Karácsonyi vásár

Idén valahogy még nem jön akkora hévvel a karácsonyi hangulat, mint kéne. Pedig mindent megteszek, vagy megtennék érte, de leszámítva azt az apró kis nyomást a készenlét hiánya miatt, alig érzem erősebben a karácsony közeledtét, mint októberben. Pár hete egy fél-kolléga barátnőmmel a cég konyhájában nagy kétségbeesésünkben (mintha valami december 5-i fogadalmat tettünk volna) megbeszéltük, hogy márpedig csakazértis átállunk karácsonyi üzemmódba, sütiket sütünk, meg az augusztusban megbeszélt mézeskalácsházat is megcsináljuk, én a fatörzset, sőt előtte megint elmegyünk az A Table-ba bemelegítésnek eredeti francia bûche de Noël-t (azaz fatörzset) kóstolni. Kilátogatunk vásárokba, kerül amibe kerül jókat eszünk, finomakat iszunk,  a forralt bor után pedig pláne vidáman nézelődünk a sok szép csetresz között, majd csinálunk egy jó kis cikket, amiben leírjuk milyen a bécsi és milyen a budapesti karácsonyi vásár. Mondván nekem évek óta tervben van egy bécsi puncsozás, hátha idén összejön. Ez utóbbi nagyjából össze is jött. De ezen kívül semmi. Semmit nem sütöttünk, a speculoos keksz állaga nem lett tökéletes, az ajándéknak szánt fudge sokkolóan finom lett, de nem dermedt meg, így azóta suttyomban kanalazzuk a hűtőből. Egy darabig még igazgattuk, mintha nem ettünk volna belőle, de ennek az időszaknak menthetetlenül vége szakadt. A narancslekvár is nagyon jó lett, de az állaga jobban hasonlít a mézhez, mint egy masszív lekvárhoz, mézeskalács házat pláne nem csináltunk, és jelenleg a fatörzs göngyölésétől is messzebb érzem magam, mint az univerzum hátsó végétől.blog_IMG_3578

A budapesti vásározásra a lehető legrosszabb időpontot választottuk. Bár aznap minden arra érzékeny embernek a meleg fronttól feszültek az idegei, mi elképesztően bírtunk fázni. Hatalmas tömeg volt, aminek okán 15 percen belül, éhesen hagytuk el a Bazilikát és környékét. Nagyon nagy sorok voltak minden olyan helyen ahol szívesen ettünk vagy ittunk volna, ott is ahol akkor épp nem kóstoltunk volna semmit. Illetve bármennyire is lazán mondtuk jó pár napja, hogy „kerül amibe kerül”, az a helyzet, hogy még a bécsi árak után is visszapattantunk a pesti áraktól. Volt olyan hely ahol érzésre fejenként 3-4000 forintból laktunk volna jól, ami ahhoz képest pláne drága, hogy egy jó darabig nem találunk volna szabad helyet ahol megehetjük, így gyakorlatilag egy jéghidegre hűlt főtt ételt ehettünk volna eldobható tálon, éttermi áron. Volt olyan ismerős, akinek az élményei alapján úgy érzem alábecsültük az árakat. Olyan összegekről számolt be, ami szinte már lekőrözte az azóta már Michelin csillagos Borkonyhás vacsorám árát. (Okés, desszert és ital nélkül…) Láttunk tócsnit 1500 Ft/db áron. Nem fértünk oda, hogy megnézzük mekkora az a darab, de bármekkora is legyen, gondolom mégiscsak hagyma és krumpli némi kötőanyaggal. Szóval a vége az lett, hogy külön-külön, mindketten a saját otthonunkban vacsoráztunk. A barátnőm sztrapacskát, én avokádós kiflit.

Bécs szintén nehezen indult. Volt olyan ötlet, hogy két napra megyünk, de mikor erre lehetőség volt, akkor ott pont zuhogott az eső, így maradt az egy esőmentes nap. Átverekedtük magunkat az összes dugón, az autópályán végigálltunk egy balesetet, megálltunk még egy helyen ahol most először nem lehetett parkolni. Ugyan a tervezettnél jóval később, ebből következően jóval kevesebb időre, de végre megérkeztünk Bécsbe. Nem az én feladatom autót vezetni, így a sok megpróbáltatás után, szinte éhgyomorra puncs legurít, így a maradék kis időben szédületesen jól éreztem magam.

Bécs

Egy biztos volt, hogy a Városházához nem megyünk. Voltunk ott úgy, hogy elviselhető volt a tömeg, és voltunk úgy, hogy még a bejárat előtt azt mondtuk, hogy inkább kószálunk a Burg vonzáskörzetében. Most a Museumsquartier környékére a spittelbergi vásárra mentünk, ahol gyalogtávolságra több kisebb-nagyobb vásárral találkozhatunk. Mi a Gutenberggasse és a Spittelberggasse közötti szakaszt választottuk.

Bécs

Ez alatt a pár aprócska óra alatt Bécs hangulata, nagyon elbűvölt. Szokták mondani, hogy mostmár Budapest is fejlődik (legjobban a bulinegyed), és Magyarországon (szerintem akkor már inkább csak Budapesten) is mindent meg lehet kapni. Szerintem nem. Ha ahhoz viszonyítunk, hogy egy ruhaüzlet régen abból állt, hogy körül lehet nézni a négyes és az ötös konfekció táján, akkor ahhoz képest igaz, hatalmas a választék. Bécshez viszonyítva, már kevésbé. Mondom ezt úgy, hogy igazi üzletbe szinte be se tettem a lábam. Spittelbergi vásár nem egy hetedhét országra szóló vásár. Három hangulatos kis utca van összekötve, ahol szinte a házak falaihoz tolva egymással szemben két sorban állnak a bódék. Ha valaki felfedezőbb hangulatban van, érdemes közelebbről megnézni a kapualjakat. Volt olyan hely, ami mögött kávézó volt, melyet most kibővítettek, és a ház gangja egy nyugis punsch ivóhellyé vált, még a postaládák elé is asztalokat tettek. Magyar eladók nincsenek, csak osztrákok, akik viszont beszélnek angolul. Magyar és szláv szavakat nem hallani, egyenlőre úgy tűnik, ide leginkább tényleg csak a helyiek járnak. Persze itt is van csokiba mártott tölcséres édesség, a tejszínhabbal töltött tekercs, akadnak fánkok és perecek, kartoffelpuffel-ek, crepe-k és természetesen sült gesztenyék, de nem arról szól, hogy hatalmas buszokkal érkező tömegeket etessenek. Ugyan sokan vannak, de mégis olyan kis otthonos családias a hangulat. Nincs rohanás, helyette komótos iszogatás van, sétálgatás, és nyugi. Mindenki csacsog egymással, az eladókkal, közben állnak a sorban, és kit érdekel? Hát ezért jöttünk! Semmi feszkó nincs a levegőben. Lehet kapni zsíros kenyeret hagymával, császárzsömléket finom sajttal és sonkával, vagy szalámival jól megpakolva, héjában sült burgonyát választható feltéttel, tócsnit amiért nagyon hosszú sor állt. Van még az osztrákoknál elmaradhatatlan sajtos kolbász, és amit mi ettünk a raclette-s szendvics, amiről a szendvics készítője lespórolta a sajtot, erre a pénztáros és egyben „minőségellenőr” azonnal adta az ívet, így jött a hatalmas adag forró nyúlós sajt a sonkás kenyérre. Kis asztalok kihelyezve, és biztosítva, hogy szinte ha bárhol megkívánunk egy pohárka punsch-ot akkor azonnal vehetünk egyet a legalább öt féléből. Erdei gyümölcsöstől az aperol-oson keresztül az almás fahéjasig minden van, ami szem-szájnak ingere. Zömében egy helyben állva is el tudjuk fogyasztani, nem kell feltételen sétálva. Mi is megálltunk egy pillanatra, egy srác mellett, aki akkor érkezett egy nagy köteg fémdróttal és egy laposfogóval. Darabokat vágott belőle, hajtogatott egy kicsit, és kezünkbe nyomott egy virágot, meg egy csillagot. Ingyen és mosolyogva. A végére hajtogatott egy kis hurkot, így bárhová fel lehet akasztani. Én nyáron majd a balkonládába fogom szúrni a virágok közé. Nagyon klassz formákat készített. Egy párat letett, hogy bárki vigye ami tetszik neki, és néhányat pedig ahogy nekünk, az arra járók kezébe adott.

Bécs

Bécs

Bécs

Continue reading