Fehér karácsony – Budapest ködben

Szerintem az ország lakossága már évek óta letett arról, hogy a fehér karácsonyról akár csak álmodozzon is. Fehér karácsony alatt értem, (eddig értettem) a havas fákat, háztetőket, melyeket esténként szépen megvilágítanak lámpák meleg fényei. Vagy értem alatta az erdei túrákat, a lábunk alatt ropogó hóban. Ilyen manapság nincsen, és az izgalmunk is áttért abba az irányba, hogy március közepén ne bénítson le minket a hóesés ami akkor, mikor már várjuk a tavaszt, a meleget, de legalább az eggyel lazább kabátot, már kevésbé romantikus, mint karácsonykor. De idén azt gondolom a természet jó fej akart lenni velünk, és ha már havat nem hozott erre az időszakra, előállt a B tervvel és lett köd. Ezzel tágítva a fehér karácsony fogalmát.

Furcsa, de van egy különös vonzódásom a köd iránt,  szerintem misztikus, izgalmas, hihetetlen jó fotótéma lenne, ha össze tudnám hozni, hogy mikor véletlen a köd közelében vagyok, akkor nálam legyen a gépem. Most 10 egész percem volt az akcióra a Városligetben. A terv az volt, hogy ködbe vesző kacsákat szeretnék fotózni, de helyette egy igen komoly vitorlásversenybe csöppentem. IMG_to_3764
IMG_to_3713

IMG_to_3722




IMG_to_3730


IMG_to_3736
IMG_to_3726IMG_to_3762 IMG_to_3739
IMG_to_3710IMG_to_3753

IMG_to_3763
IMG_to_3723

Advertisements

Két óra a belvárosban

Az új és a régi szerelem, meg ami közte van

facebook

Sok volt a munka, kellett a kikapcsolódás. Két nap és utazunk, kell edzeni a fotózásra is. Így gyártottam magamnak az ideológiát, hogy pakolás és egyéb utazással kapcsolatos fontos teendők helyett minimális céllal kószáljak a városban. Szombaton elállt az eső, napos időt mondtak. Tulajdonképpen úgyis be kellett menni a belvárosba, így gondoltam keverjük a kellemeset a hasznossal. Pláne ilyenkor eső után minden izgalmasabban néz ki, a Duna közelében biztosan lesz köd és lesznek ilyen-olyan fények, pont mint akkor, mikor nincs nálam a gép. Még ketten reggeliztünk az Artizan pékségben. Szép hely, minden finom, de a fahéjas-kardamomos csigájuk nem csak gusztán néz ki, hanem addiktív is. Ennek ellenére csak lógott mellettem a kamera a táskájában. Aztán külön váltunk egy időre és mindenki ment a maga dolgára.

Blog50
Köd nem volt. Ilyen-olyan fények se, mondhatni döglött volt minden, így már azon gondolkodtam, hogy változtatok a programon, elintézem, amit tényleg kell és megyek haza. Még az se dobott nagyot az elhatározás ellen, mikor megérkezett a burgonyaszállítmány az egyik étterem konyhájába, és be tudtam surranni egy belvárosi ház gangjába néhány poros fotóra.  Aztán egy új üzlet láttán megtört a jég, és sokkot kaptam.blog29_0378

Miklós Csabi bor és virágboltot nyitott, Wines n’ Roses néven. Ő elsősorban borairól híres. Persze minden jó borász erről híres, viszont az Ő pincészete a móri borvidéken van, ami nem büszkélkedhet olyan kiemelkedő adottságokkal, mint például Tokaj, vagy Villány, így talán nehezebb igazán jó borokat kihozni a pincéből. Neki sikerült, és nem csak a bor jó, hanem a design, a címkék is ugyanazt a lendületességet, minőséget és modern vonalat képviselik, mint a borai. Ebben a kis üzletben pedig a borok mellett gyönyörű virágcsokrok is kaphatóak, hazai, holland és afrikai beszállítóktól. A koncepció szerint nem szálanként, hanem tízes csokrokban lehet kapni a virágokat. És semmi faxni, csak a virág önmagában. De milyen virágok… a rózsák mellett gerberán át, díszkáposztáig van minden, és frissek, gyönyörűek. Mindez egy nagyon mutatós üzletben, kopott téglafalak és tábla fal mellet. Alig bírtam kiszakadni onnan. De utazás után vissza kell mennem a kedvesen felajánlott rózsáért, amit most sajnáltam kitenni a délelőtt viszontagságainak.

Merre jártam még…

Continue reading

Schipol – Szoba 116 ablakkal

Egyenlőre vége a francia vonalnak, no meg a közbe ékelődött kis intermezzonak, hogy süssön végre a nap. Így most jön a távol-keleti, az exotikus, a streetfood. De előtte egy kis átkötő, hogyan is jutunk el oda. Szárazföldön végigutazhatnánk akár Selyemutat, érdekes kaland lenne, de így már bőven kilógna az utazáshoz szükséges szabadság a munkatörvénykönyve által kiszabott picinyke keretből, szóval marad a repülés, Budapestről mindig legalább egy átszállással.
Számomra az utazás akkor kezdődik, mikor a gyorsforgalmi úton elhagyjuk a kőbányai metró felüljáróját. Hatalmas szimbolikája – ha nem lennék ilyen földhözragadt, mondhatnám, hogy spirituális jelentősége – lett ennek a régen ronda narancssárga, de manapság már modern szürke objektumnak. Ott dőlök hátra az autóban, engedek el mindent, ami itthon foglalkoztat, és testem lelkem átáll a jellemzően egy éve várt turista üzemmódba.

Schipol

Forrás: Airbnb

De nem mindig jön ám ez ilyen könnyen. Volt olyan út, ami előtt hihetetlen hajtás volt a munkahelyemen. Közvetlen az utazás előtti héten, sőt napokban is túlóráztunk, így épp, hogy összepakoltam, de esélyem nem volt arra, hogy meglegyen a “hurrá!!! mindjárt utazunk” érzés, és az ehhez szorosan kapcsolódó arcpirulás és heves szívdobogás. Ez akkor kétségbeejtően hiányzott. Helyette a stressz, hogy minden rendben legyen, és bár egy nappal később indulnánk, hogy feladatok bizton be legyenek fejezve. Kora este indult a gép, reggel felvettem a kényelmes nadrágom, a sötétzöld birkás pulóverem, vittem egy kendőt, összeszedtem az utazós cuccot, és mintha aznap este nem kezdeném el körberepülni a fél világot elindultam a munkahelyemre. Annyi különbséggel az egyéb napokhoz képest, hogy más stílusú cipő és ruha volt rajtam, és vittem magammal egy nagy utazótáskát is. A bőröndöt leküzdöttem a lépcsőház földszintjére, és mikor elfogytak a lépcsők, kiengedem a kart a táskámon, és elkezdtem húzni a kockaköves folyosón. Ahogy meghallottam a poggyász kerekeinek monoton görgő hangját, megjelent egy hatalmas mosoly az arcomon, és egy pillanat alatt végigfutott rajtam az imádott, és várva-várt bizsergés, no meg a heves a szívverés, amit eddig hiányoltam. Uramisten, én ma utazom! Aznap a munkahelyemen mindent befejeztem, léptem ki a gépből, mikor a legsportosabb kollégám már rég lecipelte, sőt be is pakolta a cuccaimat a minibuszba. A Párommal az enyémhez hasonló elfoglaltságok miatt reptéren bírtam találkozni a bő két hetes, és kb. 18 órás út előtt.

Schipol

Forrás: Airbnb

Continue reading

Karácsonyi vásár

Idén valahogy még nem jön akkora hévvel a karácsonyi hangulat, mint kéne. Pedig mindent megteszek, vagy megtennék érte, de leszámítva azt az apró kis nyomást a készenlét hiánya miatt, alig érzem erősebben a karácsony közeledtét, mint októberben. Pár hete egy fél-kolléga barátnőmmel a cég konyhájában nagy kétségbeesésünkben (mintha valami december 5-i fogadalmat tettünk volna) megbeszéltük, hogy márpedig csakazértis átállunk karácsonyi üzemmódba, sütiket sütünk, meg az augusztusban megbeszélt mézeskalácsházat is megcsináljuk, én a fatörzset, sőt előtte megint elmegyünk az A Table-ba bemelegítésnek eredeti francia bûche de Noël-t (azaz fatörzset) kóstolni. Kilátogatunk vásárokba, kerül amibe kerül jókat eszünk, finomakat iszunk,  a forralt bor után pedig pláne vidáman nézelődünk a sok szép csetresz között, majd csinálunk egy jó kis cikket, amiben leírjuk milyen a bécsi és milyen a budapesti karácsonyi vásár. Mondván nekem évek óta tervben van egy bécsi puncsozás, hátha idén összejön. Ez utóbbi nagyjából össze is jött. De ezen kívül semmi. Semmit nem sütöttünk, a speculoos keksz állaga nem lett tökéletes, az ajándéknak szánt fudge sokkolóan finom lett, de nem dermedt meg, így azóta suttyomban kanalazzuk a hűtőből. Egy darabig még igazgattuk, mintha nem ettünk volna belőle, de ennek az időszaknak menthetetlenül vége szakadt. A narancslekvár is nagyon jó lett, de az állaga jobban hasonlít a mézhez, mint egy masszív lekvárhoz, mézeskalács házat pláne nem csináltunk, és jelenleg a fatörzs göngyölésétől is messzebb érzem magam, mint az univerzum hátsó végétől.blog_IMG_3578

A budapesti vásározásra a lehető legrosszabb időpontot választottuk. Bár aznap minden arra érzékeny embernek a meleg fronttól feszültek az idegei, mi elképesztően bírtunk fázni. Hatalmas tömeg volt, aminek okán 15 percen belül, éhesen hagytuk el a Bazilikát és környékét. Nagyon nagy sorok voltak minden olyan helyen ahol szívesen ettünk vagy ittunk volna, ott is ahol akkor épp nem kóstoltunk volna semmit. Illetve bármennyire is lazán mondtuk jó pár napja, hogy „kerül amibe kerül”, az a helyzet, hogy még a bécsi árak után is visszapattantunk a pesti áraktól. Volt olyan hely ahol érzésre fejenként 3-4000 forintból laktunk volna jól, ami ahhoz képest pláne drága, hogy egy jó darabig nem találunk volna szabad helyet ahol megehetjük, így gyakorlatilag egy jéghidegre hűlt főtt ételt ehettünk volna eldobható tálon, éttermi áron. Volt olyan ismerős, akinek az élményei alapján úgy érzem alábecsültük az árakat. Olyan összegekről számolt be, ami szinte már lekőrözte az azóta már Michelin csillagos Borkonyhás vacsorám árát. (Okés, desszert és ital nélkül…) Láttunk tócsnit 1500 Ft/db áron. Nem fértünk oda, hogy megnézzük mekkora az a darab, de bármekkora is legyen, gondolom mégiscsak hagyma és krumpli némi kötőanyaggal. Szóval a vége az lett, hogy külön-külön, mindketten a saját otthonunkban vacsoráztunk. A barátnőm sztrapacskát, én avokádós kiflit.

Bécs szintén nehezen indult. Volt olyan ötlet, hogy két napra megyünk, de mikor erre lehetőség volt, akkor ott pont zuhogott az eső, így maradt az egy esőmentes nap. Átverekedtük magunkat az összes dugón, az autópályán végigálltunk egy balesetet, megálltunk még egy helyen ahol most először nem lehetett parkolni. Ugyan a tervezettnél jóval később, ebből következően jóval kevesebb időre, de végre megérkeztünk Bécsbe. Nem az én feladatom autót vezetni, így a sok megpróbáltatás után, szinte éhgyomorra puncs legurít, így a maradék kis időben szédületesen jól éreztem magam.

Bécs

Egy biztos volt, hogy a Városházához nem megyünk. Voltunk ott úgy, hogy elviselhető volt a tömeg, és voltunk úgy, hogy még a bejárat előtt azt mondtuk, hogy inkább kószálunk a Burg vonzáskörzetében. Most a Museumsquartier környékére a spittelbergi vásárra mentünk, ahol gyalogtávolságra több kisebb-nagyobb vásárral találkozhatunk. Mi a Gutenberggasse és a Spittelberggasse közötti szakaszt választottuk.

Bécs

Ez alatt a pár aprócska óra alatt Bécs hangulata, nagyon elbűvölt. Szokták mondani, hogy mostmár Budapest is fejlődik (legjobban a bulinegyed), és Magyarországon (szerintem akkor már inkább csak Budapesten) is mindent meg lehet kapni. Szerintem nem. Ha ahhoz viszonyítunk, hogy egy ruhaüzlet régen abból állt, hogy körül lehet nézni a négyes és az ötös konfekció táján, akkor ahhoz képest igaz, hatalmas a választék. Bécshez viszonyítva, már kevésbé. Mondom ezt úgy, hogy igazi üzletbe szinte be se tettem a lábam. Spittelbergi vásár nem egy hetedhét országra szóló vásár. Három hangulatos kis utca van összekötve, ahol szinte a házak falaihoz tolva egymással szemben két sorban állnak a bódék. Ha valaki felfedezőbb hangulatban van, érdemes közelebbről megnézni a kapualjakat. Volt olyan hely, ami mögött kávézó volt, melyet most kibővítettek, és a ház gangja egy nyugis punsch ivóhellyé vált, még a postaládák elé is asztalokat tettek. Magyar eladók nincsenek, csak osztrákok, akik viszont beszélnek angolul. Magyar és szláv szavakat nem hallani, egyenlőre úgy tűnik, ide leginkább tényleg csak a helyiek járnak. Persze itt is van csokiba mártott tölcséres édesség, a tejszínhabbal töltött tekercs, akadnak fánkok és perecek, kartoffelpuffel-ek, crepe-k és természetesen sült gesztenyék, de nem arról szól, hogy hatalmas buszokkal érkező tömegeket etessenek. Ugyan sokan vannak, de mégis olyan kis otthonos családias a hangulat. Nincs rohanás, helyette komótos iszogatás van, sétálgatás, és nyugi. Mindenki csacsog egymással, az eladókkal, közben állnak a sorban, és kit érdekel? Hát ezért jöttünk! Semmi feszkó nincs a levegőben. Lehet kapni zsíros kenyeret hagymával, császárzsömléket finom sajttal és sonkával, vagy szalámival jól megpakolva, héjában sült burgonyát választható feltéttel, tócsnit amiért nagyon hosszú sor állt. Van még az osztrákoknál elmaradhatatlan sajtos kolbász, és amit mi ettünk a raclette-s szendvics, amiről a szendvics készítője lespórolta a sajtot, erre a pénztáros és egyben „minőségellenőr” azonnal adta az ívet, így jött a hatalmas adag forró nyúlós sajt a sonkás kenyérre. Kis asztalok kihelyezve, és biztosítva, hogy szinte ha bárhol megkívánunk egy pohárka punsch-ot akkor azonnal vehetünk egyet a legalább öt féléből. Erdei gyümölcsöstől az aperol-oson keresztül az almás fahéjasig minden van, ami szem-szájnak ingere. Zömében egy helyben állva is el tudjuk fogyasztani, nem kell feltételen sétálva. Mi is megálltunk egy pillanatra, egy srác mellett, aki akkor érkezett egy nagy köteg fémdróttal és egy laposfogóval. Darabokat vágott belőle, hajtogatott egy kicsit, és kezünkbe nyomott egy virágot, meg egy csillagot. Ingyen és mosolyogva. A végére hajtogatott egy kis hurkot, így bárhová fel lehet akasztani. Én nyáron majd a balkonládába fogom szúrni a virágok közé. Nagyon klassz formákat készített. Egy párat letett, hogy bárki vigye ami tetszik neki, és néhányat pedig ahogy nekünk, az arra járók kezébe adott.

Bécs

Bécs

Bécs

Continue reading

Ehető virágok – orgonás cukor és készüljünk a télre!

Orgona projekt 1. rész

Tavaly messziről érkezett hozzám egy könyv, mely az ehető virágok egy részét mutatja be, rengeteg recepttel és ötlettel. Innen a bodzás kuglóf az egyik kedvenc alap tésztámmal. Mikor megkaptam már elvirágzott az orgona, pont azon a virágok egyike, ami viszonylag könnyen elérhető lett volna. Szóval közel egy évet edzettem és vártam az orgonás receptekre.

orgonás cukor
Az első – a mostani – egyszerűen csak az orgonás cukor, amit mindenhol úgy írnak le, hogy keverd össze a cukrot és az orgonát, azt kész. Én egy kicsit jobban megszenvedtem vele. Ezekről a megjegyzésben fogok írni. És amiért ezzel kezdem, mert ez az ami jó ha áll egy kicsit, minimum egy éjszakát, mielőtt elkezdjük használni. Jó italokban, limonádékban, sütiket, tésztákat, krémeket lehet ízesíteni vele. És ez lesz az alapja egy főzött krémnek is, amit sütikbe tölthetünk, vagy torták krém alapja is lehet. De ha igazán előrelátóak vagyunk, készülhetünk a télre. Ezzel a cukorral a hideg decemberi hónapokban be tudunk csempészni egy kis tavaszt a napjaikba.
Fontos, hogy olyan orgonát szerezzünk, ami nem út mellett van, és ami tiszta. Ugyanúgy ahogy a bodza esetében.

orgona cukor

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: 10 perc (orgona virágokra szedése) + 1 éjszaka + 5 perc. Majd egy éjszaka, hogy összeérjenek az ízek
Mennyiség: 1 fél liter űrtartalmú csatos edény

Hozzávalók:
• 360g kristálycukor
• 20g orgonavirág

Pontosan nem kell mérni a mennyiségeket, elég csak nagyjából. Az arány, két csésze (szűken véve) cukorhoz egy csésze friss orgona.

1. lépés
Az orgona virágait leszedjük a növényről. Megmossuk, és megszárítjuk egy éjszaka alatt. * Nem kell a virágot kiszárítani, csak annyira, hogy ne legyen vizes.

2. lépés
Előkészítjük az üvegeket. Jól kitisztítjuk majd 100 fokos sütőben kb. 50-10 percig „sütjük”. Ezzel fertőtlenítjük.

3. lépés
A száraz és már kihűlt üvegekbe teszünk egy vékony réteg cukrot, majd egy vékony réteg orgonavirágot, és így tovább rétegezzük míg tartanak az alapanyagok.

4. lépés
Lezárjuk az üveget és sötét helyre tesszük. Néha megrázogatjuk. Pár nap múlva, ha úgy jobbnak látjuk, egy késes élű robotgéppel ledarálhatjuk.

orgonás cukor

IMG_6681

orgonás cukor

Megjegyzések
• Én a biztonság kedvéért átmostam a virágokat. Miután megmostam egy nagy (vagy több kicsi) tálcára tettem, alá pedig egy konyharuhát raktam, és a tetejét is gyengéden felitattam. Idővel a konyharuhát kivettem a virágok alól, mert ha beszívja a vizet, benn is tartja.
• Ha úgy gondoljuk, hogy bombabiztosan tiszta helyről szedtük akkor akár el is hagyhatjuk a megmosást.
• Ha nem tudjuk azonnal elkezdeni a virágok feldolgozását, akkor ne szedjük le, hanem tegyük vázába. Ha leszedtük a virágokat, akkor tegyük hűtőbe.
• Bármennyire is leitatjuk, megszárítjuk, a virágnak önmagának is van nedvessége, így a cukor nedves lesz valamennyire. Csak próbáljuk csökkenteni a nedvességet.
• Nálam az első adag nagyon nedvesen került a cukorba, majd némi külső nyomásra nagyon hamar ledaráltam. Ahogy reggel megszagoltam, féltem, hogy bepállik, így a cukrot kiterítettem kis tálcákra, és kiszárítottam, majd este mikor hazajöttem újra daráltam. Így is jó lett, de szerintem vesztett az aromájából. Ahogy dobozba tettük, úgy azért jönnek vissza az ízek és aromák.
• Egy évig eltartható.
• Forrás: Miche Bacher, Cooking with Flowers

https://www.facebook.com/HomeBisztro

orgonás cukor

Kíanai “húsvéti” tojások, azaz teatojások 茶葉蛋

Ez egy oximoron, mert valójában Kínában nem ünneplik a húsvétot. Bár elvileg a karácsonyt sem, ennek ellenére életem legnagyobb karácsonyi forgatagát mégis Hongkongban éltem át 25 fokban, egy trikóban és vékony nyári pulcsiban. Szóval semmi se kizárt, pláne, hogy a világ húsvéti dekorációjának nagy százalékát esélyesen Kínában gyártják.

Nagyon régen kaptam egy szép könyvet, ami Ázsia teáiról szól. Részben mert érdekelt, részben pedig azért, hogy olvassak angolul. Nem olvastam belőle annyit amennyit kellett volna, viszont négy fotó nagyon megragadt bennem. Az egyik egy kép egy régi kínai teaházról, hatalmas szürke teás dobozokkal, amin piros matricák fekete írással jelezték milyen tea van a dobozban. Volt még egy kép egy japán teaház belső részéről, illetve a tea mellé kínált süteményről. Ez a két dolog volt az, amiből összeraktam itt Európában, hogy milyen lehet egy teaház ott a Távol-keleten. És ez volt az amit lépten-nyomon kerestem, de nem találtam Hongkongban. Ugyanúgy volt egy kép az indiaiakról, ahogy öntik a chai-t a kis kerámia edényekbe. A könyvek szerint az a szokás, hogy amint megisszák a teát, a kerámia edényt azonnal eltörik a betonon. Így tudják elkerülni, hogy egy felső kasztbéli biztosan ne érintkezzen egy érinthetetlen (azaz alsó kasztbéli) ember ajkával. Persze ebből se láttam semmit. Akárhány éjszakai vonaton ébredtük, akárhány állomáson, piacon, útszéli kifőzdében jártunk, mindig egy eldobható műanyag, esetleg nem törésre szánt üvegpohárban szolgálták fel a chai-t. Így ennek a pohártörésnek a romantikáját se tudtam megtapasztalni. (Egyébként nem kizárt, hogy még él, csak mi nem futottunk bele. Például ha Kalkuttában jártam volna jobb esélyeim lettek volna.)

blog_tojás2
Az utolsó kép pedig ami talán a legjobban megragadt, a márványos tojások fotója volt. Érdekes, hogy sose csináltam meg őket, pedig mindig ott motoszkáltak az agyamban. Ami viszont most nagyon megpiszkálta, ezt az emléket az pont Hongkong volt. A Tsim Sha Tsui kerületben volt a szállásunk, ami a belváros (bár sokszor úgy éreztem, hogy egész Hongkong egy belváros), és közvetlen a parton, a Victoria Kikötő mellett van. Innen (is) lehet látni az este 8 órai fényjátékokat, és a kivilágított felhőkarcolókat. Onnan Hongkong szigetre mehetünk metróval is, ami egy kicsit drágább, de ha bevállalunk egy hosszabb sétát, akkor pedig mehetünk hajóval, azaz a legrégebbi hajózási társasággal a Star Ferry-vel. Ami viszont olcsóbb és sokkal érdekesebb. Ahogy mentünk a Star Ferry-hez a Tsim Sha Tsui oldalon mindig megcsapott a büfék mellett egy erős, jellegzetes és számomra idegen illat. Egy nagy tálban egy félelmetesen barna színű folyadékban ücsörögtek és illatoztak a főtt tojások, amit fura mód sose kóstoltunk meg. A tojások eredetét leginkább Kínához kötik, és máig is ott a legelterjedtebb, mint olcsó, utcai étel vagy snack, illetve tradicionálisan a Kínai újévkor kerül az asztalra. Mondják, hogy Malajzián át Indonéziáig több helyen fellelhető. Bár én utóbbi helyen sajnos nem találkoztam vele.

Update: Mióta az eredeti bejegyzést írtam, jártam Malajziában, ahol szép számmal élnek több generációval korábban bevándorolt kínai családok. Így ott, ha nem is lépten-nyomon de valóban találkoztunk ezzel az étellel. Például Cameron Higlandson, ami Malajzia teaültetvénye, és jóval magasabban fekszik az ország egyéb részeinél, így tejesen más az éghalat is. Hűvösebb, kellemesebb az idő. Ugyanakkor Cameron Highlands mégis a helyiek körében népszerű üdülőhely. Kuala Lumpur, Penang, és a környező városok lakói közül sokan töltenek ott egy-egy hosszabb hétvégét. Így ottani árusok inkább a helyiekre vannak felkészülve. Mikor rátaláltunk a tojásokra, és kiderült, hogy mi már ismerjük, sőt meg is csináltuk, nagyon megörült a büfés néni, és nagyon informatív is lett volna, ha beszéltünk volna közös nyelvet. De azért valahogy csak összehozták az információkat. A tojásokat egy teás lében főzik, amihez adnak még egy keveset a helyi gyógynövényekből, és jó sok szerecsendiót. Két napig fő a tojás a fekete lében mire elkezdik árulni. Mutatta a következő adagot, amit hajnalban tett fel, és pár nap múlva már az lesz elől a pulton. Itt már nem követtük el azt a hibát amit Hongkongban, értelemszerűen megkóstoltuk. Isteni finom volt. Nem tudom, hogyan működik a tojás sárgájának a kémiája, de még ez enyém túl kemény lett, addig neki két nap főzést követően krémesen puha. És két nap alatt tényleg tényleg jól átjárta a sok fűszer amit a főzővízbe tettek, és fura mód az egyik leginkább íz-gazdagabb kínai étel lett, amit valaha ettem. (Ez nem a kínai konyha számlájára írható, hanem arra, hogy kínai ételekkel eddig nem nagyon volt szerencsénk…)

Cameron Highlands Cameron Highlands Cameron Highlands

Hongkongból hazaérve – ugyan néhány havi reakcióidővel – én is megcsináltam. Mikor főttek a tojások teljes lázban voltam, hihetetlen Hongkong illat volt a lakásban. Két órán át csak vigyorogtam. És mikor megpucoltam, annyit bírtam mondani A Nyúlnak (mert akkor csak ketten voltunk otthon), hogy ezek gyönyörűek. Mindenkinek meg kell csinálnia, egyszerű sikerélmény, nem hétköznapi, és mindenkit el lehet vele bűvölni. A recept egyébként nem kőbe vésett, találtam olyan változatot ahol pont a teát hagyják el, vagy ahol alig fűszerezik, és olyat itt amiben még több a fűszer. Kínában leginkább az erős ízű Pu Erh teából készítik, hisz ott a zöld tea a jellemző ami nem bírja a hosszú főzést, és ezt a hőfokot.

IMG_6103

blog_tojás1

Hozzávalók:

  • 6 db tojás (vagy több is lehet)
  • 1 kiskanál só
  • 2 csillagánizs
  • 2 rúd fahéj
  • 2 evőkanál szója szósz
  • 2 púpozott evőkanál fekete tea
  • Víz

Adható még a főzetbe:

  • Egy kiskanál szecsuáni bors
  • másfél evőkanál kínai ötfűszer keverék
  • Fél kiskanál szerecsendió

1. lépés
A tojásokat tegyük egy lábasba, öntsük fel hideg vízzel, hogy kb. fél centiméterre ellepje. Forraljuk fel, és forrás után főzzük még öt percig.

2. lépés
Vegyük ki, öntsük ki a vizet, és mossuk meg a tojásokat. Közben forraljunk még egy ugyanakkora adag vizet, mint előzőleg. A vízhez keverjük hozzá a sót, és a szójaszószt, adjuk hozzá a fűszereket és a teát, majd tegyük vissza a tűzre.

3. lépés
Ha még melegek a tojások, akkor fektessünk egyik kezünkbe egy konyharuhát, így fogjuk meg a tojásokat egyenként, és egy evőkanál hátuljával ütögessük meg a tojás héját, hogy minél több helyen megrepedjen. Tegyünk vissza a fűszeres vízbe, forraljuk fel, majd ezt követően gyöngyöztessük minimum két órán át. Ha lehet, a vízbe hagyjuk egy kicsit kihűlni a tojásokat, és fogyasztás előtt óvatosan pucoljuk meg. 

blog_tojás3

Megjegyzések:

  • Praktikus nem friss tojásból készíteni, mert a frisseket többnyire nem lehet szépen pucolni.
  • Én teafüvet használtam és azt is ajánlom, de ha minden kötél szakad helyettesítsük két feketetea filterrel. Zöld teát ne használjuk, hisz az 70-80 fok fölött, pláne ilyen hosszú főzési idővel keserű lesz.
  • Lehet két óránál tovább főzni, és a legjobb ha egész este a lében ázik a tojás, így jobban átjárja a fűszerek íze. Bár szerintem a tojások langyosan a legfinomabbak. És langyosan jobban is lehet érezni a fűszerek ízét.
  • Elvileg nem kéne vizet cserélni a második lépésnél, csak a főzővízbe beleönteni a fűszereket. Mivel nem tudom, hogy a csirke popóján kívül mivel érintkezett a tojás, így szerintem higiénikusabb.
  • Egy kis csalás, hogy a teaültetvényes fotók nem Kínában, hanem Indiában a Nilgiri ültetvényen készültek.

https://www.facebook.com/HomeBisztro

 

nyuszu

IMG_k7102 fam

blog_tojás5

IMG_k7235teazsak

blog_tojás4

Nem piskóta – Spanyol mandulás vagy diós süti

Jó pár éve már, mikor a kedvenc ruhaüzletem csinált egy törzsvásárlói estet. A koncepció az volt, hogy francia kávéházi hangulatot szeretnének teremteni, voltak kis szendvicsek, italok, és desszertnek piskóta. Mivel napközis nem voltam, ezért a piskótáról, ahogyan a muffinról sok esetben egy fojtogató száraz tészta jut eszembe. Akkor se történt máshogy, de be kellett látni, hogy azok a hatalmas kockák mégis olyan hívogatóan néznek az emberre. És ha már ott vagyunk és megcsinálták nekünk miért is ne, elemeltem egyet. Egy egyszerű piskóta, benne meggybefőtt darabok, tetején porcukorral, és mégis annyira finom volt, és olyan desszertélmény, amire közel se számítottam. Olyan jól még nem esett piskóta mint akkor, de egyéb süti is ritkán. Azóta a piskóta visszajött a szívembe, de most mégse az lesz. Felbuzdulva ezen a pozitív piskótaélményen ez volt az a süti, amit kb. piskóta gyanánt sütöttem. Hihetetlenül egyszerű tészta, mégis döbbenetesen finom volt. Persze első alkalommal nem bíztam ebben, és felturbóztam egy kis mandulaaromával, amitől néhol műanyag íze lett, néhol kellemesen marcipános, de be kellett látni, hogy legjobb akkor lett volna, ha aroma nélkül sült volna.

blog_IMG_5029_2

Ha egy süti olajjal készül, (mint ez is) akkor a receptek javasolják, hogy kerüljük az olivaolajat és egy semleges ízű, növényi olajat válasszunk. Ez a recept pedig pont azt lovagolja meg, hogy az olivaolaj mennyire módosítja a sütemény ízét. Valójában nem drasztikusan, de ad neki egy olyan aromát, amitől a sütinek különlegesebb, egy kicsit frissebb, rétekre emlékeztető íze lesz.
Az olivaolaj bizonyos nézőpontból olyan mint pl. a csoki vagy a bor. Rengeteg típusa és ízvilága van, amivel teljesen más hatásokat lehet elérni. Bőven túlmutat az extra szűz vagy főző olaj kategórián. Van semlegesebb ízű, van olyan, aminek a gyümölcsös jegyei jönnek elő, találunk csonthéjasokra emlékeztetőt és kedvenceim az erősebbek, amik kesernyésebbek, de az ízük mégis a fű és a rétek hangulatát viszi az ételekbe és teljesen más szintre emelik a fogásokat. Hiába a finom ecetek, ha ilyet használok a salátámba, akkor nincs helye mellette semminek csak egy kis sónak és borsnak. De vissza a sütire. A sütikhez azok az olajok a legjobbak, amik nem túl erősek, nem a legkarakteresebbek, hanem a skála közepén helyezkednek el, és gyümölcsös, virágos jegyekkel jellemzik. Mi ehhez egy spanyol-görög koprodukciót a Koroneikit használtunk. (Spanyol olaj, görög fa.)

Ilyen olajokat sajnos nem lehet kapni a szupermarketekben, hanem kisebb delikáteszekben érdemes keresni, vagy lehet netről is rendelni. Ha még így se kerül a háztartásba, akkor egy átlagosabb mindenhol kapható olivaolajjal is el lehet készíteni, sőt talán első alkalommal én is étolajjal csináltam. Ez esetben a süti ízéből elvész valami, de ennek ellenére is finom lesz. Az eredeti recept mandulát használ, és azt írják a szerzők, hogy vad rozmaringból, kakukkfűből és domboldalon szedett rózsabimbókból főzött mártással ették. Hogy ezt, hogyan készítették arról nincs szó, így csináltam ahogy gondoltam. Bővebben lásd a megjegyzésnél. Én bátorkodtam kipróbálni mandula helyett dióval is. Hát ezt se bántuk meg.

spanyol süti

spanyol süti

Nehézségi fok: Egyszerű
Elkészítési idő: Kb. 20 perc előkészítés és 20 perc sütés
Mennyiség: Egy 23-26 centis tortaforma vagy ennek megfelelő szögletes tepsi

Hozzávalók a süteményhez:

  • 150 ml extra szűz olivaolaj
  • 165g világos barna cukor
  • 4 tojás
  • 200g darált mandula vagy dió*
  • 100g liszt átszitálva
  • Díszítésnek kb. 10 maréknyi aprított dió vagy mandulapehely

 Hozzávalók az öntethez:

  • Kb. 200-250ml víz
  • Kb. 30-35g cukor
  • Kb. 3 ág friss rozmaring
  • 8-10 ágacska kakukkfű
  • Esetleg szárított rózsaszirom, vagy egy kiskanál rózsavíz (elhagyható)*

1. lépés
A cukrot, a tojásokat és az olajat robotgéppel verjük levegős, habosra. Ez kb. 10-15 perc.

2. lépés
Ha kész, adjuk hozzá a darált mandulát vagy diót, szitáljuk hozzá a lisztet, és óvatosan keverjük össze a hozzávalókat.

3. lépés
Tegyük egy kivajazott (olajozott) formába vagy sütőpapírra és 180 fokon kb. 20 percig süssük. Tűpróbával ellenőrizzük.

4. lépés
Az öntethez főzzük össze a hozzávalókat. Rózsának a törököknél kapható szárított rózsaszirmokat (gyakorlatilag teát) használtam, de jó helyette rózsavíz is. Ez utóbbiakat a vége felé teszem be. Ha kész leszűröm, a fűszernövényeket nem, csak a levet használjuk fel.

blog_sütimontazs2

Megjegyzések:

  • Ahogy írtam az eredeti sütemény mandulás, de nagyon kíváncsi voltam a diós változatra. Hihetetlen finom lett. Most elfeleztem a tésztát, és két kis piteformában egy fél adag diósat és mandulásat csináltam.
  • Az öntet elhagyható. A tésztát nem pontosan feleztem el, így a mandulás szárazabb lett, ott nagyon jól jött az öntet. A diós viszont szaftos maradt, így öntet nélkül is nagyon finom volt.
  • Ha esetleg szárazabbra sikerül a tészta akkor nem csak ezzel az öntettel, hanem esetleg teával is feljavíthajuk.
  • A süti nem gejl, nem túl édes, ha valaki soványabbra szeretné legfeljebb 150g cukorig menjen le. (Szerintem.)
  • Ha megcsináljuk az öntetet és nem fogy el, akkor pl. fekete teába, ízesítőként felhasználhatjuk.
  • A recept Sam és Sam Clark, Casa Moro c. könyvéből.

IMG_k8286 copy

spanyol süti