Cukorral és cukor nélkül – fűszeres szilva magvas granolával

Szokták mondani, hogy a cukor fehér méreg. Sőt már jelentek meg szakácskönyvek a témában, hogy kinek hogyan sikerült végképp kizárni az életéből. De mivel magáról az édesítésről lássuk be, túlnyomó többségünkben nem vagyunk képesek és/vagy hajlandóak lemondani, sorra jelennek meg alternatívák a cukorra. Ezek lényegesen drágábbak, sokak szerint jók, és nemhogy károsak, de még egészségesek is. Sokak szerint pedig mellékízűk van, és a mellett érvelnek, hogy mesterségen, sokkal bonyolultabb kémiai folyamatok árán állítják elő, mint az egyszerű répacukrot. És nem csak az eljárás, de maga az élelmiszer sem természetes. Ugyan egészségkárosító hatásuk nem ismert, de magas fokú jótékony hatásuk se nagyon. Előnyük, hogy ezeknek az energiatartalma jóval alacsonyabb, mint a cukoré ezért jobban beilleszthetőek egy fogyókúrába, diétába. Ezen felül, ami még erősen mellettük szól, hogy a cukorbetegek is kaphatnak egy jobb alapanyagot az igen kétes, azaz inkább rossz hírű, és szerintem elvetemült ízű édesítők helyett.

szilvás magos

Én magam nem vagyok egy cukorfób típus, és nem is érzem fehér méregnek. Nem azt tartom veszélyesnek, hogy sütit vagy rizspudingot fehércukorral csináljunk meg, vagy a reggeli kávénkat, teánkat egy kockacukorral isszuk. Hanem azt gondolom, ott csúszik ki a talaj a lábunk alól, hogy megbújva a kólákban, a péksütikben, a koktélokban, a félkész termékekben, és ha kitartóbb lennék, akkor még oldalakon keresztül sorolhatnám, hogy még miben, rengeteg rejtett, és nehezen mérhető, azaz nehezen megfogható mennyiségű cukrot fogyasztunk. Sőt, a friss gyümölcsök se mentesek a cukortól, bár – ellenben pl. a teszkós sütikkel – erről senkit nem beszélnék le. Ezekre ha még rájön a saját készítésű sajttorta, sütike vagy a cukros kávé, akkor tényleg van esély arra, hogy besokall a testünk. Vagy mondhatni, drasztikusan megnövekszik. Én magam nagyon szeretem az édességeket, nagyon szeretem, ahogy a cukor kihozza, vagy kiegészíti az ételek ízét, ezért úgy próbálok rendet tartani magam körül, hogy olyan mértékűre csökkentem a cukor mennyiségét az ételekben, hogy azok még finomak, édesek, de ne minden mást ízt elnyomó, tömény cukor ízűek legyenek. Azt a végletet se szeretem, ha megkínálnak egy kb. cukor nélküli „édességgel” amiről tudom, hogy valami van a számban, de íze az nulla, így felesleges hízom a benne lévő liszttől, vajtól és a nem érzékelhető, de akkor is ott lévő cukortól. Használok barna (nád) cukrot, amiben több jótékony anyag marad a feldolgozás során, ami ad még egy addicionális mélyebb karamellás ízt az ételeknek, vagy keverem a kettőt. Bár azt érdemes észben tartani, hogy a barna cukor sokszor nagyban módosítja az étel ízét, amire nem mindig van szükség. Ezen kívül pedig kevésbé édes, így ugyanazért a hatásért több kell belőle az ételhez, szóval majdnem ugyanott vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy néhány olcsóbb barna cukor csak azért barna mert színezik. És van még a kókuszcukor, ami állítólag nagyon egészséges, de szerintem alig édesít. Teába például kifejezetten rossznak találtam, édesebb nem lett, de annyira megváltoztatta az ízét, hogy vakteszten szinte fel se ismertem volna, hogy valójában teát iszom. Viszont a reggeli porridge-hoz finom volt mikor enyhén édesíteni akartam.

Vannak még a szirupok, és leginkább maláták, amik jelenlegi információink szerint egészségesek (de valószínű ezt nemsokára megcáfolják, és majd azt is, meg majd minden lehetőségnek az ellenkezőjét is). Most tettem egy kísérletet, hogy egy adott ételt, ami lehet akár egy reggeli, uzsi, vagy tízórai, sőt desszert is, hogyan tudom megoldani cukor nélkül, kevés sziruppal. Ez esetben kevés rizsmalátával. Bár NAGYON nagyban könnyített a dolgomon, hogy nem egy krémes, kevert tésztás, vagy csokoládés tortát készítettem, hanem gyakorlatilag gyümölcsöt magvakkal.

Érdekes volt a kísérlet, és meglepő lett az eredmény. Sokkal jobban ízlett a cukor nélküli változat, mint amire számítottam, sőt határozottan finom volt. Még egy férfinak is ízlett, pedig a nulladik pillanatban elkönyveltem, hogy ez egy az egyben az enyém lesz, de megszívtam. Mindenesetre ezzel a módszerrel más volt. Úgy éreztem, hogy tényleg egy másik ételt kaptam, és a kettőt kár összehasonlítani. A cukor nélküliben voltak érdekes ízek, finom, light és frissítő volt. Jobban lehetett érezni az alapanyagok egyéni ízeit. Viszont be kell vallani, hogy a cukros változatban sokkal inkább kijöttek, és finomabbak voltak a fűszerek, jobban kihozta a fahéj ízét és kevésbé volt erőteljes a gyömbér csípős íze. És mindezeket az ízeket a cukor jobban összekötötte. A cukros változat egyébként még mindig benne van az egészséges, és nem ragacsosan édes kategóriába, szóval azt se fővesztés terhe mellett lehet fogyasztani. Ugyanakkor, ha valaki csökkenteni szeretné a bevitt cukor mennyiséget, vagy beláthatatlan időre el szeretné hagyni, akkor ez a cukornélküli változat megfelel a célra. Most szilvával készült, de más gyümölccsel is lehet variálni. Finom még szilva helyett körtével, vagy hasonlóan ehhez a recepthez, egy sütőtökös narancsos alappal.

szilvás magos

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 30-40 perc
Mennyiség: 4 személyre

Hozzávalók a kb. cukormentes verzióhoz:

  • 550g szilva vagy ringló
  • másfél – két kiskanál reszelt (friss) gyömbér
  • negyed – fél kiskanál fahéj
  • 1-2 evőkanál rizsszirup
  • 25g mandula
  • 25g kesudió
  • 25g aszalt sárgabarack
  • 25g kókusreszelék
  • 10g aszalt meggy vagy cseresznye

Hozzávalók a cukros verzióhoz:

  • 550g szilva vagy ringló
  • másfél – két kiskanál reszelt (friss) gyömbér
  • negyed – fél kiskanál fahéj
  • 2 evőkanál méz
  • 2-3 evőkanál kókusz vagy barnacukor
  • 25g mandula
  • 25g kesudió
  • 25g aszalt sárgabarack apróra vágva
  • 25g kókuszreszelék
  • 10g aszalt meggy vagy cseresznye
  • 2-3 evőkanál barna vagy kókuszcukor

1. lépés
A szilvát megmossuk, kimagozzuk, és mérettől függően felezzük, vagy negyedekre vágjuk. Egy kis lábasban a gázra tesszük, ha használunk cukrot, akkor a rögtön hozzáadjuk, így könnyen levet ereszt. Ha nem használunk cukrot, akkor 1-2 evőkanál vizet adunk hozzá. Amint egy kicsit leveses lesz (2-3 perc), hozzáadjuk a fahéjat és a gyömbért, és ízlés szerinti állagúra főzzük. Én úgy szeretem, ha nem lesz lekvár állaga, hanem a gyümölcsök egyben és kissé keményen maradnak, ez kb. 10 perc főzési idő. A végén adjuk hozzá a rizsszirupot vagy a mézet.

2. lépés
A magokat száraz serpenyőben megpirítjuk, majd vagy összetörjük mozsárban, vagy ha kihűltek kés betétes robotgépbe rakjuk. Mindkét esetben arra vigyázzunk, hogy ne törjük nagyon össze, csak épp darabokra. A végén hozzáadjuk az aszalt gyümölcsöket és a kókuszreszeléket.

3. lépés
A szilvához a magokat csak tálaláskor adjuk hozzá.

Megjegyzések:

  • Ez az étel jó desszertnek, de valójában egy egészséges reggelinek vagy uzsonnának is.
  • A magvakat helyettesíthetjük egy másfajta granolával is.
  • Kiegészíthetjük egy kis joghurttal vagy mézzel kevert joghurttal.
  • Ahogy fenn írtam más gyümölcsöt is használhatunk, pl. almát, körtét, ezt keverhetjük szilvával, vagy fügével. Használhatunk sütőtököt (megsütve) amit naranccsal vagy mandarinnal esetleg gránátalmával kombinálhatunk.

 https://www.facebook.com/HomeBisztro

szilvás magos

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s