Ubi leves 2.0

Rekord melegre hangolva…

Régen volt már egy frissítő, nyári uborkaleves, amit azóta többször elkészítettünk, rengeteg verzióban. A variálás leginkább abban merült ki, hogy épp milyen fűszernövényeket használtunk. Most egy kicsit jobban hozzányúltam. Annak érdekében, hogy egy kicsit laktatóbb legyen, avokádóval dúsítottam, és annak okán, hogy egy kicsit lágyítsak az ízeken egy édes golden almát turmixoltam a levesbe. Szerintem jól sikerült, és tényleg jobban eltelít ez a változat, mint az avokádó nélküli. Volt, hogy a munkaidő végén ezt ettem vacsorára, elmentem tornázni, és este otthon már csak néhány koktélparadicsomot nassoltam.
blog_l_IMG_1602Egy hátránya van a másik verzióhoz képest. Az almától a turmix egy kicsit kásásabb lesz, így tálaláskor nem olyan szép, illetve ha sokáig áll, nem lesz homogén a leves. Ezen viszont lehet segíteni. Részben úgy, hogy egy szűrőn átpréseljük a levet, (a képeken így szerepel) vagy elég kitartóan turmixolunk. Ekkor se lesz olyan szép sima, mint átszűrve, de ha épp nem villantani szeretnénk vele, azt gondolom így is tökéletes. Vagy alma helyett kipróbálhatjuk puhább körtével.
blog_l_1

Hozzávalók:

  • 2 avokádó (egy a levesbe, és egy levesbetétnek)
  • 2-3 kígyóuborka (kb. 600-650g)*
  • 1 golden alma (vagy körte)
  • 180g natúr joghurt
  • 8-10g friss koriander (de finom bazsalikommal, petrezselyemmel, mentával, stb., vagy ezek keverékével)
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 kiskanál lime (vagy citrom) lé
  • Só, bors ízlés szerint
  • Chili (elhagyható)

Díszítésnek félreteszünk egy kis fűszernövényt, illetve egy avokádót felkockázunk. A leves hozzávalóit felvágjuk, majd turmixgépben összekeverjük.

Az uborkás ital pedig itt található.

blog_l_2

Megjegyzések:

  • Ha vastag héjú uborkát kapunk, érdemes meghámozni mert keserű lehet.
  • A hűtőben árválkodott egy negyed édeskömény gumó, amit a leveshez turmixoltam, és ennek a levelével díszítettem. Még ez a kis darab is nagyon kellemes ízt adott a levesnek, így ha van otthon, nyugodtan tegyünk bele.
  • A fokhagymát elhagytam, de egy-két gerezd nem árt a levesnek.
  • Ha kedveljük a csípőset akár a levesbe is turmixoljuk, de chilivel, vagy chili pehellyel diszíthetjük.

Blog_l_IMG_1632

 

Uborkás víz

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha puszta véletlen nem készül el néhány fotó (tulajdonképpen a következő nyári leves díszletéhez), amit megkedvelek, és nem olvasom mindenhol, hogy több mint 30 fok lesz a héten.

blog_u_IMG_1668

Pedig van, hogy ez a „recept” feldobja az ember napját. Munka után valami szottyos hideg napon mentem el Chef Maki egyik kurzusára. Elég fárasztó napom volt, és minden szokásos mellett még azon is stresszeltem magam, hogy el ne késsek, majd azon, hogy ha egyszer ott leszek, akkor saját lábon állva, vagy ha lehetőség lesz rá, akkor ülve bírjak maradni az este hátralévő részében. Aztán minden ment a nagykönyv szerint, jelen volt Maki és néhány segítője, egy csomó ember tanulni, és egy nem tanulni. Ez utóbbi egy fiatal, ha jól emlékszem kaliforniai fotós srác volt, aki egyszer csak mellém állt egy üres pohárral, és egy üveg uborkás vízzel a kezében, rám mosolygott és megkérdezte, hogy kérek e uborkás vizet. Mindezt olyan stílusban, hogy nincs élő asszony, aki erre a – hangsúlyozom uborkás vízre – nemet tudott volna mondani. Komolyan ilyen kedvesen se addig, se azóta senki nem kínált engem uborkás vízzel.

Bár tudom, az lenne az igazán sikeres, sőt világhír felé vezető post, de sajnos egy „hendszám” kaliforniai fotós pasi elkészítésére nem tudok receptet adni, így csak jelzem, hogy ebben a melegben legalább az uborkás vizet el lehet készíteni, és elég praktikus is ezt megtenni.
blog_u_1Nagyon sok helyen írnak ennek méregtelenítő és szuper-fogyókúrás hatásáról. Én méregtelenítés tekintetében Zacher doktor álláspontjában veszem alapul, mely szerint a méregtelenítés egyedüli eszköze a májunk. Az, hogy ettől az italtól jobban fogyunk, régen írtam egy hasonlónál, hogy nem tartom valószínűnek. Hisz hiába isszuk ezt, ha ezzel párhuzamosan nem figyelünk arra, hogy miből mennyit eszünk, nem csökken a súlyunk, és a combunk se lesz feszesebb önmagában az uborkás víz étrendbe iktatásától, bárki, bárhogyan kínálja vagy készíti. Viszont ami biztos, hogy egészséges, a melegben abszolút frissítő, szomjoltó, és ha valaki nem kedveli pusztán a vizet, akkor ezzel a módszerrel mégiscsak vizet iszik, egy kis ízesítéssel, szóval az egészséges hidratálás kipipálva.
blog_u_2Arról nem is beszélve, hogy igen szépen lehet tálalni, és nyáron fel lehet dobni vele egy grillezést vagy pusztán a vasárnapi ebédnél az asztalt. Jól mutat mikor uborkát, citromot a pohárba karikázunk, esetleg mentát vagy bazsalikomot (az ánizsos aromájú thai bazsalikomról nem is beszélve) még az italba szórunk. Ami még szebb, ha nem karikákra vágjuk az uborkát, hanem zöldséghámozóval hosszú szalagokat vágunk belőle, és ezeket tesszük az üvegbe, vagy poharakba. Sőt ezt még fokozhatjuk egy kis ribizlivel, (piros, feketés, fehér) az italba szórva vagy jégkockába fagyasztva.

blog_u_IMG_1667Recept tekintetében nem nagyon kell pontos útmutatást betartani. A lényeg:

  • kb. 1 liter vízhez, adjunk kb. fél kígyóuborkát. Akár szalagra vágva, akár felkarikázva.
  • Tegyük hűtőbe, és hagyjuk ázni egy éjszakán át, de legalább 4-6 órán keresztül.
  • Később adhatunk hozzá mentalevelet, bazsalikom (vagy thai bazsalikom levelet) és adhatunk hozzá néhány karika citromot.
  • Ha más színt is szeretnénk az italba csempészni bogyós gyümölcsöt (málna, áfonya, ribizli) is dobhatunk az italba, vagy tegyük ezeket jégkocka tartóba, öntsük rá a vizet, és úgy fagyasszuk le. Ekkor nagyon menő jégkockáink lesznek.
  • Tálaláskor néhány uborka darabot (és amit még használunk) tegyünk át az üvegből a poharakba is.

Az uborkát ne dobjuk ki, hanem csepegtessük le, és tegyük salátába, vagy sózzuk meg és nassoljuk el a nap folyamán. Illetve részben ezt is használhatjuk egy fűszeres nyári uborkalevesbe egy régi bejegyzés szerint, és egy új verzió szerint.

Alább néhány kép a kurzusról, illetve megtaláltok itt is:
https://www.instagram.com/homebisztro/ 
https://www.facebook.com/HomeBisztro/

IMG_6235

IMG_6226

IMG_6225

IMG_6208

blog_u_IMG_1661

Barackos rozé fröccs

Mikor szinergia van

Senkit nem buzdítanék arra, hogy alkoholba fojtsa bánatát. Pláne, hogy itthon elég népszerű betegség az alkoholizmus. Zacher doktor szerint a hazai lakosság bő 8%-a küzd alkoholproblémával. Ez még nem feltétlen jelenti azt, hogy ennyi alkoholista él itthon, de jelentheti azt, hogy ennyi embernek vannak egészségügyi gondjai, amit a magas alkoholfogyasztásra lehet visszavezetni. Tavaly például az abcúg-n olvastam egy remek interjút többek között azzal kapcsolatban, hogy alkoholizmust milyen nehéz felismerni, és még nehezebb magunknak bevallani, ha függők vagyunk. Hisz nem csak az az alkoholista, aki hetente többször csacsi részegre issza magát, a maradék napokon pedig csak iszogat, hanem az is lehet alkoholista, aki akár sose részeg, de a mégis szerves része a mindennapjainak egy-egy pohár ital. Aztán ha ez elmarad egy ideig, jön a kellemetlen meglepetés. Azt, hogy az alkoholizmust milyen nehéz felismerni, vagy inkább beismerni, arról egy francia reklámügynökség csinált egy érdekes insta kampányt. Egy – mint utólag kiderült – fiktív hétköznapi lány tett fel magáról képeket bulin, utazáson, városi sétán, étteremben, bárban, mindenhol ahol egy jóéletű fiatal megfordul. Rajta kívül minden fotón egy fix szereplő bújt meg, az alkohol. Az oldalnak hihetetlen sok követője lett. 2016 szeptemberében tették fel az utolsó post-ot, egy montázst, amin rengeteg képet bevillantottak az elmúlt időszak publikációiból, központban a piával, majd a szövegben a fiatalkorú alkoholizmus veszélyeire és annak észrevétlenségére próbálták felhívni a figyelmet. Több mint 360 ezer like érkezett az utolsó bejegyzésre, szóval eljutott néhány emberig. És bár a franciák tudják, hogy az ő nyelvük világnyelv, de mennyivel hatékonyabb lett volna, ha mindezt angolul (is) feliratozták volna…

blog_IMG_1312

Aztán a túlzott alkoholfogyasztás másik esetét, például egy céges bulival, csapatépítő tréninggel, külföldi nevén off-site-tal, lehet kiválóan szemléltetni.  Ilyenkor ketté lehet osztani a munkahelyi kollektívát. Az „A” csapatba tartoznak azok, akik nem isznak, vagy isznak ugyan, de mindössze annyit, hogy stabilan megállnak egy-két lábon, a gyengébb poénokon is jókat nevetnek, még többet beszélgetnek egymással, ekkor egy kicsit őszintébbek is egymáshoz, mint pl. a negyedév végi hajtás időszakában. És van a „B” csapat, akik ott ugyan remekül szórakoznak a poénokon, sőt még azon is, ami távolról sem az, de ezek a közép és hosszú távú memóriájukba kizárólag úgy rögzülnek, hogy a következő munkanapon az „A” csapat tagjai képi, esetleg hangi dokumentációval alátámasztva ismét a felszínre hozzák. Még ha a hétköznapok tapasztalatai alapján azt gondolnánk, hogy néhány emberben nincs gátlás, itt kiderül, hogy van. Mindenkiben van. Ilyenkor „A” csapat tagjai olyan egyetértésben, amit a szakmai életük során még sose tapasztaltak egymással (nem véletlen csapatépítőn vagyunk) megbeszélik, hogy a tiszteletreméltó kolléga génjeibe nem véletlen került a gátlásosság, és tényleg mindenkinek az a legjobb, ha ezt a büdös életbe nem oldja fel se ember, se isten, se alkohol. És az élet egyik nagy igazságtalansága (na jó, valamiféle first word problem), pedig az, hogy az „A” csapat tagjai a homályba, majd az örök feledésbe vésznek, a „B” csapat tajtrészegen elkövetett tetteire pedig örökre emlékezni fog az utókor.

Most megvolt az ellen-marketing. Ennek ellenére nemrég volt az a szinergia, mikor úgy gondoltam, hogy most egy kicsit több kell, mint az otthon melege, valami jó zene, a feng shui a hygge, néhány gyertya és enyhe füstölő az erkélyen. Finom meleg nyári este volt, és pár órával korábban a finom meleg nyári napon beütött egy váratlan esemény, amitől nem sokan lettünk nyugodtabbak.

blog_b_3De, hogy ne hiába álljon itt ez a bejegyzés, jelentem, az alkoholfogyasztásnak létezik egyfajta kulturált módja, ami nem építi le az ember agysejtjeit, és nem túráztatja fulladásig a máját. Meg kell mondanom, hogy az alkohol nem oldott meg semmit. Valójában szédültem egy kicsit, amin még mindig bírok az Emberrel együtt nevetgélni, de nem feledtem a problémát, nem tudtam megoldani a problémát, és szignifikánsan nem csökkent a feszkó se. (Ahogy ezeket írom, a végén még kiderül, hogy én vagyok az alkoholista.) Ennek ellenére állati jól esett az erkélyen hallgatni a tücsök ciripelést és közben kortyolgatni a rozé fröccsöt, majd egy blog-post ürügyén kísérletezgetni azzal, hogyan legyen egy bellini koktél ihlette boros ital tökéletes. Ami persze egyfajta pótcselekvés, mert mindig más a bor, más a barack, szóval ugyanolyan ritkán lesz.

 

blog_b_2

Miből csináljuk? Ilyenkor mondani szokás, hogy csak jó minőségű bort válasszunk, ami részben itt is igaz, de ennek ellenére azt gondolom, ha Santa Digna-t kapunk, akkor azt azért nem turmixoljuk össze a barackkal. Ha valaki igazán jó rozét kap, akkor igya meg magában vagy fröccsnek. Viszont ha egy közepes kerül a háztartásba, azt elég hatékonyan fel lehet javítani ezzel a módszerrel. Mostanában itthon egyre népszerűbb például a Fuxli, ami engem eddig nem bűvölt el. Azt is el tudom képzelni ebbe az italba. És persze rozé helyett fehér borral se rossz.

Hozzávalók:

  • 300ml rozé
  • 300 ml szóda, vagy szénsavas ásványvíz
  • 2 db (kb. 250g) lédús őszibarack vagy nektarin (esetleg meg lehet próbálni sárgabarackkal is)
  • 1-2 evőkanál méz, ízlés és a bor és barack édességétől függően

Ha elegánsan szeretnénk tálalni, a barackokat pucoljuk meg, (ha gyertyafényben isszuk;) ez elhagyható), majd a mézzel és egy pohár vízzel turmixoljuk simára.  Ha ez megvan keverjük hozzá a bort és a vizet.

blog_b_1

blog_IMG_1295

 

blog_b_4

Téli vitaminturmix

Bár közel vagyunk az új évhez, de azt gondolom, hogy nem ez inspirálta a női kollektívát. Talán valami olyasmi, hogy egyikünk (én) szinte minden reggel valami hasonlót eszik, a másik gyereke amazt szereti, van aki konditerembe jár, van aki mozgás nélkül fogyókúrázik, na meg amúgy is szokták mondani, hogy az egy munkahelyen lévő csajok úgymond szinkronizálódnak. Hát azt a részt pont nem tárgyaltuk ki, de ami egyre látványosabb, hogy reggeli szintjén már biztosan megtörtént a szinkronizálódás. Ilyen elképesztő ütemben még sose fogyott chiamag és natúr zabpehely mint mostanság. Illetve egész jó lett a tornaterembe járási mutatónk is, így tényleg elmondható, hogy valamit teszünk azért, hogy még egészségesebben éljünk.

k_IMG_6910.jpg

Continue reading

Meyer citrom puding

Az elmúlt évek sztár-citrusa kétségtelenül a meyer citrom volt. A pomelo vagy a sweetie alig érdemelt biteket vagy nyomdafestéket a blogok vagy a szakácskönyvek világában, annak ellenére, hogy ezek legalább hoznak egy kis frissességet az évtizedek alatt változatlan narancs-mandarin-grapefruit trilógiába, sőt még annak ellenére se nagyon esett róluk szó, hogy ezeket a gyümölcsöket a maguk valójában, minden átalakítás nélkül meg tudnánk enni, vagy valamibe be tudnánk kombinálni. Ahogy itt a sütőtök mellé. Nem úgy, mint a meyer citromot, ami a citromhoz hasonlóan leginkább ízesítésre alkalmas. A meyer citrom beszerzése igényel némi kihívást, és jó megfigyelési képességet. Vagy ritkán lehet kapni, olyannyira, hogy tavaly sehol nem tudtam beszerezni (ahol tudtam volna odáig eszem ágában nem volt eltúrázni érte), vagy simán lehet kapni, csak épp nincs kiírva a keresztneve csak annyi, hogy citrom. Pont mintha egyre menne, hogy golden almát vagy gránátalmát veszek.

blog_meyer 3

Idén megláttam, és azonnal megvettem, de ekkor már csak halvány elképzelésem volt, hogy mit akartam belőle olyan nagyon nem egész egy évvel ezelőtt. Aztán a sors vagy nem a legtökéletesebb rend, pont a legjobb szakácskönyvemet sodorta a kezembe, és lett ez a pohárkrém, a maradékból pedig egy kis üdítőt csináltam.

A konklúzió: A meyer citrom valóban más, mint a „normál” citrom, tényleg van ízbeli különbség, ahogy zöld (lime) és a sárga citrom között is van különbség. Az, hogy bizonyos ételekben ez a különbség kijön, és más eredményt kapunk a kétfélé citrommal, az is igaz. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan e desszert tekintetében egy vakteszten ordítana, hogy melyik változathoz melyik citrusfélét használtuk, de azért lehet érezni egy kis különbséget. Ebből következik, hogy ezt a desszertet simán meg lehet csinálni normál citrommal, sőt naranccsal is, és az én fejemben is járkál egy új verzió egy kis ázsiai beütéssel. De ha ragaszkodunk a meyer citrom íz világhoz, viszont nem jutunk hozzá, akkor a citromlé egy részét cseréljük narancslére*. Nem lesz pont olyan, de hasonlítani fog.

A képeken helyes kis befőttes üvegekbe pakoltam az anyagot. E helyett nagyon jól működik a szokásos kerámia ramekin forma, vagy egyedi szilikon is, amit az pl. az IKEA-ban lehet kapni kevésbé elegáns formában, ámde nagyon vidám színekben. Pusztán e miatt üveget nem vennék. Nem néztem utána az aktuális álláspontnak, de mikor tanultam erről akkor még az volt a mondás, hogy nem tudják megmondani, hogy az üveg mennyi idő alatt bomlik le. Bármi is legyen az aktuális kutatások eredménye, ez azért erősen jelzi azt, hogy sajnos igen sokára. (Hacsak nem soha…) Így ha valamit hasonló üvegcsékben veszünk (pl. mustár, szószok, krémek, joghurtok) ne dobjuk ki azonnal az üveget, hanem ezzel a módszerrel felhasználhatjuk csinos tálalásra, vagy ezekben hordozhatóvá és ajándékozhatóvá válik a desszert. És nem utolsó sorban legalább egy cseppet tettünk azért, hogy minél később váljon az üveg hulladékká így egy kicsit segítsünk a környezetünkön.

blog_meyer 4

blog_meyer 2

Continue reading

Narancsos limonádé

Újév első napján mikor az ágyban söprögettem a telefonom, azt láttam, hogy szinte mindenki arra ad tanácsot, hogyan vészeljük át az év első napját, ami nyilvánvalóan mindenkinek macskajos. Persze én is tisztában vagyok azzal, hogy a szilveszter még mindig dedikáltan a bulik napja, csak idén olyan érzésem volt, hogy ezt most senki nem műveli. Sokakkal beszéltem, akik T-1 napon még nem tudták mit fognak csinálni, és azt se, hogy azt hol és kikkel. Volt olyan, aki azt mondta nem hívta őket senki, és ők se hívtak senkit, volt olyan, akit hívtak ugyan, de inkább otthon maradt, volt olyan aki kiment volna az utcára, de a hallván a titkosszolgálatok baráti információit, megspékelve az időjárás jelentéssel, inkább elengedte ezt az ötletet. Szóval az volt az érzésem, hogy idén a buli elmarad, így akkor most kinek miből kell kigyógyulni egy csomó rántottával, teával, c vitaminnal és vízzel?

blog_tea1

Continue reading

Céklás sütőtökös turmix

Reggelire olyan ételt… vagy italt szerettem volna, ami ad elég életerőt koradélutánig, de mégis egy kicsit tekintettel van arra, hogy nem igazán kéne tovább híznom, sőt… a látható eredmények ellenére még mindig a fogyás a követendő irány, csak most épp kevesebb sporttal kéne ezt elérni. Egy vérbeli dietetikus persze most biztos felsikít, hogy hát a sütőtök nem kifejezetten nullkalóriás, és a cékla se annyira, de azt gondolom, hogy még mindig bőven – az egyébként elképesztően – finom sajtos sonkás szendvics, reggeli muffin, vagy a mostani sztár a Pulla alatt van kalóriatartalomban, és bőven ezek felett vitamintartalomban.

Blog_1

Continue reading