featured_img_0235

Sült karfiol

Hasonló ételeket mostanában szoktam enni. Mostanában mikor kevesebb az idényzöldség és a karfiolnak pont szezonja van. És persze akkor, mikor úgy érzem túlságosan feszül az a nadrág, de ezt korrigálandó, már kevésbé kívánom a friss salátavacsorákat.

blog_img_0244

A karfiol szerintem nagyon finom, magában, fűszeresen, kiegészítve több zöldséggel. Mindemellett legendásan alacsony a kalóriatartalma, így kiváló fogyókúrás étel. Feltéve, ha nem sütjük csőben liszttel, és finom sajtokkal. Ebben a formában a fogás beilleszthető egy diétába, ugyanakkor mégis egy kicsit melengető étel is, ami jobban esik ősszel, mint egy hideg saláta vacsora. Persze nem lenne szép elhallgatni azt a tényt se, hogy önmagában ezzel az étellel nem lehet sokáig húzni, hamar éhesek leszünk. Így ajánlom köretként, vagy egy könnyed vacsoraként.

Hozzávalók:

  • 1 nagy karfiol (kb. 1,4 kg, hámozva kb. 1 kg)
  • 1 nagyobb édesköménygumó (kb. 350-400g)*
  • 60-70 ml olívaolaj (kb. 5-6 ek.)
  • só, bors

A karfiolt mossuk meg, szedjük rózsáira (a torzsa puha részeit se dobjuk el, hanem azt is szeleteljük az ételbe). Tegyük egy sütőtálba úgy, hogy a karfiol mindössze egy rétegben feküdjön a tálon. Locsoljuk meg olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és 200 fokra tegyük a sütőbe.

Az édesköménygumót szeleteljük fel, és 10 perc sütés után keverjük a karfiolhoz, majd süssük tovább 10-15 percig.

blog

Megjegyzések:

  • Édeskömény helyett 2 szál póréhagymával is finom.
  • Az édesköményt és karfiolt egyszerre is a sütőbe tehetjük, de ekkor az édeskömény szerintem túl puhára sül és szinte elveszti az ánizsos aromáját, azaz pont az érdekessége vész el.
  • Ha nem egy rétegben pakoljuk a karfiolt a sütőtálba, akkor a felső réteg fog szépen megsülni, az alsóbb rétegek párolódni fognak. Így egy kissé vizes lesz, és kevésbé finom.

blog_img_0246

featured-2

Sült porridge

Két változatban

Ezt a reggeli / brunch bejegyzést, simán fel lehet fűzni „a hova nem jutottunk el” vonalra. Európa északi részén egy helsinki átszállást leszámítva még sosem jártam. A legközelebb akkor voltam egy ilyen utazáshoz, mikor böngésztem az egyik légitársaság honlapját, majd kipirult arccal hívtam fel Az Embert, hogy Stockholmba most olcsóbban vehetnék repülőjegyet, mint egy márkás pulóvert a szomszédos plázában. Hát akkor mégis mi tart minket vissza? Erre válaszul egy pillanat alatt kerekedett egy terjedelmes felsorolás, mely olyan elemekből állt, hogy a szállások nagyon drágák, a belépők nagyon drágák, az ételek nagyon drágák, és ismerve engem biztosan szeretnék venni valami kis letisztult skandináv csetreszt, melyek szintén nagyon drágák. Szóval egy hosszú hétvégét elméletben egy perc alatt kihozott közel annyiból, mint két hét Ázsiát a gyakorlatban. Hát ennyit Svédországról.

blog_1_img_9072

Continue reading

featured2

Maharaja Lounge – Kooperációban az indiai szakácsokkal

Én kitalálom, Ők megfőzik – és Chapati

Anno mikor Óbudán laktunk, a közelben volt egy kis indiai étterem. Szó szerint kicsi, talán összesen 5-6 asztallal, amit ha úgy kívánta a helyzet, (pont mintha Indiában lennénk) egy kicsit átrendeztek, vagy átforgattak. Néha beültünk egy vacsorára, vagy ha másra nem, legalább egy mangó lassira. Persze, ha épp kaptunk helyet, mert sose foglaltunk előre. Ez már azt követően volt, hogy jártunk Indiában, így valójában nem csak autentikus indiai ételeket enni mentünk oda, hanem egy kis nosztalgiáért is. A fogások, az emberek, és az atmoszféra, tényleg olyan volt, mintha betettek volna Budára szűk száz négyzetméternyi Indiát. Aztán elköltöztünk, így a látogatásaink is csökkentek. Arról persze tudtunk, hogy megvannak, csak arról nem, hogy a több generációs éttermes múlttal rendelkező Jham család szépen lassan nyitott még néhány éttermet.

kid_img_0599

Continue reading

blog_-featured1_img_0397

Perzsa ihletésű rántotta

Utazás helyett

Idén elég sokat vártunk arra, még szembe jött velünk az a repülőjegy, amire azt mondjuk ez az, jó az ár, jó az időpont és maximális a lelkesedésünk a célpont iránt. De egy jó ideig annyira nem jött szembe semmi, hogy már ott tartottunk, hogy magunk találjuk ki hova menjünk. Így esett, hogy a nagy ötletelés közepette, kimondtuk, hogy Perzsia, azaz a mai Irán. Annyira megtetszett, hogy nem tudtunk szabadulni az ötlettől, és elkezdtünk utána nézni. Nagyjából megvolt, hogyan lehet oda utazni, merre érdemes menni, milyen a hangulat az országban. Néhány neten fellelhető beszámoló szerint nem tombol a turizmus, így a helyiek alig találkoznak külföldiekkel. Ebből is következően olyan extrém kedvességről számoltak be, hogy döbbenetes. Volt olyan, aki azt írta, hogy az egyik helyi elvitte őt ingyen az autójával, pusztán azért, hogy beszélgessen vele, – igen, a jelenség létezik, nekünk is volt már hasonló élményünk – mindenki mosolyog, segít, nem beszélve arról, hogy bárhol bárhová nyúlt, olyan érzése volt, hogy csak Michelin csillagos ételt tud megfogni. Aztán mégis szembe jött velünk az a repjegy amit minden szempontból jónak ítéltünk, így a perzsa élmények most redukálódtak egy rántottára.

blog1_img_0400

Continue reading

blog_tok1img_9142

Kora őszi curry

Állok a piacon a tökös bácsinál (aki leginkább különböző tökféléket árul, úgy mint cukkinit, átlag tököt, patiszont, sütőtököt, dísztököt..) és épp azt meséli, hogy a patiszont tegnap este szedte le. Ekkor a néni mellettem mondja, hogy vesz néhányat, mert nagyon kedveli, és ebédre kirántja. Én is kirántom, kérdi. Nem. Nem azért mert úgy gondolom manapság ciki bármit is kirántani, tulajdonképpen Nigella még a Mars csokit is kirántotta. Egyszerűen csak azért mert úgy érzem, hogy a prézli teljesen elveszi a zöldség ízét, ami olyan szempontból persze irreleváns, hogy gyakorlatilag egy, max. két darabban le is csúszik róla, és ezt követően külön életet él a tányéron. A néni azt mondta, hogy ebbe még sose gondolt bele, de való igaz, és akkor most ő is megpróbálja a kevés olajon a sütést. Persze a curry se kifejezetten az az étel, ami elsősorban a tök természetes ízére épül.

blog_tok-3_img_9131

Continue reading

blog_c_featured_img_8976

Carnitas Taco

Ami a görögöknek vagy a törököknek a gyros, illetve az amerikaiaknak, esetleg az angoloknak a pulled pork szendvics, az a mexikóiaknak a Carnitas. Tipikus utcai étel, alapja az apróra vágott vagy inkább tépett fűszeres disznóhús, melyből egy jó adagot tacora fektetnek, megküldenek egy kis salsával, sajttal, egy hanyag mozdulattal félbe hajtják, aztán már lehet is lazán a piros vagy sárga falnak dőlni, és csöpögtetni a farmerre és a mintás ingre.

blog_c_face_img_8973

Continue reading

blog_-featured_img_8901

Paradicsom Salsa

A salsa eredeti jelentése (spanyolról fordítva) mindössze mártás, szósz. Ami igen, lehetne csokoládé szósz is. És egyben jelent egy klasszikus mexikói ételt is. Ezt jellemzően nem magában fogyasszák könnyed salátaként, hanem köretként húsok mellé, illetve mártogatósként is használják, pl. tortilla chipshez, zöldségekhez. És az egyik fő alkotóeleme a Mexikó egyik híres utcai ételének, a Carnitasnak is, melynek a másik fele a következő bejegyzésben lesz.

blog_img_8897

Continue reading