Szilveszterre

A szilveszterre szánt ötletem energia hiányra hivatkozva valószínűleg csak jövőre fog “blogosodni”. Viszont ötlet  mégis van rengeteg.ÉvaA montázs2

ÉvaA montázs1 Continue reading

Advertisements

Fehér karácsony – Budapest ködben

Szerintem az ország lakossága már évek óta letett arról, hogy a fehér karácsonyról akár csak álmodozzon is. Fehér karácsony alatt értem, (eddig értettem) a havas fákat, háztetőket, melyeket esténként szépen megvilágítanak lámpák meleg fényei. Vagy értem alatta az erdei túrákat, a lábunk alatt ropogó hóban. Ilyen manapság nincsen, és az izgalmunk is áttért abba az irányba, hogy március közepén ne bénítson le minket a hóesés ami akkor, mikor már várjuk a tavaszt, a meleget, de legalább az eggyel lazább kabátot, már kevésbé romantikus, mint karácsonykor. De idén azt gondolom a természet jó fej akart lenni velünk, és ha már havat nem hozott erre az időszakra, előállt a B tervvel és lett köd. Ezzel tágítva a fehér karácsony fogalmát.

Furcsa, de van egy különös vonzódásom a köd iránt,  szerintem misztikus, izgalmas, hihetetlen jó fotótéma lenne, ha össze tudnám hozni, hogy mikor véletlen a köd közelében vagyok, akkor nálam legyen a gépem. Most 10 egész percem volt az akcióra a Városligetben. A terv az volt, hogy ködbe vesző kacsákat szeretnék fotózni, de helyette egy igen komoly vitorlásversenybe csöppentem. IMG_to_3764
IMG_to_3713

IMG_to_3722




IMG_to_3730


IMG_to_3736
IMG_to_3726IMG_to_3762 IMG_to_3739
IMG_to_3710IMG_to_3753

IMG_to_3763
IMG_to_3723

Alternatív mézeskalács

Aki érdeklődik az elméleti fizika iránt, vagy egyszerűen csak szeret nézni az olyan light sci-fi-t mint pl. az Euréka, 13-as raktár, Rejtély, biztos hallott már a párhuzamos valóság fogalmáról. Ha már ebben nem is, de egy másik a párhuzamos valóságban, mosolyogva nézegetem a kirakatokat, böngésztem a már meglévő szakácskönyveket, némely receptet ki is próbáltam már a múlt hónapban, most pedig élesben kezdjük gyártani őket. Tudom mi lesz Szent este, Karácsony első napján, és azt is tudom mi lesz az a torta, amit lassan egy hete beígértem, így fel se merül a kérdés, hogy vajon milyen alapanyagokat vegyek hozzá, addig amíg nyitva van valami. És abban a világban nem csodálkozom azon se, hogy egyes blogbarátnők pl. Advent minden vasárnapjára előálltak a valami szuper édességgel.

IMG_Blog_1_3640

Még mindig a másik alternatív univerzumban egy nyugodt délutánon képes voltam mézeskalács tésztát nyújtani, hűtőbe tenni, kiszurkálni a 20-30 célszerszám legalább 50%-val, hogy lássam értelmét, hogy valaha megvettem őket. Aztán ismét hűteni, szurkálni, és örülni annak, hogy a gyömbérférfiak ember és nem pedig amőbaformában jönnek ki a sütőből. A lakásom ugyan nincs kivilágítva, de mégis kapott egy kis karácsonyi hangulatot, elő vannak készítve a díszek, de ha esetleg mégse, legalább megközelítőleg tudom, hol vannak az égők. Míg abban a valóságban mindenki kap fűszeres almalekvárt, vagy almazselét, addig ebben a valóságban csak addig jutottam, hogy összegyűjtöttem az üvegeket és próbálok helyet találni nekik valahol a konyhában. Szóval az a valóság, amiben ezt a bejegyzést írom, egy kicsit más. Az ajándékok jelentős részét beszereztem még októberben, de a nem jelentős részen az utolsó előtti napig nem igazán tudtam túllendülni. Pláne, hogy időközben más ajándékának beszerzését is én kaptam feladatul. Szóval annak ellenére, hogy a tömeget valahogy mindig elkerültem, mondhatni nem is nagyon észleltem, a karácsonyi előkészület nem sikerült olyan romantikusra, mint amilyennek a marketingesek le szokták festeni ezt az időszakot. Persze abban a párhuzamos valóságban se csinálnék örökké aprósütiket, de azért jobb lett volna egy kicsit összeszedettebben átélni ezt az időszakot. Így ha már gyömbérférfiakra –telefonokra-szarvasokra-csillagokra-fenyőfákra-csengőkre-angyalkákra és azok díszítésére, nyomdázására nem jutott idő vagy energia, sőt még a Mézekalács várost se láttam, elkészült egy kevésbé macerás, mondhatni alternatív mézeskalács. Nem különböző formájú aprósüti, hanem kenyér formában. De gyakorlatilag a várt ízek megvannak, a tészta kellemesen szaftos az almától, és ugyan aszalványok és dió nélkül is finom, de ha ezekkel gazdagítjuk, még egy kis karácsonyi puding fílingje is lesz. És mindez viszonylag gyorsan és egyszerűen megvan. Ezzel a recepttel egyébként letudtam a finoman szólva is konzervatívra szabott céges ajándékozási procedúrát, ahol legalább bezsebelhettem egy csomó elismerő visszajelzést. Bár némelyek úgy meglepődtek és olyan aranyosan reagáltak a kapott sütire, hogy ha száraztésztát találnak a kis csomagban, esküszöm azzal is elvannak. Azt nem reklámoztam, hogy itthon a reggeli desszertbor tea mellé egy kicsit továbbfejlesztett változat volt, azaz szereztem Brandy vajat, és azzal kentem meg. E hiányában magában is finom, vagy ezzel a vaníliás öntettel is.

IMG_Blog_1_3637Blog_3

 

 

 

Continue reading

Céklás sütőtökös turmix

Reggelire olyan ételt… vagy italt szerettem volna, ami ad elég életerőt koradélutánig, de mégis egy kicsit tekintettel van arra, hogy nem igazán kéne tovább híznom, sőt… a látható eredmények ellenére még mindig a fogyás a követendő irány, csak most épp kevesebb sporttal kéne ezt elérni. Egy vérbeli dietetikus persze most biztos felsikít, hogy hát a sütőtök nem kifejezetten nullkalóriás, és a cékla se annyira, de azt gondolom, hogy még mindig bőven – az egyébként elképesztően – finom sajtos sonkás szendvics, reggeli muffin, vagy a mostani sztár a Pulla alatt van kalóriatartalomban, és bőven ezek felett vitamintartalomban.

Blog_1

Continue reading

Pulla – Norvég fahéjas kardamomos tekercs

A legfinomabb kelt tészta ami kikerült a kezeim közül

Az északi népek, skandinávok, dánok, híresen erősek péksütemények tekintetében. Sajnos helyben még nem volt szerencsém kóstolni őket, és biztos vagyok benne, hogy mind különbözik valamiben, de innen távolról, pusztán a magazinok, blogok, szakácskönyvek szűrőjén át látva, azért igen hasonlónak tűnnek. Ami számomra nagyon érdekes, hogy pláne a skandináv országokban tradicionálisnak számít, masszív mennyiségű kardamommal ízesíteni. Olyan fűszerrel, ami ott nemcsak, hogy nem őshonos, hanem szerintem meg se terem. Trópusokon találkoztam kardamommal, és India déli részén láttam hatalmas ültetvényeket. Részben teljesen megértem ezt a rajongást a fűszer iránt, részben pedig csak ámulok ezen a kollektív rákattanáson, és elképesztő mértékű befogadáson. Persze ezen a blogon is ritkán találunk sütit fahéj és szerecsendió nélkül, de ha végigmegyünk a Rákóczi túrós, Eszterházy torta, Gundel palacsinta, bejgli, gesztenyepüré vonalon, akkor nem nagyon látom azt, hogy egy hazai tradicionális édességben ennyire meghatározó szerepet vállalna egy ilyen távoli és ízében is egzotikus hozzávaló.

Blog_Pulla1

Continue reading