Téli vitaminturmix

Bár közel vagyunk az új évhez, de azt gondolom, hogy nem ez inspirálta a női kollektívát. Talán valami olyasmi, hogy egyikünk (én) szinte minden reggel valami hasonlót eszik, a másik gyereke amazt szereti, van aki konditerembe jár, van aki mozgás nélkül fogyókúrázik, na meg amúgy is szokták mondani, hogy az egy munkahelyen lévő csajok úgymond szinkronizálódnak. Hát azt a részt pont nem tárgyaltuk ki, de ami egyre látványosabb, hogy reggeli szintjén már biztosan megtörtént a szinkronizálódás. Ilyen elképesztő ütemben még sose fogyott chiamag és natúr zabpehely mint mostanság. Illetve egész jó lett a tornaterembe járási mutatónk is, így tényleg elmondható, hogy valamit teszünk azért, hogy még egészségesebben éljünk.

k_IMG_6910.jpg

Continue reading

Meyer citrom puding

Az elmúlt évek sztár-citrusa kétségtelenül a meyer citrom volt. A pomelo vagy a sweetie alig érdemelt biteket vagy nyomdafestéket a blogok vagy a szakácskönyvek világában, annak ellenére, hogy ezek legalább hoznak egy kis frissességet az évtizedek alatt változatlan narancs-mandarin-grapefruit trilógiába, sőt még annak ellenére se nagyon esett róluk szó, hogy ezeket a gyümölcsöket a maguk valójában, minden átalakítás nélkül meg tudnánk enni, vagy valamibe be tudnánk kombinálni. Ahogy itt a sütőtök mellé. Nem úgy, mint a meyer citromot, ami a citromhoz hasonlóan leginkább ízesítésre alkalmas. A meyer citrom beszerzése igényel némi kihívást, és jó megfigyelési képességet. Vagy ritkán lehet kapni, olyannyira, hogy tavaly sehol nem tudtam beszerezni (ahol tudtam volna odáig eszem ágában nem volt eltúrázni érte), vagy simán lehet kapni, csak épp nincs kiírva a keresztneve csak annyi, hogy citrom. Pont mintha egyre menne, hogy golden almát vagy gránátalmát veszek.

blog_meyer 3

Idén megláttam, és azonnal megvettem, de ekkor már csak halvány elképzelésem volt, hogy mit akartam belőle olyan nagyon nem egész egy évvel ezelőtt. Aztán a sors vagy nem a legtökéletesebb rend, pont a legjobb szakácskönyvemet sodorta a kezembe, és lett ez a pohárkrém, a maradékból pedig egy kis üdítőt csináltam.

A konklúzió: A meyer citrom valóban más, mint a „normál” citrom, tényleg van ízbeli különbség, ahogy zöld (lime) és a sárga citrom között is van különbség. Az, hogy bizonyos ételekben ez a különbség kijön, és más eredményt kapunk a kétfélé citrommal, az is igaz. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan e desszert tekintetében egy vakteszten ordítana, hogy melyik változathoz melyik citrusfélét használtuk, de azért lehet érezni egy kis különbséget. Ebből következik, hogy ezt a desszertet simán meg lehet csinálni normál citrommal, sőt naranccsal is, és az én fejemben is járkál egy új verzió egy kis ázsiai beütéssel. De ha ragaszkodunk a meyer citrom íz világhoz, viszont nem jutunk hozzá, akkor a citromlé egy részét cseréljük narancslére*. Nem lesz pont olyan, de hasonlítani fog.

A képeken helyes kis befőttes üvegekbe pakoltam az anyagot. E helyett nagyon jól működik a szokásos kerámia ramekin forma, vagy egyedi szilikon is, amit az pl. az IKEA-ban lehet kapni kevésbé elegáns formában, ámde nagyon vidám színekben. Pusztán e miatt üveget nem vennék. Nem néztem utána az aktuális álláspontnak, de mikor tanultam erről akkor még az volt a mondás, hogy nem tudják megmondani, hogy az üveg mennyi idő alatt bomlik le. Bármi is legyen az aktuális kutatások eredménye, ez azért erősen jelzi azt, hogy sajnos igen sokára. (Hacsak nem soha…) Így ha valamit hasonló üvegcsékben veszünk (pl. mustár, szószok, krémek, joghurtok) ne dobjuk ki azonnal az üveget, hanem ezzel a módszerrel felhasználhatjuk csinos tálalásra, vagy ezekben hordozhatóvá és ajándékozhatóvá válik a desszert. És nem utolsó sorban legalább egy cseppet tettünk azért, hogy minél később váljon az üveg hulladékká így egy kicsit segítsünk a környezetünkön.

blog_meyer 4

blog_meyer 2

Continue reading

Narancsos limonádé

Újév első napján mikor az ágyban söprögettem a telefonom, azt láttam, hogy szinte mindenki arra ad tanácsot, hogyan vészeljük át az év első napját, ami nyilvánvalóan mindenkinek macskajos. Persze én is tisztában vagyok azzal, hogy a szilveszter még mindig dedikáltan a bulik napja, csak idén olyan érzésem volt, hogy ezt most senki nem műveli. Sokakkal beszéltem, akik T-1 napon még nem tudták mit fognak csinálni, és azt se, hogy azt hol és kikkel. Volt olyan, aki azt mondta nem hívta őket senki, és ők se hívtak senkit, volt olyan, akit hívtak ugyan, de inkább otthon maradt, volt olyan aki kiment volna az utcára, de a hallván a titkosszolgálatok baráti információit, megspékelve az időjárás jelentéssel, inkább elengedte ezt az ötletet. Szóval az volt az érzésem, hogy idén a buli elmarad, így akkor most kinek miből kell kigyógyulni egy csomó rántottával, teával, c vitaminnal és vízzel?

blog_tea1

Continue reading

Céklás sütőtökös turmix

Reggelire olyan ételt… vagy italt szerettem volna, ami ad elég életerőt koradélutánig, de mégis egy kicsit tekintettel van arra, hogy nem igazán kéne tovább híznom, sőt… a látható eredmények ellenére még mindig a fogyás a követendő irány, csak most épp kevesebb sporttal kéne ezt elérni. Egy vérbeli dietetikus persze most biztos felsikít, hogy hát a sütőtök nem kifejezetten nullkalóriás, és a cékla se annyira, de azt gondolom, hogy még mindig bőven – az egyébként elképesztően – finom sajtos sonkás szendvics, reggeli muffin, vagy a mostani sztár a Pulla alatt van kalóriatartalomban, és bőven ezek felett vitamintartalomban.

Blog_1

Continue reading

Bazsalikomos limonádé – Az ital

Értem én, hogy ez nem olyan elterjedt, mint a bodzaszörp, és azt is, hogy egy picikét fura zöldségeket, pontosabban fűszernövényeket cukrozni, turmixolni, majd meginni. De működik, és finom. Első alkalommal körülbelül 4-5 éve ittam bazsalikomos limonádét, mikor még a Zona étterem az épp most megszűnt stílusánál egy jó nagy fokkal lazább hely volt. Fel lehetett ülni a klassz kis galériára egy farmerben és pólóban, egy sajt és sonka tál mellé bazsalikomos limonádét inni, és mindenféle jó szakácskönyvet olvasgatni.blog_bazsilé 3jpg

Egyszer ezt az akciót kifejezetten hosszan műveltem, egyedül mikor az Ember úgy döntött, hogy kocsival megy borfesztiválra, de ez esetben ki hozza haza az autót? Nyilván én nyertem meg a feladatot, aki korábban érkezett és nem volt mit tenni, mint beülni, és várni arra, aki később érkezett, mint tervezte, de végeredményben nagyon megörült a sonkatálamnak. (Na igen, ha gyorsabban kihozták volna…) Szóval ezek azok a tulajdonképpen jó emlékek, amik arra inspiráltak, hogy nyáron itthon is többször legyen ilyen üdítő. Én valahogy így csinálom.

Continue reading

Bazsalikom – A reggeli

Bazsalikom projekt kezdődik, és remélem be is fejeződik. A bazsalikomnak most van szezonja, most lehet kiszedni a balkonládából, és most lehet olcsón, frissen kapni a piacokon. Nem egy megosztó fűszernövény.

Sokakat hallottam a koriandertől idegenkedni, vagy egyszerűen csak azt, hogy nem kedvelik. Bazsalikomról ilyet még sose. Mindenki el van bódulva az illatától és az ízétől, szóval kijelenthetjük, hogy egy bizton népszerű és tuti befutó fűszernövényről van szó. Én ugyan már desszertbe is kombináltam, de leginkább mártásokban, pestoban, levesekben, salátákban, tésztás ételekben találkozunk vele. Azt tervezem, hogy végigkísérve a fő étkezéseket, néhány újabb és kevésbé új ötletet adok, mire használhatjuk.

blog_bazsimix5

Kezdjük a reggelivel. Ahogy a korianderzöld, ez is remekül passzol gyümölcsökhöz, és nem csak egy salátát képes feldobni, hanem egy italt, reggeli ételt is. A barack – bazsalikom párosításba azt követően szerettem bele először, hogy nem volt itthon koriander, és egy ehhez hasonló salátát csináltam bazsalikommal és sonkával. Másodszorra pedig a Tütü lébárban, ahol nem turmixolják hanem préselik a gyümölcsöket, ami megint egy más ízhatást eredményez. De ezt az eszközt már nem tudom bepréselni a mini konyhámba, így marad a turmix. Continue reading

Kókusztejes édes leves és szederturmix

Ez az a szituáció, mikor a kókusztej és a szeder együtt van a hűtőben.

Külföldön, például itt Európában tőlünk nyugatabbra a kereskedelemben létezik egy olyan szokás, ha egy termékből többet csomagolnak össze, akkor az adott termék fajlagosan olcsóbb. Pl. ha egy db joghurt mondjuk 50 cent, de ha hatos csomagban vesszük meg, akkor nem 3 eurót fizetünk érte, hanem mondjuk 2,70-et, így az egységcsomagban 45 cent a joghurtunk darabára. Itthon több helyen (konkrétan joghurtoknál is) nem egyszer találkoztam olyannal, hogy olcsóbban jönnék ki, ha egyenként vennék hatot, mintha a hatos csomagolást teszem a kosaramba. Találkoztam karácsonykor olyan margarin akcióval, ahol duplázták a kocka méretét, jól bemarketingelték, de mégis drágább volt így, mintha kettőt vettem volna a megszokott alap-mennyiségből. Ennek ellenére mindenkinek a kosarában ezt láttam. Hasonló észleléseim – ugyan nem joghurt és margarin ügyben – drogériákban is előfordultak. Persze ez nem mindig van így, és nem is minden tábla csoki 90g-os, de érdemes erre odafigyelni. Valójában ezzel most arra akarok kilyukadni, hogy bárhogy is számoltam, vagy bármilyen cédulát is néztem, a kókusztej esetében eddig mindig tartották, hogy a nagyobb kiszereléssel anyagilag jobban járok. Ezért fordul elő, hogy az ételek, melyek a konyhákban születnek, nem feltétlen igazodnak a 400g-os kiszereléshez, és többször előfordul, hogy a maradékkal kezdeni kell valamit.

szedres kókusztejes

Valahogy így született ennek a levesnek is a receptje. Amit nőiesen bevallok, hogy a tervezés első fázisában messze nem levesnek, hanem pohárdesszertnek indítottam, amit jó habosan-gyümölcsösen képzeltem el. Aztán jött a könyörtelen valóság, mikor észleltem, hogy annyi tejszínből, ami maradt, abból nem lesz szabad szemmel érzékelhető hab, így ha akartam, ha nem, változott a terv. De a cél, hogy a maradék tejszínt elhasználjam, maradék (nagy kiszerelésű) joghurtot elhasználjam, és a megbontott kókusztej és rendelkezésre álló gyümölcs mennyiségét csökkentsem, teljesült.

Az itthon klasszikus gyümölcsleves, vagy meggyleves szintén tejszínes és cukros, szóval annyira nem extrém a recept. Ezeket a leveseket nagyon szeretem, de nem az étkezés első fogásaként. Sokszor zavart, hogy eszem az egyébként finom, de édes gyümölcsös levest, aztán ezt követően jön rántott hús, vagy a rakott kel, amit az édes után már nem igazán kívántam, és az első 3-4 falat igencsak ímmel-ámmal csúszott le. Az elmúlt években pedig akár otthon, akár étkezdékben feladtam a hosszú éveken át tartó szégyellős magatartást, hagyomány-őrzést, miszerint a leves fixen az első fogás, és manapság az édes jellegű leveseket mindig utolsó fogásként eszem, kvázi desszertként. És ebben a felállásban jobban is esik. Ezt a levest is leginkább így ajánlom. Most nyáron akár jéghidegen, télen pedig langyosan. Igazodva a szezonálisan gyümölcsökhöz, barack, szeder és áfonya volt a levesbetét, amit kombinálhattam volna még sárgadinnyével. Télen viszont banánnal és/vagy mangóval fogom készíteni, hogy becserkésszek némi trópusi hangulatot a kötött pulcsi alá.

Köszönhetően a literes kiszerelésnek, kókusztej még mindig maradt, gyümölcs még mindig maradt, így következő napi reggelin se kellett gondolkodni.

szedres kókusztejes

Continue reading