságos gondolatok.

És a kérdések:

1/a, b: Melyik nemzet konyhája tetszett a legjobban amit esetleg helyben kóstoltál, és/vagy melyik nemzet konyháját kóstolnád meg még helyben.

2. Ha valaki azt mondaná Neked egy városban, hogy egy nap alatt körbevisz a helyi „gasztronómiai nevezetességeken” akkor mit választanál? Streetfood vagy Michelin csillag? A két stílust nem lehet keverni. (És azzal a nem életszerű feltételezéssel élve, hogy mindkét helyen az ételért egyenlő árat kell fizetni.)

3. Nasiban édes vagy sós, borban vörös vagy fehér?

4. Azt gondolom aki gasztroblogot ír, sokmindenre nyitott. De mégis kell lennie valami ételnek ami egyszerűen nem csúszik. Sőt az arcunk előtt tíz centire elhelyezkedő láthatatlan pajzson se hatol hát. Mi az? 

díj2

Advertisements

17 thoughts on “Díjat kaptam, és most adok

  1. :D Jót derültem, és köszi a válaszokat! Azt hiszem, tökéletesen megfogalmaztad a közöttünk és blogjaink között lévő különbségeket és egyezőségeket. Most egy kicsit még jobban sajnálom, hogy ilyen fránya válogatós vagyok. De komolyan!
    Megragadom az alkalmat, és válaszolok a te kérdéseidre, hiszen erre itt engedélyt adtál. :)
    1. Alig kóstoltam eddig más nemzetek konyháját, de amit igen: indiai, pakisztáni, kínai az osztrák konyha. Mindegyikben találtam kedvemrevalót, de ha választani kell, akkor az indiai és a pakisztáni áll hozzám legközelebb a fűszerezés miatt.
    2. A Streetfoodot választom, mert érzésem szerint így több eséllyel ehetek olyat, ami ízlik is, és valahogy autentikusabbnak is érzem.
    3. Nasiban inkább édes, hiszen előtte tuti, hogy belaktam valamiféle péksütiből, ami ugyebár sós. :D
    Borban régen csak a vörös, most már inkább a fehér, lehetőleg félédes, de amúgy nem jellemző, hogy iszom. Sajnos, mert így lemaradok az igazán jó borokról.
    4. Több ilyen étel is van, pl. polip, kagyló, kakashere, pacal.

  2. Húúú Kedves, de szuper ez a bejegyzés. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy engem is idesoroltál és természetes, hogy válaszolok, itt is, meg a blogon is, mert nekem fontos, hogy itt lehetek. Megismerhettem általad más blogokat is, ami szuper. Én sem vagyok nagyon aktív a közösségi hálón, általad nyertem betekintést sokunkhoz.
    A válaszaim:
    1. természetesen Itália, az itteni konyha mindent visz, imádom, az előételektől a desszertig mindenét, és szeretnék én mindent itthon előállítani, de meg kell valljam, hogy van, amihez soha nem kezdenék neki, egyszerűen jobb étteremben, mint itthon – igaz, a pizzáról is ezt mondtam, aztán sikerült itthon fantasztikusat alkotni. Ha más ország ételeire gondolok, azonnal beugrik a balin egy indiai szakács éttermében elfogyasztott és többször repetázott Chap Chai, amit egy indonéz gazdag leves, amit ő kicsit indiasított. Ha rágondolok, beindul a nyálelválasztásom.
    2. Én is inkább a streetfoodra szavazok -nem bírom az előkelő helyeket, márpedig a csillagokat csak annak adják, akinek pénze van, és nem csak tehetsége. (Sajnos így működnek ezek)
    3. Nasi csakis édes lehet. Sajnos van az agyamnak egy olyan része, ami állandóan működik, és ez az édes ízekhez kapcsolódik. Megszállottan szeretem az édeset. Tudja valaki, hogy lehet törölni ezt a funkciót??? Borban nyáron a habzó fehér, mikor hideg van, vörös, illetve érvényes az örök szabály is! Ha nem tudom, mit igyak, jöhet a rose, de abból is inkább a habzót szeretem.
    4. Osztriga, bogarak, egyelőre ennyi jut eszembe, de biztos ha tudnám, miket esznek szerte a világban, bővülne villámgyorsan a lista.

  3. Köszönöm, nagyon kedves vagy! :)
    A válaszaim a következők:
    1., Még nem volt szerencsém helyben kóstolni szinte semmit, de eléggé nyitott vagyok, így sokféle nemzet konyháját kedvelem. Szívesen kóstolnék helyben például egy angol reggelit, vagy egy igazi kínai tészát, de leghőbb vágyam egy nápolyi pizza.
    2., Michelin csillag-os éttermeket kóstolnék végig, puszta kíváncsiságból; no meg az adagokat elnézve, az talán kivitelezhető is lenne..:D
    3., Ha nasi, akkor édesség. Bort nem iszom.
    4., Polip és pacal, meg csirkeláb…nem bírom a sós gumicukrot. :D

  4. Köszönöm szépen a díjat, nagyon jó, hogy itt lehet válaszolni a kérdésekre, így látjuk egymás válaszait és az igen csak érdekes :)
    Valóban sok a hasonlóság köztünk, a járt útról való letérés mindenképpen :) Ha tehetjük, a szó szoros értelmében is, de a tányéron és a fazékban mindenképpen :)

    A válaszaim sorjában:
    1.
    Az olasz és az indiai…. a sorrend változik az évszakokkal :) Nyáron az olasz, amit szerencsére volt alkalmam helyben is megtapasztalni. Télen a fűszeresebb indiai, amibe egyszerűen a színei miatt szerettem bele. Élesben nem volt alkalmam a helyszínen kóstolni, de kiterjedt kutatások és a fűszerek beszerzése után azt hiszem, elég jó úton járok. Általában a mediterrán konyhák fekszenek, görög, török… de sok mindent kipróbálnék és megkóstolnék.

    2.
    Csakis a streetfood – ha ebbe beletartoznak a helyiek által látogatott kisvendéglők is. Csak és kizárólag helyi étel, ez alapvetés. A puccos dolgok nem érdekelnek, pláne, hogy sok esetben nem is a hely szellemét tükrözik. A nemzetközi hálózatok street felhozatalát is nagy ívben kerülöm itthon is és külföldön is.

    3.
    Nasiban édes, de ha már, akkor már legyen is elég édes. Kell a kontraszt a sós étel után, amit nagyon szeretek. Ebből adódóan nem a mennyiség érdekel, 1 falat baklava maga a tökély. Borban…. a rosé :) De inkább fehér, mint vörös és inkább félédes, mint száraz.

    4.
    Biztosan rengeteg alapanyag létezik a világon, amit nem tudnék megkóstolni – csúszómászók, rovarok, de az osztriga és a nyers hal is ide tartozik, nem volt még szerencsém egyikhez sem. Ezek azok, amik nem hatolnak át a pajzson. Aztán vannak azok, amiket én csak gyomortöltőnek nevezek – ezek 4-5 napi éhezés után biztos lecsúsznának, de önszántamból soha (hamburger, mint műfaj, szendvicsek…. ) alapvetően főtt étel nélkül azt hiszem, nem húznám sokáig. Inkább egy tál üres pasta sóval, fokhagymával, mint egy puccos szendvics :)

  5. Az olasz konyhát kihagytam, pedig a pizzák, pizzafélék és pasták jöhetnek minden mennyiségben. :D …és közben olvasom a többieket, és ki gondolná, de mégis van itt hasonlóság. :D ;)

  6. No még várok egy kicsit, de ez nagyon tetszik, hogy itt is megvan minden válasz. Köszönöm. Olyan mint egy kis statisztika vagy közvélemény-kutatás. Azon pl. ledöbbentem, hogy Michelin csillagos éttermek nem túl népszerűek. Ha ezt a kérdést én kapom ki, ezen masszívan rágódtam volna. Annak ellenére, hogy én is késő kérném ezeket az étlapról, a polipon és az osztrigán is meglepődtem egy kicsit. Nyilván mert azt gondoltam, hogy mindenkitől jön majd a válasz, hogy természetesen a nyuszikat nem esszük meg. ;) Szegény Maci, ezt el se mondom neki.

    • A nyuszit nem eszem, de biztos azért nem mondta senki sem azt, mert az mégsem annyira visszataszító, mint a bogarak vagy az osztriga. Azért nem mondd el Macinak! Nehogy depis legyen!

  7. Na tessék, engem elvitt az a gondolat, hogy amit nem ennék meg, az valami undi dolog lehet csak. De akkor helyesbítek, pontosabban kiegészítek: KISMALACOT nem eszem és NYUSZIT sem :)

  8. Kedves Edina, köszönöm szépen az érdeklődést, és egyben bocsánat, hogy csak ilyen későn válaszolok. Nagyon izgalmas és nehéz kérdéseket tettél fel :) Akkor tehát jöjjenek a válaszok:
    1. Elég nyitott vagyok más nemzetek konyhájával kapcsolatban, és rengeteg kedvencem is van. A dél-afrikait választom, ha ki kell emelni egyet. Az afrikai vadakból nagyon finom ételeket készítenek, tényleg egy élmény :) Aztán a mexikói, egyszerűen mindent imádok… Olasz… Arab… Angolszász… na jó, befejeztem! Viszont a görög kaját is imádom, de se Görögországban, se Cipruson nem jártam még, szóval jó lenne már valamikor.
    2. Street food, de fájó szívvel mondanék le a másik lehetőségről. A legjobb lenne egymás után :D
    3. A nasi legyen édes, a bor… hát… megint nehéz, de a vöröset választom (syrah).
    4. Ez jó kérdés, megint. Van amit nem szeretek (pl mák, cékla, bárány), de azért ha az élet úgy hozza, akkor udvariasságból megeszem. Tettek már le elém krokodilt, osztrigát, nyers tengeri sünt, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy egy falatot is egyek belőlük. Aztán ott az a távol-keleti tojás, amiben már benne a kifejlett kiscsibe… és a kígyó… pacal… mondjuk ilyesmivel még tudnám folytatni. Tiszta horror, legalábbis nekem :)

    Nagyon klassz volt ilyen kérdéseken gondolkodni, borzasztó ötletes volt mind! Köszönöm, hogy részt vehettem :D

    • Semmi gond, köszönöm a választ, szintén érdekes volt. Ha a streetfood vs. michelin csillag kérdést ha én kaptam volna be, évekig gondolkodtam volna rajta. A dél-afrikai konyha nálam teljesen kiesett. Sőt északi térségen kívül minden ami afrikai. Itt egyébként Afrika déli országaira gondolsz, vagy konkrétan a Dél-afrikai Köztársaság konyhájára? A mexikóira pedig teljesen rákattantam én is.
      Jó hír: Nálam a cékla megszeretési projekt úgy tűnik sikeres volt. Sőt akaratomon kívül mással is megszerettettem. Egyszer megcsináltam Jamie céklás tortáját, és mivel a maradék céklával nem tudtam mit kezdeni, azt is beletettem a tortába. Hiba volt. Azóta rohamom van a cékla ízétől, de ez most megszűnt. :)

  9. köszi a díjat! nagyon jól esett. még soha nem kaptam semmi ilyesmit. rákenhetném a kiskorúra, vagy a postásra, hogy miért csak most válaszolok, mert az lenne a legegyszerűbb, de közben meg nem igaz, úgyhogy inkább válaszolok végre.
    1. a) az izraeli konyhától fejre álltam, annyira szerettem. úgy általában azoktól az ételektől, amiket ott kóstoltam, legyen az zsidó vagy arab étel. de ez így nem fair, mert az ázsiai konyhától, meg az indiaitól is könnybe lábad a szemem, igaz Indiában még nem voltam b) a mexikói konyha!
    2. streetfood. egyértelműen. bárhol jártam eddig, minden esetben ez a vonal volt a nyerő. helyi utcai árusok vagy kisvendéglők, helyi alapanyagokkal, fűszerekkel, italokkal. ott kerekedtek a legjobb bulik a végén. :)
    3. sós nassi. leginkább sajtok, ha már választhatok, azokból is a jó érettek. sokszor készítek/sütök édeset, de általában abból soha nem eszem. ;) borból a fehér és a rozé. vöröset nagyon ritkán iszom már, mert attól kerge leszek. és kizárólag száraz borok.
    4. grillezett bogarakat akartam enni Bangkokban, de nem találtuk a standot, pedig már annyira elhatároztam, hogy kemény leszek és megkóstolom. lehet, hogy nem véletlenül szívódott fel a stand. ;) az van, hogy a punccsal (torta/fagyi/szelet) vallatni lehetne. nem megy, nem tudom megenni.

    puszi, Ancsa

    • Úgy tűnik ez a mexikói dolog többünket izgat. :) :)
      Mi Bangkokban megtaláltuk azt a standot. De nekem nem volt olyan elhatározásom, hogy kemény leszek, így csak lefotóztam. Elgondolkodtatott, hogy most legyen e ilyen elhatározás….

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s