Mielőtt egy műsor elkezdődik – A Konyha Ördöge és két Bereznay recept

Mielőtt egy műsor adásba kerül, rengeteg első lépés van. Onnantól kezdve, hogy valakit megszáll az ihlet, hogy egy ilyet műsorra kell tűzni, az illetékeseket meg kell győzni, megvenni a licenszet, kitalálni, hogy azt, amit külföldön már sikerre vittek, hogyan lehet adaptálni magyar helyzetre, ízlésvilágra, aztán elkezdeni megvalósítani.
A koncepció az volt, hogy olyan éttermeket keressenek, melyek nemcsak problémákkal küzdenek és több szempontból rosszul működnek, hanem egyenesen a tönk szélén állnak, azaz tényleg mentésre szorulnak. Több hónapos munka volt, hogy a műsor készítői kvázi az irodából összegyűjtsenek száznál több olyan helyet, amelyek megfelelnek a fenti az ismérveknek, viszont különböző helyszínen, különböző háttérrel, különböző típusú vendéglátóhelyek legyenek. Részben figyelték az ismerősöktől jövő információkat, támaszkodtak a szájhagyományokra, és persze a neten elégedetlenségüket megosztó kommentelők is hatalmas segítségükre voltak. Miután ezek alapján az első lista készen lett, ezrekben volt mérhető a kilométerek száma, amit a céges autók futottak, hogy egytől-egyik minden helyet végiglátogassanak, és ott több órán keresztül egy interjú keretében felmérjék a kiválasztott helyszínek működését. Ezt követően jött egy második, immáron szűkített lista, amit az éttermek melletti főszereplő, Bereznay Tamás segítségével néztek át, és közösen döntötték el, hogy végül kik kerüljenek műsorba. Gondolkodtam, hogy ilyen szituációban milyen reakciók lehettek az érintett tulajdonosoktól, és alkalmazottaktól a stáb felé egész onnan, hogy örültek a segítségnek, elutasították, mérgesek voltak, „nehogymár más mondja meg a tutit”, egészen addig, hogy „mit veszíthetünk, ha felújítgatnak egy kicsit, aztán majd lesz, ami lesz”. Nem kérdés, a segítségre rá voltak szorulva, így nem volt túl sok alternatíva, be kellett adni a derekukat, hisz a megélhetésükről volt szó. Hogy ez hogyan történt, nemsokára kiderül.

Fotó: TV2

Fotó: TV2

A második lépés

Valahogy tudatni kell a közönséggel, hogy műsor lesz, és nézzék, azaz néhány epizód leforgatása után, beindul a marketing gépezete. Itt csöppentem a rendszerbe én is. Meghívást kaptam egy blogtalálkozóra amit a TV2 szervezett a Metro Gasztroakadémián. Némi keverés-kavarás, GPS problémák után Rizsázzunk Anikóval megérkeztünk. Ahhoz képest, hogy akkor találkoztunk először, nagyon vidám és közvetlen volt a hangulat az úton, aztán ahogy betoppantunk, egy számunkra teljesen ismeretlen, idegen közegbe, egy picikét lefagytunk. Onnantól, hogy belépek az irodaházba, és eljutok az asztalomig, minden egyes napon négy biztonsági kamera vesz fel, ennek ellenére még nem szereztem elég rutint ahhoz, hogy ne feszüljem végig a hivatalos beszélgetést, ahol az eddig megszokott életkörülményeimhez képest tömegével mászkáltak olyan emberek, akiknek a vállát egy kamera nyomta.

Fotó: TV2

Fotó: TV2

A második programpont a főzés volt. Két csoport közül lehetett választani, az egyik csapat töltött csirkecombot készített, a másik pedig csokitortát. Annyira nyilvánvaló volt, hogy a csokoládé felé orientálunk, így beálltunk a pultba, és ekkor csatlakozott hozzánk Felelős Gasztrohős egyetlen férfitagja, aki fáradhatatlanul dolgozott a kezünk alá. Az elején még mindig megszeppenten próbáltuk bekapcsolni a mérleget, de aztán mikor úgy gondoltuk, hogy elő kell kóstolni az alapanyagokat (= mindhárman nekiálltunk csokit majszolni, és az eleinte ellenkező fotós srácot magunkkal rántottuk a mélybe), akkor éreztem, hogy egy pillanat alatt minden feloldódott. Onnantól tényleg nagyon jól éreztük magunkat, és egyre több emberrel képesek lettünk szót váltani. Míg sült a vacsora, szabad foglalkozás volt, valójában pedig ez volt az az időszak mikor Bereznay Tamással tényleg kötetlenül tudtunk beszélgetni. Kérdezhettünk, meghallgattuk miket mesélt, ő hogyan élte meg ezeket a szituációkat, mit jelentett ez neki. Azt nem mondanám, hogy kulisszatitkok mélyére vitt minket, nem is ez volt a cél, de azt talán igen, hogy nem csak a műsor szakmai részleteibe nyertünk egy kis bepillantást, hanem „pusztán” az emberi részébe is.

Fotó: Homebisztro

Fotó: Homebisztro

Fotó: Homebisztro

Fotó: Homebisztro

Continue reading

Advertisements