BUÉK 2018 és a többi

Borkóstolótól a nyitottságig

Sose éreztem képesnek magamnak arra, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi bort megigyak, így a borkóstolók részemről elmaradtak. Párom már a kezdetek óta elment Attila (most Babka) szokásos, karácsonyi Tokaji- borkóstolójára, és hazaérve az se szakította meg az élménybeszámolását, hogy én ez alatt néha-néha épp REM fázisban voltam. Így következő nap ébren is meghallgattam miről maradtam le, és ez így ment évek óta. Idén ezt nem szerettem volna, így már novemberben elhatároztuk, hogy én is bort fogok kóstolni, méghozzá nyolcat, amit középen egy pezsgő szakít meg.

m_IMG_8033.jpgblog_3m_IMG_8032

Continue reading

Advertisements

In Bruges

Az imént volt egy Sütifelhős bloginterjú, melyben viszonylag nagy hangsúlyt kapott az utazás, ami kapcsán Brügge plátói szerelemként lett definiálva. Épp csak azt nem írtam le, hogy valójában azt is tudom melyik környéken, annak melyik házában laknék a legszívesebben. De ha pont abból valamiért nem költöznének ki a kedvemért, van még terv B-től Z-ig a lakhatásra vonatkozóan.  Ha mondjuk úgy hozná az élet, hogy egy kis teázót kéne nyitnom, arra is megtaláltam a tökéletes helyet. Tényleg beleszerettem ebbe a városba, de ahogy a szerelemnél sok esetben lenni szokott minden logikai érv, ellene szól.k_IMG_3656 Continue reading

Flying Culinary Circus

A 2016-os év 19. hete a finom ételek heteként vonult be a naptárunkba. Ezen a héten kóstolgattunk a Gourmet Fesztiválon, részt vettem a Maki Food Keleti gombócok kurzusán, a hét legnagyobb híre, hogy Széll Tamás és Csapata nyerte a Bocuse d’Or európai döntőjét, ezek után ezt a hetet mi mással, mint egy jó cukrászdával illet zárnunk. Ugyanakkor számomra a hét kezdete volt a legnagyobb élmény.

FCC_6085-2

Continue reading

Gourmet Fesztivál 2016

Az év egyik tanulsága, hogy ha a minden szempontból tökéletes gumicsizma 40%-os akcióban van, akkor azt meg kell venni. Nem pedig férfiakat is megszégyenítő logikus ellenérveket sorolni, hogy már nincs hova tenni, így se olcsó, és különbenis évente max. ötször venném hasznát (mondjuk akkor nagyon), és nem kell hősködni, hogy el tudom engedni. Bár nem tudom, hogy Bíró Lajos (Bock, Séf Utcája, Buja Disznók) gondolkodott e ilyenen, hogy milyen praktikus ruhadarabot hagyott a boltban vagy otthon, Őt egy üres kukás zacskóból rögtönzött esőkabátban láttuk. :)
Szóval idén is esett, most is esik, de a jó hír, hogy legalább monszunszerűen teszi mindezt az eső, így egy kiadós zuhanyt követően van esély pár kb. napsütéses órára. Ha mégse ilyen idilli a helyzet, akkor sok helyen be tudunk húzódni az asztalok fölé állított sátortető alá. És mindezt az alábbiak miatt érdemes megtenni.

Costes Burger volt az első, amit kóstoltunk. A burger zsömléje nem édes briós tésztából készült, és már abba beledolgozták a rukkolát, így nagyon mutatósra sikerült, benne krém és lazacsteak. Finom volt, de nem hagyott olyan mély nyomot bennünk, mint amire Tőlük számítottunk. Sőt, valójában itt el is vetettük a hamburgerevést, mondván szinte bármikor van lehetőségünk gasztro-burgerekre, és ide pont azért jöttünk, hogy olyan ételeket kóstoljunk, melyek nem ilyen triviálisan elérhetőek.

1_IMG_6255

Gourmet Fesztivál 2016 – Costes Burger

Úgyhogy belecsaptunk a rendezvény rázós részébe. A Borkonyha, villanykörtében tálalta a levest, melynek alján fehérrépa krém volt zöldségekkel, és sárgarépaleves a tetején. Ha ezt jól összeráztuk, részesei lehettünk a készítési folyamatnak, hisz mi magunk tettük meg az utolsó simításokat a levesen. Valamiért a Rázós leves nevet adták az ételnek…:) Azon kívül, hogy ennek hatalmas volt a funfact-ja, finom is volt, ahogy a szarvasos bao zöldségágyon. Ez utóbbi egy kicsit emlékezetett a tavalyi „paprikás csirkéjükre”, de ez nem vett el semmit az élvezetből. Ezt követően az Erhardt-nál ráztuk össze a zöldfűszeres szuvidolt szarvas kockákat a friss mangós salátával, némi nyüglődés után, hisz először a HotFishDog-jukat szemeltük ki, de annyit meséltek arról, hogyan készült a szarvas, és annyira jól hangzott, hogy visszakerült a helyére a mini kifli. Ami hasonló étel volt, csak tradicionálisan, azaz minden rázás nélkül fixen tálaltak, a Kistücsök szarvasborjú-kolbászmorzsa volt bodzaecetes salátával. Itt nem sajnálták a húst, és nagyon különleges íze volt, az egyik legérdekesebb étel, amit kóstoltunk.

Montázs3

Gourmet Fesztivál 2016 – Borkonyha

Anyukám Mondta idén újított. Eddig a foccacia-n mindig sonka, rukkola, burrata volt, a sonkát most lecserélték porkettára (malacsült néven), a burrata megmaradt és a tetejére pisztácia került. Szerintem remek húzás volt.

Montázs4

Gourmet Fesztivál 2016 – Anyukám Mondta

És itt volt egy kis pihenés. Ez idő alatt összefutottunk a Flying Culinary Circus tagjaival, akiket ezt megelőzően két nappal láttunk munkában, ami tényleg hatalmas élmény volt, így lassan erről is meg fogok emlékezni. Szinte mindent végigettek és végigittak, standról standra jártak, alig hagytak ki valamit. Számomra hihetetlen volt, hogy bevallásuk szerint szinte nap mint nap találkoznak számukra is új ételekkel és ötletekkel. A Tanti az oldalasát kimchivel és popcorn mártással tálalta, ez utóbbi pl. annyira tetszett nekik, hogy ki is nyomozták a know-how-t, illetve abban is egyetértettünk, hogy a Rosenstein tálalása sikerült a legizgalmasabbra. (Bár akkor Ők a Borkonyhát még nem látták.) A félbevágott üvegben a sóletnek mi se tudtunk ellenállni. A Viator spárgáját kóstoltuk együtt, és elismerő nyilatkozatok születtek. Ha jól emlékszem pénteken este repültek haza, így velük idén a fesztiválon már nem lehet találkozni, de talán egy év múlva…

6_IMG_6295FCC

Gourmet Fesztivál 2016 – Flying Culinary Circus civilben

Continue reading

Gourmet fesztivál 2015-2016

Idén se marad el a Gourmet fesztivál, és egyenlőre úgy tűnik, hogy idén is reménykedni kell, hogy az eső elkerülje a Millenárist. Ha nem kerüli el, akkor sincs baj, tavaly végeztem egy kis piackutatást a közelben kapható esernyőket illetően.

Gourmet Fesztivál 2015

Gourmet Fesztivál 2015 – Borkonyha

Continue reading

Két óra a belvárosban

Az új és a régi szerelem, meg ami közte van

facebook

Sok volt a munka, kellett a kikapcsolódás. Két nap és utazunk, kell edzeni a fotózásra is. Így gyártottam magamnak az ideológiát, hogy pakolás és egyéb utazással kapcsolatos fontos teendők helyett minimális céllal kószáljak a városban. Szombaton elállt az eső, napos időt mondtak. Tulajdonképpen úgyis be kellett menni a belvárosba, így gondoltam keverjük a kellemeset a hasznossal. Pláne ilyenkor eső után minden izgalmasabban néz ki, a Duna közelében biztosan lesz köd és lesznek ilyen-olyan fények, pont mint akkor, mikor nincs nálam a gép. Még ketten reggeliztünk az Artizan pékségben. Szép hely, minden finom, de a fahéjas-kardamomos csigájuk nem csak gusztán néz ki, hanem addiktív is. Ennek ellenére csak lógott mellettem a kamera a táskájában. Aztán külön váltunk egy időre és mindenki ment a maga dolgára.

Blog50
Köd nem volt. Ilyen-olyan fények se, mondhatni döglött volt minden, így már azon gondolkodtam, hogy változtatok a programon, elintézem, amit tényleg kell és megyek haza. Még az se dobott nagyot az elhatározás ellen, mikor megérkezett a burgonyaszállítmány az egyik étterem konyhájába, és be tudtam surranni egy belvárosi ház gangjába néhány poros fotóra.  Aztán egy új üzlet láttán megtört a jég, és sokkot kaptam.blog29_0378

Miklós Csabi bor és virágboltot nyitott, Wines n’ Roses néven. Ő elsősorban borairól híres. Persze minden jó borász erről híres, viszont az Ő pincészete a móri borvidéken van, ami nem büszkélkedhet olyan kiemelkedő adottságokkal, mint például Tokaj, vagy Villány, így talán nehezebb igazán jó borokat kihozni a pincéből. Neki sikerült, és nem csak a bor jó, hanem a design, a címkék is ugyanazt a lendületességet, minőséget és modern vonalat képviselik, mint a borai. Ebben a kis üzletben pedig a borok mellett gyönyörű virágcsokrok is kaphatóak, hazai, holland és afrikai beszállítóktól. A koncepció szerint nem szálanként, hanem tízes csokrokban lehet kapni a virágokat. És semmi faxni, csak a virág önmagában. De milyen virágok… a rózsák mellett gerberán át, díszkáposztáig van minden, és frissek, gyönyörűek. Mindez egy nagyon mutatós üzletben, kopott téglafalak és tábla fal mellet. Alig bírtam kiszakadni onnan. De utazás után vissza kell mennem a kedvesen felajánlott rózsáért, amit most sajnáltam kitenni a délelőtt viszontagságainak.

Merre jártam még…

Continue reading

Gourmet fesztivál VOL. 2

Gourmet ÉS eső Napsütés

Folytatva az előző bejegyzést, volt az a lista a telefonban, hogy miket kéne még kipróbálni, így csak visszamentünk. Le kell szögezni mission impossible mindent végigenni, még a szűrt listából is. Ha vidéki lennék, akkor még nagyobb bajban lennék, hisz akkor még a street food részlegből is bőven kéne kóstolni. Az volt az elmélet, hogy mivel pesti vagyok, ezektől a kiállítóktól nap mint nap 20 perc séta, két-három metró megálló, vagy 15 perc autózás választ el. Ezen kívül a street food mégis lényegesen megfizethetőbb, mint mondjuk egy Bábel, vagy Aranykaviár. Nem beszélve néhány vidéki étteremről, akik az ország olyan pontján találhatóak, amerre nem járok, de most adott a lehetőség, hogy belekóstoljak, mit főznek.

Gourmet Fesztivál 2015 - Gourmet ÉS napsütés, kacsatekercs

Gourmet Fesztivál 2015 – Gourmet ÉS napsütés, kacsatekercs

Anyukám Mondta féle banh mi-ről lecsúsztunk, csütörtökön már nem fért, vasárnap már nem volt. De, hogy maradjon a vidéki – ázsiai vonal a JANKOVICS KÚRIA almás kimchis kacsa pastramiját kóstoltuk. Ők még beállhattak volna abba a sorba, akik házi péksüteménnyel kínálják az ételt vagy valami izgalmasabb kiflivel, de ezen azért nem akadtunk fenn. Grillen megpirították a kiflit, és valami döbbenetesen finom volt a kacsa és a kimchi töltelék külön is és együtt is. És bár Koreában sajnos még nem jártam, gyanítom ott se a kiflit tolták volna túl, esélyesen egy zacsiból vették volna elő, így még autentikusnak is mondható. Ezt az ételt imádtuk.

Gourmet Fesztivál 2015 - IKON Debreceni, Jankovics Kúria almás kimcsis kacsa

Gourmet Fesztivál 2015 – IKON Debreceni, Jankovics Kúria almás kimcsis kacsa

IKON volt a következő, mondván debreceniek, ahol semmi dolgunk, így kevés az esély, hogy ott vacsorázzunk. Sajnos a zuzától mindketten idegenkedünk, így maradt a debreceni kolbász, ha már úgyis olyan jókat írtak róla. Valóban jó volt, és még jobb lenne, ha minden debreceni legalább megközelítőleg ilyen lenne, de valójában nem egy grill debreceniért jövünk egy ilyen fesztiválra. A fehér csokis – epres – bodzahabos desszertért később visszamentünk. Brutál bodza íze volt a habnak, és olyan finom volt, hogy azóta is hiányzik. Continue reading