Rozmaringos szilvaleves

És egy bónusz mártás 

Tavaly kétféle szilvalevest készítettem, az egyiket vörösborral, amit azon nyomban fel is tettem a blogra, és az alábbi rozmaringos változatot, amit megtartottam ínséges időkre.

Rozmaringos almazselé – utazás a sajt körül 1. rész

Az elkövetkezendő bejegyzések tekintetében az elmúlt bő egy hét folyamán 360 fokos fordulat történt. Az eredeti gondolat az volt, hogy három bejegyzésen keresztül járkálunk egy kicsit sajt körül, ezt követően pedig néhány posztban jön az igazi streetfood, onnan ahonnan hagyománya van, nem trend, hanem valóban az emberek mindennapjainak a része. Mondhatni nem is streetfood, csak simán food. ;) Aztán, ahogy világ egy részét, úgy engem is sokkoltak a párizsi események, így arra gondoltam, hogy megemlékezésül egy francia recept lesz a blogon. De ez az a recept, amire részben nem jutott idő, részben pedig annyi gondolatom, véleményem volt a Charlie Hebdo jelenséggel kapcsolatban, hogy már az egyszemélyes klubomban is parázs vita kerekedett belőle. Szóval az ötlet abban a formában nem lesz megvalósítva. De mivel a sajtkülönlegesség, ami körül forgunk, annak francia és svájci gyökerei is vannak, gondoltam a sorozat utolsónak szánt bejegyzését előre teszem, és akkor mégis azonnal meglesz a francia vonal. De valamiért nem tudtam teljesen megbarátkozni ezzel a rendszerrel. És itt jön a 360 fokos fordulat, hogy minden tekintetben visszatérek az eredeti felálláshoz, miszerint: „Három bejegyzésen keresztül járkálunk egy kicsit a sajt körül”, majd a végén elérkezünk hozzá. Itt kapcsolódik be Franciaország, majd a sors fintora, hogy a streedfoodos rész, ami ezt követni tervezi, egyenesen az egyik legnépesebb muszlim országból Malajziából érkezik, ahol a helyieknek olyan pozitív országimázst sikerült produkálniuk, amilyet tévében sose lehet látni, és amilyenben eddigi utazásaim során is ritkán volt részem.

A sajt sorozat első része a rozmaringos almazselé. Finom, enyhén almás, édeskés, a rozmaringtól pedig különleges. Bármilyen, főleg masszívabb aromájú sajtokhoz kiváló. Ahogy az itthon már jobban ismert levendulazselé, ez is egy ízbombává varázsolja azt a falatkát, amibe becsempésszük. És elég ha ez a falatka, egy szelet kenyér, esetleg keksz -féle, rajta egy finom karakteresebb sajttal. Ez lehet például gorgonzola, vagy egy kevés vékonyra szeletelt parmezán, de egy jobb camanbert, ementáli, érettebb cheddar, rokfort, -kecske, vagy szinte bármilyen sajt, aminek van íze. Mi ettük a nélkül is, hisz sajnos nincs mindig tele a hűtő finom francia sajtokkal, és úgy is megállja a helyét. Ha valaki fél a zselé készítésétől, ezzel nyugodtan próbálkozhat, hisz az alma tele van pektinnel, így garantált a siker. És milyen jó lett volna ehető ajándék gyanánt.

Ehhez zseléhez az alma szilárdabb halmazállapotú részére viszont nincsen szükségünk, csak a levére. De mégsincs szíve az ember lányának közel egy kiló almát kidobni, így „side effect”-ként itt egy almapép, vagy almalekvár is, amit tehetünk sütikbe, vagy sütikre, osztrák módszerrel a smarnira, ehetünk magában, keverhetjük más gyümölccsel, de akár fűszerezhetünk fahéjjal, szegfűszeggel és így  egy egészséges reggeli része is lehet.

A második részben pedig jön az, amire mindezeket kenhetjük, a kenyér. Ez esetben egy kelesztés nélküli kenyér az úgynevezett sodabread érkezik. Ez a változat félig fehér, félig teljes kiőrlésű lisztből készül, aszalt gyümölcsökkel és fűszerekkel gazdagítva. Tipikus sajtozós falatka.

A harmadik rész pedig már maga A Sajt, pontosabban a Mont’dor, aminek mindezek remek kiegészítői lehetnek, és így együtt igazán különleges, és hangulatos vacsorát adnak. Ennek ellenére, hogy legyen egy másik ötlet, ott a sajtot héjában sült burgonyával fogom tálalni, ami tipikus francia szokás. Klasszikusan a rachlettet mindig egy vinegrette öntetes salátával, kis sonkával, és az olvasztott sajt mellé héjában sült burgonyával tálalják.

Elkészítési idő: 1 óra + kb. 4 óra vagy egy éjszaka csepegtetés
Nehézségi fok: közepes
Mennyiség: alma lédússágától is függ, de kb. 4dl almazselé lesz, és fél liter almapép

Hozzávalók:

• 900g alma (csak megmosva, nem kell meghámozni)
• 1 citrom héja (nagyobb, keskeny darabokban, nem reszelve)
• 750ml víz
• 4 ág rozmaring (2 db kb. 12-15 centis, illetve üvegtől függően 2 db kb. 8-10 centis)
• 300g fehér kristálycukor
• 30ml citromlé (+1 kiskanál az almalekvárhoz)

1. lépés
Az almát kb. két-három centis kockákra vágjuk, egy nagyobb lábosba rakjuk a 2 nagyobb ág rozmaringgal, citromhéjjal, és a vízzel. Lefedjük, felforraljuk, majd forrás után levesszük a tetőt, és addig főzzük, még az almák teljesen megpuhulnak. Ez kb. 30 perc.

2. lépés
Egy tál fölé egy szűrőt teszünk, abba egy muszlin kendőt fektetünk, és beleöntjük a főzött almát, a levével együtt. Hagyjuk lecsöpögni legalább 3-4 órán át, de akár egy éjszakán át. Ha lecsöpögött, a főtt almára a zseléhez nincs szükségünk, csak a levére így az almákat tegyük félre.

3. lépés (almazselé)
Az almalevet tegyük ismét egy tiszta lábosba. Adjuk hozzá a cukrot és a citromlevet, és magas lángon forraljuk fel. Ezt követően vegyük lejjebb a lángot, és keverés nélkül főzzük 30-35 percig. Ekkor tegyünk be egy cukorhőmérőt* és ha eléri a 110 celsius fokot* öntsük sterilizált üvegekbe**, melyekben előzőleg elhelyeztünk egy-egy rozmaring ágat.

4. lépés (almalekvár és joghurtos almalekvár)
A főtt almák közül vegyük ki a rozmaringot, esetleg a citromhéjat, ha maradt, adjunk az almához kb. 1 kiskanál citromlevet, és botmixerrel pépesítsük. Ízlés szerint ízesíthetjük 1-2 evőkanál mézzel, vagy barnacukorral, adhatunk hozzá egy kevés fahéjat és/vagy szerecsendiót.

A reggelihez pedig egy tálba tegyünk 1 doboz natúr joghurtot, keverjük hozzá almalekvárt ízlés szerint, de kb. 3-4 evőkanállal, adjunk hozzá valamilyen szezonális gyümölcsöt (én most mandarinnal ettem), és dióval és/vagy egy kis müzlivel vagy granolával ehetjük. Ízlés szerint egy kis mézzel meglocsolhatjuk.

Megjegyzések:

• Az almazselét Donna Hay receptje alapján készítettem.
• Én egy intenzívebb alma és rozmaring ízt szerettem volna, így egy kicsit csökkentettem a cukor mennyiségén, és növeltem a rozmaringét. Az eredeti recept a 4 ág (bár nem írja mekkora ág) rozmaringot 1,8 kg almához írja, és ehhez ad egy citrom héját. A citromhéjat nem feleztem, jó volt így és a fél adag almához így több rozmaringot használtam. Szóval ha kevésbé rozmaringosat szeretnénk, a rozmaringot lehet az én verziómhoz képest felezni, de szerintem és többek szerint így nagyon jó volt.
• A cukrot a kémia miatt nem nagyon mertem csökkenteni. De legközelebb teszek egy próbát 250g cukorral. Jó hír, hogy mikor már zseléként esszük, nem érezzük tolakodóan édesnek, így szerintem ez a 300g cukormennyiség is jó.
• *Az almalevet a 3. lépésnél nekem nem sikerült 110 fokra felforralnom, csak 105 fokra, de köszönhetően az alma magas pektin tartalmának így is szépen zselésedett. Ha nincs cukorhőmérőnk, akkor ezt az állapotot úgy ismerjük fel, hogy az almalének kezd egy kissé karamelles illata lenni, és a lé nagy buborékokkal forr pár perce. Ilyenkor fedővel letakarhatjuk, hogy még melegebb legyen az almalé. Kicsit félelmetes laborkörülményeknek hathat, de semmi baj nem lesz.
• ** sterilizált üvegeket úgy csinálhatunk, hogy az üvegeket tisztára mossuk, majd 100-110 celsius fokos sütőben kb. 10-15 percet „sütjük”.
• Az almazselé hűtőben kb. 1 hónapig eltartható, az almalekvárt 3 napon belül használjuk fel.

 https://www.facebook.com/HomeBisztro

Paradicsomos padlizsán

Ez egy nagyon finom és egészséges recept nem kevés olasz beütéssel. Rengeteg változat létezik erre az alapra, amiben ez egy kicsit más, és amitől talán nem is igazán autentikus, hogy a paradicsommártásba rozmaringot használok, holott a bazsalikom a jellemző. Részben ennek az az oka, hogy a bazsalikomot jobban kedvelem nyersen, szerintem úgy jobban kiadja az ízét, mint mikor belefő a mártásba. Másrészt a friss rozmaringot mindenki számára, az év minden évszakában elérhetőbbnek érzem. Nekem évek óta folyamatosan van otthon a balkonládámban. Ugyan egyszer ez is kihalt, de strapabírásban, áttelelésben még mindig messze vezet a többi fűszernövény előtt. Csak ajánlani tudom, hogy vegyünk egy csinos kaspót, és tegyük ki az ablakba, vagy lépcsőházba, így minimális gondoskodással a friss rozmaring, kaspóval együtt pár ezer forintból évekre megoldva.

Sajnos kicsit megkéstem ezzel a recepttel, hisz a paradicsomnak már kinn a lába az igazi szezonból, ugyanakkor ezt bármikor helyettesíthetjük konzervparadicsomból készült mártással, ami szintén nagyon finom, és semmi probléma nincs vele. Nem egészségtelen, valóban paradicsomból készül, és nem nyomják dugig adalékanyagokkal. Az elkészítése pontosan olyan mintha friss paradicsomból készülne, csak kevesebb ideig kell főzni, és konzervtől függően nem is biztos, hogy kell turmixolni. Illetve lehet kombinálni is a receptet, bármikor adhatunk hozzá egyéb zöldségeket is. Mentettem már meg paprikát úgy, hogy a tálba tettem sülni a többiekkel, volt már cukkini is az ételben, és most, hogy közeleg a szezonja, biztos fogom készíteni a nagy kedvenc, édesköménygumóval.

Azt be kell valljam, a kép kicsit csalóka. A fénykép kedvéért igyekeztem szépen tálalni, és úgy pakolászni az alapanyagokat a tepsibe, hogy minden szépen egymás tetején legyen, ne csúszkáljon szét, de a való életben, pláne ha még egyéb zöldségeket is belekombinálok, nem lesz ilyen szépen tálalható állaga. Sokkal inkább terül el úgy a tálon, mint egy lecsó, de ettől még igazán finom ebéd lesz belőle.

Nem piskóta – Spanyol mandulás vagy diós süti

Jó pár éve már, mikor a kedvenc ruhaüzletem csinált egy törzsvásárlói estet. A koncepció az volt, hogy francia kávéházi hangulatot szeretnének teremteni, voltak kis szendvicsek, italok, és desszertnek piskóta. Mivel napközis nem voltam, ezért a piskótáról, ahogyan a muffinról sok esetben egy fojtogató száraz tészta jut eszembe. Akkor se történt máshogy, de be kellett látni, hogy azok a hatalmas kockák mégis olyan hívogatóan néznek az emberre. És ha már ott vagyunk és megcsinálták nekünk miért is ne, elemeltem egyet. Egy egyszerű piskóta, benne meggybefőtt darabok, tetején porcukorral, és mégis annyira finom volt, és olyan desszertélmény, amire közel se számítottam. Olyan jól még nem esett piskóta mint akkor, de egyéb süti is ritkán. Azóta a piskóta visszajött a szívembe, de most mégse az lesz. Felbuzdulva ezen a pozitív piskótaélményen ez volt az a süti, amit kb. piskóta gyanánt sütöttem. Hihetetlenül egyszerű tészta, mégis döbbenetesen finom volt. Persze első alkalommal nem bíztam ebben, és felturbóztam egy kis mandulaaromával, amitől néhol műanyag íze lett, néhol kellemesen marcipános, de be kellett látni, hogy legjobb akkor lett volna, ha aroma nélkül sült volna.

Ha egy süti olajjal készül, (mint ez is) akkor a receptek javasolják, hogy kerüljük az olivaolajat és egy semleges ízű, növényi olajat válasszunk. Ez a recept pedig pont azt lovagolja meg, hogy az olivaolaj mennyire módosítja a sütemény ízét. Valójában nem drasztikusan, de ad neki egy olyan aromát, amitől a sütinek különlegesebb, egy kicsit frissebb, rétekre emlékeztető íze lesz.
Az olivaolaj bizonyos nézőpontból olyan mint pl. a csoki vagy a bor. Rengeteg típusa és ízvilága van, amivel teljesen más hatásokat lehet elérni. Bőven túlmutat az extra szűz vagy főző olaj kategórián. Van semlegesebb ízű, van olyan, aminek a gyümölcsös jegyei jönnek elő, találunk csonthéjasokra emlékeztetőt és kedvenceim az erősebbek, amik kesernyésebbek, de az ízük mégis a fű és a rétek hangulatát viszi az ételekbe és teljesen más szintre emelik a fogásokat. Hiába a finom ecetek, ha ilyet használok a salátámba, akkor nincs helye mellette semminek csak egy kis sónak és borsnak. De vissza a sütire. A sütikhez azok az olajok a legjobbak, amik nem túl erősek, nem a legkarakteresebbek, hanem a skála közepén helyezkednek el, és gyümölcsös, virágos jegyekkel jellemzik. Mi ehhez egy spanyol-görög koprodukciót a Koroneikit használtunk. (Spanyol olaj, görög fa.)

Ilyen olajokat sajnos nem lehet kapni a szupermarketekben, hanem kisebb delikáteszekben érdemes keresni, vagy lehet netről is rendelni. Ha még így se kerül a háztartásba, akkor egy átlagosabb mindenhol kapható olivaolajjal is el lehet készíteni, sőt talán első alkalommal én is étolajjal csináltam. Ez esetben a süti ízéből elvész valami, de ennek ellenére is finom lesz. Az eredeti recept mandulát használ, és azt írják a szerzők, hogy vad rozmaringból, kakukkfűből és domboldalon szedett rózsabimbókból főzött mártással ették. Hogy ezt, hogyan készítették arról nincs szó, így csináltam ahogy gondoltam. Bővebben lásd a megjegyzésnél. Én bátorkodtam kipróbálni mandula helyett dióval is. Hát ezt se bántuk meg.

Nehézségi fok: Egyszerű
Elkészítési idő: Kb. 20 perc előkészítés és 20 perc sütés
Mennyiség: Egy 23-26 centis tortaforma vagy ennek megfelelő szögletes tepsi

Hozzávalók a süteményhez:

• 150 ml extra szűz olivaolaj
• 165g világos barna cukor
• 4 tojás
• 200g darált mandula vagy dió*
• 100g liszt átszitálva
• Díszítésnek kb. 10 maréknyi aprított dió vagy mandulapehely

 Hozzávalók az öntethez:

• Kb. 200-250ml víz
• Kb. 30-35g cukor
• Kb. 3 ág friss rozmaring
• 8-10 ágacska kakukkfű
• Esetleg szárított rózsaszirom, vagy egy kiskanál rózsavíz (elhagyható)*

1. lépés
A cukrot, a tojásokat és az olajat robotgéppel verjük levegős, habosra. Ez kb. 10-15 perc.

2. lépés
Ha kész, adjuk hozzá a darált mandulát vagy diót, szitáljuk hozzá a lisztet, és óvatosan keverjük össze a hozzávalókat.

3. lépés
Tegyük egy kivajazott (olajozott) formába vagy sütőpapírra és 180 fokon kb. 20 percig süssük. Tűpróbával ellenőrizzük.

4. lépés
Az öntethez főzzük össze a hozzávalókat. Rózsának a törököknél kapható szárított rózsaszirmokat (gyakorlatilag teát) használtam, de jó helyette rózsavíz is. Ez utóbbiakat a vége felé teszem be. Ha kész leszűröm, a fűszernövényeket nem, csak a levet használjuk fel.

Megjegyzések:

• Ahogy írtam az eredeti sütemény mandulás, de nagyon kíváncsi voltam a diós változatra. Hihetetlen finom lett. Most elfeleztem a tésztát, és két kis piteformában egy fél adag diósat és mandulásat csináltam.
• Az öntet elhagyható. A tésztát nem pontosan feleztem el, így a mandulás szárazabb lett, ott nagyon jól jött az öntet. A diós viszont szaftos maradt, így öntet nélkül is nagyon finom volt.
• Ha esetleg szárazabbra sikerül a tészta akkor nem csak ezzel az öntettel, hanem esetleg teával is feljavíthajuk.
• A süti nem gejl, nem túl édes, ha valaki soványabbra szeretné legfeljebb 150g cukorig menjen le. (Szerintem.)
• Ha megcsináljuk az öntetet és nem fogy el, akkor pl. fekete teába, ízesítőként felhasználhatjuk.
• A recept Sam és Sam Clark, Casa Moro c. könyvéből.

Zsályás csicsóka hagymával és édesköménygumóval

Tegnap megjelent egy cikk az Index.hu oldalán, ami elég lesújtó véleményt fogalmazott meg a magyarok ételhez való viszonyához. Persze a felmérés nem reprezentatív, senki nem is állította. De így is érdekes volt olvasni, sokszor szomorú is, és sajnos nem mondhatom, hogy mély megdöbbenéssel ugrottam egyik sorról a másikra, hisz sok tekintetben egyezik a saját tapasztalatommal. Karácsony másnapján egy családi program miatt vidékre utaztunk, és egy szálloda étteremben ebédeltünk, más nem is volt nyitva aznap. Én kevés húst eszem, most is jól esett volna egy vega menü, de ha ott húsmentesen szeretnék étkezni, akkor a rántott sajton és gombán kívül, a desszerten tudtam volna élni. Illetve nem, mert hét féle desszertből hat különböző palacsinta volt, amiből az egyik „ízes”. Vidéken vagyunk, nem hiszem el, hogy egy szállodának nem lehet felvenni a kapcsolatot 10-15 nagymamával azért, hogy gyümölcsből készült lekvár legyen a palacsintában és nem pedig egy színezett vacak. A kímélő ételük – a csirkesaláta – kritikán aluli volt, viszont a hagyományosabb ételeket korrekten elkészítették. Nem olyan izgalmasan és fantáziadúsan, mint itthon néhány trendi helyen, de ezt adagok méretével ellensúlyozták. Sose értem, hogy ez miért olyan fontos. Két asztaltársaság ment el hamarabb mint mi, és a kb. tíz emberből három esetben vittek el üres tányérokat a pincérek, a többi étel ment a szemétbe. Senki se kérte, hogy elcsomagolják.

Abban a kerületben ahol a cikkben megszólaló népszerű étterem szakácsa László dolgozik, én tulajdonképpen nem is nagyon találok olyan helyet ahol egy könnyű munkaebédet meg tudnék enni naponta. Pedig esküszöm, nagyon keresem. Persze ha erre van igény, akkor érthető, hogy nem akarják a vendéglátósok, hogy rájuk zsizsikesedjen a quiona, szóval nem is hibáztatom őket. Okés, azért találtam egyet-egyet, ugyan nem túl közel, így ritkán tudok kimenni ebédszünetemben, és hát nem is túl olcsón. Szóval drágán, és ebből következően nem tartom tévhitnek, hogy az egészségesebb drágább. Igen, egy egészséges vegetáriánus ételt, ami finom kb. 900-1000 forintért tudok beszerezni, és fél négykor már megindulok az irodai hűtő felé. A két vagy három fogásos menüért is kb. ennyit fizetek, igaz ott milánói makarói tisztán ketchuppal készül rengeteg hússal, de tény, hogy jóval több jóval rosszabb és jóval egészségtelenebb. Tudom, hogy egy alma megvan kb. 50 forintból, de ettől kevesen húzzák ki délig. Egy nem túl drágára pozicionált áruházból reggeliztem ma, egy banánt, egy narancsot, egy körtét és egy natúr joghurtot, 355 forintért vettem. Ugyanitt egy előre csomagolt péksütemény szűk 100Ft lett volna, a szomszéd cukrászdában egy nagyobb pogácsa 140Ft. És utóbbiak lényegesen könnyebben megszerezhetőek, azaz nem kell megmosni, felvágni, összekeverni, mire bekapcsolom a gépet már jól lakottan túl is lehetek rajta. És persze havi viszonylatban nem kevés az árkülönbség. Szóval egészségesen étkezni lehet ügyesen, elfogadható áron, de főleg ha nem vagyunk résen, szerintem az esetek túlnyomó részében drágább.

De, hogy mégse legyen teljesen igazam, egy olcsó, zöldséges ételt hoztam, amit mi első sorban köretnek ettünk, de magában is megállja a helyét egy könnyű vacsinak. Ugyan az édeskömény nem olcsó, de e nélkül is került már asztalra már a köret, szóval simán elhagyható.  Csicsókát nem nagyon látok boltokban, piacon szoktam venni. Bővebben később írok róla, röviden csak annyi, hogy kalóriaszegény és vitamindús. Tökéletes kombináció. Egy hibája van: Felfúj. Így ha épp jelenésünk van, akkor türtőztessük magunkat csicsóka ügyben, és az evéssel várjuk meg a jelenés utáni napot.

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítése: előkészítés 10 perc, sütés kb. 40 perc
Mennyiség: két – három személynek köretként

Hozzávalók:

• 500-600g csicsóka
• 2-3 közepes hagyma (kb. 200g)
• 2 evőkanál aprított zsálya esetleg még egy kis aprított rozmaring
• 1 kisebb édesköménygumó (elhagyható)
• Kb. 3 evőkanál olivaolaj
• Só, bors

 1. lépés
A csicsókát krumplihámozóval meghámozzuk, vagy egy kefével jól átsikáljuk. Kb. másfél centis kockákra vágjuk. A hagymákat nyolcrét vágjuk és a csicsókával együtt egy tepsibe tesszük.

2. lépés
Megszórjuk a felaprított zsályával vagy egyéb zöldfűszerrel, sózzuk, borsozzuk és az olivaolajjal átforgatjuk az egészet.

3. lépés
180 fokon kb. 35-40 percig sütjük.

 Megjegyzések:

• Az étel mutatósabb ha nem csak vörös, hanem lila hagymát is teszünk hozzá, vagy csak lila hagymával készítjük.
• Az édesköménygumó nagyon finom, de sajnos drága és ritkán lehet kapni, e nélkül is finom az étel.
• Mi sült husi mellé ettük köretnek.