Fűszerezve, pálcára felszúrva, bezacskózva – avagy Streetfood Ázsiában 1.

Nemrég volt egy kis sorozat a sajt körül, most egy új sorozat jön Ázsia körül. Tartva magam a blog témájához, az ételek lesznek a középpontban, azon belül is a streetfood. Ez az első bevezető rész, ami általánosságban szól a délkelt-ázsiai utcai étkezésről, aztán jön Kuala Lumpur, talán piacozunk egy kicsit, és persze receptek nélkül se maradunk. És mindezeket pedig rengeteg fotó fogja látványosabbá tenni. Jó utazást!

Ázsia

Piac Chiang Mai (Thaiföld 2014)

Itthon az elmúlt években tetőfokára hágott a streetfood láz. Lehet, hogy tévedek, de azt nem mondanám, hogy reneszánszát éli, hisz az utcai étkezésnek nagy múltja és kultúrája szerintem Magyarországon nincsen. Mondhatni manapság mesterségesen visszük ki az ételeket az utcára, vagy még ki se visszük, hanem valahol benn esszük. Mikor azon gondolkodtunk, hogy mi a klasszikus magyar utcai étel, bajban voltunk. Eszünkbe jutott például a lángos és a palacsinta. De az év folyamán néhány piacon kívül máshol (értem ez alatt, hogy utcán) alig lehet kapni, így gyorsan átminősítettük strandkajának. Aztán jött a következő, a hentesek, a régi szürke-fehér kockás padlóval, ahol árulnak sült kolbászt és hurkát, amit talpon állva mustárral, egy karéj friss fehérkenyérrel, esetleg csalamádéval lehet enni. Erre azt mondták kollégáim (igen, volt benne egy kis közös ötletelés), hogy vidéken még mindig él a Lacikonyha intézménye. Ők még a kürtöskalácsra voksoltak, én pedig a perecre és a vattacukorra, de ezekre minden anyuka azt mondja a gyermekének, hogy nem étel, hanem édesség, így csak félig sorolható a rendszerbe. Munkába menet az aluljáróban útba esik még egy szendvicses, ahol a zsömlébe sonkát, vagy szalámit, no meg rántott húst tesznek. Na, ez már közelített a tipikushoz, de valahogy ezt is inkább büfé ételnek, mint streetfoodnak gondolnám.  Manapság már minden metróállomáson van egy-egy péksüteményes, de lássuk be, ennek sincs hatalmas múltja. Direkt nem soroltuk ide a gyrost, pizzát, hot-dogot, sült gesztenyét. Sőt a hamburgert se, még azt se, amiket az utcán buszmegállók közelében felhúzott kis bódékban vagy a városligeti műjégpályán árultak, még a mekis idők előtt. Hisz ezeknek az ételeknek gyökerét más országokban kell keresni.

Jalan Alor food street Kuala Lumpur 2014

Jalan Alor food street Kuala Lumpur 2014

Kuala Lumpur - Jalan Alor food street (Malajzia 2014)

Kuala Lumpur – Jalan Alor food street (Malajzia 2014)

Lehet, hogy ez a bevezető egy kicsit negatívan hangzik, pláne az utcai ételek szerelmeseinek, pedig nem annak szánom, egyszerűen csak voltam már Távol-Keleten, ahol az utcai étkezés – főleg a nagyvárosokban – elterjedtebb, mint az otthoni étkezés. Thaiföldön például nem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy vajon ott mi lehet a régi klasszikus utcai étel, hanem figyelve az utcák és terek nyüzsgő életét, szinte az motoszkál az ember agyában, hogy valójában a helyiek főznek otthon? Van konyhájuk? (Igen, néha otthon is főznek, és még ha sokszor a házon kívül – bár ez nem a nagyvárosra jellemző – de konyha is van.) Egyébként itt a főzést szó szerint kell érteni. Persze oda is eljutnak a nyugati dolgok, de klasszikusan tényleg főznek, gőzölnek, és wokban, vagy grillen sütnek. A sütő a modern háztartásokban, vagy az expatok lakásaiban van, de a helyiek körében a mai napig nem elterjedt.

Délkelet-Ázsiában egész évben meleg van. Ugyan ha 23-25 fokig lehűl a levegő ott is tömegesen megjelennek a járókelőkön a pulóverek és a kabátok, nyilván nem a zárt cipő, hanem a flip-flop papucsok fölött, de mégis folyamatosan olyan az időjárás, hogy éjjel is, nappal is jobb az utcán, mint egy kis lakásban légkondi nélkül. Vagy pedig olyan teljesítményű légkondival, hogy a párától folyamatosan nedves bőrünkön keresztül az ember csontjáig hatol a hideg. Köztes változatot elvétve találni. Az egyetlen nehezítés a monszun, aminek szezonjában, napjában kétszer leszakad az ég, vagy egész éjszaka esik, de ez az első ránézésre probléma, néhány ernyővel vagy kihúzható tetővel másodpercek alatt kezelhető, és kezelik is. Szóval ott minden adott az utcai gasztronómiához. Magyarországon viszont közel az év felében olyan időjárás van, hogy senkinek nincs kedve az utcán főzni, ételt árulni, enni pedig még kevésbé, így azt gondolom, ez lehet az egyik oka, amiért az étkezés e módjának itthon nincsen nagy múltja, nincsenek dedikált ételei.

Ázsia

Bangkok (Thaiföld 2014) Eső előtt és eső közben

Belekóstolva egy kicsit Délkelet-Ázsia világába ott teljesen más értelmet nyer az utcai étkezés. Mondhatni simán csak étkezés, hisz természetes, hogy napjában többször az ételeket az utcán veszik meg, és fogyasszák el. Vagy onnan viszik tovább. Amint megáll egy iskolabusz, a gyerekek négyesével-ötösével biztosan beállnak egy utcai mobil vagy kevésbé mobil kifőzde a sorába, és ott esznek valami frissen készített ételt. Napközben az emberek a nagy rohanásban pedig csak bekapnak egy kis snacket, egy adag húsgombócot pálcikán sorakozva, grillezett húst, vagy egy fantáziadúsabban megsütött ételt, ami lehet tojásos, zöldséges, palacsintás, bármi, és mennek tovább a dolgukra. Hongkong utcái például kora reggel szó szerint gőzölögnek. A kapualjakban a még megmaradt néhány apró kifőzdékben, ahol – pláne a hely méretéhez képest – hatalmas lábosokban főzik a levest, melyet nagyobb tálakba tálalnak, külön teszik bele a húst, a friss és főtt zöldségeket, és a forró tésztát. Adják hozzá a pálcikát, és indulhat a nap. Egyébként Hongkongban régen sokkal nagyobb múltja volt a streetfoddnak, de mára már finoman fogalmazva zárt helyre terelték az utcai ételárusítókat.

Hongkong/Kowlon 2014 DimSum a piacon

Hongkong/Kowlon 2014 DimSum a piacon

Hongkong – Kowlon és Tsim Sha Tsui 2014

Bangkokban még a legmodernebb városrészben, például a Sukumvitnél ahol az út két oldalán szállodák, hatalmas plázák, irodaházak találhatóak, és az út két oldala között pedig a magasvasút robog, tele az utca kis kifőzdékkel, esténként pedig még több utcai ételárussal. Aki nem siet, leül megenni az ételt egy csempés kis kifőzdében, vagy az utcán az asztalok körül elhelyezett pici színes műanyag hokedlire, aki pedig rohan az irodába, felkap egy előre elkészített kis zacskót, aminek száját begumizták, benne a levessel és hússal, és megy a munkába. A világ legtermészetesebb jelensége, hogy emberek fehér ingben és zakóban, egy zacskó étellel a kezükben mennek az utcán. És igen, a zacskó. Érdekes adat lenne, ha valaki számszerűsítené, hogy a többi országhoz képest, hány zacskó fogy el naponta a térségben. Mindent bezacskóznak, a teljesség igénye nélkül: a levest, az édességeket, a grillezett ételeket, mellé öntve a szószokat, a piacon a lime kifacsart levét, vagy az előre elkészített curry pasztát, az élő kishalakat, és még a mindenszínű üdítőket is, amit ha azonnal inni szeretnél, nem pedig hazavinni, akkor csak a zacskó szájába nyomnak egy szívószálat, és ihatod.

Ázsia

Bezacskózva – üdítő, lime lé, leves (Kuala Lumpur, Chiang Mai, Bangkok 2014)

Az utcákon a nap bizonyos szakában lépten-nyomon kompakt kis objektumokba botlunk, amiket két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik csoportba tartoznak a pultok, melyeken ételeket árulnak, a másikba pedig azok ahol főznek is, vagy legalább frissen, melegen tartják az ételeket. Egy motorra vagy kerékpárra szerelve profin felszerelt kis konyha bontakozik ki a szemünk előtt. Némelyek minimál felszereléssel operálnak, némelyeknél pedig több konyhai eszközt találunk mint egy szaküzletben. Jellemzően egy árus, egy vagy egy-két, hasonló típusú ételre specializálódik. Vannak leveses autók ahol egy fajta leves fő, ami mellett különböző betétek, azaz tészták, húsok, zöldségek sorakoznak, így érik el, hogy legyen egy kis választék. Tipikus thai utcai étel a Pad Thai, aminek alapja a rizstészta, de ezt variálhatjuk hússal, rákkal, vagy kérhetjük vegetáriánus verzióban. Jönnek még a füstölgő grill pultok, melyeken húsokat, zöldségeket, vagy hús és halgolyókat lehet kapni, amiket egyébként hűtőpultban a piacokon is árulnak. Kihagyhatatlan a gyümölcsös mobil, hisz európai szemmel igazán különleges a fán megérett ananász és mangó (nem beszélve szezonjában a mango sticky rice-ról ami egy klasszikus észak-thai édesség, és az egyik legnagyobb kedvenc), de a gyümölcsös pultban mindig ott a kevésbé izgalmas ízű, de nagyon egészséges papaya, és néha az ízével a szánkban mély nyomot hagyó jackfruitot is találunk. A helyiek imádják még a duriánt is, de ezeket rendszerint külön szokták árulni, és az hiszem, bátran állíthatjuk, hogy a világ gyümölcsei közül ez nyerné el a legbüdösebb címet. Érdekesség, hogy a dinnye szerintem itthon és a környező országokban édesebb, ízletesebb, mint ott, bár dinnye shake tekintetében a thai-ok és a malájok verhetetlenek. További nagy kedvenc, ami tele energiával, vitaminnal, életerővel az a friss kókusz leve. Nem vicc, egy párás meleg napon, egész napi városnézés, tömegben tájékozódás közben, egy kókusz leve tényleg új életet önt az emberbe.

Kókusz és kókuszlé

Kókusz és kókuszlé

Aztán van sok étel, amit nem ismerünk fel, vagy még mi is mazsolák vagyunk megkóstolni. És a végén pedig ott van, amit még a leggyámoltalanabb turista is megeszik az utcán, az a banana pancake. Ezt így fordították angolra, de valójában ez nem palacsinta, hanem roti. A tésztából kis labdákat gyúrnak, amit szinte áttetszőre szétfeszítenek, bő olajon egy lapos wokban, gyorsan-frissen megsütnek, rákarikázzák a banánt, becsomagolják a tésztába, majd fél perc alatt, kis táskát sütnek belőle. Ezt a végén felkockázzák, leöntik sűrített tejjel, esetleg csokival. Na, ezt jellemzően nem zacskózzák be, hanem papírra teszik, és egy kis villát vagy fogpiszkálót adnak hozzá. És nem csak banánosban van, hanem bármilyen gyümölccsel, maggal vagy annak a kombinációjával lehet kérni. Mikor először voltam Bangkokban nálam is ez volt a beugró az utcai ételek és törvények világába. A fickó már mosolyogva kifeszítette a tésztát, már forr az kókuszolaj a wokban, benne az első labda és valahol messze megjelenik a rendőr. Tészta sül, közben ember rohamtempóban pakolja össze a kocsit, közben tészta megforgat, közben integet nekünk, hogy rohanjunk vele, mi rohanunk vele, közben kommunikál mással, tésztába banán belekarikáz, majd azt véljük, hogy a más azt mondta elmúlt a rendőrveszély, ráncok kisimulnak, kocsi kinyit, közben tészta megforgat, leönt csokival, és jöhet a következő adag roti. Van még kérdés, hogy miért ez az egyik kedvencem???

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Ázsia

Bangkok 2014

Ázsia

Bangkok 2014

Ázsia

Chiang Mai 2014

Ázsia

Chiang Mai 2014

Ázsia

Chiang Mai 2014

Kuala Lumpur 2014

Kuala Lumpur 2014

Chiang Mai 2014 (Balra: húsgombócok a piacon)

Chiang Mai 2014

Chiang Mai 2014

Chiang Mai 2014

B,angkok (Silom) 2009

B,angkok (Silom) 2009

Bangkok (Silom 2009)

Bangkok (Silom 2009)

Bangkok (Silom 2009)

Bangkok (Silom 2009) Húsgombócok sütve

Bangkok 2009

Bangkok 2009

Kakukktojás ??? :) (Bangkok 2009)

Streetfood kakukktojás ??? :) (Bangkok 2009)

Bangkok (Silom 2014) A kisszékek

Bangkok (Silom 2014) A kisszékek

Kuala Lumpur 2014

Kuala Lumpur 2014

Valahol Burmában 2009

Valahol Burmában 2009

Bangkok (Silom 2009)

Bangkok (Silom 2009)

Bangkok 2009

Yangoon (Burma 2009)

Yangoon (Burma 2009)

Chiang Mai 2014

Chiang Mai 2014

Jalan Alor food street Kuala Lumpur (Malayzia 2014)

Jalan Alor food street Kuala Lumpur (Malayzia 2014)

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Inle tó (Burma 2009)

Inle tó (Burma 2009)

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Bangkok2014

Bangkok2014

Bangkok 2014

Bangkok 2014

Kuala Lumpur 2014

Kuala Lumpur 2014

Advertisements

2 thoughts on “Fűszerezve, pálcára felszúrva, bezacskózva – avagy Streetfood Ázsiában 1.

    • Köszönöm, ennek örülök!! :) Csak bíztatni tudlak, én nagyon csípem! :)

      Hm… a napokban bekattant, hogy meg kéne emlékezni erről a napról itt is, de hamar elillant a gondolat. Mondván most itt ez a sorozat, és alig lesz időm bármit is blogosítani. De egyre inkább kapok hozzá kedvet, szóval Valentin nap alkalmából még lehet, hogy lesz egy adásszünet, és akkor tuti megyek Hozzád! :) :)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s