Padlizsán csicseriborsóval

Pont mint a rántott hús krumplival

Van egy barátom, akivel alapvetően egy hullámhosszon vagyunk, úgy erkölcsileg, politikailag, bírjuk egymás humorát, szóval az élet nagy kérdéseiben elég nagy az egyetértés. De van két dolog, ami… egyszerűen nem megy. Amit jobb csírájában elfojtani, és ha felmerül a témának már lehetősége is, azonnal terelni kell. Ha ez nem megoldható, akkor énekelni, kiabálni, zenét hallgatni, bármit csinálni, csak ne kelljen beszélni róla. Az egyik, hogy gyalogosként, hogyan közlekedjünk, mondjuk a XIII. kerületben. Mindezt népnevelés célzattal, azaz annak okán, hogy (szerinte) motiváljuk az autósokat arra, ami neki autósként természetes a gyalogosokkal szemben. Csak zárójelben mondom, hogy ez mind dicséretes, de engem konkrétan az a módszertan autósként másra motiválna. Az elmélet esetleges követőinek jó hír, hogy eddig még nem kellett mentőt hívni, azaz igazán komoly baleset nem történt az akció során. A másik dolog a vegetáriánus étkezés, ami szélsőségesen negatív érzelmeket vált ki belőle. Ami a leginkább bírja a nyomdafestéket – ez esetben a biteket – az a sztori volt, hogy odáig fajult egy eszmefuttatás, hogy a vegetáriánusok miért esznek kenyeret, amihez élesztőt használnak, és az élesztő (gomba) nem növény. (Nem is állat, de ami fontosabb, hogy nem növény.)

IMG_p_6616

Bár én magam eszem húst, de ha tehetem nagyon szívesen (egyre szívesebben) eszem vega ételeket. Ennek ellenére látom a buktatóit néha magamon, de leginkább másokon. Ha nagyon éhesek vagyunk, előfordul, hogy olyan érzésünk van, hogy a büdös életbe nem lakunk jól. Ha jól lakunk, akkor sok esetben hamarabb éhesek leszünk mintha húsos ételt (azaz több fehérjét) ettünk volna. Illetve valahogy belénk rögzülhetett, hogy az étel úgy néz ki, hogy egy szelet hús, és van hozzá egy-két köret. A vegetáriánus ételek pedig sok esetben egytálételek, és tényleg úgy néznek ki a rántott hús krumplihoz képest, mintha csak egy saláta vagy egy köret lenne. Ezt látom akkor is mikor a kedvenc vega könyveimet bújom, hogy okés jó ez, de én egy komplett ebédet szeretnék, nem csak egy tartalmas mártogatóst. Ha valaki sportol, fogyókúrázik, és hatékonyabban szeretne izmot építeni, egy vegetáriánus vagy vegán étrenddel sokkal nehezebb elég fehérjét a szervezetbe vinni. Ezzel az étellel ezekez a problémákat próbáltam áthidalni egy kicsit. A csicseriborsó egészséges, laktató és viszonylag jó fehérje forrás. Bár ugyanezt el lehet készíteni egytálétel formában, de itt mégis úgy néz ki az étel, mint egy klasszikus  ebéd, egy nagy szelet padlizsán, körettel, amit felváltva lehet enni pont mint a rántott húst krumplival.

blog_p_2

Hozzávalók:

  • 2 közepes padlizsán (kb. 600-620g)
  • 3-4 evőkanál olívaolaj
  • 2 kiskanál zatar fűszerkeverék
  • só, bors

Hozzávalók a csicseri salátához:

  • 800g konzerv csicseriborsó (Ha kimérve vesszük, akkor áztatni kell)
  • 1 nagyobb vörös vagy lila hagyma (kb.150g)
  • fél póréhagyma (kb. 15-20cm, 150g)
  • 1 jó marék spenót vagy bébispenót (kb. 30-40g)
  • 1-2 gerezd fokhagyma átzúzva (elhagyható)
  • fél csokor korianderzöld vagy petrezselyem
  • 1-2 evőkanál olívaolaj
  • só, bors

1. lépés
A padlizsánokat hosszában kb. 1 centis szeletekre vágjuk. Megsózzuk és hagyjuk állni kb. 10-15 percet. (Ettől nem lesz kesernyés. Bár sok esetben ezt a lépést elhagyom, és úgyse igazán kesernyés. Esetleg második nap, ha elviszem a munkahelyemre ebédnek.)

Összekeverjük az olívaolajat, zarart, kevés sót és borsot.  A padlizsánokról lemossuk vagy inkább leitatjuk a sót, és megkenjük a fűszeres olajjal. Tepsibe sütőpapírt vagy többször használható szilikon lapot teszünk, ráfektetjük a padlizsánokat, és magas hőfokon (kb. 200-210 fok) puhára sütjük. Ez kb. 25-35 perc.

2. lépés
A csicseriborsót lemossuk, a vörös vagy lilahagymát meg egy kicsit megpirítjuk, később hozzáadjuk a pórét, majd a végén hozzáforgatjuk a spenótot. Sózzuk, borsozzuk és meglocsoljuk olajjal. Friss petrezselymet és vagy korianderzöldet szórunk rá.

Tálaláshoz a saláta mellé fektetünk néhány padlizsánt. Kínálhatjuk fűszeres vagy natúr joghurttal, tejföllel vagy egyéb mártással is, amit kedvelünk.

blog_p_1

 

 

Advertisements

Rizses zöldség

Expectations Vs Reality –  Elvárások versus a valóság

Megjelent a Bored Pandán egy elsőre jópofa cikk arról, hogy mit vár az ember egy utazási célponttól, és mit kap valójában. Persze a képek a két szélsőséget mutatják be, a tökéletes képeslap fotókat, aztán az elviselhetetlen tömeget és szemetet. A Bored Panda-t én is kedvelem, és sokszor találkozom azzal is, hogy mainstream vagy kevésbé mainstream média vesz át tőlük cikkeket. Ezen felül pedig rengeteg megosztásuk van, így rohamtempóban terjed, hogy a Kínai Nagyfalon valójában csak tömeg van, a Maldív szigetek egy szeméttároló, a  riói elviselhetetlen tengerpartról ahol csak pusztán hatalmas tömeg van, még véletlen se épp koncertsorozat… és a többi. Persze valóban probléma, hogy a nagyüzemivé váltak az Everest túrák, amik ebben a formában pláne veszélyesek, és én is verekedtem át magam némi szemétkupacon vagy kisdisznókon ahhoz, hogy lejussak a tengerpartra. Sőt nyolc év távlatában mikor visszamentem „ugyanarra” a helyre, átéltem az „emlékeim alapján egy kicsit másra számítottam” érzést is. Szóval nyilván nem hazugság az egész, de látván néhányat ezek közül, vagy akár hasonló célpontokat, azért többnyire nem is ilyen durva a helyzet. Persze főszezonban egy turistacsoporthoz csatlakozva simán ki lehet fogni a képen bemutatott a horrort, de saját szervezésű úttal (ahogy mi szoktuk) nemcsak sokkal olcsóbban meg lehet úszni egy utazást, hanem el lehet kerülni, de legalább optimalizálni lehet ezeket a helyzeteket. És persze van az az álláspont, hogy túl turistás valami, ezért elkerüljük. Mondván nem életszerű arra számítanunk, hogy a Taj Mahalnál mindössze néhányadmagunkkal leszünk. Hát valóban nem életszerű. De nem is véletlen van ott ennyi ember, és ahol nincsenek sokan, ott sok esetben nincs is izgalmas látnivaló. Az imént említettek nagyon különleges pontjai a világnak, és bár járhat némi kényelmetlenséggel, ha sokadmagunkkal vagyunk, de nem érdemes pusztán egy ilyen cikk miatt legyinteni ezekre a helyekre, pláne kihagyni. Ha tehetjük, inkább menjünk el, nézzük meg, éljük át, tényleg nagy élmény és hatalmas nyomot tud hagyni egy utazás ezen célpontok egyikén. De röviden a lényeg, hogy amit egy kiránduló szemével lehet látni, azaz az igazság, valahol a két kép között van félúton. Lenn, ahogy az én kamerám látta.

blog_IMG_5206

IMG_1275 Continue reading

Paradicsomos bazsalikomos tészta – A vacsora

Az előző tésztaétel, ami bazsalikommal és barackkal készült, lehet, hogy nem volt túl e világi, de a mai napig tartom, hogy igazán finom és izgalmas étel. A mostani verzió is hasonlóan finom, és azt gondolom, hamarabb vesszük rá magunkat egy ilyen ételre mint egy brie sajtos, gyümölcsös ebédre. Így most a Bazsalikom Projekt keretében jön egy nagyon egyszerű tésztaétel melynek ötletét két ismert olasz fogás adta. Az egyik a spagetti aglio, olio, azaz spagetti fokhagymával, és olívaolajjal egy kis chilivel kombinálva, a másik a caprese saláta, paradicsommal mozzarellával és  bazsalikommal. Most mondhatni egybe keltek.

blog_tészta1
Continue reading

Quinoa egytál étel

Folytatva a superfood projektet, az első új recept jön. Ez az étel lehetne egy jó kis köret hús, hal, sőt egy zöldség-pogácsa mellé. Viszont nem véletlen, annyi mindent pakoltam bele, hogy egy könnyed, ám teljes értékű ebédnek vagy vacsorának is megfeleljen. Nálam így funkcionált.

blog_quinoa3

A recept szerintem jó úgy ahogy van, ugyanakkor azt is állítom, hogy nem kell szó szerint követni. Adhatunk hozzá más zöldségeket, brokkoli helyett például karfiolt, így május közepén kombinálhatjuk spárgával és tojással, használhatunk zsenge zöldbabot, és nemsokára a piacról, de most akár a mélyhűtőből, kombinálhatjuk egy kis zöldborsóval. Sőt, tipikusan az az ötlet, ami minden maradék zöldséget képes „elnyelni”, így ha valami a hűtőben szomorkodik, akkor nyugodtan mehet az ételbe. A képen mini mozzarellával készült, de ha kaptam volna kecskesajtot akkor az került volna bele, vagy ha nincs hatalmas sor a sajtpultnál akkor feta vagy feta jellegű sajtot adtam volna hozzá.

Continue reading

Szuperleves – Quinoaval és brokkolival

Értem ez alatt, hogy szuperegészséges. No és persze laktató is, annyira amennyire egy vegetáriánus zöldségleves laktató lehet.

quiona leves

Mostanában próbálok néhány kilót vagy inkább centit leadni, így elvesztegettem némi időt azzal, hogy megnéztem néhány aktuálisan futó fogyókúrás étkezési trendet. Volt olyan, amivel még a maga hendikepjeivel együtt is sokáig szimpatizáltam, és úgy gondoltam, majd ha majd elmúlik annak a sokmindennek a szezonja, aminek épp akkor volt, és ami egytől egyik tiltólistán szerepelt, akkor belekezdek. De számomra érthetetlen módon annyi egészséges és finom ételt zártak ki a kúrából, hogy valójában alig tudtam volna mit enni. Persze ha nem tud mit enni az ember, nyilván örült tempóban tud fogyni. Szóval megvan a siker kulcsa. Végeredményben minden módszerben találtam olyan ideológiát, ami távolabb áll tőlem, mint az univerzum a legközelebbi féregjárata. Sok esetben taszított, hogy tényként kezeltek olyan dolgokat, melyek nincsenek bizonyítva, vagy épp az ellenkezője a reálisabb. Szerintem.

Hosszú idő óta, egész a mai napig egyetlen egy fogyókúrás módszer tartja magát sziklaszilárdan, amit még senki nem döntött meg. Mégpedig az, hogy éld túl a napot a megszokottnál kevesebb kalóriával. Azaz vagy vigyél be az eddiginél kevesebbet, vagy szabadulj meg az eddiginél többtől, magyarán sportolj. A leghatékonyabb és legkellemesebb a két lehetőség kombinációja. A kevesebb étkezés vonalán elindulva, azt se tartom jónak, sőt egészségesnek se, ha sanyargatni kezdjük a testünket, és mindent megvonunk tőle. Nem csak a kalóriákat, hanem a vitaminokat, tápanyagokat, és az ízeket is. Éhezünk, nem tudunk gondolkodni, nevetni, mindössze az évés kontra nem evés foglalja le az agyunk kapacitásának zömét, aminek az lesz a vége, hogy egy ideig fogunkat összeszorítva tartjuk magunkat, majd rövidesen – jellemzően az éjszaka közeledtével – feltépjük a frizsider ajtaját és még ott álltában kitakarítjuk a hűtőből fél malacot, a hideg krumplipürével és a megmaradt süteménnyel együtt. Azaz egy teljes nap koplalás után zabálunk, mintha nem lenne holnap, majd fogat mosunk és elmegyünk aludni.

quiona leves

Continue reading

Mázas sonka

Ami az angoloknak a karácsonyi menü, nálunk húsvéti. Mondhatni. Ha megnézzük szinte bármelyik sztárszakács műsorát vagy belelapozunk a könyveikbe, szinte biztosan találkozunk az egyben sült sonkával, amit sütés közben egy finom mázzal meg-meg locsolnak, és a karácsonyi menü egyik főszereplője. Később, mikor tippeket adnak a maradék felhasználására, a sonka szintén többször felbukkan a receptekben. Tavaly Gordon Ramsay távsegítségével mi is kipróbáltuk, és nem csodálkoztunk azon, hogy ez annyira népszerű.

Sonka

Continue reading

Laksa – Avagy streetfood Ázsiában II.

Laksa – Részemről lehetne az új Pho

Folytatódik az ázsiai streetfood projekt. Az első részben sok képpel általánosságban volt szó Délkelet-Ázsiái utcai étkezésről, most közelítünk Malajzia felé, egy laksa recepttel, aztán pedig egy kis beszámoló, hogy mi finomakat és furcsa dolgokat lehet enni a helyi a piacokon.

Laksa

 „Vegytiszta”  maláj ételt találni Kuala Lumpurban nem lehetetlen, de nem is túl egyszerű.  Ennek oka, hogy Malajziába más ázsiai országokból, és szigetekről rengeteg bevándorló érkezett, és ott tényleg minden nemzet konyhája mély nyomot hagyott a helyiek főztjében. Bizonyos ételek nem csak, hogy hasonlítanak, de pontosan ugyanazokat kóstoltuk ott, maláj ételként, mint amiket Indonéziában ettünk, indonéz ételként. Jó volt a Kuala-Lumpuri piacon ismét találkozni a mogyorószósszal, vagy olyan ételekkel, melyeknek akár az íze, akár a neve már régi ismerős volt. Az indonéz szigetvilágon kívül, a maláj konyhára többek között hatással volt a thai, a burmai, és a kínai konyha is. Ellenben a sok neten található információval, a gasztronómiában jártas idegenvezetőnk szerint – akivel a piaci streetfood túrát szerveztük – ami nem volt hatással, a maláj konyhára, az az indiai konyha. Malajziában ugyan határozottan jelen van, hisz nem kevés az indiai bevándorló, sőt Kuala Lumpurba külön színes, és igazán vidám indiai negyedbe tudunk csöppenni, ahol nem vagyunk híján az indiai ételeknek, de mint „vegytiszta” indiai konyha létezik, ami nem keveredett a helyi ételekkel. Ellenben kialakult egy érdekes dolog, amit Nonya, vagy más néven Peranakan konyhának hívnak. Ez jelöli azokat az ételeket, melyek a kínai és a maláj konyha természetes fúziójából születtek. (Értem a természetes fúzió alatt, hogy nem neves éttermek chef-jei alkották meg ezeket az ételeket hosszas kísérletezés és tökéletesítés után, hanem a korai időkben bevándorló kínaiak és a helyi malájok főzési stílusa és alapanyag használata keveredett. Erről kicsit bővebben a következő bejegyzésben.) Ennek a konyhának az egyik legismertebb étele a Laksa, melyet tipikus maláj és egyben tipikus szingapúri ételként is számon tartanak, és hasonlóan népszerű Indonézia több szigetén is.

Maláj és indonéz ételek a piacon (Kuala Lumpur / Malajzia 2014)

Maláj és indonéz ételek a piacon. Tradicionális maláj reggeli a Nasi Lemak. (Kuala Lumpur / Malajzia 2014)

Innen Európából mindig kérdés, hogy egy itt publikált távoli étel receptje mennyire autentikus. Teljesen autentikusan itthon, nem túl egyszerű elkészíteni ezeket a fogásokat, hisz még Budapesten is igen kevés helyen lehet beszerezni a kulcsalapanyagokat, azokat, amelyek megadják ennek az ételnek a lényegét. Továbbá azt is vegyük figyelembe, hogy térségen belül (és most nem véletlen nem az országon belül kifejezést használtam) se csinálják egyformán a laksát, ahogy nálunk se minden családban egyforma a székelykáposzta. Mivel laksa a székelykáposztánál lényegesen nagyobb régióban érintett, még több eltérés mutatkozik az elkészítés módjában, és még több variáció létezik, mint bármely itthoni étel esetében.

laksa

Kuala Lumpur 2014 – Ezen a helyen a curry mee, prawn mee volt a specialitás. A rákot külön sütik meg, és teszik a levesbe.

Malajzia 2014 Piacon fő a leves, mellette az előre elkészített currypaszta

Malajzia 2014 Piacon fő a leves, mellette az előre elkészített currypaszta

Kuala Lumpur 2014 -  ha nem elég csípős a leves. Ízesítők, és ahogy a leves készül.

Kuala Lumpur 2014 – ha nem elég csípős a leves. Ízesítők, és ahogy a leves készül.

Continue reading