Schipol – Szoba 116 ablakkal

Egyenlőre vége a francia vonalnak, no meg a közbe ékelődött kis intermezzonak, hogy süssön végre a nap. Így most jön a távol-keleti, az exotikus, a streetfood. De előtte egy kis átkötő, hogyan is jutunk el oda. Szárazföldön végigutazhatnánk akár Selyemutat, érdekes kaland lenne, de így már bőven kilógna az utazáshoz szükséges szabadság a munkatörvénykönyve által kiszabott picinyke keretből, szóval marad a repülés, Budapestről mindig legalább egy átszállással.
Számomra az utazás akkor kezdődik, mikor a gyorsforgalmi úton elhagyjuk a kőbányai metró felüljáróját. Hatalmas szimbolikája – ha nem lennék ilyen földhözragadt, mondhatnám, hogy spirituális jelentősége – lett ennek a régen ronda narancssárga, de manapság már modern szürke objektumnak. Ott dőlök hátra az autóban, engedek el mindent, ami itthon foglalkoztat, és testem lelkem átáll a jellemzően egy éve várt turista üzemmódba.

Schipol

Forrás: Airbnb

De nem mindig jön ám ez ilyen könnyen. Volt olyan út, ami előtt hihetetlen hajtás volt a munkahelyemen. Közvetlen az utazás előtti héten, sőt napokban is túlóráztunk, így épp, hogy összepakoltam, de esélyem nem volt arra, hogy meglegyen a “hurrá!!! mindjárt utazunk” érzés, és az ehhez szorosan kapcsolódó arcpirulás és heves szívdobogás. Ez akkor kétségbeejtően hiányzott. Helyette a stressz, hogy minden rendben legyen, és bár egy nappal később indulnánk, hogy feladatok bizton be legyenek fejezve. Kora este indult a gép, reggel felvettem a kényelmes nadrágom, a sötétzöld birkás pulóverem, vittem egy kendőt, összeszedtem az utazós cuccot, és mintha aznap este nem kezdeném el körberepülni a fél világot elindultam a munkahelyemre. Annyi különbséggel az egyéb napokhoz képest, hogy más stílusú cipő és ruha volt rajtam, és vittem magammal egy nagy utazótáskát is. A bőröndöt leküzdöttem a lépcsőház földszintjére, és mikor elfogytak a lépcsők, kiengedem a kart a táskámon, és elkezdtem húzni a kockaköves folyosón. Ahogy meghallottam a poggyász kerekeinek monoton görgő hangját, megjelent egy hatalmas mosoly az arcomon, és egy pillanat alatt végigfutott rajtam az imádott, és várva-várt bizsergés, no meg a heves a szívverés, amit eddig hiányoltam. Uramisten, én ma utazom! Aznap a munkahelyemen mindent befejeztem, léptem ki a gépből, mikor a legsportosabb kollégám már rég lecipelte, sőt be is pakolta a cuccaimat a minibuszba. A Párommal az enyémhez hasonló elfoglaltságok miatt reptéren bírtam találkozni a bő két hetes, és kb. 18 órás út előtt.

Schipol

Forrás: Airbnb

Continue reading

Advertisements