Amerikai grill 1 – húspogácsa és buci hamburgerhez

Folytatva az előző grill bejegyzést, ahol most az amerikai vonalat vittük, most jönnek a receptek. Elsőként a főétel, a hamburger és a buci.

Szegény hamburger, megbélyegzett egy étel. A szó hallatán szinte mindenkinek a gyorséttermek egyen ízű zsemléi és hasonló ízű húspogácsái jutnak az eszébe. Amik nem túl izgalmasak, nem tartogatnak sok meglepetést, de be kell vallanom, ha másfél-kéthavonta egyszer ráfanyarodom, akkor elképesztően jól esik. Kizárólag kólával, sült krumplival, és ha nagyon kirúgok a hámból, akkor a végén fagyival vagy shakkel. Nem, a sült krumplit nem mártogatom a vanília fagyiba, ami sokak szerint kötelező, és kirobbanó modern gasztronómiai élvezet, az ízek és textúrák izgalmas egyvelege. A gyorséttermek után pedig bevillan a sztereotípia, a túlsúlyos amerikaiakról, akik a hamburgerek tömegének köszönhetik a plusz kilókat. Pedig messze nem minden amerikai kövér, és aki az, nem feltétlen csak a gyorséttermi hamburgereknek köszönheti a túlsúlyát, bőven találni még hizlaló élelmiszereket, és ezeknek a nem jó arányban történő fogyasztását.
Ezt a képet kezdi árnyalni a mostanában divatos streetfood láz. Többek között ennek is köszönhetően néhány helyen megmutatták, hogy a hamburger igenis lehet más, lehet úgymond gasztroburger is. Olyan étel, amibe tudnak finom ízeket és változatosságot csempészni, jól meg tudják csinálni, és messze nem az egészségtelenség szimbóluma. Értem, hogy könnyebb étel, és több a tápanyag a fekete quionában, amit párolt zöldséggel dobunk fel, de valójában ez egy szelet húspogácsa, ami nincs lazítva például rizzsel, mint a töltött káposzta vagy a töltött paprika tölteléke és majdnem olyan mint a fasírozott. Van a szendvicsben zöldség, azaz friss paradicsom, egy levél saláta, uborka és hagyma amelyek fixen egészségesek, és sajt, ami pedig kevesknél van a feketelistán. Ezt feldobjuk egy kis mártással, alapból, ketchuppel, mustárral, ami nem feltétlen rosszabb, mint a sok háztartásban naponta használt margarin. És mindez egy buciban, ami persze fehér lisztből van, de az emberek többsége a szalámis zsömle miatt se lázad, így szerintem még ez is belefér.

Grillezésen voltunk

Sose laktam „kertes házban”, így nincs is életemet megkeserítő vágyódás iránta, teljesen jól elvagyok azzal, hogy van erkély. Kivéve akkor mikor az egyik ismerős hív minket grillezni. Nem egy vége láthatatlan kert az övék, hanem pont ideális méretű, mindig kellemes, rendezett és hangulatos. És persze mindig tavasszal vagy nyáron megyünk hozzá, mikor az ilyen kertek a legelőnyösebb arcukat mutatják. Na ilyenkor összemegy az erkély, és mégis nagyon vágyom egy kertes házra. Aztán a vágyódásba jön a racionalitás, mikor tavasszal már huzamosabb ideje itt a jó idő, és indulunk a kertészetbe, hogy berendezzük a mi kis erkélyünket. Nálunk ez berendezési folyamat azon a kb. 6 négyzetméteren mondhatni a nyár végéig is eltart, és az őszbe azért nem csúszik bele, mert akkor jön egy másik racionalitás, hogy akkor már minek. De addig is folyamatosan jönnek az új virágok – mert egyszerre olyan sokat nehogy ültessünk – mindig van valami fűszernövény, ami nem élte túl a telet vagy a megelőző hónapokat, például mert megtámadták valamilyen kis láthatatlan szörnyek, akik miatt újra tervezés, majd újra ültetés van. Ennek kapcsán pedig menetrend szerint beesik egy növény amitől már ki se férünk az erkélyre. Szóval még ez a balkon kert is melós dolog, hát akkor milyen lehet az igazi….

Most, hogy pár hete a hétvégi szuper időt marketingelték mindenhol, ez évben utoljára összehoztunk egy nagyobb szabású grillezést. Ilyenkor megvan, hogy ki milyen falatkával készül erre napra, így összeadódik annyi étel, amivel fixen mindenki jól lakik, sőt még következő napra is tudunk belőle csomagolni. Megvan ki milyen bort hoz, ki hozza a gyümölcsöt, és szinte mindenki készül valami meglepetéssel. Igen, meglepetés az mindig van, annak ellenére, hogy szinte minden előre le van egyeztetve mailen. Valahogy mindenkiben van valami félelem az éhen maradástól vagy valamelyik másik társunk éhen maradásától. Rejtély, hogy ezt mire alapozzuk, de az biztos, hogy tapasztalatra nem. Egy olyan étkezés van nyilvántartva a rendszerben, ahol az egyikőnk szerint nem volt annyi étel, amiből következő nap is mindenki tudott enni, és szerinte majdnem éhen maradás lett a vége. Hát nem tudom. Kétlem, hogy akár akkor is, valakinek korgott volna a gyomra vagy szédült volna, esetleg vérnyomás problémák jöttek volna elő az éhségtől. Most sokféle étel volt, de mindenből típusból viszonylag kis adag.  Ugyanakkor ki tudja, lehet, hogy ez is a hiányos grillezés kategóriájába fog esni, mert jött olyan hang, ami kevesellte az édességet. Volt egy pillanat mikor gondoltam, hogy a sajttorta mellé csinálok csokis kekszet is, de az tényleg csak egy pillanat volt, aminek hamar nagyon hamar vége is lett. Bár az idő nagyon szép volt, így mindenkit bíztatnék az őszi grillezésbe, annak ellenére, hogy tavasszal vagy nyáron az elfogadottabb. De mennyivel jobb ilyenkor a tűz mellett lenni, mint 32 fokban. A végére már előkerültek a meleg pulóverek, és jól esett volna egy tea, vagy ha nem nekem kellett volna hazavezetnem, akkor egy fűszeres forralt bor, szóval aki kedvet kap, ajánlom, hogy csináljon meleg italt, vagy csináltasson valamelyik vendéggel. És persze a kerti bulik elmaradhatatlan tartozéka a sok jól nevelt háziállat, akik nem lopnak kaját, de gondoskodnak arról, hogy kapjanak. :) :) Megoldják. Így mi,  jóindulatú állatbarát vendégek, a gazdik hónapok kemény munkáját és nevelését húzzuk keresztbe egy szűk őszi délután alatt.