Streetfood és Főzdefeszt

Idén másodszorra került megrendezésre a Street Food Show és a Főzdefeszt egy helyen. Főzdefeszten a júniusi összeköltözést megelőzően nem voltunk, viszont a Streetfoodra néha lenéztünk, szigorúan nyitásra, hogy megelőzzük az éhes tömeget. Hangulatos volt a Hold utcai piacon, de már nem bírt annyi embert befogadni, hogy az ott tartózkodóknak élvezhető legyen. Most végre a helyére, az utcára került a Streetfood koprodukcióban a Főzdefeszttel. Júniusban, az idei nyár egyetlen 34 fokos hétvégéjén – tartva jó szokásunkat – délben a nyitásra meg is érkeztünk, immáron már nem csak enni, hanem inni is.

A Kézműves sörök fesztiváljára, nyilván BKV-val (vagy BKK-val) megyünk. Az úton Emberrel többször megbeszéljük, azaz én megbeszélem, hogy ne vegyünk sört, csak azt követően miután ettünk valamit, különben a reggeli gyümölcsturmix után négy órával azonnal fejre állok. Példamutató egyetértés volt köztünk. Bemegyünk, Barátnő még sehol, nem veszi fel a telefont, nem látja az üzenetet, gondoltam semmi baj, majd csatlakozik. Az első, amit megláttam CID cider márka. A cidert, nagyon szeretem… szeretném, de itthon számomra túl édesre hangolják. Némi túlzással mondhatni, hogy a ciderek zömét egy vakteszten nehezen  tudnám megkülönböztetni az Almdudlertől. Amit viszont a CID-től ittam eddig, visszaadta azt az érzést, amit sok-sok éve a négy napos, londoni látogatásomkor éreztem, mikor első 8-10 alkalommal kóstoltam. Mondja a párom hoz egyet. Hozott, még én sorban álltam a szilárd fogásért. Mikor visszajött rákérdeztem, hogy biztos itt akarunk venni 1700 Ft-ért egy kis szendvicset, ne nézzünk körül? Nézzünk. Így elindultunk más ebédet keresni. De! A következő stand pont egy sörös, stand volt, ahol érdekes leveket árultak, így gyakorlatilag mintha egy mozgó árust látott volna, aki azonnal elszalad, vett még egy sört. Már kétféle sört kóstoltunk felváltva, a 33 fokban, a déli napon zéró árnyékkal, zéró étellel a gyomrunkban. Funky Pho kért tőlünk 10 percet, így kortyoltuk tovább, a további söröket, lángosos, azaz a Tésztafeszítő Kisiparos még nem volt nyitva, így még mindig csak a söröket ittuk éhgyomorra, aztán a Kolbice segített rajtunk egy kicsit, de akkor már forgott a Műegyetem rakpart. A finom kolbászkák még le se csúsztak, de már jött a következő sörös stand, ahol még meg is kóstoltattak velünk néhányat azon kívül, amiket vettünk.

KÁVÉ

Ez volt az a pillant, mikor határozott céllal, de ennél egy kicsit labilisabb egyensúlyérzékkel megindultam a padok felé, és (szerencsére nem szó szerint) belebotlottam a Pedalocafeba, a biciklis kávézóba. Őket eddig nem ismertünk, de indulás előtt megnyugvással konstatáltuk, hogy kinn lesz, és ellenben a Gourmet fesztivállal, itt lesz kávé, még pedig new wave. Megálltam előtte. Kérdezte a srác, hogy tud e segíteni, vagy van e valami kérdésem. Esküszöm egy kérdés már a nulladik pillanatban bevillant, és még éreztem is magamban energiát ahhoz, hogy szavakba öntsem. De be kellett látnom, hogy ezt a helyzetet abban a pillanatban nem mértem fel elég pontosan. Ő pedig türelmesen várt arra, hogy kibökjem mit szeretnék, míg én valami kataton szerű állapottal küzdöttem, hogy nem jut eszembe, de ami esetleg még eszembe is jut, azt sem tudom megfogalmazni, pláne kimondani. Így csak annyiban maradtunk, hogy éhgyomorra sok volt a sör. Szóval készült a kávém, és ültem az árnyékban miközben megbeszéltük, hogy a járgány valójában biciklinek néz ki, de belül egerek hajtják. De komolyabbra fordítva a szót, a facebookon egyszer már pedzegettem, hogy ugyan nem vagyok egy nagy kávés, de az új hullámos kávézók megnyitottak egy új kaput. Eddig kávék tekintetében a pörkölésre fektették a hangsúly egy részét, így némi túlzással mondhatni, hogy nem teljes egészében a kávét, hanem inkább a pörkölést kóstoltuk. Az adott egy addicionális ízt, és aromát az italnak. Újhullámosok tekintetében lehet, hogy nem teljesen jól, de azt látom, hogy a kávépörkölésre szakosodott vállalkozások, és a kávéházak egy kicsit szimbiózisban dolgoznak egymással. Nem az a lényeg, hogy a kávébabokat hosszan, és jól megpörköljék, hanem az, hogy magának a kávénak ízét érezzük. És idővel észrevegyük a különbségeket is. Ne csak annyi legyen egy kávé, hogy valahonnan Dél-Amerikából, vagy valahonnan Afrikából származik, hanem az is lényeges, hogy pl. Etiópián belül melyik gazdaságból/termelőtől érkezik, és azoknak a kávéknak, vagy keverékeknek milyen táj-jellegzetességei vagy milyen egyedi íz jegyei vannak. A profik tudják ezt úgy elemezni, hogy lélegzet elakad, szem fennakad és ámul a nagyközönség, hogy miért mondják egy kávéra, hogy a „csokoládés jegyek mellett grapefruit és mezei virágok aromái találkoznak”. Okés, értem, hogy miért furcsa, de ez is kezd arrafele bandukolni mint a borkóstolás. Míg én ott ücsörögtem, és csevegtem, szépen lassan a többiek is rám találtak, így  a sörfesztiválon mindhárman nekiestünk kávézni. M. nem szereti a kávét, ő a muszájból ivós fajta. De erre a kávéra meglepő lelkesedést produkált. Aki viszont régi nagy kávés, arról nem feltétlen tudom eldönteni, hogy vajon, hogyan fogadná ezt a típust. Hisz nem a megszokott, megkedvelt kávé ízt kapja, és a végén mindig van egy jellegzetes kesernyés íz, amihez azért hozzá kell szokni. Kiderült, hogy a srácoknak komoly Tamp&Pull múltjuk van, így a mostani őszi streetfoodra már közös erővel jöttek el.

Főzdefeszt

KÉZMŰVES SÖR

Ha valaki úgy áll hozzá a sörökhöz – mint például én – hogy nem szereti, és nem érdekli, akkor egy ilyen helyen nagyot koppanhat. A Főzdefeszt lényege, hogy hazai és külföldi zömében kézműves söröket mutasson be egy helyen a nagyközönségnek.

Főzdefeszt

A sör alapjában vízből, élesztőből, komlóból és malátából készül. Nyáron került hozzá bodza, vagy sok esetben cseresznye, vagy meggy, amitől szintén finom, és csajosabb lett. Ugyanakkor azt is fel lehetett fedezni, hogy milyen ízbeli különbségeket tud produkálni, az a látszólag apróság, hogy az adott sörhöz milyen fajta komlót használtak. Hihetetlen, hogy ott állunk két sör mellett, és nem azt érezzük, hogy keserű, hanem ízeket érzünk benne, amiben csak egy, hogy kesernyés. És a két sör között hatalmas különbségeket. Szóval a sörözés ebben a formában kezd túlmutatni a nyári szomjoltón, és hihetetlen, hogy milyen ízeket és típusokat lehet felfedezni, amit egy eddig megszokott és elterjedt bolti sörben biztosan nem, még akkor sem, ha az a legjobb márkák közül való. Szépen lassan az is kiderül, hogy a sör nem csak abból áll, hogy világos vagy sötét, búzasör vagy árpasör, hanem lassan nem árt tisztában lenni azzal, mi az a Pale Ale, portersör, IPA, vagy Stout. Aztán ha egyéb íz is keveredik a sörbe nem csak annak okán lehet, hogy valamilyen gyümölccsel – volt itt zöldalmás, szilvás, ananászos, limeos- kombinálják, hanem attól is, hogy hogyan, és milyen környezetben, milyen „ágyon” milyen hordóban érlelik. Ahogy a boroknál, itt is felbukkan a tölgyfa hordó.

A sörözésben most egészségügyi okok miatt nem tudtam teljesen részt venni, csak segítettem, de már ez is izgalmas volt. Léhűtőnél a BunnyHopp és a Tántorgó paripa (de főleg a BunnyHopp) nagyon finom volt, nálam ők nyerték a közönségdíjat. A Harapunknál a No lemon nagyon csíptük, a Legendától a Legenda Pony és a Kelet Indiai Társaság nagyon jó volt, és a Hopfanatic White Hopsa és Extraorbiantja is bejött. Én, aki eddig nem szerettem a sört, itt kezdtem meglátni a kacskaringós utat az alkoholizmus felé.

Főzdefeszt

ÉTEL

Budapesti lévén valójában ezeket a helyeket gyakorlatilag bármelyik nap munka után vagy hétvégén kipróbálhatnám, szóval ilyen szempontból aki vidékről jön fel, és hajtja a gasztronómiai érdeklődés, annak mondhatni nagyobb hasznossággal bír ez az esemény. Már ha a hasznot nézzük és nem a partyt. Ugyanakkor – ellenben a tavaszi Gourmet Fesztivállal – ez nem a kóstolásról szól. Itt szinte mindenki egy normális, sőt mondhatni emberes adaggal készül az eseményre, így átlag női szervezet két-három elfelezett adag után betelik, és ha nem megyünk el a szélsőségességek felé, akkor nagyságrendileg ennyi étel után egy férfiembernek se lesz ingerenciája azonnal kifosztani az otthoni hűtőt.

Kipróbáltuk Pista Bá Ázsiai szendvicsét. Náluk helyben, frissen sültek a hatalmas marhaszegyek, utólag úgy gondolom inkább ebből lett volna érdemes enni a ház szendvicsét, de mi akkor az ázsiai verzió mellett tettük le a voksunkat. Volt nagy pörgés és hatalmas sor náluk, szóval mint mindenkinek, nekik sem volt egyszerű a feladatuk. Bár finom volt, de nekünk jobban esett volna, ha nem hideg a buci, hanem egy kicsit rápirítanak, és ugyan finomnak definiáltuk a szendvicset, de tőlük emlékezetesebb ételt vártunk, hisz tudjuk mi finomra képesek. Itt kevésbé tudták előcsalni Ázsia ízeit, mint mondjuk nyáron azoknál a szendvicseknél, amiket a Funky Pho-sok csináltak többek között mogyorószósszal és friss korianderrel.

főzdefeszt

Szóval, ha valaki Ázsia ízeire vágyik, akkor olyan helyet kell keresni, ahol piros párnán ül a mintás aranyszínű béka, és pandamacira designolt dokkolóban van az iPhone, ahonnan döngetik a zenét. Majd ha túllépünk a pandás dokkolón, akkor kínai söröket látunk a hűtőben, és a feje tetejéig vigyorgó kis kínai mutogatja, ahogy sülnek a tésztácskák. Wang Mesternek volt ilyen standja. Abban az egy kis tésztában olyan ízek voltak bezárva, amiket még Hongkongban is csak egyszer-egyszer csíptünk meg. És hozzá a szósz, és az egész együtt, meg külön, tiszta Ázsia. Finom, fűszeres, de nem túlfűszerezett, úgy ahogy volt tökéletes. Onnan még szívesen ettem volna mást is.

Főzdefeszt

Vagy úgy lehet még autentikus Ázsiát találni, hogy keresünk imazászlókat, és ott találunk olyan hegyi embereket akik csak angolul beszélgetnek valamelyest. A Wok & Tandoori Expressről mondják, hogy a város legjobb naan kenyerét csinálják, és erre nem tudnánk rácáfolni. A szakácsok nepáliak, viszont indiai konyhát visznek. Mondjuk Nepálban is több indiai étteremmel találkoztunk, mint nepálival, ennek az egyik oka, hogy a nepáli konyha nem túl változatos. De ha előre szólunk, csinálnak dahl bahatot.  A naan kenyér nagyon finom volt, és a samosa  sokkal jobb volt mint a delhi reptéren, aminek köszönhetően nem is vittem túlzásba a samosa evést Indiában.

főzdefeszt

Kinn volt még a Csöppentő, akiket régebben kóstoltunk, és ahol a kényéren kívül amire csöppentenek minden finom volt. Szerintem mára a kenyéren javítottak, ha fért volna, ettem volna, nagyon finom illatok jöttek tőlük.  Új vállalkozás a Hokedli, ami egy főzelékbár, és ami normál esetben nem annyira érdekel, de ők úgymond újhullámos főzelék témában nyomulnak, ami olyan, mint a klasszik olasz főzelék, vagy akár az itthoni háború előtti főzelékek, azaz nem liszt habarás ízű és nincs furcsa zselés állaga, mint azoknak amik miatt kerültem egyéb főzelékes helyeket. És mindezek izgalmas ízekkel. Hozzájuk ellátogatunk, ez fix, nagyon szimpatikus volt amivel megjelentek. Hamburgerből rengeteg volt. Zingnél hatalmas sor, ez is az a műfaj amit inkább a hétköznapok nyugalmában próbálnék ki, illetve próbáltam ki anno. A Spílernél szó szerint gyönyörűek voltak a hamburgerek, egy fényképezőgép birtokában nem is tudtam volna dönteni, hogy egyem vagy fotózzam, és legalább ötször olyan jól nézett ki, mint az, amit náluk kaptunk. Ami izgalmas volt a hatalmas Fiktív chili stand, párom alig bírtam elrángatni onnan. Kóstolt egy csepp chili krémet a Scovilenél, kenyérrel, amire azt mondta nagyon jó anyag, aztán 10 percig nem kommunikáltunk, mert folyamatosan, enyhén könnyes szemekkel csuklotta végig az Andrássy út egy nem kicsi szakaszát. Náluk is volt hamburger, de ha ezzel ízesítették, lehet, hogy nem tudtam volna megbirkózni vele. Jópofa még a Pepita akik fantáziadúsan ízesítik a tökmagot. Ha a Kolbicénél egy fullos adagot kérünk, akkor a legjobb osztrák wurst tálat is lekőrözik. Akiket viszont nagyon hiányoltam, a Padron. Nyáron nagyon finom mangós ceviche-t ettünk nálunk, amit én egyébként nem annyira kedvelek, de ez tényleg több mint szuper volt.

főzdefeszt

TECH

Nyáron lusta voltam nyakamba lógatni a fényképezőt. Most elvittük, és CF kártya nélkül, de teljesen feltöltött akkuval végigcipeltük, így az összes kép ismét telefonnal készült. A régi vásárcsarnokos jegyes rendszer úgy tűnik a múlté. Nyáron az volt a gondom, hogy miért olyan pay-pass rendszerrel szervezték meg a fesztivált, ami csak a saját kártyájukat engedi használni. Ellenben a többi hasonló eseménnyel, ahol ha valakinek már eleve pay-pass-os a bármely bank által kibocsájtott kártyája, nyugodtan használhatja. Így sorbaállás az elején, ha nincs elég készpénz nálunk és kártyáról töltünk fesztiválkártyára, akkor ott a tranzakciós illeték, majd a végén állhatok sorba visszaváltani, és hallgatni, hogy nincs felbontva új köteg érme és mi lenne ha nem pontosan adnának vissza, holott egyébként a tárcámban a mindent megváltó eszköz. Most visszatértünk készpénzhez, ami lehet jó is, de nekem egyszerűbb volt a kártyás rendszer. Minden fizetésnél számolás, pakolás, bűvészkedés az étellel vagy sörrel a kezünkben a helyett, hogy csak zsebre vágnám a kártyát. Ennek eredménye még az is volt, hogy volt olyan hely ahol még fél kettő után is váltópénz szűkében voltak, (ezen még gondolkodom, hogyan hisz folyamatos sor volt náluk) így például beelőztem valakit, mert tudtam pontosan fizetni, és ebből tudtak pontosan visszaadni az előttem állónak. Ez nem kicsit lassította a sort, mint ahogy az sem gyorsította, hogy sokan számlatömbökből nyugtákat töltögettek minden 500 forintos sör után. Ami viszont jópofa, hogy az eseménynek nemcsak honlapja és facebook oldala van, hanem mostmár kijött a Főzdefeszt App is. Egyenlőre csak Androidra, az IOS még várat magára. Persze, lehetne csiszolni rajta, de így is nagyon hasznos kis alkalmazás volt. Meg tudtuk nézni kik vannak kinn, ők milyen ételekkel, italokkal készültek, és, hogy merre van a kiszemelt célpont.

A mostani eseménynek volt egy kis környezetvédelmi vonala is, ugyanis az autómentes nappal kötötték össze, ami szerintem jó ötlet. Ennek ellenére azért mégis hagytunk ott némi ökológiai lábnyomot, hisz minden ételt és italt zömében eldobható műanyag tálban vagy pohárban szervíroztak. És ehhez nem párosult a szelektív hulladékgyűjtés. Nyilván nem életszerű minden családnak kockás terítővel díszített nád piknik kosarat a hóna alá csapni, ha étel-ital fesztiválra készül, de ahhoz már évek óta hozzászoktunk, hogy téli vásárokon betétdíjas bögrékbe lehet kérni a forralt bort és egyéb meleg italokat, vagy bármilyen gasztronómiai eseményen a borospoharak járnak a jegy mellé, és öblítés után egy hazavihető borospohárból végigkóstolhatjuk az esemény főszereplőit.  Szerintem a bögrék analógiájára ide is lehetne önteni valami üveget, és befogadóképességtől függően pohár és korsó közül választani.

ÖSSZEFOGLALVA

Annak ellenére, hogy volt már az egészségem kirobbanóbb formában, így hamar elhagytuk a helyszínt, szerintem nagyon jó délutáni vagy esti program volt. Ha bekukucskáltunk a Nagymező utcába, akkor pihenésképpen az Operett színház előtt nagyon jó előadásokat nézhettünk meg. Azt gondolom klassz dolog, hogy olyan éttermek és pláne kisebb-nagyobb sörfőzdék tudnak bemutatkozni, akik a minőségi és finom ételekre, italokra helyezik a hangsúlyt. Ha nem is tudtunk mindent megkóstolni, ötletet bőven lehetett gyűjteni, hogy hová menjünk legközelebb, ha mondjuk gyorsételt kell enni, de nem a legnagyobb hamburgerláncok  közül szeretnénk választani.

főzdefeszt

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s