Kókuszdió

Ami valójában nem is kókuszdió

Bár a képen nagyon menő a csirkés tál, (mások szerint pávás tál) amire pakoltam – Goa Home-ban még mindig lehet kapni – ugyanakkor mégse ez az az édesség, ami számomra az ünnepi asztal dísze vagy a karácsony desszertje lehetne. Ugyanakkor egy igen egyszerű, gyors, sütés nélküli aprósüti, ami ideális abban az esetben, ha nincs lehetőségünk aprósüteményeket formázni és sütni. (Nekem pl. kedvem lenne hozzá, de időm most nem lesz.) Ez aprónak apró, finomnak finom, tudjuk mutatósan tálalni, és ha lehet hinni azoknak a hangoknak, melyek szerint a kókuszolaj szuper étel, akkor még nagyjából egészséges is.

blog_img_3596-2

Continue reading

Chowder

Ugye sokan emlékeznek a régi idők karácsonyi logisztikájának arra a szakaszára mikor egy teljes család életében megszakadt a napi rutin és a tagok a tisztálkodás kihívásával álltak szemben. A fiatalabbak, és akik nagy házban, (esetleg több fürdőszobásban) nőttek fel, kérdezhetik, hogy ugyan már mitől volt ez más, mint év többi 363 napja. Akik kisebb lakásban vagy panelben éltek, azt gondolom, már mosolyogva fogják a fejüket. Ez volt az az időszak, mikor a legtöbb családban megjelent egy-két ponty a fürdőkádban… majd a következő sikamlós sztori az lett, mikor szegény állatokat a fürdés idejére átköltöztették a mosogatóba, aztán vissza. 24-én reggel pedig sorsot húztak, hogy ki pucolja, és dolgozza fel a már háziállatokká vált halakat, és csatatérré vált kinél a konyha, kinél a fürdőszoba. Valahol mégiscsak ez volt az igazi főzés, az igazi étel, és így került az asztalra a legtöbb halászlé és rántott hal.

blog_img_9408

Continue reading

Sajttorta ajándékba, pohárba

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs eztettem – a bolt. És ha az Embernek nem indul be a fantáziája, hogy a kollégáinak változatos, ehető ajándékokat prezentáljon az ünnepek előtt, amiket természetesen valamiféle közös munkával készítünk el. Hét elején elkészült egy adag minitorta, csokoládés karamellás töltelékkel. A hét második felében pedig a sajttorta volt a program.

blog1_img_6439

Continue reading

Sült porridge

Két változatban

Ezt a reggeli / brunch bejegyzést, simán fel lehet fűzni „a hova nem jutottunk el” vonalra. Európa északi részén egy helsinki átszállást leszámítva még sosem jártam. A legközelebb akkor voltam egy ilyen utazáshoz, mikor böngésztem az egyik légitársaság honlapját, majd kipirult arccal hívtam fel Az Embert, hogy Stockholmba most olcsóbban vehetnék repülőjegyet, mint egy márkás pulóvert a szomszédos plázában. Hát akkor mégis mi tart minket vissza? Erre válaszul egy pillanat alatt kerekedett egy terjedelmes felsorolás, mely olyan elemekből állt, hogy a szállások nagyon drágák, a belépők nagyon drágák, az ételek nagyon drágák, és ismerve engem biztosan szeretnék venni valami kis letisztult skandináv csetreszt, melyek szintén nagyon drágák. Szóval egy hosszú hétvégét elméletben egy perc alatt kihozott közel annyiból, mint két hét Ázsiát a gyakorlatban. Hát ennyit Svédországról.

blog_1_img_9072

Continue reading

Maharaja Lounge – Kooperációban az indiai szakácsokkal

Én kitalálom, Ők megfőzik – és Chapati

Anno mikor Óbudán laktunk, a közelben volt egy kis indiai étterem. Szó szerint kicsi, talán összesen 5-6 asztallal, amit ha úgy kívánta a helyzet, (pont mintha Indiában lennénk) egy kicsit átrendeztek, vagy átforgattak. Néha beültünk egy vacsorára, vagy ha másra nem, legalább egy mangó lassira. Persze, ha épp kaptunk helyet, mert sose foglaltunk előre. Ez már azt követően volt, hogy jártunk Indiában, így valójában nem csak autentikus indiai ételeket enni mentünk oda, hanem egy kis nosztalgiáért is. A fogások, az emberek, és az atmoszféra, tényleg olyan volt, mintha betettek volna Budára szűk száz négyzetméternyi Indiát. Aztán elköltöztünk, így a látogatásaink is csökkentek. Arról persze tudtunk, hogy megvannak, csak arról nem, hogy a több generációs éttermes múlttal rendelkező Jham család szépen lassan nyitott még néhány éttermet.

kid_img_0599

Continue reading

Perzsa ihletésű rántotta

Utazás helyett

Idén elég sokat vártunk arra, még szembe jött velünk az a repülőjegy, amire azt mondjuk ez az, jó az ár, jó az időpont és maximális a lelkesedésünk a célpont iránt. De egy jó ideig annyira nem jött szembe semmi, hogy már ott tartottunk, hogy magunk találjuk ki hova menjünk. Így esett, hogy a nagy ötletelés közepette, kimondtuk, hogy Perzsia, azaz a mai Irán. Annyira megtetszett, hogy nem tudtunk szabadulni az ötlettől, és elkezdtünk utána nézni. Nagyjából megvolt, hogyan lehet oda utazni, merre érdemes menni, milyen a hangulat az országban. Néhány neten fellelhető beszámoló szerint nem tombol a turizmus, így a helyiek alig találkoznak külföldiekkel. Ebből is következően olyan extrém kedvességről számoltak be, hogy döbbenetes. Volt olyan, aki azt írta, hogy az egyik helyi elvitte őt ingyen az autójával, pusztán azért, hogy beszélgessen vele, – igen, a jelenség létezik, nekünk is volt már hasonló élményünk – mindenki mosolyog, segít, nem beszélve arról, hogy bárhol bárhová nyúlt, olyan érzése volt, hogy csak Michelin csillagos ételt tud megfogni. Aztán mégis szembe jött velünk az a repjegy amit minden szempontból jónak ítéltünk, így a perzsa élmények most redukálódtak egy rántottára.

blog1_img_0400

Continue reading