Halloumi sajt karamellizált almával

Egy csoportban Bake-Ann megosztott egy beszámolót arról, hogy milyen tapasztalatai voltak egy cukormentes könyvvel kapcsolatban. A gondolatvilág hasonló volt az enyémhez. Lényegében annyi, hogy nem célja száműzni a cukrot az életéből, ugyanakkor mégiscsak jó, ha van a tarsolyban néhány mentes recept. Végignézve a listát, hogy miket készített el, megakadt a szemem a karamellizált alma címen, és lévén cukormentes könyvről van szó, itt azért kérdeznem kellett. Annyi volt a trükk, hogy az alma a saját cukortartalmától karamellizálódik. Én ugyan nem kerestem tudatosan alacsony cukortartalmú almát, sőt fel se merült ennek létezése, de az a helyzet, hogy valószínű mégis találtam, mert magától az atyaúristennek se akart karamellizálódni, ellenben ha nem avatkozom közbe, akkor a szenesedés felé indult volna meg a folyamat.

blogsajt_img_7985

Continue reading

Advertisements

Chowder

Ugye sokan emlékeznek a régi idők karácsonyi logisztikájának arra a szakaszára mikor egy teljes család életében megszakadt a napi rutin és a tagok a tisztálkodás kihívásával álltak szemben. A fiatalabbak, és akik nagy házban, (esetleg több fürdőszobásban) nőttek fel, kérdezhetik, hogy ugyan már mitől volt ez más, mint év többi 363 napja. Akik kisebb lakásban vagy panelben éltek, azt gondolom, már mosolyogva fogják a fejüket. Ez volt az az időszak, mikor a legtöbb családban megjelent egy-két ponty a fürdőkádban… majd a következő sikamlós sztori az lett, mikor szegény állatokat a fürdés idejére átköltöztették a mosogatóba, aztán vissza. 24-én reggel pedig sorsot húztak, hogy ki pucolja, és dolgozza fel a már háziállatokká vált halakat, és csatatérré vált kinél a konyha, kinél a fürdőszoba. Valahol mégiscsak ez volt az igazi főzés, az igazi étel, és így került az asztalra a legtöbb halászlé és rántott hal.

blog_img_9408

Continue reading

Perzsa ihletésű rántotta

Utazás helyett

Idén elég sokat vártunk arra, még szembe jött velünk az a repülőjegy, amire azt mondjuk ez az, jó az ár, jó az időpont és maximális a lelkesedésünk a célpont iránt. De egy jó ideig annyira nem jött szembe semmi, hogy már ott tartottunk, hogy magunk találjuk ki hova menjünk. Így esett, hogy a nagy ötletelés közepette, kimondtuk, hogy Perzsia, azaz a mai Irán. Annyira megtetszett, hogy nem tudtunk szabadulni az ötlettől, és elkezdtünk utána nézni. Nagyjából megvolt, hogyan lehet oda utazni, merre érdemes menni, milyen a hangulat az országban. Néhány neten fellelhető beszámoló szerint nem tombol a turizmus, így a helyiek alig találkoznak külföldiekkel. Ebből is következően olyan extrém kedvességről számoltak be, hogy döbbenetes. Volt olyan, aki azt írta, hogy az egyik helyi elvitte őt ingyen az autójával, pusztán azért, hogy beszélgessen vele, – igen, a jelenség létezik, nekünk is volt már hasonló élményünk – mindenki mosolyog, segít, nem beszélve arról, hogy bárhol bárhová nyúlt, olyan érzése volt, hogy csak Michelin csillagos ételt tud megfogni. Aztán mégis szembe jött velünk az a repjegy amit minden szempontból jónak ítéltünk, így a perzsa élmények most redukálódtak egy rántottára.

blog1_img_0400

Continue reading

Kora őszi curry

Állok a piacon a tökös bácsinál (aki leginkább különböző tökféléket árul, úgy mint cukkinit, átlag tököt, patiszont, sütőtököt, dísztököt..) és épp azt meséli, hogy a patiszont tegnap este szedte le. Ekkor a néni mellettem mondja, hogy vesz néhányat, mert nagyon kedveli, és ebédre kirántja. Én is kirántom, kérdi. Nem. Nem azért mert úgy gondolom manapság ciki bármit is kirántani, tulajdonképpen Nigella még a Mars csokit is kirántotta. Egyszerűen csak azért mert úgy érzem, hogy a prézli teljesen elveszi a zöldség ízét, ami olyan szempontból persze irreleváns, hogy gyakorlatilag egy, max. két darabban le is csúszik róla, és ezt követően külön életet él a tányéron. A néni azt mondta, hogy ebbe még sose gondolt bele, de való igaz, és akkor most ő is megpróbálja a kevés olajon a sütést. Persze a curry se kifejezetten az az étel, ami elsősorban a tök természetes ízére épül.

blog_tok-3_img_9131

Continue reading

Carnitas Taco

Ami a görögöknek vagy a törököknek a gyros, illetve az amerikaiaknak, esetleg az angoloknak a pulled pork szendvics, az a mexikóiaknak a Carnitas. Tipikus utcai étel, alapja az apróra vágott vagy inkább tépett fűszeres disznóhús, melyből egy jó adagot tacora fektetnek, megküldenek egy kis salsával, sajttal, egy hanyag mozdulattal félbe hajtják, aztán már lehet is lazán a piros vagy sárga falnak dőlni, és csöpögtetni a farmerre és a mintás ingre.

blog_c_face_img_8973

Continue reading

Sajtos padlizsános krém

Nem hummus, csak hummusnak látszó étel :)

Van az úgy mikor az ember meglepné magát valamivel, vágyik valami kis újdonságra. A nőknél – gyanítom valami genetikai ok folytán – ez lényegesen sűrűbben esik meg, mint a férfiaknál. Ha pont otthon áll fenn ez a helyzet, és ezzel kb. egyidőben a kütyü kirakja a képernyőre (tudom, ezt a funkciót le lehet kapcsolni…), hogy egy magazinnak megjelent egy új száma, amit abban az állapotomban épp érdekesnek tartok, akkor tényleg egy gombnyomás, egy jelszó, és nem egész 3 perc választ el az áhított kis újdonságtól. Nyilván azzal áltatom magam, hogy anyagilag és helytakarékosság szempontjából két-három havonta egy ilyen akció optimálisabb választás mintha táskákkal és cipőkkel próbálnám csillapítani ezt a vágyat. Aztán néha megesik, hogy a nagy lelkesedésben végignézek egy pár perce letöltött magazint, beleolvasok, gyönyörködöm benne, de valójában alig találok olyan ételt vagy ötletet, amire azt mondom, hogy húúú ezt meg fogom csinálni. Persze megcsinálnám a yuzu parfét, és a mangós sajttortát maracuja mártással, de ezek beszerzése itthon nem mindig olyan egyszerű, pláne nem olcsó. És bármennyire is újra éled manapság a D.I.Y., a tornacipőm első harmadát az orrától a sarka felé, fix, hogy nem mártanám sárga festékbe azért, mert biztos, hogy más se teszi meg. Szóval a szuper egyedi Converse is ugrik. És bár nem költöttem rá tízezreket, de ilyenkor egy kicsit fáj a szívem, hogy ez most tényleg felesleges kiadás volt, és a valóságban mégse olyan hasznos, mint amilyennek az ízelítő alapján bizonyult. Valami hasonló félelem elfogott ennél a magazinnál is, miután megerősítettem a jelszavam. De ezúttal hamar elmúlt.

blog_padli 3 mont

Greg Malouf receptjei az első pár oldalon jöttek fel, így hamar megnyugodhattam, hogy már megérte. Róla írtam már régebben, most egy bővített mondatban összefoglalva annyit, hogy a közel-keleti konyha a szakterülete, amit vele együtt nagyon kedvelek.  Szerepel is néhány olyan étel, melyet az ő útmutatásaiból kiindulva készítettem el. Így jött velem szembe ez a hummusnak látszó étel, ami valójában padlizsánkrém. Ez nem egy arabos változat, sőt szerintem még fúziósként is csak jó indulattal jellemezhetnénk. Viszont jobban beleszerettem, mint gondoltam, így elég sokszor készült el. Ugyan mindig finom volt, mindig hasonló volt, de valójában sose sikerült kétszer egyforma ízűre hangolni. Ennek oka, hogy mindig más sajttal próbáltam, volt, hogy elfelejtettem citromot csepegtetni a krémbe, vagy nagyobb adagra volt szükség és nem csak a mennyiségen, hanem az arányokon is változtattam egy kicsit, és van egy olyan érzésem, hogy egyszer még az olíva olaj is kimaradt.  De volt, hogy bővítettem, azaz kiegészítettem egy kis fűszerkeverékkel, akár zaatar-ral, ras el hanout-tal, vagy épp dukkah-val. Szóval nem egy kényes darab. Egy dolog minden verzióban közös volt. Míg volt belőle, addig úgy nyitogattam a hűtő ajtaját egy kis kanálnyi nasira a krémből mintha legalább egy adag csoki mousse-ról lenne szó.

Nagyon jó kis mezze étel, működik mártogatósként pita mellé, tálalhatjuk zöldségekhez, kenhetjük kenyérre szendvicsekhez vagy egy egyszerű ételt is megbolondíthatunk vele.

blog_padli 2_IMG_3294

blog_padli 4_5483

Continue reading