VinCE

Ez az a borfesztivál, ami a páromnak minden évben fix program. Persze minden borkóstolóra megvan a tökéletes magyarázat, hogy az éppen miért fontos, és kihagyhatatlan. A VinCE-nek az a magyarázata, hogy nemcsak, hogy jó borok vannak, de minden borkereskedő szinte csak a csúcs- vagy legalábbis a felső kategóriás borait állítja ki. Ezt onnan is megközelíthetjük, hogy a rendezők csak azokat a magyar borokat engedik kiállítani, melyek a VinCE magazin tesztjén nagyon jó eredménnyel szerepeltek, illetve csak azok a külföldi borok kerülnek a kiállításra, melyek a nemzetközi versenyeredményei alapján hozzák a szervezők által elvárt minőséget.

Forrás: VinCE

Forrás: VinCE

Egy olyan embernek, aki nem a borász szakmában dolgozik, viszont a borok iránti érdeklődése jóval túlmutat azon, hogy „igyunk valami kb. jót”, annak ez a rendezvény egy kifejezetten informatív, és egyben élvezetes program. Naponta több érdekes előadást lehet látogatni melyeket nagyon jó magyar és külföldi szakemberek tartanak, és ezt követően olyan borokat és borkülönlegességeket kóstolhatunk, amiket más helyen vagy nem tudnánk megkóstolni, vagy nem vennék meg, mert nem biztos, hogy rátalálnánk, illetve ha rá is találnánk, nem biztos, hogy megfizetnénk. Én magam minden évben rágódom egy kicsit, hogy menjek, vagy ne menjek. Részben mennék, mert érdekel. Ugyanakkor mindig ott motoszkál bennem, hogy annak ellenére, hogy volt már borkóstoló, amit sikerrel teljesítettem, az alapvető tendencia sajnos még mindig az, hogy egy deci bortól beszédülök, de ha előtte sokat eszem, akkor talán meg tudom ugrani ennek a dupláját. Viszont ahogy érzem a szédülést, valamiért nevetek rajta, és befejezem az alkoholizálást. Ennek tükrében nem kifejezetten használnám ki a rendezvény adottságait. A többiek nem küzdenek ilyen jellegű gondokkal, ők több kört végigisznak a nélkül, hogy kibillenjenek az egyensúlyukból, mire eljutnak oda, hogy na jó, akkor még ha fájó szívvel is, de csak ki kell köpni azt a kortyot, hogy ne legyen csúnya vége a délutánnak. Így minden évben ott vannak, és ahogy az előző években, most is megállás nélkül hallgatom az élményeket.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A francia borok méltán híresek a világban, viszont számunkra mindig övezte az egészet egy kis misztikum. Síeléskor egy alkalommal közösen vettünk egy nagy kanna bort, mondván jó lesz este forralt bornak a vacsorához. Annyira jó volt, hogy eszünk ágában nem volt felforralni, pláne fűszerezni. Ezen felbuzdulva hazafelé jövet egy borboltban leemeltünk egy igen drága palackot, ami viszont kizárólag az ára miatt nem került a felejthető kategóriába. Hiába a net, az utána nézés, a francia borok mindig hoztak valami meglepetést. Vagy azért mert az árához képest úgy gondoltuk, ennyire azért nem jó, vagy azért mert semmit nem vártunk tőle, és mégis nagyon finom volt. És persze volt, hogy minden klappolt. Az idén nagyon leragadtak a francia pultnál, részben mert nem csak az előadáson, hanem ott is érdekes dolgokat meséltek a kiállítók, részben pedig azért mert egytől egyik olyan borokat kóstoltattak, amiknek nemhogy hibájuk nem volt, hanem egytől-egyik volt bennük valami egyediség, egy kis különlegesség, ami miatt nagyon ízlett. A másik hely ahol nagyon jó volt a hangulat, sógoraink pultja volt. Az osztrákok az elmúlt években egyre jobb borokat kínálnak, és itt se hazudtolták meg magukat. Ami hazai vonatkozásban egy érdekesség és nagyon jó kezdeményezés, hogy a Villányiak a Villányi Cabernet Franc-t egy önálló márkanévvé szeretnék fejleszteni. Így a helyi borászok összefogtak, és egy standon, közösen, közös címkével és bormarketinggel mutatták be az összes termelő Cabernet Franc-ját. Külföldön sokkal inkább elterjedt, hogy a borászok egy területet, egymással összefogva népszerűsítenek. Vagy akár egy ország borászai állnak ki együtt a közös célért, pl. az ausztrál vagy a dél-afrikai borokat is így marketingelik világszerte. Itthon pedig említésre méltó például a Mádi Kör, ahol tokaji borászok fogtak össze és dolgoznak együtt többek között azért, hogy a tokaji borok minőségét garantálják.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

Kicsit tovább sétálva a magyar borok felé, újdonság volt Balogh Árpád kézműves családi borászata, Hódmezővásárhelyről, akik bio bort készítenek. Annyira természethű módon, hogy még a kénezést is elhagyják az eljárásból. Mikor kérdeztem milyen volt, úgy fogalmazták meg, hogy „igen egyedi, és érdekes. De nem rossz értelemben érdekes”.

A bor mellől nem maradhatnak el az ételek se. A Belvárosban a Hold utcai piac emeletére már megérkezett Bíró Lajos, a Séf utcájával, ott a Kolbice fix standja, a Vörös Homárnál lehet jó halételeket kapni, és hamarosan megérkeznek, Gianniék a Pasta Sugo-val, azaz igazi olasz tésztással bővül a piac. Az alapján, amivel a VinCE-n előálltak, érdemes lesz helyben is belekóstolni a főztjükbe. Viszont a legaranyosabb sztori az volt, mikor párom hazajött, és lelkesen elmesélte, hogy nagyon finom kolbászokat evett, egy szimpatikus bácsinál, és milyen jó lenne, ha több magyar kistermelő követné a példáját. Készít klasszikus finoman fűszeres, paprikás magyar típusú kolbászokat, és volt egy olyan típus, ami olyan, mint amit olaszok készítenek, enyhén édesköményes ízesítéssel. Ezekből érkezett is kóstoló itthonra.  (Ellenben a Chez Dodo macaronnal…) Aztán idővel meglett a bácsi névjegykártyája, és szórólapja, és láss csodát, a bácsi Búza Sándor, aki eddig a rádióból szólt hozzánk, most csúcsminőségű kolbászkákat gyárt. Aztán utólag végülis már nem volt annyira bácsis, csak az ősz haja volt megtévesztő. Mindenesetre ez kellemes meglepetés volt. Innentől kezdve már csak egy döbbenetesebb helyzet volt, mégpedig a hungarikum pult. Itt hatalmas vekniből vágott kenyérszeletet és libatepertőt lehetett kapni, amiből egy férfimaréknyi adag bő 5000 Ft volt. Aki nem szereti a töpörtyűt, választhatott még kolbászt, 100g-ot, 2000 forintért, amit ha átkonvertálunk a mindennapi életünk rendszerébe, az azt jelenti, hogy 20.000 Ft/kg, azaz húszezer forint per kiló áron mérik, az átlagos mondjuk 1500-3000 Ft/kg árral szemben. De ha azt nézzük, hogy a Culinarisban az extra drága import olasz szalámik se érik el a 10 000 Ft-ot, akkor ez még fesztivál árnak is enyhén szólva szürreális.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

Így hazai termék helyett maradt az olasz pasta kb. 1000 Ft/adag áron, és aztán lehetett folytatni a kóstolást. A végére szoktak maradni a tokaji borvidék desszert borai, de idén – valószínűleg a március végi Tokaj Grand miatt – nem foglaltak el túl sok standot a tokaji termelők. A Carton Hungarikum standjánál lehetett kóstolni Barta, Árpád-Hegy Pince, Dégenfeld, Bott, Szent Tamás, Nobilis pincészet borait.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

Mi (mármint nélkülem) pénteken voltunk. Ennek részben az volt az oka, hogy ilyenkor elvileg kevesebben vannak, mint hétvégén és ekkor van több előadás is. Amiért nem publikáltam a beszámolót gyorsan, hogy akit érdekel és tud, nézzen el, mert már pénteken kiírták, hogy jegyek igen korlátozott számban kaphatóak, és hétvégén már az szerepelt a honlapon, hogy minden jegy elkelt. De egy év m

Forrás: Harolds Planet

Forrás: Harolds Planet

úlva ismét VinCE.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

A képek mobiltelefonnal készültek.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s