Édes croissant szendvics

Tipikus – atipikus

A terv:
Majd (és mint utólag kiderült, hogy ezen a szón maradt a hangsúly) jól utána nézünk, és lesz Belgiumban egy jó kis gasztro hétvégénk, izgalmas éttermekkel, sajtlevessel, sörös ragukkal, rengeteg csokoládéval, abból készült desszertekkel, kávéval, és a nap közepétől a végéig az elmaradhatatlan belga sörökkel.

blog8_IMG_7254

blog2

A múlt:
Nem néztünk utána, valójában még annak se, hogy mikorra szól a repülőjegyünk visszafelé. Viszont még épp időben, konkrétan a második napon A pontból B pontba tartva a vonaton észrevettük, hogy a mégse a negyedik nap este indulunk, ahogy mi azt az elmúlt egy hónapban „tudtuk”, hanem annak a napnak a hajnalán.

Érkezésünk napján egész délelőtt szakadt az eső, de mikor Brüggben letett minket a busz, elállt. Így ledobtuk a cuccot, rohantunk a városba, és gyorsan egy bódénál ettünk egy autentikus belga utcai ételt, azaz egy-egy adag sült krumplit. Ugyan tervben volt, hogy idővel befizetünk valami trükkösebbre is, de az a helyzet, hogy javulni kezdett az idő, így nem mertünk sehová se beülni. Hisz ki tudja, lehet, hogy (ott) ez az év utolsó napsütése. És ezt a gondolatot az előrejelzés se nagyon cáfolta.

blog_IMG_3360

Mire beültünk volna egy emlékezetes vacsorára, akkor sorra jöttek a problémák, hogy nem lett meg amit kinéztünk, marha drága a másik amit kinéztünk, és talán nem kéne közel 100 eurót eltapsolni egy vacsira már az első nap. Rohanni kell, mert ha nem fejezzük be időben a vacsorát lemaradok a kék óráról és pont akkor (is) szeretnék fotózni… Szóval eltelt úgy az első nap, hogy semmi helyi vagy különleges ételt nem kóstoltunk, de amit azóta se bocsájtottam meg magamnak és a páromnak, hogy még csokit se! De este legalább söröztünk.

k_IMG_3665k_IMG_3649A második estét már Brüsszelben töltöttük, oda viszont szó szerint este érkeztünk meg, éhesen, hulla fáradtan, sötétben, és eszünk ágában se volt egy ismeretlen várost átutazni egy vacsoráért. Így lesétáltunk a kis no-go zónánkba, és elkezdtünk keresni bármit ahol enni kapunk. Az első helyen senki nem volt, így ismervén a szabályokat mi se mentünk be. A második vendéglátó egység kezdett zárni, a harmadik viszont már nem kongott és a pultos srác aki épp kijött rágyújtani mikor odaálltunk nagyon kedvesen segített. Cigit letette és lelkesen mondta, hogy igen, van még konyhájuk, és próbálta mutogatni az étlapot is, de akkor már azt mondtam, bármit is adnak megesszük. Erre még ráerősített az Ember, hogy ki van írva, hogy „tipikus bisztró”, szóval célba értünk. Bekísért minket a szerepjátékosnak kinéző láncdohányos, és benn már kedvesenen egy folyamatosan mosolygó, tetovált, tökéletesen kidolgozott felsőtestű kolléga fogadott minket. Nem kellett sok idő, hogy észrevegyem minden ruhadarab feszül rajta, ahhoz viszont már egy kicsit több idő kellett, hogy leessen, rám kevesebbet mosolyog, mint a pasimra. A hely pont olyan volt mint amilyen a kilencvenes évek elején lehetett, csak egy kicsit lehasználtabb berendezéssel, muzeális DJ pulttal, és az akkoriban épp aktuális mesekönyvekkel.

cr1

Cr5

Megbeszéltük a söröket, közben egy hardcore rocker kolléga az asztalhoz jött és odaadta az étlapot, majd magunkra hagytak. Mi pedig megtaláltuk megnyugvást, mint az izgága nyugati turista egy indiai ashramban, és jókedvűen konstatáltuk, hogy mindenki mennyire jó arc és végre már csak percek választanak el minket a vacsorától és a sörtől. Kinyitjuk az étlapot, és az első dolog amit meglátok: Quinoa Burger. WTF????!!!!! Még három percig értetlenül szörföztünk az étlapon a saláták és a szuperfúdok között, majd kapom a kérdést, hogy menjünk vagy maradjunk. Maradtunk. Egyikünk rendelt – a belgiumi belga sörözőben (vagy ott csak simán sörözőben) – egy currys csirkemellet fűszeres lencsesalátával, a másikunk pedig egy bivalytejes mozarella salátát pestoval és ökörszem paradicsommal. Már vacsorázunk, mikor az ember kinéz oldalra a hátam mögé és azt mondja: “Áhhh. Most látom a teljes feliratot. Kb. így szól: Tipikus bisztró, atipikus cuisine.” Egyébként finom volt.

cr3Hozzá kell tennem marha jól éreztük magunkat, és az éhezés egy teljesen vidám sörözésbe csapott át. Nem egy szép, elegáns helyen voltunk, de mégis volt benne valami irigylésre méltó. Abszolút jól működött együtt a nagydarab rocker, a csenevész szerepjátékos és a tökéletesen kidolgozott testű meleg pincér triója. Egy olyan helyen, ami úgy néz ki mintha a nyolcvanas kilencvenes években a tükrös diszkó gömbbel együtt az idő is megállt volna, csak az étel érkezett a jövőből. Mégis minden mindennel harmóniában volt és tökéletes volt.

cr2

cr4

Ennek a sztorinak pont annyi köze van köze az alábbi recepthez mint az utazás előtti gigantikus terveinknek az utazás alatt megtörtént gasztronómiai eseményekhez. Ezt a sütit, egyébként egy brüggei cukrászdában ettük, ahol minden finom volt, mindenki kedves és segítőkész volt, de semmi extrém kapcsolódó sztori nincs.

blog1

blog5

blog4

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

  • 4 croissant (pékségből hoztam)
  • 200ml habtejszín habbá verve (Ízlés szerinti mennyiségű cukorral. Én kb. másfél – két evőkanálnyit használtam)
  • 6 evőkanál karamella
  • 2 banán

Amivel még fokozni lehet:

A crissantokat hosszában félbevágjuk. Alsó részét megkenjük kb. 2-3 evőkanál karamellel. Fél banánt rákarikázunk (vagy hosszában félbevágva helyezzük el) majd a tetejére halmozunk kb. 3 púpos evőkanál tejszínhabot, és a croissant felső részével zárjuk a „szendvicset”. Díszítésnek a tetejét meglocsolhatjuk egy kis karamellel vagy megszórhatjuk porcukorral.

blog3

Ötletek a deluxe változathoz:

  • A croissant felső részére kenhetünk még kis csokit vagy nutellát.
  • A karamellát pedig feldobhatjuk egy kis mandulapehellyel, dióval, és vagy aszalt gyümölccsel, ahogy a karamellás bejegyzésben szerepel.
  • A tejszínt helyettesíthetjük egy kis vaníliával/alkohollal és kevés cukorral kikevert mascarpone krémmel, vagy dúsíthatjuk kb. 100g mascarponéval. Illetve jól illik még hozzá ennél a sütinél használt vaníliás creme fraiche.

Háát odavág a fogyókúrának, de remek étel brunch vége felé, akár reggelire. Az evőeszköz pedig nem csak fotókellék a képen, hanem kifejezetten hasznos.

blog9

blog6_IMG_7243

blog9

blog7

Advertisements

In Bruges

Az imént volt egy Sütifelhős bloginterjú, melyben viszonylag nagy hangsúlyt kapott az utazás, ami kapcsán Brügge plátói szerelemként lett definiálva. Épp csak azt nem írtam le, hogy valójában azt is tudom melyik környéken, annak melyik házában laknék a legszívesebben. De ha pont abból valamiért nem költöznének ki a kedvemért, van még terv B-től Z-ig a lakhatásra vonatkozóan.  Ha mondjuk úgy hozná az élet, hogy egy kis teázót kéne nyitnom, arra is megtaláltam a tökéletes helyet. Tényleg beleszerettem ebbe a városba, de ahogy a szerelemnél sok esetben lenni szokott minden logikai érv, ellene szól.k_IMG_3656Van egy elméletem, mely szerint egy magára valamit adó városnak legyen hegye. Vagy dombja. Vagy valamije, ami jobban kiemelkedik a tengerszint magasságából, mint egy vakondtúrás. Hát Brüggenek ilyenje alig van. Az, hogy több helyen tudnék csúcsminőségű csokihoz és sörhöz jutni, mint a világ bármely pontján ivóvízhez, még nem tudom bizton eldönteni, hogy pro vagy kontra. Az viszont egyértelműen ellene szól, hogy vitathatatlanul sokat esik. Egy Hollandiában élő barátom utánanézett a dolognak, – mármint úgy statisztikailag – és abból kiderült, hogy 30%-kal több eső esik Hollandiában (és Belgiumban) mint itthon. De a szubjektív megítélése az volt, hogy mikor ott él az ember, ez jóval többnek tűnik, mint 30%. Nincs igazi nyár, nincs igazi tél, többször szattyos az idő, mint tiszta, ha esni akar az eső, azt komolyan is veszi, ami elől nincs hová menekülni, mert mások papírkutyák, és az első csepp esőt követően azonnal elfoglalnak minden fedett helyet. Ellenben velünk, akik bármit is látnak az égen, és az időjárás applikációban, töretlenül bízunk abban, hogy mindjárt el fog állni az eső. Ez idő alatt mások teletömik magukkal az összes kávézót, sütizőt, csokizót, éttermet, sörözőt és múzeumot. Mert nem csak a helyiekkel kell számolni, hanem csúcsidőszakban Brügge-t elárasszák a turisták, annak ellenére, hogy egyébként minden szempontból szürreálisan drága a város. (Egy fogás egy jobb étteremben 23 euróért???) De most komolyan… ki akar ilyen helyen élni? Úgy logikailag.

blog_18

Ha egy városban folyamatosan sok a turista – azaz hátizsákosan szólva turistagettóban vagyunk – akkor néha van a városnak egyfajta lehasznált jellege, és olyan érzete, hogy minden a turistáknak és a turizmusról szól. Alig lehet megtalálni az autentikus dolgokat és már-már komolyan izgatja a kicsit is érdeklődő embereket, hogy vajon maradtak itt még helyiek a turisták közé rejtve? Ugyan mi ősszel, nem túl jó időben jártunk Brüggben, ami nem a csúcsszezon, de azért azt se mondanám, hogy addigra már leült a turistaipar. De ezt a lehasználtságot valahogy mégsem éreztem. Azt éreztem, hogy a téren, az üzletekben, és sörözőkben rengeteg helyi is van, és nem szorultak ki a saját kis városukból.

k_IMG_3419

Este elmentünk egy sörözőbe, amit a szállásadónk ajánlott. Egy darabig forogtunk az utcán, mint egy búgócsiga mert a GPS szerint megérkeztünk, de mindössze egy bezárt bonbon és egy marha drága táska boltot láttunk azon a helyen ahol sört terveztünk inni. Aztán rátaláltunk egy kis, talán két méteres sikátorra, és az vezetett el minket a „szaküzlet” bejáratához. A söröző tényleg egyfajta szaküzlet döbbenetes kínálattal, és elképesztően különböző és izgalmas ízű sörökkel. Egy átlag csapolt sör olyan, mint nálunk egy kézműves. Persze ennek jól meg is kérik az árát. A pohár (jellemzően nem korsó) 3,5-7 euró között mozog. A söröző pedig nem egy réteg hely, hanem mindenki képviseltette magát, gyakorlatilag mint itthon délután egy cukrászdában. Több nyugdíjas ott gyűlt össze a barátaival, vagy még két másik generációval. A mellettünk lévő asztalhoz egy srác ült le egyedül, akihez szépen lassan még csatlakozott két barátja, volt olyan bácsi aki odaállt a pulthoz, megivott egy pohár sört, beszélgetett egy kicsit és elment, és persze ellentmondva a konzervatív cukrászda fílingnek volt ott egy felettébb jó kedvű női banda is.  Mindez pedig egy régi épületben, aminek a téglafalai nem kizárt, hogy a XIII. század óta figyelik az ott történő eseményeket. Hihetetlen hangulatos volt, és két nappal később Gentben is hasonló élményeink voltak.

blog_12

Ott annyiban fokozódott a helyzet, hogy a ház söre közel 12%-os volt, így miután a sajátomból és abból már egy mérhető mennyiségnél tartottam, úgy elkezdtem szédülni, hogy ott kellett maradni, mert ciki lett volna felállni. Így mi mást tehettünk volna, mint maradtunk a fenekünkön és rendeltünk még egy sört. Aztán elküzdöttem magam az első krumplishoz, majd tovább egy kézműves bonbon szaküzlethez, és máris stabilizálódott a világnézetem. És ezzel bekezdéssel lényegében nem csak érintettem, hanem nagyrészt beszámoltam a gasztronómiai élményeimről, de erről a következő bejegyzésben.

blog_10

Brügge nagyon érdekes hely. Mézeskalács (autentikusabban speculoos) házainak a zöme a középkor óta ott áll, ugyanakkor a legtöbb esetben olyan állapotban vannak mintha a XXI. században húzták volna fel őket. Egyszerre vagyunk a múltban és a jelenben, azaz néha innen nézve a jövőben. Délutánra, estére pedig lenyugszik a város, hisz legtöbben Brüsszelből vagy Antwerpenből átugranak egy délutánra, aztán egy óra alatt visszavonatoznak a szállásukra. Illetve ez, hogy a legtöbben csak egy fél napos túrát tesznek itt, az azzal is együtt jár, hogy ez idő alatt mindenki a fő csapásra tömörül. Befizet egy csónakos túrára a csatornákon, 10 euróért felmegy a Belfrybe megnézi a kilátást (az In Bruges című film egyik emblematikus jelenete szerint még csak még 5 eurót kell erre költeni) megiszik egy sört, eszik csokit vagy waffelt, de a legbelső körön kívülre alig jut el valaki. Pedig a városnak a külsőbb része még simán bejárható gyalogszerrel. Ahogy a szállásadónk mondta indulj el bármerre és fedezd fel a várost. És ez tényleg működik. Valahogy úgy, ahogyan a képek mutatják. (Melyek közé azért esett be egy kevés Brüsszel, és Gent is.)

blog_17k_IMG_3769_2blog_19k_IMG_3677blog_15k_IMG_3519blog_20k_IMG_3742k_IMG_3665blog_14k_IMG_3417blog_13k_IMG_3630k_IMG_3418blog_1k_IMG_3413blog_8k_IMG_3930blog_16blog_IMG_4044blog_5IMG_4330blog_9k_IMG_4135blog_11k_IMG_4388blog_2k_IMG_4312blog_6blog_3blog_4k_IMG_4235k_IMG_4227k_IMG_4330blog_7IMG_3992.jpgk_IMG_3722.jpgk_IMG_3715

 

 

 

Karamell

Karamell – ami tuti sikerülni szokott

A karamell az, amit elkészíteni tiszta para, leginkább azért mert mindenhol leírják, hogy parázni kell tőle, így a karamell készítéstől való félelem és rettegés beivódott az emberiség kollektív tudatalattijába. Oké, tényleg nem alaptalan a félelem, de elég lenne pusztán annyit leírni, hogy kellő odafigyelés mellett elég gyors és egyszerű elkészíteni, viszont azt a bizonyos kellő odafigyelést nélkülözve gasztronómiailag fogalmazva könnyen bukta lesz belőle. (Értem ez alatt, hogy elhasalás nem pedig egy kelt tésztás süti.)

Blogkaramell4_IMG_4572.jpg

Karamellt lehet készíteni pusztán cukorból, vagy cukorból és vízből. Ez a klasszikus változat. Létezik recept cukorral, vízzel és tejszínnel, ami ha sikerül, akkor egy fantasztikus állagot, kaphatunk. Ezzel a verzióval én magam folyamatosan felsültem, de úgy tűnik rajtam kívül mindenki másnak működik.

Az alábbi változatban mindezeken kívül van vaj is, ami többek szerint szerint teljesen felesleges a karamellbe. Lehet, hogy igaz, viszont az is igaz, hogy ez az a recept, ami eddig mindig jól sikerült mindenféle macera, több edény cserélgetése, cukorhőmérő és egyéb koreográfia nélkül.

A karamell ha kész hűtőben szoktam tartani, ettől egy kicsit kristályos lesz, és lényegében a vajhoz hasonlóan megdermed. Ha hosszabb időre kivesszük ismét finom puha lesz, és ha újra melegítjük, vagy alacsony fokozatra a mikróba tesszük rövid időre, akkor ismét folyékony állagot kapunk. Szóval kenhetjük, locsolhatjuk, bármit el tudunk érni vele amire szükségünk van.

Alább a recept, és pár gyors ötlet, hogy mit kezdhetünk vele. Később pedig jönnek a receptek.

Nehézségi fok: Közepes
Elkészítési idő: kb. 20-30 perc
Mennyiség: kb. 500ml

Hozzávalók az alaphoz:

  • 230g cukor
  • 60 ml víz
  • 120g vaj
  • 125 ml tejszín

Ötletek amivel (esetleg amik kombinációjával) még lehet ízesíteni a karamellt:

  • 1 vagy két kiskanál vanília kivonat
  • 40-50 g csokoládé
  • ½ kiskanál só
  • 1 vagy két evőkanál rum, whisky vagy egyéb alkohol
  • kávé ???

A cukrot a serpenyőbe tesszük, ráöntjük a vizet, és elkeverjük. Közepesnél magasabb hőfokon elkezdjük „főzni”. Bő 5 perc múlva mikor már enyhén borostyánszínű lesz majdnem az egész serpenyő felülete, azonnal hozzáadjuk vajat, (azaz ne várjuk meg még az összes cukor sötét barna lesz) lejjebb vesszük a hőfokot, majd a karamellhez keverjük a tejszínt is. (Ennél a lépésnél egy kicsit félelmetesnek tűnhet a szituáció, mert elkezd füstölni, megnövekszik a térfogata, buborékok keletkeznek, de kifutni nem fog, és szépen lassan lenyugszik a karamellünk. ) Levesszük a tűzről és félre tesszük.

Ha valamivel ki szeretnénk egészíteni pl. sóval vagy vaníliával vagy csokival, akkor ezt közvetlen azután tegyük ahogy levettük a tűzről. Ekkor még bőven van olyan meleg, hogy bármi elolvadjon, elkeveredjen benne.

Ha már karamellizálódott a cukor lehet keverni. Sőt én onnan már folyamatosan keverni szoktam, így a serpenyő oldalára tapadt sókristályok is szépen leolvadnak. Ha nem lesz sima az állaga, hanem kicsit becsomósodik, akkor emeljük a hőfokot és kevergessük.

Ötletek:

  • Serpenyőben kevés vajon piríthatunk körtét, esetleg almát (vagy akár hagyhatjuk nyersen is) majd leönthetjük karamell szósszal, és reszelünk rá egy kis csokit.
  • Ha reggel készítünk pl. egy banános csokis turmixot, ízesíthetjük 1-2 evőkanál karamellel.
  • A karamell egy részét összekeverhetjük mandula pehellyel, és aszalt gyümölccsel. (Sárga barack, áfonya esetleg friss banán nagyon jó hozzá.) Ha kis halmokat készítünk ebből, ezzel a karamellel nem fog megdermedni, de pl. sütemények töltelékébe, torták díszítésére kiváló.

BlogKaramell5jpg

BlogKaramell3_IMG_7192

Receptek:

BlogKaramell2jpg

 

 

 

Whiskys süti

Alkohol reggel, legálisan

Vannak ezek az amerikai, amőba szerűre sülő sütik, amiknek hatalmas előnyük, hogy kevés hozzávalóból pikk-pakk megvannak, és hatalmas hátrányuk, hogy nincs sok ízük. Maximum édesek. (Szerintem.) Ez jó pár éve tudatosult bennem, mikor valaki megjelent egy lavórnyi ilyen sütivel, hogy ez mennyire finom. Rossz valóban nem volt, de túl sokat azon túl nem adott, hogy édes volt és puha.

blog_IMG_7157

Nem is terveztem különösebb kísérleteket a témában, egészen addig, míg a csokis verzió nyers tésztáját meg nem kóstoltam abban a pillanatban mikor már benne volt a whisky, de még nem volt benne a csoki. Ekkor villant be, hogy esetleg többre érdemes mint amit eddig gondoltam róla, így pár nap múlva kivontam belőle a csokit és beletettem még ezt-azt, amitől izgalmasabb eredményt vártam.

Az „ezt-azt” részben masszív mennyiségű whisky volt, hogy ne csak úgy a semmibe öntsük, hanem érezni is lehessen. Került még bele aszalt gyümölcs, készült mogyoróval és a nélkül, és karácsony közeledtével mézeskalács fűszerkeverék is előkerült.

blog3

A végeredmény:

  • Ciki bevallani – legalábbis ennél a bejegyzésnél – de nálam csokis verzió győzött.
  • A csokimentesen két próbálkozás volt, az egyik a pusztán whisky-s, a másikat pedig dúsítottam mézeskalács fűszerkeverékkel. Nekem mindkét változat tetszett. A whiskysben az, hogy nem voltak harsányak az ízek, hanem valahol hátul megbújt a whisky aromája, és ettől egy kicsit egyedibb lett a süti. A fűszeresnél pedig az tetszett, hogy több íz jutott a sütibe, és láss csodát a mézeskalács fűszerkeveréktől egy kicsit mézeskalács jellege lett. Viszont a fűszerek meg annyira elnyomták a whisky ízét, hogy ez esetben az simán elhagyható.
  • A süti jó, a süti finom és a legnagyobb kritikusoktól is határozottan jó értékelést kapott. Ugyanakkor ez egy egyszerű kevert tészta, amiben semmi extra hozzávaló nincs, ami hatalmas magasságokba emelné, így ne várjunk többet mint egyszerű finom süti amit gyorsan el lehet készíteni, és kiváló egy reggeli tea mellé.

blog_IMG_7066

Nehézségi fok: Nagyon egyszerű
Mennyiség: mérettől függően 10-15 db
Elkészítési idő: kb. 10-15 perc összeállítás, kb. 15 perc sütés

Hozzávalók kb. 12-15 darabhoz:

  • 40g puha vaj
  • 100g barna melaszos cukor
  • 1 tojás
  • 100g liszt*
  • 1/2 kiskanál sütőpor
  • 3 evőkanál whisky és/vagy 1 kiskanál mézeskalács fűszerkeverék vagy fahéj*
  • 200g aszalt szilva* (mérettől függően kb. 4 vagy 6 rét vágva)

1. lépés
Az aszalt szilvát darabokra vágjuk és 1 evőkanál whiskybe áztatjuk.

2. lépés
A vajat és a cukrot habosra verjük, majd hozzáadjuk a tojást, amivel szintén habosra verjük. Ezt követően adjuk hozzá a lisztet, sütőport, a maradék 2 evőkanál whiskyt és/vagy a fűszereket ha használunk, és homogénre keverjük. A végén a tésztához keverjük a mogyorót és az aszalt szilvát.

3. lépés
Szilikon lapra (vagy sütőpapírra) kb. egy evőkanálnyi halmokat teszünk 4-5 cm-re egymástól, és 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük. Mikor kivesszük még puha, így pár percet hagyjuk pihenni.

blog1

Megjegyzések:

  • Fenn írtam, hogy whisky ízét elveszi a sok fűszer, így ha nem teszünk a tésztába whisky-t, akkor kb. 80g liszt is elég a sütibe.
  • Whisky helyett egyébként használhatunk rumot, vagy bármilyen alkoholt amit kedvelünk. Én még a mandulalikőrt (Amaretto) is kedvelném, de ebből elég 1 evőkanállal kevesebb, mert az szerintem sokkal karakteresebb.
  • Volt úgy, hogy tettem a sütibe 50g mogyorót (vagy diót), ami természetesen jó volt, de nem annyira mint a csokis változatban. Pusztán aszalt gyümölccsel finomabb.
  • Aszalt gyümölcs persze lehet más is. Áfonya, barack, vagy amit kedvelünk. Sőt vegyesen is használhatjuk.
  • Most nagyon deluxe verziót szerettem volna csinálni, ennek ellenére azt mondom, hogy a szilvát nem feltétlen kell alkoholba áztatni, szerintem nem érződik olyan erősen az íze. Ha puha az aszalt gyümölcs akár el is hagyhatjuk az áztatást vagy alkohol helyett áztathatjuk teába is.

blog_IMG_7125

blog4

blog_IMG_7135

 

blog2

blog_IMG_7093

 

Szilvás reggeli müzli

Most egy kicsit fordítva ülök a blogon. Azt gondolom joghurtot, lekvárt, müzlit és gyümölcsöt valójában mindenki össze tud keverni, ha ehhez van kedve, így nem is terveztem blogosítani. De valamelyik szombat reggel, csak úgy a játék kedvéért nem müzlis tálba, hanem egy kicsit kreatívabban pakoltam össze a reggelit, például mert volt kedvem fotózni. Aztán olyan szépen sikerült a sorozat, hogy kár a könyvtárakba hagyni a képeket.

IMG_2965És ha már felteszem, akkor be is teszem a fogyókúrás sorozatba, annak ellenére, hogy szigorúan nézve azért lehetne hibát találni benne. Részben a granolában is van cukor, a joghurtban gyárilag, a szilvalekvárt is ritkán csináljuk cukor nélkül, és cukorbetegek jól tudják, hogy minden gyümölcsnek van mérhető cukortartalma. Ugyanakkor a joghurton kívül minden alapanyagot én csináltam, a helyett, hogy boltban vettem volna. Ezzel valamelyest kontrollálni tudtam a cukor és az adalékanyag mennyiségét, így a boltinál egy sokkal egészségesebb, soványabb verziót kaptam.

blog_2

Sok helyen írnak arányokat arra vonatkozóan, hogy egy fogyókúra tekintetében milyen arányban számít az étkezés és a sport. Azaz olvasni például, hogy a fogyás 80%-ban múlik az étkezésen, és csak 20%-ot tesz hozzá a sport. Mások szerint, a megoszlás inkább 70-30, valaki szerint ez 60-40 és így tovább. A fene tudja mi az igaz, de úgy tűnik, még ha az arányokat tekintve nem is, de abban van némi konszenzus, hogy az étkezés többet nyom a latban mint a mozgás. Ami jelenti azt, hogy ha sokat járunk sportolni, de nem figyelünk az étkezésre, akkor kevésbé hatékonyan soványodunk. Én személy szerint ehhez azért azt gondolom hozzá, hogy nincs elvesztegetett futás, torna, jóga, séta vagy konditerem. Ha nem is fogyunk olyan gyorsan és drasztikusan, a mozgásba fektetett idő és energia mindenképp megtérül.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy egy konkrét arányt nem lehet ráhúzni minden emberre. És vannak pillanatok, mikor úgy érzem, dőlnek meg ezek az elméletek. Most jöttem haza Belgiumból, ahol a gasztronómiába nem sikerült úgy belevetni magunkat, mint terveztük, és igen, láttam, hogy bőven van az országban „atipikus” konyha, quinoa burger és társaik, de alapvetően a klasszikus ételeik nem könnyedek. Minden sarkon találni krumplist, és döbbenet, de még a félbevágott kiflibe is sült krumplit tesznek, aztán jól megküldik majonézzel. Azért ennél több szénhidrát nem sok mindenben van. Aztán egy kis waffel ezzel-azzal, nincs sarok ahol ne lenne valami megunhatatlanul finom bonbon szaküzlet, például egy remekbeszabott süti bolt szomszédságában. Majd mindezt leöblítik egy-két pohár olyan átlagosnak számító sörrel, amilyen itt kézműves kategória. És elnézve az embereket, nem volt jellemző az elhízás. Na de, hogy van ez kérem????!!! Sült krumpli kenyérrel, csokival, sörrel és mégis vékonyak vagyunk…

blog_4blog_3

Nagyon pontos receptet nem írok, de így készült a reggeli.

Előző este csináltam egy granolát. Egy recept itt.

Röviden: kb. 150g natúr müzlit/zabpelyhet (nagyjából egy bögre) összekevertem egy jó maréknyi (kb. 40-50g) valamilyen maggal. Most kesudió volt itthon, de ez lehet mandula, dió bármi, de el is hagyhatjuk. Kevertem hozzá egy kiskanál fahéjat, egy csipet szerecsendiót, és egy evőkanál barnacukrot. Egy kis tálban megolvasztottam egy darabka vajat (kb. 20g) és egy evőkanál mézet. Mindent összekevertem, és kb. 20 percig sütöttem 180 fokon.

A szilvalekvárhoz van itt egy recept.
De gyorsan most így készült: Elhasználtam az itthoni nem túl szép héjú szilvát, de ez lehet bármilyen gyümölcs, akár vegyesen is használhatjuk. Szerintem kb. 300-350g lehetett, ezt darabokra vágtam, tettem hozzá egy evőkanál barnacukrot, egy kevés fahéjat, és fél tonkababot. Ezt főztem kb. 15 percig, majd botmixerrel turmixoltam. A végén, hogy édesebb legyen adtam hozzá egy kis mézet.

A pohárba pedig rétegeztem a lekvárt, joghurtot, müzlit, és fügét illetve szőlőt ettem hozzá, de természetesen bármilyen idénygyümölccsel finom.

blog_5blog_kIMG_2979blog_1blog_kIMG_2976blog_6

 

 

Céklás szilvasaláta

Több mint egy éve voltam Grúziában, így több mint egy éve tervezek egy informatívabb bejegyzést az útról. Leginkább annak a gasztro részéről.

blog_IMG_3248

A grúz konyha abszolút kompatibilis a magyar ízlésvilággal, pláne egy indiai vagy egy délkelet-ázsiai konyhához képest.  Hasonló jellegű ételeik vannak, mint nekünk, viszont sokkal bátrabban, szerteágazóbban használják az alapanyagokat, és szerintem az ételeik is ízgazdagabbak. Grúzia annak ellenére, hogy földrajzilag elég konkrétan Ázsiában található, több EU zászló lobog az intézmények bejáratainál, mint itthon. De a nagy akarat ellenére nem része az Európai Uniónak, és a külkereskedelme se példa értékű. Így a piacokon szinte semmi exportáru nincs, csak helyi termékek. Ez persze környezetvédelem szempontjából viszont hatványozottan példaértékű. Mikor mi jártunk arra, már szezonja volt a szilvának, aminek szerintem minden természetes variánsa megtalálható a piacokon. A nálunk megszokott sötéttől, a piroson és sárgán keresztül a zöldig, a közepestől a legkisebbig. Sok esetben szerintem a nálunk igen ritka fosóka szilvát használják. Nagy méretű gyümölcs egyébként a gránátalmán kívül nem nagyon volt jellemző.

Egyik meglepő, és emblematikus szilva receptjük a TKEMALI, azaz a szilvaszósz amit húsokhoz, zöldségekhez használnak mártásként. Bár nem biztos, hogy minden szilvaszósz tkemali, de mi legalább három félét kóstoltunk. Volt a tejszínes krémes, édeskésebb verzió egy vegetáriánus padlizsán ételhez, volt a szerintem klasszikus barnás szósz édes és savanykás jegyekkel, és volt az a verzió amit szerintem az éretlen szilvából készítenek, és nagyon kellemesen savanykás. A szilvát nem csak szószként használják, hanem pácként, és főételeket is megbolondítnak vele. Az alábbi recept is egyfajta grúz saláta, ahol a saláta alapanyagai nem nyersen, hanem sülve kerülnek az ételbe, és az egyik főszereplője a szilva.

Blog_2

Bármit is írtam pár sorral korábban, e recept tekintetében azért mégse tenném a nyakam arra, hogy pont ez a saláta kifejezetten kompatibilis lenne hazai ízlésvilággal, de szerintem elképesztően finom. Nincs benne sok klasszikus fűszer, mégis robbannak benne az ízek. Valahol egy könnyed saláta, ugyanakkor mégis egy melengető, édeskés robusztus őszi étel. Annak ellenére, hogy nincs benne masszív adag tárkony (mint a grúz ételek jelentős részében), számomra tipikusan szemlélteti a grúz konyha jellegét. Az azt, hogy nincs túlkombinálva, finom, és bátran használják az alapanyagokat. Még van szilva legyetek Ti is bátrak, és próbáljátok ki ezt a salátát.

Blog_3

Hozzávalók a salátához:

  • 3-4 db nagyobb cékla (kb. 500-600g)
  • 6-7 db szilva vagy ringló vagy a kettő vegyesen (kb. 350g)
  • 1 nagy fejes saláta, radicchio (kb.180g)

Továbbá finom hozzá még:

  • 1-2 endívia
  • 150g friss kecske vagy feta jellegű sajt
  • egy kisebb csokor korianderzöld, petrezselyem

Hozzávalók az öntethez:

  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 1 evőkanál sherry ecet vagy vörösbor ecet
  • 2 teáskanál méz
  • fél kiskanál chili pehely
  • 3 gerezd zúzott fokhagyma

  1. lépés

A céklát felszeleteljük kb. másfél centis kockákra, a szilvát negyedekre és a salátát pedig 8-10 centis darabokra bontjuk. (Én egyébként a saláta kb. ¾ részét sütöttem meg, a maradékot nyersen kevertem az ételbe.)

  1. lépés

Összekeverjük az olívaolajat és sherry ecettel, felmelegítjük a sütőt 190-200 fokra.

  • A céklát egy tűzálló tálba tesszük és hozzáadjuk az ecetes olaj harmadát, majd kb. 30 percig sütjük.
  • 30 perc után a céklához keverjük a szilvát, szükség esetén még adunk hozzá egy kis olajat, majd további 20 percig sütjük.
  • A maradék olajhoz hozzáadjuk a mézet, fokhagymát és a chilit ha használunk. A tálba tesszük a salátát, és a maradék fűszeres olajat, összekeverjük és további 10 percig sütjük.
  1. lépés

Tálaláshoz: Ha nem használtuk fel az egész salátát, akkor keverjük hozzá a maradékot. Illetve ha teszünk hozzá sajtot, akkor azt is. Szükség esetén meglocsolhatjuk egy kis olívaolajjal, illetve ha használunk itt adjuk hozzá a fűszernövényeket.

blog_IMG_3227Blog_1blog_IMG_3260k_IMG_7592k_IMG_7364k_IMG_7622k_IMG_7330k_IMG_7678k_IMG_7739k_IMG_7349k_IMG_7296k_IMG_7247k_IMG_7214blog_IMG_3247

 

Német szilvás süti

Lassan 15 éve, hogy jártam Németországban. Emlékszem, akkoriban még jóval nagyobb odafigyelést igényelt euróval fizetni, hisz olyan csábító volt, hogy egy-egy dolgot simán megkapok 2-3 pénzegységért, így a kirakatokban elhelyezett objektumok elsőre egytől egyig kihagyhatatlan üzletnek tűntek. De amint lefuttattam az agyamban a gyors fejszámolást, még akkori árfolyammal is, kerültek annyiba, hogy igencsak meg kellett gondolnom, hogy odaadjam érte azt a csekélynek tűnő pénzegységet vagy ne. A péksüteményekre egyébként nem vagyok őrült módon rákattanva, Németország előtt pedig még ennyire se voltam. A környező pékségekben volt egy süti, amit magamtól sose vettem volna meg, pláne nem 2,5 euróért. Aztán csak engedtem a nyomásnak, megkóstoltam, és azóta is sokszor eszembe jut, hogy jól esne reggelire, és a frankfurti reptér csodás pékségében is az volt az első, amit kerestem. (Nem találtam.)Blog1_IMG_2452A másik hasonló élményem egy kiránduláson volt. Megálltunk az erdő közepén egy teára és egy kis nasira. Két süti közül lehetett választani. Az egyik a fekete erdő torta volt, a szeletek egyenként csomagolva, azaz pontosan ugyanaz, amit minden cukrászdában és pékségben lehetett kapni. A másik pedig a szilvatorta, amit nagyon ajánlgatott a társaság. Én abban a pillanatban csak annyit láttam, hogy tészta lenn, tészta fenn, középen szilva, egyébként pedig baromi száraznak néz ki az egész. De mindegy, jobb lesz legyűrni, mint nézni ahogy rajtam kívül mindenki más eszik.

Hááát…. sokkolt, hogy mennyire finom volt az a sütemény. Az a száraz tészta ott lenn, nem is volt olyan száraz. A szilva nagyon finom, húsos, szaftos volt, és ami igazán megfogott, hogy ugyan meg volt sütve, de csak enyhén. Ezért nem volt lekvár jellegű a szilva, ami szinte átváltoztatja a gyümölcs ízét, hanem nagyjából megmaradt a frissessége, és a valódi íze. A tetején a puha fahéjas morzsa, megszórva egy kevés fahéjas porcukorral… azt gondoltam ezt nem lehet fokozni, de megjelent a bácsi, és egy nagyobb tálban kihozott mellé egy jó adag friss, felvert (azaz nem tubusos) tejszínhabot.Blog4Szerintem ez után érthető, hogy miért foglalkoztatott ennyire ez a sütemény. Az elmúlt években pedig arra is gondoltam, hogy ki kéne kísérletezni, de nem mertem nekiesni, mondván pont olyan úgyse lesz. Persze erre a süteményre is több verzió létezik, de ebből kettő, ami igazán klasszikus. Vagy kelt, vagy linzerhez hasonló tészta az alap, tetején pedig vagy van vajas morzsa, vagy nincs. De a tészta ágy, amin a szilva szeletek ülnek, minden esetben viszonylag vékony. Szokták tortaformában is készíteni, de otthon jellemzően, a sütő tepsijében sütik és kockákra vágják.

Most a legegyszerűbb verziót választottam, a linzer jellegű tésztával. A tésztára tettem egy fahéjas krémet, ami egyébként nem minden esetben szerepel a hozzávalók között, és vajas morzsa gyanánt pedig az alaptészta került a sütemény tetejére. Gondoltam arra, hogy egy kicsit elősütöm a tésztát, és a szilvát később osztom el a süteményen, hogy nyersebb maradjon. Viszont most nem kaptam annyira finom húsos szilvát, így maradtam az egyszerűbb módszertannál.  Szerintem, és a visszajelzések szerint így is igazán finom lett, és azonnal megkapta a publikálható pecsétet. Hogy olyan lett e, mint amit 15 évvel korábban ettem? Majdnem. De szerintem a teljességhez kellene az a kis német faház az erdőben.

Utóirat: A tészta jó úgy, ahogy a receptben van, nem kell nyersen kóstolgatni, mert idő előtt elfogy!

Blog3

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 20 perc + kb. 50 perc sütés
Mennyiség: kb. 23 cm átmérőjű tortaforma (elvileg ha a megadott receptet duplázzuk, akkor egy sütő tepsire elég mennyiséget kapunk)

A tésztához:

  • 125g vaj + egy kevés a tepsi kivajazásához
  • 1 tojás
  • 120g cukor
  • 250g fehérliszt
  • 1 kiskanál sütőpor
  • 1 csipet só

A krémhez (elhagyható)

  • 80g tejföl (lehet joghurt is)
  • 1 kiskanál fahéj
  • 30g vaj
  • 75g cukor
  • 1 evőkanál kukoricakeményítő

Gyümölcs:

  • kb. 800g szilva negyedekbe vágva (ez egy tortaformára elég, úgy, hogy a szilva szeletek egymás mellett vannak. Németországban sok esetben úgy készítik a sütit, hogy egy sor szilvát kb. két harmad részben átfed a következő sor szilva. Ez esetben bő 1 kg szilvát használhatunk.
  • Szilva helyett használhatunk almát, körtét, barackot, vegyesen is. Bármit amihez kedvünk van.

A süti tetejét megszórhatjuk porcukorral, vagy fahéjas porcukorral. Tálalhatjuk tejszínhabbal, fagyival, vagy akár mézes joghurttal.

1. lépés
Az előkészítéshez a szilvákat negyedekbe vágjuk és félre tesszük. A krémhez mindent homogénre keverünk.

2. lépés
A tésztához a hozzávalókat összekeverjük kézzel vagy kézi mixerrel. Puha, morzsalékos állagot kell kapnunk. Kivajazunk, kilisztezünk egy tortaformát, beleszórjuk a tészta háromnegyed részét és a kezünkkel lenyomkodjuk, hogy viszonylag sima legyen.

3. lépés
A nyers tésztát megkenjük a krémmel ha használunk, elhelyezzük a szilvákat, majd a tetejére rászórjuk a maradék tésztát, vajas morzsaként. 180 fokon kb. 50 percet sütjük.

Blog2

Blog3_IMG_2444

facebook_IMG_2503

blog5_IMG_2455