Rengeteg tipp utazásra pakolás témában

Nemrég belefutottam egy Lonley Planet cikkbe, ami (egy rakás másik mellett) arról szólt, hogy a világot látott alkalmazottaik felsoroltak egy-egy tárgyat, vagy praktikát, ami szerintük igen fontos egy utazás alkalmával. Voltak benne praktikus dolgok, amiket nem próbáltam, és jó néhány amit, vagy amihez hasonlót én is évek óta alkalmazok. Persze utazás és utazás között van különbség, hisz nem mindegy, hogy az ember egy várost látogat meg 3-4 napra, más a prioritás, ha két hétig ugyanazon a szálláson lesz és akkor is, ha ez idő alatt bejár egy fél kontinenst vagy legalábbis térségen belül sokat változtat helyet. Lesz e túra, lesznek e olyan programok ahová jobb elegánsabban megjelenni, hideg lesz, vagy meleg, vagy mindkettőben lehet részünk, sokat utazunk míg elérjük a célpontot vagy csak pár órát, fejlett vagy fejlődő országban leszünk, mi magunk szervezünk mindent, vagy szervezett útra fizetünk be. Én elsősorban most a saját, igen aktív útjaimból indulok ki, ahol meleg lesz, saját szervezésben sok helyváltoztatás, és olyan hosszú út, aminek végén akár le is térünk a térképről, de ha onnan nem is, akkor a tömegturizmus által kitaposott ösvényről biztosan. Az itt leírtak közül én se használok minden útnál minden egyes tárgyat, de szerintem bármilyen útra is indulunk érdemes szemezgetni az ötletekből.

blog_7_IMG_8075

Ahogy pakolok

Többnyire lehetőség van mosatásra, és ezzel éljünk nyugodtan. Hosszú útra felesleges minden napra pólót, fehérneműt cipelni, és ha nem is mosatunk, pár dolgot magunk is ki tudunk öblíteni.

Mondják, hogy praktikus hengerbe hajtani a ruhákat. Nem gondolom, hogy így kevesebb helyet foglalnak, de kevésbé gyűrődnek.

Szoktunk vinni egy nejlont, vagy vékony tornazsák szerű táskát, és abba pakoljuk a szennyest. Kis nejlont viszünk a fehérneműnek is, gyakorlatilag pont azt műanyag csúszó-záras zacsit, amit uzsonnatáskának árulnak.  Így abszolút egy helyen, átláthatóan van minden. Bár ezek a pici ruhadarabok kiválóak arra, hogy betömködjünk velük lukakat, ez a kis (kb.15x15cm-es) táskákkal is működik.

A pakolást úgy csinálom, hogy minden potenciális ruhát kipakolok a földre vagy kanapéra, aztán egyben látva az egészet, szűkítem a kört, azaz visszapakolok a szekrénybe ezt-azt. Ez a módszer arra is jó, hogy látom, mi mihez passzol, így elkerülöm, hogy minden szép és jó, de például egy rakat mintás póló és egy kisebb adag más mintás szoknya került a bőröndbe, melyek külön-külön fantasztikusak, de együtt vállalhatatlanok. Ha csak sportos nadrágot viszek, akkor felesleges egy csinosabb blúz, azaz stílusban, funkcióban hasonló ruhákat válogatok.

Bár nagyon szeretem a technikai ruhákat, és egy aktívabb, természetjárósabb utazásnál már ebből áll a ruhatáram zöme, de többször megjelenünk egy nagyvárosban, egy jobb étteremben is, így beteszek néhány darabot, amiben kb. nőnek érzem magam. Néha erre is szükség van. Illetve meleg helyre is viszek egy könnyed hosszú ujjú inget. Ez a nap ellen is véd, vagy este a szúnyogok ellen.

Utazóruha: Mindig van nálam kendő vagy pamut sál, és melegebb kardigán vagy pulcsi. Minél melegebb helyre megyünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a reptereken, a gépen, vonatokon, buszokon, stb., fagyasztó légkondicionálással találkozunk. Így jó, ha felkészülünk erre réteges öltözködéssel. Zokni, zárt cipő, hosszú ujjú felső, az alatt olyan póló ami eltakarja a derekunkat.

Napszemüveg szinte mindig kell, és utazásra a strapabíróbbat szoktam vinni, műanyag kerettel, amit akár a fejem tetejére is feltehetek, túléli.

Blog_5

Napszemüvegből  a strapabíróbbat vigyük

Szeretek vinni egy sarongot. Vagy e helyett egy nagy kendőt. Lehet használni kendőként, de lehet rá feküdni, takarózni vele, strandon használni, kis helyen elfér, így praktikus arra az esetre is, ha templomba megyünk és vallástól függően a vállunkat vagy a térdünket el kell takarni valamivel. Szoktam vinni egy kis csőkendőt is, ami jó a nyakra kendőnek, a fejem tetejére, hajpántnak, csuklóra törlőkendőnek, stb.

Blog_6

Sarong ami elég nagy, sál, és kendő. 

Vihetünk magunkkal vizes palackot. Vagy ha nem is sajátot, akkor egy eldobhatót. Reptereken nagyon drága a víz, de az üres üveget beengedik. Így addig, amíg van ivóvíz, ezeket simán megtölthetjük. Ha elfér, vihetünk termoszt is. Meleg helyen is jól esik egy tea, és praktikus ha vizet kell forralni, mert nem iható. Ezen felül life-hack: ha a termosz a meleget tartja, akkor nyilván a hideget is, így a nagy melegben is sokáig kellemes marad a víz hőmérséklete.

Hagyjunk helyet a helynek. Ugyan láttam működni azt a módszert, hogy valaki ugrál/ül a bőröndön, és másvalaki (akár idegen) húzza be a cipzárt, majd egy olyan lihegés után, mint másnak 3 km futás a pár perc után be is zárják a bőröndöt. De szerintem jobb, ha nem tömjük tele a táskát induláskor, hisz a ruhák utazás közepére már nem lesznek élükre vasaltak, és az se kizárt, hogy hozunk haza valami vásárfiát, amit szintén el kell pakolni.

Apropó bőrönd. Tudom, hogy sokszor majdnem hátizsákosként utazunk, de eretnek módon nekem a hátizsák nem jön be. Sokkal jobban csípem a gurulást. (Bár az én táskám tudja a gurulást, hátizsákot, és oldaltáskát egyben, de ebből a gurulás ami kényelmesen használható.)

Technikai ruhák

Nagy rajongója vagyok a technikai/sport ruháknak. Könnyűek, kis helyet foglalnak, kényelmesek, kevesebb mosást igényelnek, és ha mégis mosni kell, simán átöblíthetjük a szálláson mi is, majd pillanatok alatt meg is száradnak. Vasalni nem kell. (Nem szabad.) Túrákon és tengerparton kívül városban se rossz választás, ahol mondjuk túl meleg van, és magas a páratartalom. Értem, hogy senki nem akar folyton úgy mászkálni, mintha egy outdoor reklámfigura lenne vagy épp kirohant volna a konditerem kardió-részlegéről, de ma már minden cég gyárt gyakorlatilag az utcai ruházathoz hasonló darabokat is.

Blog_4

Normál vs sport pulcsi. Utóbbi könnyebb és kevesebb helyet foglal. Fenn néhány sport felső, ami a maga nemében elég csinos. 

Ha sokat mászkálunk a cipő a legfontosabb. Én egy zárt, de szellőző Helly Hansen cipő mellett tettem le a voksomat, ami ugyan nem volt olcsó, de legalább jól néz ki, kényelmes egész nap a betonon mászkálva várost nézni, és könnyed túrákra bőven elég, (bár kibírt nem egy lucskos túrát is, amire azt gondoltam, hogy ha ez után nem esik szét, akkor soha.) Még semmi baja. Ezen kívül pedig egy túra szandál szokott velem jönni. Érdemes még egy kis helyet foglaló papucsot vagy flip-flop-t vinni, ami jó kiszaladgálni, a szálláson, zuhany alatt, stb..

blog_IMG_0825

A tisztítás második szakasza előtt…

Törölközőt nem nagyon szoktam vinni, de vagy egy hatalmas Vaude utazótörölközőm, ami szintén könnyű, és kevesebb helyet foglal, mint egy pulcsi. Olyasmi mint egy gigantikus szemüvegtörlő. Nem olyan jó törölközni vele, mint egy klasszikus frottírba, de a célnak megfelel és rekord sebességgel szárad. Mikor én vettem, alig volt még ilyen itthon, de mára már több márka gyárt ilyet, sőt nagyobb sportboltokban, egész olcsón lehet kapni.

Blog_9

Utazó vs normál törülköző és kicsire csomagolható táskák 

Pipere

Az a baj, hogy sose tudom, hogy egy repülőn adnak e tisztasági csomagot vagy sem. Utoljára a Lufthansán 10 órás úton semmit nem kaptunk, még a mosdóban se volt krém. A Turkish Airlines-on és a Qatar-on, pedig kis neszesszert kaptunk fogkefével, fogkrémmel, ajakbalzsammal, szemtakaróval, zoknival, papuccsal. Ha sokat utazom, zavar ha nem moshatok fogat, így nálam mindig van mini fogkefe/félig elhasznált fogkrém (nagyot nem engednek fel), és mivel sokszor száraz a levegő a gépen, egy általam univerzálisnak ítélt krém is van a táskában. Értelemszerűen mini, és más arc-kéz krémet többnyire nem is viszek. Ha veszünk olyan krémet ami műanyag tégelyben van, érdemes elrakni a tégelyt ilyen alkalmakra.

Ha viszek tusfürdőt, akkor keveset viszek, mert többnyire van a szállásokon. Sampon és balzsam (főleg a sós víz vagy sivatag miatt) mindig van nálam. Testápolót nem viszek, de napkrémet vagy napozás utánit igen.

Amit biztos nem viszek magammal

Ékszerek. Főleg olyanok, amik értékesek. Bár néha nem bírom ki, és jön velem mondjuk egy lánc, aminek többnyire van eszmei értéke, de manapság inkább olyat viszek (ha viszek) ami könnyen pótolható.  Az itthon hordott órám se jön velem, hanem jön egy olcsóbb, sportosabb darab.

Parfüm. Nehéz, és felesleges. Vagy van itthon egy elég mini kiszerelés, vagy kis tégely krémparfüm jön velem. De jó akár néhány illatminta is, amit a kezünkbe nyomnak.

Blog_7

Itthoni parfüm vs úti illat (krémparfüm)

Arckrém, üvegtégelyben. Ennek mérhető súlya van. Egy kis krémet viszek, ami szerintem két hétig bármire jó vagy kérhetünk mintákat. Ha meleg van, pláne ha tenger mellett vagyunk és van páratartalom, akkor egyébként se fog kelleni, mint ahogy tonik vagy bőrradír se nagyon.

Tonik, körömlakk, bőrradír, alapozó. Sminket itthon is ritkán használok, hosszú útra csak pl. egy szemceruza vagy szájfény jön, ha jön.

Blog_3

Üvegtégely vs néhány mintha és egy 30ml krém

Smart tech

Manapság már anakronisztikusnak tűnik a Khívától keletre blog azon része ahol lefotózták hány könyvet vettek meg, vagy Lonley Planet-tel indultak útnak. Illetve minket is körberöhögött egy recepciós srác, mikor telefonnal a kezünkben megkérdeztük adna e metrótérképet. Úgy nézett ránk, mint a múltból érkezett időutazókra, hogy minek nekünk térkép mikor ott az okostelefon. Kikapta a kezünkből és egy pillanat alatt letöltötte a hongkongi tömegközlekedési hálózatot.

Nekünk iPad Mini van, ami olcsóbb és méretében praktikusabb, mint a nagytestvére. Trip Advisor app-et, és a Lonley Planet azon részeit, amire szükségünk van, letölthetjük. Ez olcsóbb és praktikusabb mintha megvennénk a teljes könyvet, nem beszélve arról, hogy helytakarékosabb. Tölthetünk le magazinokat, a reader-be betehetjük azokat a cikkeket, amiket nem volt időnk elolvasni, így repülőn vagy bármikor offline állapotban is elolvashatjuk.

Blog_2

Két Lonley Planet vs egy iPad és telefon energiabank. Az utóbbi szignifikánsan hely és súlytakarékosabb.

Ha minden le van szervezve nincs akkora jelentősége, de ha mi magunk szervezzük az utunkat, jó ha van nálunk kártya független okos telefon. (Mit ne tovább dual sim-es.) Így vehetünk helyi sim kártyát, és ha bármit intézni kell (szállás, programok, nagyot késik valami, eltévedtünk, nincs taxi, stb.) akkor jól jöhet. Nem beszélve arról, ha autót bérlünk, és bármi történik, akkor helyi tarifával tudunk telefonálni. A kártyákhoz általában jár némi adatforgalom is, így ha nem vagyunk wifi közelben, szükség esetén akkor is elérhető a net. Ha nincs helyi sim-ünk, de szépen mosolygunk, akkor többnyire a helyiek segítenek, és felhívják saját telefonról azt a számot, amit odaadunk nekik.

Bár nagyon sokan (pl. légitársaságok) felismerik, hogy az emberek töltötten szeretik a kütyüiket, így sokszor a repülő ülésén vagy a várakozóban, (Hongkongban mindenki ki volt kötve egy oszlophoz:) kávézókban van töltő. De ha kimegyünk a civilizációból érdemes vinni egy power bankot, így mindig van nálunk egy kis plusz energia. Mármint a kütyüknek. Nekünk marad a kávé.

blog_IMG_1812

Hongkongi reptér – mindenki ki van kötve az oszlophoz :) 

Ha a szállásadó megírja – mondjuk angolul – hová és hogyan lehet eljutni hozzá, érdemes megkérni, hogy helyi nyelven is írja le. Futottunk már bele olyanba, hogy a taxis nem beszélt angolul, így hiába volt megadva az útvonal nem értette, és hajkurászhattunk valakit, aki lefordítja neki.

A gmail vagy egyéb fiókba érdemes pl. egy Utazás alkönyvtárat csinálni, ide gyűjthetünk minden aktuális utazással kapcsolatos levelezést, szállásfoglalást, jegyeket, beszállókártyákat, így ha szükség van rá, nem kell kismillió levélből vadászni.

Érdemes körülnézni az applikációk világában is. Sok wallet alkalmazás található ahová repjegyeket, főleg beszállókártyákat menthetünk, rendszerezhetünk.

A telefont pedig érdemes kitisztítani út előtt. Lementeni gépre a 60 kisnyuszi és kiscica fotót, meg minden mást, ami arra az útra felesleges. Így marad helyünk, az úton tudunk fotózni, és le tudjuk tölteni a szükséges programokat. Én ugyan elvagyok zene nélkül, de jól esik néha a zajban bedugni a fülünket, így otthon csináljunk egy válogatást a telefonra. A telefonra pedig ilyenkor nem árt egy strapabíró tok se.

Fontos, hogy nézzük meg milyen csatlakozót használnak abban az országban ahová megyünk, és érdemes beszerezni egy átalakító adaptert. Néha szállásokon is van, de nem lennék biztos benne, hogy így ki lehet húzni mondjuk két hetet. Ha máshol nem, reptereken többnyire kaphatóak.

Bár elbűvöl a modern technika, de nem árt több lábon állni, és kinyomtatni a szállásfoglalásokat, repülő/vonat/buszjegyeket, stb.

Kistáska/nagytáska

Nekem utazásra nagyon bejött a hasitasi (irodalmi nevén övtáska). De nálam külön táskája van a fotós felszerelésnek, ami a kézipoggyászt többnyire kimeríti ezért ez extra praktikus, egyébként lehet, hogy nem ragaszkodnék hozzá. Szoktam vinni egy kicsire hajtogatható viszonylag kis hátizsákot és egy kicsire hajtható pamuttáskát, ez a napi mászkálásra vagy strandra menni  kiváló. Tehettünk bele vizet, pulcsit, pénztárcát, stb., ha pedig úton vagyunk és szükség van rá, akkor ebbe pakolok, vagy ha nincs rá szükség, visszahajtogatom a nagytáskába.

Régen mindig vittem egy másik kicsire hajtogatható nagy táskát, ha majd visszafelé sokat vásárlok, jól fog jönni. De valójában sose vásároltam annyit, hogy külön táska kelljen, így erről leszoktam.

Lehet vinni pici oldaltáskát az ottani járkáláshoz, vagy olyan övtáskát ami annyira vékony, hogy szoknya vagy nadrág alá is betehetjük. Így nem látszik, és biztonságos. Jellemzően pénzt tehetünk bele. WC-nél pl. le se kell venni, annyira kicsi, ami hasznos annak, aki feledékeny és a fél életét otthagyná lógva egy útszéli budiban. (Ismerek ilyet, sőt egyszer velem is majdnem megesett.)

A helyi és az itthoni pénzt külön tartom, így viszek kis utazó tárcát, és egy pici tárcát annak a pénznek amit nem hagyok a szálláson, és a napi költésrevaló van benne. Vagy egy nagyobb tárcát ha pl. olyan országba megyünk ahol annyi bankjegyért vacsorázik egy ember mintha itthon kifosztott volna egy ATM-et.

blog_IMG_9685.jpg

Számítógépet nem mindig viszünk, viszont rendszerint van nálam egy kis füzet, ha épp naplót támad kedvem írni, vagy bármit jegyzetelni kell. Illetve első két nap, még lelkesen könyvelem a kiadásaimat és a kumulált egyenlegem.

A táskába mindig van egy-két olcsóbb toll is, mert ha pl. harmadik világba megyünk, kő keményen be kell adminisztrálni magunkat az országba, és ki is kell adminisztrálni magunkat onnan. A repülőn, és sokszor leszálláskor mindig elfoglalják valami töltögetnivalóval az utasokat.

Indulás előtt érdemes utánanézni, hogy van e valami díj. Olyan reptéri illeték amit nem foglal magában a repjegy, belépési illeték, kilépési illeték, vagy bármilyen fantázianevű fizetnivaló.

Blog_8

Felfújható párna hosszú útnál nagyon jó, összehajtható kis hátizsák, lámpa, és kistáskák amilyenek közül praktikus választani.

Biztonság

A bőröndöt a reptéren sose szoktam „bebálázni”. De kis lakatok mindig vannak nálam. Elfelezve a kulcsok tárolását, hátha valaki valamit elhagy.

Szállásokon a pénzt, útlevelet, „technikát” a széfbe tesszük. Egy kis külön tárcában annyi pénz jön velünk, ami a napi költésre kell. Ha nincs széf, akkor ezeket lakattal bezárom a nagy utazótáskába.

Ha utazunk érdemes beoltatni magunkat. Az alapoltások mint pl. tetanusz (az itthonra se árt), tífusz, hepatitis A-B, meningitisz megvan. Az ismétlő oltásokra figyelni kell!  Az oltóközpontban tudják, vagy utánanéznek mire van szükségünk, és tapasztalat, hogy semmi olyat nem akartak ránk sózni, amire azon az úton épp nem szükségünk. Ami az orvosom szerint is a legjobb, leginkább naprakészebb oldal, ami az aktuális kutatások eredményeit tartalmazza az CDC azaz az Amerikai Járványügyi Hivatal honlapja. Az oltókönyvet nem mindig viszem magammal, de ekkor egy fénymásolatát mindenképp.

Szoktunk vinni zsebkendőt, ha esetleg megfázunk pl. repülőn vagy valami túl légkondizott helyen, akkor bepanten krém biztos van nálunk, aspirin c, orrspray, fájdalomcsillapító. A doxiciklin elég tág spektrumú gyógyszer, ami légúti fertőzésekre is jó, de ha nincs nálunk doxiciklin erre kérünk a háziorvostól antibiotikumot. Antibiotikum tekintetében mindig konzultáljunk kedvenc orvosunkkal! Gyomorbántalmakra hihetetlen, de még a kedvenc orvos is a kólát javasolja. Sokszor van nálunk sebtapasz, és ha sokat túrázunk sebfertőtlenítő (betadine). Praktikus vinni canestent, vagy egyéb gomba elleni készítményt, ha sok idegen helyen járunk, és bár annak vagyok híve ha bajunk van, menjünk orvoshoz, de utazáskor nőknek praktikus egy recept nélkül kapható patikai készítmény nőgyógyászati gondokra.

Blog_1

Néhány hasznos link:

A shop oldalon Lonley Planet könyveket lehet megvenni, néhányat, fejezetenként, így elég csak azt a részt letölteni amire szükségünk van. http://shop.lonelyplanet.com/ Pl. így http://shop.lonelyplanet.com/malaysia/malaysia-singapore-and-brunei-travel-guide-13/

Trip Advisor: Nem mindig értünk egyet mindenben, de szállások vadászásakor érdemes elolvasni néhány megjegyzést. Éttermek tekintetében is lehet hasznos. https://www.tripadvisor.com/

Oltások, járványok és hasznos infók angolul: https://www.cdc.gov/

Oltóhelyek itthon: http://oltokozpont.hu/index.php?id=352, http://www.kormanyhivatal.hu/download/4/6f/03000/BFKH_Nemzetkozi_Oltohely_2016_2.pdf  http://olimpia.hu/images/Rio2016/Oltopontok_listaja.pdf

RBNB. Lehetnek fura helyzetek, de eddig még mindig bejött, és jóval olcsóbb mint egy szálloda. https://www.airbnb.com/?af=43720035&c=A_TC%3D55bj2mjnmx%26G_MT%3De%26G_CR%3D77952640943%26G_N%3Dg%26G_K%3Drbnb%26G_P%3D%26G_D%3Dc&atlastest5=true&gclid=CMz0hor-hdMCFQML0wod1s8GXQ

Fura, de nálunk kétszer nagyon hasznos volt a hurrikáncenter infója: http://www.nhc.noaa.gov/

És néhány kép, hogy mindezt miért tesszük:

IMG_2736

IMG_3136

IMG_2557

IMG_2212

IMG_1140

IMG_1153

IMG_2613

IMG_2606

IMG_3013

IMG_3039

k_IMG_5369_2

k_IMG_5545

k_IMG_5603

IMG_k2102

IMG_k2062

IMG_ko9918

Perzsa ihletésű rántotta

Utazás helyett

Idén elég sokat vártunk arra, még szembe jött velünk az a repülőjegy, amire azt mondjuk ez az, jó az ár, jó az időpont és maximális a lelkesedésünk a célpont iránt. De egy jó ideig annyira nem jött szembe semmi, hogy már ott tartottunk, hogy magunk találjuk ki hova menjünk. Így esett, hogy a nagy ötletelés közepette, kimondtuk, hogy Perzsia, azaz a mai Irán. Annyira megtetszett, hogy nem tudtunk szabadulni az ötlettől, és elkezdtünk utána nézni. Nagyjából megvolt, hogyan lehet oda utazni, merre érdemes menni, milyen a hangulat az országban. Néhány neten fellelhető beszámoló szerint nem tombol a turizmus, így a helyiek alig találkoznak külföldiekkel. Ebből is következően olyan extrém kedvességről számoltak be, hogy döbbenetes. Volt olyan, aki azt írta, hogy az egyik helyi elvitte őt ingyen az autójával, pusztán azért, hogy beszélgessen vele, – igen, a jelenség létezik, nekünk is volt már hasonló élményünk – mindenki mosolyog, segít, nem beszélve arról, hogy bárhol bárhová nyúlt, olyan érzése volt, hogy csak Michelin csillagos ételt tud megfogni. Aztán mégis szembe jött velünk az a repjegy amit minden szempontból jónak ítéltünk, így a perzsa élmények most redukálódtak egy rántottára.

blog1_img_0400

Continue reading

Kora őszi curry

Állok a piacon a tökös bácsinál (aki leginkább különböző tökféléket árul, úgy mint cukkinit, átlag tököt, patiszont, sütőtököt, dísztököt..) és épp azt meséli, hogy a patiszont tegnap este szedte le. Ekkor a néni mellettem mondja, hogy vesz néhányat, mert nagyon kedveli, és ebédre kirántja. Én is kirántom, kérdi. Nem. Nem azért mert úgy gondolom manapság ciki bármit is kirántani, tulajdonképpen Nigella még a Mars csokit is kirántotta. Egyszerűen csak azért mert úgy érzem, hogy a prézli teljesen elveszi a zöldség ízét, ami olyan szempontból persze irreleváns, hogy gyakorlatilag egy, max. két darabban le is csúszik róla, és ezt követően külön életet él a tányéron. A néni azt mondta, hogy ebbe még sose gondolt bele, de való igaz, és akkor most ő is megpróbálja a kevés olajon a sütést. Persze a curry se kifejezetten az az étel, ami elsősorban a tök természetes ízére épül.

blog_tok-3_img_9131

Continue reading

Carnitas Taco

Ami a görögöknek vagy a törököknek a gyros, illetve az amerikaiaknak, esetleg az angoloknak a pulled pork szendvics, az a mexikóiaknak a Carnitas. Tipikus utcai étel, alapja az apróra vágott vagy inkább tépett fűszeres disznóhús, melyből egy jó adagot tacora fektetnek, megküldenek egy kis salsával, sajttal, egy hanyag mozdulattal félbe hajtják, aztán már lehet is lazán a piros vagy sárga falnak dőlni, és csöpögtetni a farmerre és a mintás ingre.

blog_c_face_img_8973

Continue reading

Burrata saláta

És akkor utoljára még egy kicsit a Gourmet Fesztivál margójára. Anyukám Mondta étteremnél mindig hatalmas sor áll. Idén nem szálltak be a paprikás csirke buliba, sőt ahogy látom, ők sose viszik ezt a dedikált étel vonulatot, ellenben minden évben hoznak egy aktualitást. Mint az első cikkből kiderült, ezt nem feltétlen bánom. Tavaly lassan sült bárányhús volt, tahinivel, idén pedig az ázsiai ihletésű banh mi-vel rukkoltak elő. És minden évben ott a focaccia, amit évről évre ugyanúgy készítenek. Vasárnap velük kezdtük a sort, de ezt megelőzően útközben még azon vitatkoztunk, hogy vegyünk a foccaciából vagy ne. Mondván ezt már ismerjük, és annyi újdonság van a fesztiválon, hogy inkább azokra kéne koncentrálni. De a fene vinné el, annyira finom. Az lett a vége, hogy veszünk, és az lett a legvége, hogy vasárnap egyáltalán nem volt már banh mi, így csak ezt ehettük.

Burrata

Gourmet Fesztivál 2015 - Anyukám Mondta burrata focaccia

Gourmet Fesztivál 2015 – Anyukám Mondta burrata focaccia

Egy riportban a szakácsok úgy mutatták be az ételt, hogy két és fél perc alatt kemencében (magas hőfokon) megsütik a tésztát, ekkor még nem szárad ki, de már finom ropogós, és ráteszik a sztracsatellát. Ez a sztracsatella nem fagyi csokidarabokkal, hanem a burrata sajt. Ez a sajt két részből áll, a külső réteg állaga hasonlít a mozzarellához, és ha ezt kibontjuk, kibuggyan a friss krémes, tejszínes és elképesztően finom lágy sajt. Ők csak ezt a lágy részt használják a foccaciájukhoz, és ezt hívták sztracsatellának.

Ilyen sajtot itthon sajnos nagyon ritkán lehet kapni, és szerencsére még senki nem próbálkozott azzal, hogy megcsinálja és kereskedelmi forgalomba dobja, ennek a butított változatát. Mikor a Culinarisban elcsíptem, akkor mesélte a Kedvenc Sajtos Srác, hogy a helyzet ugyanaz mint a mont d’or-nál, hogy mire megérkezik, ott csücsül nála néhány telefonszám, amire riasztást kell adni, hogy megjött a sajt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy én is megadnám a számomat, de az a helyzet, hogy olvasván az elmúlt pár hét cikkeit, olcsóbban bedrogozhatnék, mint amennyiből ezzel igazán jól lakhatnék. (Ezek a cikkek persze ha nem is szó szerint, de folyamatosan azt nyomták, hogy inkább burratára költsük a pénzünket mint könnyűdrogra!) Ez is egy olasz recept, és hasonlóan ahhoz, amit a panzanella salátánál írtam, csak akkor az igazi, ha tényleg jó alapanyagokból készül. Viszont jó alapanyagból csak kevés kell. Épp egy kis paradicsom, rukkola, olívaolaj, egy kevés só, bors, és ennyi. Ha nem eszünk húst, a sonkát hagyjuk el nyugodtan, a nélkül is nagyon finom.

Burrata

Continue reading

Gado-gado – Indonéz mogyorószószos zöldségtál

A gado-gado-t már említettem a mogyorószószos bejegyzésben, miszerint a lényege, hogy főtt zöldségekre salátaöntetként mogyorószószt használunk. Mivel jelentése pusztán annyi, hogy „zöldségek”, gyakorlatilag bármilyen zöldségkombinációban fogyaszthatjuk, bármit elhagyhatunk, és bármit ízlésünk szerint kicserélhetünk. Az általam felsorolt a hozzávalók azok, melyekkel Indonéziában a legtöbb alkalommal találkoztam, illetve amit a főzőtanfolyamon jegyzeteltem a témában. Emlékeim szerint a főtt krumplit, szójababcsírát, paradicsomot és tojást sose hagyták ki az ételből, többnyire bab is szerepelt, és a káposzta vagy a spenót volt amit sok esetben mással helyettesítettek. Azoknak, akik vegán étrendet folytatnak szintén meleg szívvel ajánlom az ételt. Simán elhagyhatják a tojást, ennek hiányában ez a fogás semmit nem veszít a jellegéből. A lényeg a mogyorószósz, az adja meg az étel karakterét, egyediségét, bármilyen zöldségeket is használunk hozzá. Egy fontos dolog viszont nincs a receptben. Mégpedig az Indonéziában elmaradhatatlan krupuk. Ez a rákszirom. Nem mintha kaffir lime levél vagy thai citromfű minden sarki kisközértben általános élelmiszernek kategóriába esne, de a krupuk az amit ugyan nem lehetetlen, de tényleg nem egyszerű beszerezni, és be kell valljam, hogy valójában nem is tartozott a kedvenceim közé.

 Gado gado

A gado-gado volt az első étel amit Indonéziában megkóstoltam, és amit az ott töltött idő alatt ismételtem is, hisz nagyon ízlett, és mindig egy kicsit másképp készítették. 2006-ban Jáva szigetén, az egyik legnagyobb indonéz városban, Surabayában tett le minket a repülő, ahol se aludni, se körülnézni nem akartunk. Így, átszállásokkal együtt egy teljes nap utazás után bevállaltunk még közel 5 óra buszozást Yogjakartába. (Helyi neve röviden: Jogya vagy Jogja.) Egy régi bejegyzés második felében írtam arról, hogy igen kalandos volt a megérkezésünk, és már rég besötétedett mire a busz lerakott minket valami alig kivilágított utcasarkon, hogy akkor végállomás, kiszállás. Gyakorlatban nem éreztük olyan félelmetesnek a szituációt mint ahogy hangzik, így beültünk egy taxiba, jókat szórakoztunk a sofőrrel, hogy hány lámpányira vagyunk a szállástól, majd hasonlóan jó hangulatban elbúcsúztunk egymástól, és elfoglaltuk a szobáinkat. A mellettünk lévő szobában egy vulkanológus feleség olvasgatott magányosan akinek a férje szerintem éjjel-nappal az épp a kitörésen gondolkodó Merapit tanulmányozta, hisz őt magát sose láttuk az ott töltött pár nap alatt. De az asszony már érkezésünk pillanatában fontosnak látta, hogy ellásson minket jó tanáccsal, hogy mit csináljunk földrengés esetén ami persze hasznos is lehetett volna, de számunkra abban a pillanatban mégis az volt a legfontosabb és életbevágóbb tanács ami a recepciós lánytól jött, konkrétan az, hogy hova menjünk vacsorázni. A szállástól ötven méteren belül volt egy kisebb étterem, amiről azt éreztük, hogy nem kifejezetten a helyi közönségre specializálta magát. Egy trendi, fiatalos hely látszatát keltette, amit a mi kis guesthouse-unk vendégei biztosan nem tartanak el, de amiben megfordulhat az a néhány turista aki Jogya-ba jár, és kitéved a Szultán Palotájának vonzáskörzetéből, illetve néhány modern művészetre nyitott, jobb sorban élő helyi fiatal. Az akkori kiállítás témája épp papírból készült rap tornacipő variánsok voltak. Ennek a kis étteremnek a tetőteraszán ettem először ételt Indonéziában, pontosan a gado-gadot. És itt a tetőterasz romantikájához szorosan kapcsolódik a vulkanológus feleség. Megérkezésünk előtt nem egész fél évvel, volt egy világsajtót is bejárt földrengés Jáva szigetén, ami Jogjakartát elég erősen érintette. Az utcán sétálva lépten nyomon látszódtak a pusztítás nyomai. Házak fele romos állapotban, repedezett falak, beszakadt tetők, vagy épp felújítás alatt lévő tetőszerkezetek. A kertekben még mindig halomban álltak a kövek a földrengés után. A mi kis éttermünket se kímélte a földrengés a tetőteraszon lévő fal nagy része eltűnt, minden girbe-gurba volt, ahogy a rengés eltörte a betont. Pénzük még nem jött össze a felújításra, azt javították meg ami a legszükségesebb volt, és ami ahhoz kellett, hogy ne legyen életveszélyes a hely, de károk zömét növényekkel próbáltak eltakarni. Ennek ellenére a hangulat remek volt. A kiszolgálás vidám, az ételek finomak voltak, és lelkesen nyomták a helyi művészek mini kiállításait. Következő reggel láttuk, hogy a szállásunkat se kímélte a természet, ott azt mesélték, hogy egy egész kis házrészt döntött össze a rengés, de mikor mi ott voltunk, már a tetőn dolgoztak. Már nem emlékszem mi volt a hely neve, de nagyon kedves kis szállás volt, remélem azóta is üzemelnek és jól megy az üzletük és a közeli étterem azóta is ontja a kiállításokat és a gado-gadot.

 Gado gado
Continue reading

Kókuszos kukorica

Ez az étel nagyon félelmetesen hangzik, ezzel tisztában vagyok. És azzal is, hogy elég nehéz belőni, hogy valójában milyen funkcióban is kéne enni ezt a valamit. Vajon valami saláta, ne adj isten köret, vagy inkább desszert? Klasszikusan ez az étel egy Balinéz reggeli. Zöldség, ami egészséges, tele napindító energiával, és cukor, ami kevésbé egészséges, de szintén egy lökést ad a nehezen induló munkanapnak. Hogy pontosabb jelzőkkel éljek, ez egy finom, szokatlan, laktató és hizlaló reggeli. De legalább utána egy darabig nem kívánjuk az édességet, szóval mégis meglesz az egyensúly az erőtérben. Sőt kalória, pláne tápérték tekintetében nem járunk rosszabbul mintha egy kakaós csigát ennénk, ami viszont itthon egy elfogadott reggelinek számít.

Balinéz kukorica

Indonéziában, ahogy az egyéb dél-kelet ázsiai országokban nem igazán erősek desszertben. Ami valahol furcsa, hisz ha ott valami édes, az nem viccel, sok esetben tényleg ragacsosan édes. Gondolok itt például a Coca Colára, aminek ott tényleg más, azaz sokkal édesebb íze van, vagy a helyi dobozos gyümölcslevekre, amikhez rutin kell, hogy a tömény cukor ízén átverekedve magunkat meg tudjuk mondani, hogy valójában milyen gyümölcs levét öntötték abba a dobozba. És elsőre egy vakteszten nem biztos, hogy sikerül megkülönböztetnünk az epret a mangótól. Édesség gyanánt népszerűek például a mindenszínű rikító zselék, de persze csinálnak igazán finom dolgokat is, amik leginkább banánkára (banán csak piciben), a rizsre, kókuszra és pálmacukorra épülnek, vagy olyan gyümölcsökre, zöldségekre, amelyeket itt alig ismerünk. Az egyik ilyen a jackfruit amire azt mondták, hogy éretlenebb állapotában zöldségként használják currykben, érett állapotában pedig mint gyümölcs funkcionál. Édesség gyanánt például gyümölcspépet készítenek belőle és ezt töltik tésztafélékbe, vagy keverik ki masszának, közben pálmacukorral édesítik. Ami viszont izgalmasabb, hogy imádják még a duriánt is, magában nyersen, és persze abból is készítenek főtt ételeket, édességeket is. Ez tiszteletreméltó dolog, hisz felvágva annak a szaga gyilkos. A szállodákból, közösségi helyekről ennek okán ki is van tiltva. Sok helyen, ablakokon, bejáratokon igen nagy sűrűséggel (nem aprózzák ám el) találkozhatunk NO DURIAN kiírásokkal. De ezen nem kell megbotránkozni, ha valaki egyszer megszagolja, rájön, hogy teljesen életszerű a tilalom, és valójában ő maga se szeretné a szép trópusi szállodaszobájából éjszakánként, hánytató szagban hallgatni a tenger morajlását. Ehhez képest az íze se meglepetés. Szerintem nem finom, és erre pontosan emlékszem, mert még órákra a számba ragadt kegyetlen aromája. De a helyiek imádják. Igen, mondják, valóban büdös, de ezen nevetnek, ők már megszokták, sőt minden évben töretlen lelkesedéssel, és saját pocakjuk körkörös simogatásával várják a „hmmm nyami” durián fesztivált. Imádom bennük ezt a gyerekességet! :)

Balinéz kukorica

Continue reading