Gourmet Fesztivál 2016

Az év egyik tanulsága, hogy ha a minden szempontból tökéletes gumicsizma 40%-os akcióban van, akkor azt meg kell venni. Nem pedig férfiakat is megszégyenítő logikus ellenérveket sorolni, hogy már nincs hova tenni, így se olcsó, és különbenis évente max. ötször venném hasznát (mondjuk akkor nagyon), és nem kell hősködni, hogy el tudom engedni. Bár nem tudom, hogy Bíró Lajos (Bock, Séf Utcája, Buja Disznók) gondolkodott e ilyenen, hogy milyen praktikus ruhadarabot hagyott a boltban vagy otthon, Őt egy üres kukás zacskóból rögtönzött esőkabátban láttuk. :)
Szóval idén is esett, most is esik, de a jó hír, hogy legalább monszunszerűen teszi mindezt az eső, így egy kiadós zuhanyt követően van esély pár kb. napsütéses órára. Ha mégse ilyen idilli a helyzet, akkor sok helyen be tudunk húzódni az asztalok fölé állított sátortető alá. És mindezt az alábbiak miatt érdemes megtenni.

Costes Burger volt az első, amit kóstoltunk. A burger zsömléje nem édes briós tésztából készült, és már abba beledolgozták a rukkolát, így nagyon mutatósra sikerült, benne krém és lazacsteak. Finom volt, de nem hagyott olyan mély nyomot bennünk, mint amire Tőlük számítottunk. Sőt, valójában itt el is vetettük a hamburgerevést, mondván szinte bármikor van lehetőségünk gasztro-burgerekre, és ide pont azért jöttünk, hogy olyan ételeket kóstoljunk, melyek nem ilyen triviálisan elérhetőek.

Gourmet Fesztivál 2016 – Costes Burger

Úgyhogy belecsaptunk a rendezvény rázós részébe. A Borkonyha, villanykörtében tálalta a levest, melynek alján fehérrépa krém volt zöldségekkel, és sárgarépaleves a tetején. Ha ezt jól összeráztuk, részesei lehettünk a készítési folyamatnak, hisz mi magunk tettük meg az utolsó simításokat a levesen. Valamiért a Rázós leves nevet adták az ételnek…:) Azon kívül, hogy ennek hatalmas volt a funfact-ja, finom is volt, ahogy a szarvasos bao zöldségágyon. Ez utóbbi egy kicsit emlékezetett a tavalyi „paprikás csirkéjükre”, de ez nem vett el semmit az élvezetből. Ezt követően az Erhardt-nál ráztuk össze a zöldfűszeres szuvidolt szarvas kockákat a friss mangós salátával, némi nyüglődés után, hisz először a HotFishDog-jukat szemeltük ki, de annyit meséltek arról, hogyan készült a szarvas, és annyira jól hangzott, hogy visszakerült a helyére a mini kifli. Ami hasonló étel volt, csak tradicionálisan, azaz minden rázás nélkül fixen tálaltak, a Kistücsök szarvasborjú-kolbászmorzsa volt bodzaecetes salátával. Itt nem sajnálták a húst, és nagyon különleges íze volt, az egyik legérdekesebb étel, amit kóstoltunk.

Gourmet Fesztivál 2016 – Borkonyha

Anyukám Mondta idén újított. Eddig a foccacia-n mindig sonka, rukkola, burrata volt, a sonkát most lecserélték porkettára (malacsült néven), a burrata megmaradt és a tetejére pisztácia került. Szerintem remek húzás volt.

Gourmet Fesztivál 2016 – Anyukám Mondta

És itt volt egy kis pihenés. Ez idő alatt összefutottunk a Flying Culinary Circus tagjaival, akiket ezt megelőzően két nappal láttunk munkában, ami tényleg hatalmas élmény volt, így lassan erről is meg fogok emlékezni. Szinte mindent végigettek és végigittak, standról standra jártak, alig hagytak ki valamit. Számomra hihetetlen volt, hogy bevallásuk szerint szinte nap mint nap találkoznak számukra is új ételekkel és ötletekkel. A Tanti az oldalasát kimchivel és popcorn mártással tálalta, ez utóbbi pl. annyira tetszett nekik, hogy ki is nyomozták a know-how-t, illetve abban is egyetértettünk, hogy a Rosenstein tálalása sikerült a legizgalmasabbra. (Bár akkor Ők a Borkonyhát még nem látták.) A félbevágott üvegben a sóletnek mi se tudtunk ellenállni. A Viator spárgáját kóstoltuk együtt, és elismerő nyilatkozatok születtek. Ha jól emlékszem pénteken este repültek haza, így velük idén a fesztiválon már nem lehet találkozni, de talán egy év múlva…

Gourmet Fesztivál 2016 – Flying Culinary Circus civilben

Gourmet fesztivál 2015-2016

Idén se marad el a Gourmet fesztivál, és egyenlőre úgy tűnik, hogy idén is reménykedni kell, hogy az eső elkerülje a Millenárist. Ha nem kerüli el, akkor sincs baj, tavaly végeztem egy kis piackutatást a közelben kapható esernyőket illetően.

Gourmet Fesztivál 2015 – Borkonyha

Burrata saláta

És akkor utoljára még egy kicsit a Gourmet Fesztivál margójára. Anyukám Mondta étteremnél mindig hatalmas sor áll. Idén nem szálltak be a paprikás csirke buliba, sőt ahogy látom, ők sose viszik ezt a dedikált étel vonulatot, ellenben minden évben hoznak egy aktualitást. Mint az első cikkből kiderült, ezt nem feltétlen bánom. Tavaly lassan sült bárányhús volt, tahinivel, idén pedig az ázsiai ihletésű banh mi-vel rukkoltak elő. És minden évben ott a focaccia, amit évről évre ugyanúgy készítenek. Vasárnap velük kezdtük a sort, de ezt megelőzően útközben még azon vitatkoztunk, hogy vegyünk a foccaciából vagy ne. Mondván ezt már ismerjük, és annyi újdonság van a fesztiválon, hogy inkább azokra kéne koncentrálni. De a fene vinné el, annyira finom. Az lett a vége, hogy veszünk, és az lett a legvége, hogy vasárnap egyáltalán nem volt már banh mi, így csak ezt ehettük.

Gourmet Fesztivál 2015 – Anyukám Mondta burrata focaccia

Egy riportban a szakácsok úgy mutatták be az ételt, hogy két és fél perc alatt kemencében (magas hőfokon) megsütik a tésztát, ekkor még nem szárad ki, de már finom ropogós, és ráteszik a sztracsatellát. Ez a sztracsatella nem fagyi csokidarabokkal, hanem a burrata sajt. Ez a sajt két részből áll, a külső réteg állaga hasonlít a mozzarellához, és ha ezt kibontjuk, kibuggyan a friss krémes, tejszínes és elképesztően finom lágy sajt. Ők csak ezt a lágy részt használják a foccaciájukhoz, és ezt hívták sztracsatellának.

Ilyen sajtot itthon sajnos nagyon ritkán lehet kapni, és szerencsére még senki nem próbálkozott azzal, hogy megcsinálja és kereskedelmi forgalomba dobja, ennek a butított változatát. Mikor a Culinarisban elcsíptem, akkor mesélte a Kedvenc Sajtos Srác, hogy a helyzet ugyanaz mint a mont d’or-nál, hogy mire megérkezik, ott csücsül nála néhány telefonszám, amire riasztást kell adni, hogy megjött a sajt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy én is megadnám a számomat, de az a helyzet, hogy olvasván az elmúlt pár hét cikkeit, olcsóbban bedrogozhatnék, mint amennyiből ezzel igazán jól lakhatnék. (Ezek a cikkek persze ha nem is szó szerint, de folyamatosan azt nyomták, hogy inkább burratára költsük a pénzünket mint könnyűdrogra!) Ez is egy olasz recept, és hasonlóan ahhoz, amit a panzanella salátánál írtam, csak akkor az igazi, ha tényleg jó alapanyagokból készül. Viszont jó alapanyagból csak kevés kell. Épp egy kis paradicsom, rukkola, olívaolaj, egy kevés só, bors, és ennyi. Ha nem eszünk húst, a sonkát hagyjuk el nyugodtan, a nélkül is nagyon finom.

Gourmet fesztivál VOL. 2

Gourmet ÉS eső Napsütés

Folytatva az előző bejegyzést, volt az a lista a telefonban, hogy miket kéne még kipróbálni, így csak visszamentünk. Le kell szögezni mission impossible mindent végigenni, még a szűrt listából is. Ha vidéki lennék, akkor még nagyobb bajban lennék, hisz akkor még a street food részlegből is bőven kéne kóstolni. Az volt az elmélet, hogy mivel pesti vagyok, ezektől a kiállítóktól nap mint nap 20 perc séta, két-három metró megálló, vagy 15 perc autózás választ el. Ezen kívül a street food mégis lényegesen megfizethetőbb, mint mondjuk egy Bábel, vagy Aranykaviár. Nem beszélve néhány vidéki étteremről, akik az ország olyan pontján találhatóak, amerre nem járok, de most adott a lehetőség, hogy belekóstoljak, mit főznek.

Gourmet Fesztivál 2015 – Gourmet ÉS napsütés, kacsatekercs

Anyukám Mondta féle banh mi-ről lecsúsztunk, csütörtökön már nem fért, vasárnap már nem volt. De, hogy maradjon a vidéki – ázsiai vonal a JANKOVICS KÚRIA almás kimchis kacsa pastramiját kóstoltuk. Ők még beállhattak volna abba a sorba, akik házi péksüteménnyel kínálják az ételt vagy valami izgalmasabb kiflivel, de ezen azért nem akadtunk fenn. Grillen megpirították a kiflit, és valami döbbenetesen finom volt a kacsa és a kimchi töltelék külön is és együtt is. És bár Koreában sajnos még nem jártam, gyanítom ott se a kiflit tolták volna túl, esélyesen egy zacsiból vették volna elő, így még autentikusnak is mondható. Ezt az ételt imádtuk.

Gourmet Fesztivál 2015 – IKON Debreceni, Jankovics Kúria almás kimcsis kacsa

IKON volt a következő, mondván debreceniek, ahol semmi dolgunk, így kevés az esély, hogy ott vacsorázzunk. Sajnos a zuzától mindketten idegenkedünk, így maradt a debreceni kolbász, ha már úgyis olyan jókat írtak róla. Valóban jó volt, és még jobb lenne, ha minden debreceni legalább megközelítőleg ilyen lenne, de valójában nem egy grill debreceniért jövünk egy ilyen fesztiválra. A fehér csokis – epres – bodzahabos desszertért később visszamentünk. Brutál bodza íze volt a habnak, és olyan finom volt, hogy azóta is hiányzik.

Sarki Fűszeres hétvége 1. nap – Az Étel

Sokmindent tudnék mondani amiért, szeretjük Attilát és a Csapatát azaz a Sarki Fűszerest. De szerencsére Ő is szeret minket, a vásárlóit és a törzsvásárlóit.  Akik akár nap mint nap, vagy akár havonta egyszer arra tévednek egy kávéra, ősszel egy porkettás szendvicsre, valamit venni a kamrapolcra, vagy megjelennek egy tematikusan összeállított családias hangulatú borkóstolón. Most ezek a vevők egy gasztrohétvégén is részt vehettek, ha kedvük volt. Nekünk kedvünk volt, így mentünk.

Két és fél nap, három fő állomáson. Ebből az első a megérkezés estéje, Encs, Anyukám Mondta.