Narancsos répaleves

Aki régebb óta követi a blogot, esélyesen találkozott társszerzőnkkel, Macival, A Nyúllal, aki a saját példáján keresztül mesélt arról, hogy miért fontos az, hogy ha nem is szuper-egészségesen, de legalább normálisan étkezzünk. Írt a kajakunyerálási szokásairól, és van egy be nem fejezett projekje is. Nem volt tabutéma, de mégse volt erőm írni arról, hogy Maci több mint fél éve elment tőlünk. Nem fogadtam meg semmit, de valójában úgy gondoltam nem lesz több állat nálunk. Igaz, míg velünk volt extrém módon szerettük, és nagyon sokat adott a közel 8 év alatt, de az elválás szörnyen nehéz volt, és a mai napig nem múlt el nyomtalanul. Aztán idővel kezdtem nyitogatni abba az irányba, hogy segítsünk a Nyúlmentésnek és legalább ideiglenesen fogadjunk be egy nyuszit, sőt volt olyan menthető nyuszi, akibe egy kicsit bele is szerettem, de addigra őt már megmentette valaki más. A történet vége így-vagy úgy, de mindig az lett, hogy inkább ne.

blog_répa1

Macika

Aztán jött egy váratlan fordulat. Leírom, különben senki nem mosná le rólunk, hogy a nyúlválasztást nem a kanapénk design-ához igazítottuk. Megjelent egy ismerős és előállt egy ötlettel. Ő szűk egy éve kapott egy kisnyulat, akit nagyon szeretett, de mint kiderült a párja – akitől kapta – allergiás rá. Így a pasi maradt, a nyuszi ment vidékre a szülőkhöz. Akik szintén imádták, viszont nem tudták túl sokat kiengedni, és annyit foglalkozni vele amennyit a gazdija szerint kellett volna. Így hallván Maci sztoriját arra gondolt, hogy nálunk minden szempontból többet kaphatna a kisállat, és ha befogadjuk, akkor részben fájó szívvel, részben szívesen, de nekünk adja. A magam részéről még csírájában igyekeztem elfojtani a kezdeményezést, mert nem voltam biztos benne, hogy fel vagyok készülve egy új élőlény érkezésére (és ez később be is igazolódott) de meg lettem győzve. Majd attól a pillanattól, hogy rámondtam az igent, elkezdtem várni a nyúl érkezését. És bőven kellett is várni rá, szóval olyasmi volt mintha az Amazon.com-ról rendeltünk volna valamit, megnyomjuk az utolsó gombot, és aztán tétlenül nézzük mikor dolgozták fel a rendelést, mikor indították el az objektumot, már a fene tudja milyen, valójában teljesen érdektelen helyen és státuszban van a küldemény, csak épp nálam nincs.

blog_répa2

Azóta megérkezett, azaz pontosan egy hete, már nálunk lakik Fido Maniphestophelis. Mivel egy nyúlról van szó, mindenki arra asszociálhat, hogy szegény kis állat, hogy meg van szeppenve, hogy retteghet a kis pára. Hát nagyon nem… Maci emléke miatt inkább úgy érzem, hogy nekünk sokkal nehezebb az első pár lépés mint neki. Ő amint kiszabadult a hordozóketrecből 15 percig óvatosan járkált a lakásban, mindent megnézett, megszaglászott, aztán elkezdett rohanni. Azóta is többnyire ez történik.  Rohan ki, rohan be, rohan a padlón, rohan az ágyon és a kanapén, és nem utolsó sorban minden alkalommal rohan utánunk ha megmozdulunk. Például akkor áll meg mikor mindketten másik irányba megyünk, ekkor döntési pozícióba kerül és lázasan forgatja a fejét, hogy akkor most ki után is kéne futni. Nem tudom milyen orgiából alomból jött ez nyuszó, de kicsit olyan mintha egy nyúl, kutya és macska keveréke lenne. A külső megjelenése egyértelműen nyúlra utal, az is, ahogyan képes bújni, sokat simogatódni, mozog a nózija, stb.. Aztán van olyan tulajdonsága, hogy ha valami mozog a földön (leginkább a kezem a kisseprűvel ahogy takarítom fel a bogyóit) arra azonnal ráveti magát és játszana, a két kezével pont mint egy macska, és ha nem figyelünk, jól megharap, pont mint egy neveletlen kutya. (Ember végtagjain jelenleg két tapasz található.)

Ha neszt hall, azonnal felkapja a fejét, és megy megnézni, honnan és miért jön az a hang. Az utóbbit nem biztos, hogy ki tudja deríteni, de még lelkes. Viszont ami szintén kutyás dolog, hogy néha úgy érezzük mintha egy kicsit szót fogadna. Mintha akkor jönne mikor hívnánk és a mi hívásunk meg a nyúl felénk rohanása nem véletlen egybeesés lenne. Macinál se volt ez mindig véletlen egybeesés, de lehet, hogy ott rásegített a kis kaja is amit ilyenkor többnyire a kezemben tartottam. Torna után a szék háttámlájára tettem a nadrágom, aminek a szára majdnem a földig ért, ezt pont mint egy macska, minden alkalommal legalább 20 percig bírta kergetni, tologatni, kerülgetni. Ami viszont egyértelműen nyúlra utaló tulajdonsága, hogy nagyon érdeklődik a humán tornagyakorlatok iránt. Ha itthon tornázgattunk (nyújtottunk) egy kicsit, arra az eseményre már Maci is két lábra állt és közelről figyelt, vagy ha a földön történt mindez, a hasamra ugrott, mozgott egy kicsit majd a mellkasomról közvetlen közelről bámult az arcomba, ha pedig inkább a földön maradt, szaglászott, ami az én nézőpontomból azt jelentette, hogy csikizte a nyakam a bajuszával. Hát ha Fidot két perc nyújtás próbálkozás után nem zártam volna a ketrecbe, asszem még ma is be lenne állva a derekam.

Ennyi nyulas sztorizgatás után mi más lenne az étel főszereplője mint az egyik legemblematikusabb nyúlhoz köthető zöldség, a répa. Nem, még véletlenül sem a nyúl maga, ha valaki esetleg erre asszociált. (Bár hozzá kell tenni, hogy a répa tele van cukorral, és állatira hizlalja a nyuszikat. Szóval ebből egy felelős nyúltartó igen keveset ad a kedvencének, még akkor is ha az jól láthatóan imádja.) No, de mi emberek vagyunk, így ideális esetben ez a cukormennyiség meg se kottyan nekünk. Pláne mivel ez egy tejszín nélküli krémleves, így legalább csak a répacukortól hízunk, a zsírtól most épp nem. A levesnek az alapja határozottan a sárgarépa, amit naranccsal és gyömbérrel teszünk egészségesebbé, és ezek mellett egy kevés fűszerrel izgalmasabbá.

blog_répa5

Hozzávalók 2 személyre:

  • 1-2 evőkanál olívaolaj, és kb. fél evőkanál vaj
  • 1 közepes fej hagyma
  • 1 púpozott kiskanál frissen reszelt gyömbérgyökér
  • 1 kiskanál édeskömény (ha lehet egész, amit mi zúzunk porrá egy mozsárban)
  • 1 kiskanál só, 3-4 tekerésnyi bors
  • 400-430g sárgarépa karikákra vágva
  • 650 ml víz vagy zöldség-alaplé
  • 1 narancs héja
  • 100ml frissen facsart narancslé (2 narancsból többnyire kijön)

Ötletek feltétnek:

  • A képen friss, penészes kecskesajtot használtam, tálanként kb. 1 púpozott evőkanálnyit. Jól passzol még hozzá a rokfort jellegű sajt, esetleg a feta vagy krémfehérsajt.
  • Most snidlinget aprítottam a levesre, de ha lett volna itthon koriander egyértelműen azt tettem volna rá, a répának remek párja. Finom lehet még petrezselyemmel vagy bazsalikommal, illetve ha van otthon bármilyen pesto, az is mehet. Apróra vágott póré vagy újhagyma se rossz választás.
  • A levesbe nem kevertem csípőset, legközelebb se tervezem, de azt gondolom illene hozzá.  Egy kis chili pelyhet szórtam a tetejére, nekem aki konzervatívan kedveli a csípőset így kezelhetőbb és különlegessé is tette a levest.
  • Eddig vega vonalon voltunk, de ha letérnénk erről az útról adhatunk hozzá egy kis pirított szalonnát vagy sonkát is.
  1. lépés

A hagymát aprítsuk fel, pirítsuk meg a vaj és az olaj keverékén. Kb. 5 perc múlva adjuk hozzá a reszelt gyömbért, az édesköményt, adjuk hozzá a felkarikázott répát, sózzuk, borsozzuk és pároljuk addig míg a hagyma üveges nem lesz.

  1. lépés

Öntsük hozzá a vizet vagy zöldséglevest, és főzzük addig amíg a répa meg nem puhul. Ez kb. 35-40 perc. A végén adjuk hozzá a narancslevet és a narancs reszelt héját, majd botmixerrel pürésítsük. Kóstoljuk meg, és ha szükség van még egy kis sóra vagy borsra, ízesítsük.

blog_répa3

blog_répa4

blog_répa6

Advertisements

6 thoughts on “Narancsos répaleves

  1. Ó, hát ez a szerelem kezdete, tisztán látom, hogy őt is imádjátok:)

    És csudaszépek a képek, mondtam már többször, de azért most is.

  2. Fogadd részvétem Maci miatt. :( Fido is elképesztően tündéri, meglátjátok majd, mennyi örömet fog ő is szerezni nektek. :)
    És bizony ez így szokott lenni… az elvesztett kis kedvenc után megfogadjuk, hogy soha többé, aztán csak nem bírjuk ki, hogy ne osszuk meg a szeretetünket egy másik kis szőrmókkal is. Cirmi cicám elvesztése után én is így voltam ezzel, aztán csak elkezdett hiányozni valaki, és életem egyik legjobb döntése volt, hogy Icsi nyuszikámat magamhoz vettem. :)
    Az pedig nagyon vicces lehet, ahogy Fido “kóstolgat” titeket, ahogy a kedvenc állatorvosom mondta nekem egyszer: “A nyuszik nagy zsiványok tudnak lenni.” :)

    • Köszönöm szépen! Fido nagyon helyes, vicces és imád hozzánk kupacolodni. Aztán egyszercsak támad. :) Mert játszani akar. Ezt át kéne valahogy nevelni valami más játékra. Cica után hogyhogy nyuszi lett?
      Csak nem Jocót idézted?

      • Igen, így nehéz, hogy már felnőtt nyusziként kaptátok meg. Az én nyuszim tenyésztőtől van és pici kora óta van velem. Teljesen szobatiszta és bár sokat rosszalkodik, tudja, hogy mit szabad és mit nem. :) Ha egész nap megállás nélkül csak őt simogatnám, az sem lenne elég neki, folyton csak bújik hozzám. :)
        Amióta az eszemet tudom, mindig is voltak állatkáink, többféle is egyszerre. Kutya, cica, nyuszi, tengeri malac, papagáj.. Az előző nyuszim egy házi nyúl-törpe nyúl keverék volt, de ő kint lakott a kertben.
        Cirmike egészen kutyalelkű cica volt, nagyon függött tőlem, így az ő elvesztése különösen rosszul érintett. A nyuszikat mindig is imádtam, ezért mikor úgy döntöttem, mégis szeretnék egy új lakótársat, nem volt kérdés, hogy egy nyuszi lesz az. :)
        Dr. Király Pétertől idéztem, közel 20 éve ismerjük már, nagyszerű állatorvos. Ha nem volt feltétlenül muszáj, nem is mentünk másik dokihoz. :)

  3. Mondjuk Maci se volt túl kicsi… mikor elhoztuk a kereskedésből akkor mondták, ha két héten belül nem vitték volna el, akkor visszaadják a tenyészetre mert már túl nagy. Persze nem volt nagyon nagy, 3 hónapos lehetett. Ő is tudta mit szabad és mit nem, de nem annyira érdekelte. :) :) Amikor tudja, hogy nem szabad, és csinálná, de látja, hogy nézem…. és akkor ő is néz, és ha elfordulok akkor beindul a rosszaság… :)
    Nekem Maci volt az első állatom aki sokáig velem volt. Kaptam kiskoromban pár hónapra nyuszit, meg szedtem össze cicát az utcán és hordtam haza, de valójában nem lehetett állatka.
    Fidot néha csámpásnak hívom, teljesen széttárja a kezeit és úgy fekszik, az hatalmas… és nagyon helyes, de tegnap vérfürdő volt nálunk, és ma már termo kesztyűbe tudtunk hozzányúlni. Nagyon kis terrorállat, szóval most nevelési tanácsokat kutatunk….
    Icsiről csatolhatnál képet!!! :)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s