Szilvás kesudiós süti

Egy desszert – két desszert – három desszert

Közel-keleten, ha csak nem nyitnak egy nagyot a cukrászok, akkor desszertként leginkább a gyümölcsök, aszalt gyümölcsök jellemzőek valamilyen sziruppal locsolva, vagy például a mandula alapú édességek, sokszor szintén sziruppal átirtva. (Ez nem a teljes repertoár, de ezek bizton jellemzőek.) Manapság felénk is egyre népszerűbbek ezek a desszertek, részben azért, mert ha pusztán mandulalisztet (vagy darált mandulát) használunk, akkor könnyen varázsolhatunk egy gluténmentes édességet, és nem utolsó sorban pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy isteni finom, szaftos tésztát kapunk. Egyetlen valós hátrányuk, hogy ettől jóval drágábbak lesznek. Hogy egy kicsit olcsóbb legyen, de mégse arról szóljon, hogy kispóroljuk „az anyagot”,  a desszertből, egy klasszikus, alapvetően mandulás süteményt, mint pl. az ugyan nem feltétlen arab frangipáne, vagy egy olívaolajos spanyol piskóta, lehet variálni egyéb olcsóbb magokkal, például dióval. Ettől persze nagyban megváltozik a süti íze, és igen… más, de szintén finom édesség lesz, viszont nem veszít az állagából, gazdagságából. Ezeket a próbákat én is megtettem. Most folytatva ezt a sort, a mandula (a most épp a piacon kb. 17%-kal olcsóbb), jellegében hasonló kesudióval cserélt helyet.  Ha majd az épp „egyszer élünk” hangulatomban leszek, akkor jön a pisztáciás, majd talán a fenyőmagos verzió is.

blog_süti2_main

Ennek az édességnek három fázisa van, a sütemény, a szirup, és az öntet. Ez így egy komplett desszert, pláne ha kiegészítjük még friss, vagy enyhén megfőtt (esetleg megsült) gyümölccsel. Viszont ha egyszerűsíteni szeretnénk, a sütemény teljes értékű önmagában szirup és öntet nélkül, illetve csak sziruppal is tökéletes, vagy azt elhagyva a frissítő mézes joghurttal is.

Continue reading