Az egyik kedvenc keksz.
Valóban ez egy kedvenc keksz, és most kivételesen nem azért mert különlegesen fűszerezem, vagy egyedi hozzávalókat használok hozzá. Azt is nagyon szeretem, de ez most más műfaj.
Munkanapokon nem itthon reggelizem. Megítélésem szerint hajnalok hajnalán kelek, és olyan borzasztó korán kell megjelennem a munkahelyemen, hogy míg itthon vagyok, semmi nem bírna rá egy villásreggeli, egy szendvics vagy akár gyümölcs és joghurt összedobására, elfogyasztására, majd a tartozékainak elpakolására. Valójában akkor még annyira sem ébredek fel, hogy bármilyen élelmiszert be tudjak fogadni. Így marad későbbre a joghurt, müzli és gyümölcs valamilyen kombinációja, vagy ha minden kötél szakad útközben egy péksüti. De az egyetlen dolog, amit majdnem minden reggel van kedvem, és időm megcsinálni az a tea. Ugyan ez most változóban van, de a reggelek zömének szertartása, hogy leülök a csendben a kanapéra egy bögre teával és öt percig csak ülök és kortyolgatom, töretlenül bízva abban, hogy némileg felébreszt. Néha csatlakozik hozzám A Nyúl, egy kis simire, és néha ha van hogy, a tea mellé jut egy kis keksz is, amit lehet nyammogni vagy a teába mártogatni. A nap elején öt perc csend és nyugalom. Aztán kezdődhet a stressz! Ezekre az alkalmakra nagyon szeretem ezt az enyhén kókuszos, és nem vad, hanem lágy ízű kekszet. Ilyenkor sokkal jobban esik, mint egy ízbomba csokis, mogyoróvajas, vagy tahinis változat.
Home Bisztro 