Szilvás reggeli müzli

Most egy kicsit fordítva ülök a blogon. Azt gondolom joghurtot, lekvárt, müzlit és gyümölcsöt valójában mindenki össze tud keverni, ha ehhez van kedve, így nem is terveztem blogosítani. De valamelyik szombat reggel, csak úgy a játék kedvéért nem müzlis tálba, hanem egy kicsit kreatívabban pakoltam össze a reggelit, például mert volt kedvem fotózni. Aztán olyan szépen sikerült a sorozat, hogy kár a könyvtárakba hagyni a képeket.

IMG_2965És ha már felteszem, akkor be is teszem a fogyókúrás sorozatba, annak ellenére, hogy szigorúan nézve azért lehetne hibát találni benne. Részben a granolában is van cukor, a joghurtban gyárilag, a szilvalekvárt is ritkán csináljuk cukor nélkül, és cukorbetegek jól tudják, hogy minden gyümölcsnek van mérhető cukortartalma. Ugyanakkor a joghurton kívül minden alapanyagot én csináltam, a helyett, hogy boltban vettem volna. Ezzel valamelyest kontrollálni tudtam a cukor és az adalékanyag mennyiségét, így a boltinál egy sokkal egészségesebb, soványabb verziót kaptam.

blog_2

Sok helyen írnak arányokat arra vonatkozóan, hogy egy fogyókúra tekintetében milyen arányban számít az étkezés és a sport. Azaz olvasni például, hogy a fogyás 80%-ban múlik az étkezésen, és csak 20%-ot tesz hozzá a sport. Mások szerint, a megoszlás inkább 70-30, valaki szerint ez 60-40 és így tovább. A fene tudja mi az igaz, de úgy tűnik, még ha az arányokat tekintve nem is, de abban van némi konszenzus, hogy az étkezés többet nyom a latban mint a mozgás. Ami jelenti azt, hogy ha sokat járunk sportolni, de nem figyelünk az étkezésre, akkor kevésbé hatékonyan soványodunk. Én személy szerint ehhez azért azt gondolom hozzá, hogy nincs elvesztegetett futás, torna, jóga, séta vagy konditerem. Ha nem is fogyunk olyan gyorsan és drasztikusan, a mozgásba fektetett idő és energia mindenképp megtérül.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy egy konkrét arányt nem lehet ráhúzni minden emberre. És vannak pillanatok, mikor úgy érzem, dőlnek meg ezek az elméletek. Most jöttem haza Belgiumból, ahol a gasztronómiába nem sikerült úgy belevetni magunkat, mint terveztük, és igen, láttam, hogy bőven van az országban „atipikus” konyha, quinoa burger és társaik, de alapvetően a klasszikus ételeik nem könnyedek. Minden sarkon találni krumplist, és döbbenet, de még a félbevágott kiflibe is sült krumplit tesznek, aztán jól megküldik majonézzel. Azért ennél több szénhidrát nem sok mindenben van. Aztán egy kis waffel ezzel-azzal, nincs sarok ahol ne lenne valami megunhatatlanul finom bonbon szaküzlet, például egy remekbeszabott süti bolt szomszédságában. Majd mindezt leöblítik egy-két pohár olyan átlagosnak számító sörrel, amilyen itt kézműves kategória. És elnézve az embereket, nem volt jellemző az elhízás. Na de, hogy van ez kérem????!!! Sült krumpli kenyérrel, csokival, sörrel és mégis vékonyak vagyunk…

blog_4blog_3

Nagyon pontos receptet nem írok, de így készült a reggeli.

Előző este csináltam egy granolát. Egy recept itt.

Röviden: kb. 150g natúr müzlit/zabpelyhet (nagyjából egy bögre) összekevertem egy jó maréknyi (kb. 40-50g) valamilyen maggal. Most kesudió volt itthon, de ez lehet mandula, dió bármi, de el is hagyhatjuk. Kevertem hozzá egy kiskanál fahéjat, egy csipet szerecsendiót, és egy evőkanál barnacukrot. Egy kis tálban megolvasztottam egy darabka vajat (kb. 20g) és egy evőkanál mézet. Mindent összekevertem, és kb. 20 percig sütöttem 180 fokon.

A szilvalekvárhoz van itt egy recept.
De gyorsan most így készült: Elhasználtam az itthoni nem túl szép héjú szilvát, de ez lehet bármilyen gyümölcs, akár vegyesen is használhatjuk. Szerintem kb. 300-350g lehetett, ezt darabokra vágtam, tettem hozzá egy evőkanál barnacukrot, egy kevés fahéjat, és fél tonkababot. Ezt főztem kb. 15 percig, majd botmixerrel turmixoltam. A végén, hogy édesebb legyen adtam hozzá egy kis mézet.

A pohárba pedig rétegeztem a lekvárt, joghurtot, müzlit, és fügét illetve szőlőt ettem hozzá, de természetesen bármilyen idénygyümölccsel finom.

blog_5blog_kIMG_2979blog_1blog_kIMG_2976blog_6

 

 

Advertisements

Céklás szilvasaláta

Több mint egy éve voltam Grúziában, így több mint egy éve tervezek egy informatívabb bejegyzést az útról. Leginkább annak a gasztro részéről.

blog_IMG_3248

A grúz konyha abszolút kompatibilis a magyar ízlésvilággal, pláne egy indiai vagy egy délkelet-ázsiai konyhához képest.  Hasonló jellegű ételeik vannak, mint nekünk, viszont sokkal bátrabban, szerteágazóbban használják az alapanyagokat, és szerintem az ételeik is ízgazdagabbak. Grúzia annak ellenére, hogy földrajzilag elég konkrétan Ázsiában található, több EU zászló lobog az intézmények bejáratainál, mint itthon. De a nagy akarat ellenére nem része az Európai Uniónak, és a külkereskedelme se példa értékű. Így a piacokon szinte semmi exportáru nincs, csak helyi termékek. Ez persze környezetvédelem szempontjából viszont hatványozottan példaértékű. Mikor mi jártunk arra, már szezonja volt a szilvának, aminek szerintem minden természetes variánsa megtalálható a piacokon. A nálunk megszokott sötéttől, a piroson és sárgán keresztül a zöldig, a közepestől a legkisebbig. Sok esetben szerintem a nálunk igen ritka fosóka szilvát használják. Nagy méretű gyümölcs egyébként a gránátalmán kívül nem nagyon volt jellemző.

Egyik meglepő, és emblematikus szilva receptjük a TKEMALI, azaz a szilvaszósz amit húsokhoz, zöldségekhez használnak mártásként. Bár nem biztos, hogy minden szilvaszósz tkemali, de mi legalább három félét kóstoltunk. Volt a tejszínes krémes, édeskésebb verzió egy vegetáriánus padlizsán ételhez, volt a szerintem klasszikus barnás szósz édes és savanykás jegyekkel, és volt az a verzió amit szerintem az éretlen szilvából készítenek, és nagyon kellemesen savanykás. A szilvát nem csak szószként használják, hanem pácként, és főételeket is megbolondítnak vele. Az alábbi recept is egyfajta grúz saláta, ahol a saláta alapanyagai nem nyersen, hanem sülve kerülnek az ételbe, és az egyik főszereplője a szilva.

Blog_2

Bármit is írtam pár sorral korábban, e recept tekintetében azért mégse tenném a nyakam arra, hogy pont ez a saláta kifejezetten kompatibilis lenne hazai ízlésvilággal, de szerintem elképesztően finom. Nincs benne sok klasszikus fűszer, mégis robbannak benne az ízek. Valahol egy könnyed saláta, ugyanakkor mégis egy melengető, édeskés robusztus őszi étel. Annak ellenére, hogy nincs benne masszív adag tárkony (mint a grúz ételek jelentős részében), számomra tipikusan szemlélteti a grúz konyha jellegét. Az azt, hogy nincs túlkombinálva, finom, és bátran használják az alapanyagokat. Még van szilva legyetek Ti is bátrak, és próbáljátok ki ezt a salátát.

Blog_3

Hozzávalók a salátához:

  • 3-4 db nagyobb cékla (kb. 500-600g)
  • 6-7 db szilva vagy ringló vagy a kettő vegyesen (kb. 350g)
  • 1 nagy fejes saláta, radicchio (kb.180g)

Továbbá finom hozzá még:

  • 1-2 endívia
  • 150g friss kecske vagy feta jellegű sajt
  • egy kisebb csokor korianderzöld, petrezselyem

Hozzávalók az öntethez:

  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 1 evőkanál sherry ecet vagy vörösbor ecet
  • 2 teáskanál méz
  • fél kiskanál chili pehely
  • 3 gerezd zúzott fokhagyma

  1. lépés

A céklát felszeleteljük kb. másfél centis kockákra, a szilvát negyedekre és a salátát pedig 8-10 centis darabokra bontjuk. (Én egyébként a saláta kb. ¾ részét sütöttem meg, a maradékot nyersen kevertem az ételbe.)

  1. lépés

Összekeverjük az olívaolajat és sherry ecettel, felmelegítjük a sütőt 190-200 fokra.

  • A céklát egy tűzálló tálba tesszük és hozzáadjuk az ecetes olaj harmadát, majd kb. 30 percig sütjük.
  • 30 perc után a céklához keverjük a szilvát, szükség esetén még adunk hozzá egy kis olajat, majd további 20 percig sütjük.
  • A maradék olajhoz hozzáadjuk a mézet, fokhagymát és a chilit ha használunk. A tálba tesszük a salátát, és a maradék fűszeres olajat, összekeverjük és további 10 percig sütjük.
  1. lépés

Tálaláshoz: Ha nem használtuk fel az egész salátát, akkor keverjük hozzá a maradékot. Illetve ha teszünk hozzá sajtot, akkor azt is. Szükség esetén meglocsolhatjuk egy kis olívaolajjal, illetve ha használunk itt adjuk hozzá a fűszernövényeket.

blog_IMG_3227Blog_1blog_IMG_3260k_IMG_7592k_IMG_7364k_IMG_7622k_IMG_7330k_IMG_7678k_IMG_7739k_IMG_7349k_IMG_7296k_IMG_7247k_IMG_7214blog_IMG_3247

 

Német szilvás süti

Lassan 15 éve, hogy jártam Németországban. Emlékszem, akkoriban még jóval nagyobb odafigyelést igényelt euróval fizetni, hisz olyan csábító volt, hogy egy-egy dolgot simán megkapok 2-3 pénzegységért, így a kirakatokban elhelyezett objektumok elsőre egytől egyig kihagyhatatlan üzletnek tűntek. De amint lefuttattam az agyamban a gyors fejszámolást, még akkori árfolyammal is, kerültek annyiba, hogy igencsak meg kellett gondolnom, hogy odaadjam érte azt a csekélynek tűnő pénzegységet vagy ne. A péksüteményekre egyébként nem vagyok őrült módon rákattanva, Németország előtt pedig még ennyire se voltam. A környező pékségekben volt egy süti, amit magamtól sose vettem volna meg, pláne nem 2,5 euróért. Aztán csak engedtem a nyomásnak, megkóstoltam, és azóta is sokszor eszembe jut, hogy jól esne reggelire, és a frankfurti reptér csodás pékségében is az volt az első, amit kerestem. (Nem találtam.)Blog1_IMG_2452A másik hasonló élményem egy kiránduláson volt. Megálltunk az erdő közepén egy teára és egy kis nasira. Két süti közül lehetett választani. Az egyik a fekete erdő torta volt, a szeletek egyenként csomagolva, azaz pontosan ugyanaz, amit minden cukrászdában és pékségben lehetett kapni. A másik pedig a szilvatorta, amit nagyon ajánlgatott a társaság. Én abban a pillanatban csak annyit láttam, hogy tészta lenn, tészta fenn, középen szilva, egyébként pedig baromi száraznak néz ki az egész. De mindegy, jobb lesz legyűrni, mint nézni ahogy rajtam kívül mindenki más eszik.

Hááát…. sokkolt, hogy mennyire finom volt az a sütemény. Az a száraz tészta ott lenn, nem is volt olyan száraz. A szilva nagyon finom, húsos, szaftos volt, és ami igazán megfogott, hogy ugyan meg volt sütve, de csak enyhén. Ezért nem volt lekvár jellegű a szilva, ami szinte átváltoztatja a gyümölcs ízét, hanem nagyjából megmaradt a frissessége, és a valódi íze. A tetején a puha fahéjas morzsa, megszórva egy kevés fahéjas porcukorral… azt gondoltam ezt nem lehet fokozni, de megjelent a bácsi, és egy nagyobb tálban kihozott mellé egy jó adag friss, felvert (azaz nem tubusos) tejszínhabot.Blog4Szerintem ez után érthető, hogy miért foglalkoztatott ennyire ez a sütemény. Az elmúlt években pedig arra is gondoltam, hogy ki kéne kísérletezni, de nem mertem nekiesni, mondván pont olyan úgyse lesz. Persze erre a süteményre is több verzió létezik, de ebből kettő, ami igazán klasszikus. Vagy kelt, vagy linzerhez hasonló tészta az alap, tetején pedig vagy van vajas morzsa, vagy nincs. De a tészta ágy, amin a szilva szeletek ülnek, minden esetben viszonylag vékony. Szokták tortaformában is készíteni, de otthon jellemzően, a sütő tepsijében sütik és kockákra vágják.

Most a legegyszerűbb verziót választottam, a linzer jellegű tésztával. A tésztára tettem egy fahéjas krémet, ami egyébként nem minden esetben szerepel a hozzávalók között, és vajas morzsa gyanánt pedig az alaptészta került a sütemény tetejére. Gondoltam arra, hogy egy kicsit elősütöm a tésztát, és a szilvát később osztom el a süteményen, hogy nyersebb maradjon. Viszont most nem kaptam annyira finom húsos szilvát, így maradtam az egyszerűbb módszertannál.  Szerintem, és a visszajelzések szerint így is igazán finom lett, és azonnal megkapta a publikálható pecsétet. Hogy olyan lett e, mint amit 15 évvel korábban ettem? Majdnem. De szerintem a teljességhez kellene az a kis német faház az erdőben.

Utóirat: A tészta jó úgy, ahogy a receptben van, nem kell nyersen kóstolgatni, mert idő előtt elfogy!

Blog3

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 20 perc + kb. 50 perc sütés
Mennyiség: kb. 23 cm átmérőjű tortaforma (elvileg ha a megadott receptet duplázzuk, akkor egy sütő tepsire elég mennyiséget kapunk)

A tésztához:

  • 125g vaj + egy kevés a tepsi kivajazásához
  • 1 tojás
  • 120g cukor
  • 250g fehérliszt
  • 1 kiskanál sütőpor
  • 1 csipet só

A krémhez (elhagyható)

  • 80g tejföl (lehet joghurt is)
  • 1 kiskanál fahéj
  • 30g vaj
  • 75g cukor
  • 1 evőkanál kukoricakeményítő

Gyümölcs:

  • kb. 800g szilva negyedekbe vágva (ez egy tortaformára elég, úgy, hogy a szilva szeletek egymás mellett vannak. Németországban sok esetben úgy készítik a sütit, hogy egy sor szilvát kb. két harmad részben átfed a következő sor szilva. Ez esetben bő 1 kg szilvát használhatunk.
  • Szilva helyett használhatunk almát, körtét, barackot, vegyesen is. Bármit amihez kedvünk van.

A süti tetejét megszórhatjuk porcukorral, vagy fahéjas porcukorral. Tálalhatjuk tejszínhabbal, fagyival, vagy akár mézes joghurttal.

1. lépés
Az előkészítéshez a szilvákat negyedekbe vágjuk és félre tesszük. A krémhez mindent homogénre keverünk.

2. lépés
A tésztához a hozzávalókat összekeverjük kézzel vagy kézi mixerrel. Puha, morzsalékos állagot kell kapnunk. Kivajazunk, kilisztezünk egy tortaformát, beleszórjuk a tészta háromnegyed részét és a kezünkkel lenyomkodjuk, hogy viszonylag sima legyen.

3. lépés
A nyers tésztát megkenjük a krémmel ha használunk, elhelyezzük a szilvákat, majd a tetejére rászórjuk a maradék tésztát, vajas morzsaként. 180 fokon kb. 50 percet sütjük.

Blog2

Blog3_IMG_2444

facebook_IMG_2503

blog5_IMG_2455

 

Édesköménysaláta túróval – Fogyókúra naplóm 1.

1. rész – Az életmódváltásról és a TV műsorokról

Ezt a legegyszerűbb mondani, és felhozni mint a sikeres fogyókúra titka és alapja. És persze való igaz, hogy ez az, ami működik. De én nem akartam életmódot váltani. Nem gondoltam, és nem gondolom, hogy az én életmódom annyira rossz lenne. Persze ehetnék csipegethetnék csak bio ételeket, lakhatnék nagyváros helyett magas hegyekben, vagy mindentől távoli tengerpart mellett, lehetne olyan napi négy órás munkám, ami mellett csak este hallanék a stresszről, például sport után, mikor épp egy erről szóló cikk jön velem szemben a neten. De ez most nem a realitás. Illetve úgy gondolom ha nagyot váltok, hirtelen eszem sokkal kevesebbet és nem tudom hosszútávon tartani, akkor jön a 360 fokos fordulat, elterjedtebb nevén jo-jo hatás. Azaz hurrá lefogyok, majd vissza az előző életemhez, aztán megint nem jön fel a farmer. Így arra jutottam, ha nagyot változtatni nem is, de azért egy kicsit mégiscsak csiszolni kell az életmódomon. Úgy, hogy ezt két hétnél tovább tartani is bírjam.

blog_IMG_1530_2.jpg

Continue reading

Az én fogyókúra naplóm 0.

0. rész – Bevezetés

Az elmúlt éveket a témában úgy lehet leginkább jellemezni, hogy több-kevesebb siker. Ennek talán az az oka, hogy valójában nem vagyok duci, sose voltam. Többek szerint nem is kéne fogynom, és tény, hogy tudtam és a mai napig tudok csinos lenni úgy, ahogy vagyok… mondjuk egy kellő odafigyeléssel kiválasztott ruhában. Szóval ilyen háttérrel azért a motiváció se szökik az egekbe. A probléma inkább az, hogy magamhoz képest híztam. A szekrényemben kategóriák szerint pakolom a ruháimat, sportosabb, csinosabb, rövid ujjú, mellény, stb., de egyszercsak megjelent a „még mindig nagyon tetszik, de már nem túl előnyös” részleg is. Így a feszes felsők helyett inkább ingeket hordtam, teljesen beleszerettem egy csinos topba madarakkal, és fantasztikus színkombinációval, de hiába a design körítés, ez tulajdonképpen egy bő szabású felső, ami eltakar ezt-azt. És igen, elég sok nadrágot nem hordtam, mert idő előtt elakadt, vagy ha nem, még az otthon biztonságában se mertem volna leülni benne. Ami meg feljött, annak a tetején megjelent – ha már a gasztronómiánál tartunk – egy kis „muffin-top”. Így viselkedik a kelleténél egy kicsit nagyobb poci az öv fölött. Annak ellenére, hogy még mindig nem számítok igazán túlsúlyosnak, azt gondolom ez az a fázis mikor már el kéne kezdeni valami hatékony lépéssorozatot. Nem csak a külsőségek miatt,  hanem annak okán is, hogy az éves szűréseknél továbbra is azt szeretném hallani a háziorvostól miután egyenként végignézi az értékeket, hogy minden tökéletes. Nem gondolom azt, hogy mindenkinek eszeveszett fogyókúrába kell kezdeni amint a BMI indexe a normál érték felső tartományba kerül. Sőt, elég idétlennek érzem mikor görnyedve áll az XS-es és ebben a pózban mutogatja az M-esnek, meg az L-esnek, hogy mekkora husit tud felmarkolni összecsípni deréktájon. Ugyanakkor sose értettem egyet azzal, amivel szinte nap mint nap találkozni, hogy nézd milyen nádszál vékony voltam fiatalabb koromban, na de most…. Rengetegen azt követően kapnak észbe, hogy már a harmadik szett ruhát vásárolják (nem trend-érzékenység okán) vagy már  „ki is nőtték”. Ezzel párhuzamosan pedig sokasodnak az egészségügyi problémák, orvosról orvosra járnak, majd közlik, hogy nem tudnak ezek semmit, de azért még visszakérdeznek, hogy minek nekem fogyni, mikor hozzájuk képest mennyire vékony vagyok. Nyilván nem minden egészségügyi probléma mögött az elhízás áll, sőt van olyan egészségügyi probléma, ami sajnos garantálja az elhízást. És igen, a normál súlyúak se mind egészségesek, ez fontos. Viszont optimális súllyal nagyobb az esélyünk az egészségünk megőrzésére, és egy jobb életminőségre, mint túlsúllyal.

Ha nem most akkor mikor

Continue reading

Ubi leves 2.0

Rekord melegre hangolva…

Régen volt már egy frissítő, nyári uborkaleves, amit azóta többször elkészítettünk, rengeteg verzióban. A variálás leginkább abban merült ki, hogy épp milyen fűszernövényeket használtunk. Most egy kicsit jobban hozzányúltam. Annak érdekében, hogy egy kicsit laktatóbb legyen, avokádóval dúsítottam, és annak okán, hogy egy kicsit lágyítsak az ízeken egy édes golden almát turmixoltam a levesbe. Szerintem jól sikerült, és tényleg jobban eltelít ez a változat, mint az avokádó nélküli. Volt, hogy a munkaidő végén ezt ettem vacsorára, elmentem tornázni, és este otthon már csak néhány koktélparadicsomot nassoltam.
blog_l_IMG_1602

Continue reading