Van az a pont mikor melegszik az idő, egyre többet süt a nap, egyre kevesebb pulcsit veszünk a kabát alá… Idén persze csak annyi, hogy a naptár szerint (fehér) március van, hóval, és sokkal hidegebb napokkal és éjszakákkal mint januárban. Akárhogyis, de ilyenkorra már tényleg megunjuk a banánt, és már valami mást kívánunk, mint az elmúlt hónapokban megszokott banán és citrus íz. De eper még bőven várat magára, szóval maradnak a fagyasztott gyümölcsök. Ezek egyébként nem ördögtől valóak, finomak, és hasonlóan a friss gyümölcsökhöz szintén jócskán van bennük vitamin, és tápanyag. Azaz bátran lehet használni őket.
Ezt a turmixot idén több verzióban megcsináltam, (ld. megjegyzések), de pont ez a kombináció volt a nyerő. Banán persze ebben a turmixban is van, ettől laktatóbb, édesebb lesz, de inkább a meggy íze dominál.
Nehézségi fok: nagyon egyszerű
Elkészítési idő: kb. 3 perc
Mennyiség: kb. 400ml
Hozzávalók:
150g fagyasztott meggy (vagy friss ha van) vagy egyéb gyümölcs*
170 ml víz**
1 banán
(Avokádós, narancsos, stb. változatot ld. megjegyzések.)
Ha egy kicsit tartalmasabbá/laktatóbbá szeretnék tenni, adhatunk hozzá kb. 150g natúr joghurtot és / vagy egy evőkanál chia magot. Szerintem ez így elég édes, de ízlés szerint egy kis mézet vagy datolya szirupot is adhatunk hozzá.
A hozzávalókat turmixoljuk.
Megjegyzések:
*Nekem a meggyes verzió lett a kedvencem, de nagyon jó szederrel, áfonyával, eperrel és vegyes erdei gyümölccsel is. Volt, hogy adtam hozzá egy narancsot, vagy mandarint. Próbáltam egy kis fahéjjal, és/vagy reszeltem bele egy kiskanálnyi friss gyömbért. Minden változatban jó volt, de ez most simán (meggy/banán/víz) ízlett a legjobban.
Reggelinek az is tökéletes ha banán helyett / esetleg mellett egy érett avokádót turmixolunk a meggyhez. Ez szintén működik kb. 80g joghurttal és joghurt nélkül is. Illetve szintén finom akkor is ha adunk hozzá egy narancsot vagy mandarint. Az avokádós verzió esetében ha banán nélkül készítem, akkor adok hozzá kb. 1 evőkanál mézet is.
**A legtöbb turmixgép a leírás szerint a jéggel is elbánik, de én szeretem kímélni a sajátomat, ezért a fagyott gyümölcshöz meleg vizet öntök. Illetve azért is, hogy ne legyen az ital borzalmasan hideg.
A terv:
Majd (és mint utólag kiderült, hogy ezen a szón maradt a hangsúly) jól utána nézünk, és lesz Belgiumban egy jó kis gasztro hétvégénk, izgalmas éttermekkel, sajtlevessel, sörös ragukkal, rengeteg csokoládéval, abból készült desszertekkel, kávéval, és a nap közepétől a végéig az elmaradhatatlan belga sörökkel.
Itthon vagyunk. Hihetetlen a nyugalom. Olyan mértékű, ami már szinte furcsa, és a megszokottól elég távol áll. Ahhoz képest, hogy a karácsonyi hangulatom a minimumon volt, minden remekül sikerült.
Most rend és tisztaság van a lakásban, bár még nem sötétedett be, egy sor karácsonyi égő már világít, egy-egy gyertya is, a háttérben pedig halkan szól a Lounge Bar karácsonyi zeneválogatás. Annak ellenére, hogy a lakásban nem vagyok füstölő párti, a napokban mégse bírtam ellenállni egy ígéretes darabnak, ami most ontja magából a jázmin illatot, míg be nem sokallok tőle. Párom a kisszobában alszik, Nyulam a konyhában alszik, én pedig átrendeztem az egyik fotelt, hogy még kényelmesebben ülhessek a nappaliban, ölemben a gépemmel, egy meleg teával magam mellett, és az utazási élményeimet, képeimet igyekszem rendezgetni, és idővel egy jól működő rendszerbe konvertálni. A nap folyamán néha végigpörgettem a telefont, hogy ránézzek a netre, milyen hírek vannak ma, de valójában alig olvasom el őket. Néha igenis ki lehet rekeszteni egy kicsit a világ eseményeit és el lehet szakadni a valóságtól, bezárkózva a saját kis nappalink világába. Bár bizonyos híreket azért nehéz tovább gördíteni. Szentestén nem mehettem el vakon a mellett, hogy a Blaha Lujza téren, ismét akkora sor állt meleg ételért, amilyet először egy vagy két éve láttam, és míg sokan a családdal készülődtek, mások sorban álltak a Krisnások főztjéért, vagy ételt osztottak, és nem a saját karácsonyukra hangolódtak. Ehhez képest igencsak első világbéli probléma, hogy kevésnek találtatott itthon a whisky a kuglófhoz. Vagy ha földrajzilag messzebb akarunk menni a tragédiákat illetően, ma van az tizedik évfordulója annak, hogy az egész világ megtanulta mi is az a tsunami.
A külvilágot teljesen kiiktatni nem lehet, és szerintem nem is érdemes, de most menjünk vissza a nappali nyugalmába. Szenteste annyiban tartottuk a hagyományokat, hogy a mákosguba ebéd után vacsorára halat ettünk. Annyiban pedig megszakítottuk a tradíciót, hogy íz világban kelet felé vándoroltunk, és egy egyszerű, ám izgalmas kis halételt tálalt a párom. Nem lett lefotózva, de érdemes lenne blogosítani, isteni finom volt. Tegnap a szülőknél annyiban megvolt a hagyomány, hogy jó masszív fogásokat készített anyu, és benézte a mennyiségeket a bejgli receptben, és adott mennyiségű tésztához, dupla tölteléket készített. De a fizika vagy a receptek törvényeivel mit sem törődve, csak belepasszírozta az egészet a tésztába, amit szinte keresni kellett a süteményben. De a végeredmény elképesztően finom lett, talán az egyik legfinomabb, legkrémesebb bejgli amit valaha ettem. Szinte abbahagyhatatlan. Ma is az volt a reggeli egy kis teával. De ebédre már lazítottunk, így én csak egy levest és egy kis salátát ettem. Na jó, meg a kuglófot egyszerre három tömény öntettel. ;)
A mostani turmix pedig egy olyan szerzet, ami figyel arra, hogy ne legyen megtörve a karácsonyi hangulat azzal, hogy bediétázzuk az ünnepi hangulatot, de ha sokat ettünk, és kell egy édes lazítás, ami megtartja a karácsonyi íz világot, akkor erre tökéletes ez a recept. Két verzióban készítettem el, első alkalommal körtével, másodszor banánnal. Be kell valljam, a körtés ütősebb és sokkal izgalmasabb volt. Annak ellenére, hogy a színe alapján messze nem ez lenne az első amire rávetnénk magunkat, ez az egyik legfincsibb turmix a sok közül ami eddig megjelent a blogon. Rossz hír, hogy ebben is van egy mágikus hozzávaló a gesztenyekrém*, ami sajnos nem egyenlő a mindenhol kapható gesztenyepürével. De már egyre több helyen találkozhatunk vele*. Többnyire az édesített változatával, így további cukor vagy méz egyáltalán nem kell turmixba.
A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, és homogénre keverjük.
Megjegyzések:
*A creme de marron nem a megszokott massza, hanem zömében egy sötétebb krém, ami állagra a nutellához hasonlít. Kisebb delikátokban, pl. Culinarisban lehet kapni, de mint szezonális termék, ilyenkor az Aldiban, esetleg a Lidl-ben is előfordul. Létezik cukrozott és nem cukrozott változata, én az utóbbival itthon még nem találkoztam. Viszont amit most vettem azt vaníliával ízesítették.
Ha nem kapunk, akkor próbálhatjuk bő evőkanál nutellával és kb. ugyanennyi gesztenyepürével helyettesíteni, vagy gesztenyepüré helyett 6-8 db, főtt vagy sült gesztenyét turmixolhatunk az italba. A nutella helyett pedig használhatunk egy 2-3 kocka csokit. De ha kapunk, tényleg érdemes kipróbálni a gesztenyekrémet.
Hétvégén ismét jó idő lesz. Lehet kirándulni, sportolni, például futni. Nyáron a nagy meglepődésemben írtam egy szuperlelkes bejegyzést arról, hogy milyen sikerélményekkel lettem gazdagabb már a második futásnál. Ez a széria folytatódott. Ugyan voltak kihagyások, hisz voltam beteg, sokszor mire hazaértem munkából menetrendszerűen jött az EU monszun és leszakadt az ég, voltam lusta is, fáradt is, de sokkal hatékonyabbra és kitartóbbra kerekedett ez a projekt, mint amire az elején mások számítottak. Most viszont ennek az időszaknak vége. Mire hazaérek, munkából szinte besötétedik, én pedig vallásosan ragaszkodom ahhoz, hogy este nem futunk. És nem azért mert Kolléganőm az egyik ebédnél ecsetelte, hogy ahová én járok, ott szatírok vannak, de nem új keletű, hogy sötétben tényleg nagyot zuhan a biztonság faktor. És nem csak ott ahol én futok. Pedig ősszel hihetetlen jó futni. Mondom én, aki bármilyen sport programot gondolkodás nélkül, hibátlanul átkonvertál egy sport szeletre, vagy egy nagy adag marcipánra. Kellemes, friss az idő, minden színes, és esküszöm sokkal izgalmasabb a lehullott leveleken végigfutni. (Nem csak azért, hogy vajon min fogok elcsúszni és hasra esni…) Annyira jól esett a hétvégi futás, hogy hétfőn úgy döntöttem percre pontosan a munkaidő végeztével kilövök az irodából, hogy még kb. világosban futhassak egy kört. Persze akadt egy tényleg fontos megbeszélni való, aztán várni kellett a közelben lakó kollégára, aztán még az utcán összefutottam a szomszéddal, Páromnak is volt mondanivalója, Nyuszi is bújós hangulatában volt, de csak elmentem. Sötétedés szempontjából pont akkor indultam mikor már érkeznem kellett volna, de úgy döntöttem egy rövidített kör csak nem lesz nagy kockázat. Szedtem is a lábam rendesen, pedig elég sokan futottak, gyalogoltak vagy bicajoztak akkoriban. Az esti futás is nagyon tetszett. Részben nem hittem volna, hogy október közepén, bármilyen módon is egy újatlan trikóban az utcán vagy egyáltalán bárhol legyek. Részben pedig be kellett látnom, hogy sötétben futni nyugis, hangulatos, és olyan szép, ahogy a lámpák sárga fénye megvilágítja a színes lehullott leveleket. Valahogy kezelni kell ezt a szituációt, lehet, hogy le kell mondani arról az immáron szintén vallásossá vált rituáléról, hogy futni csak egyedül megyek?
De vissza a nappali futáshoz. Vasárnap egy kicsit nyomott is voltam, és egész hétvégén mindenfele rohangáltunk, mindent intéztünk, percekre voltunk csak otthon, szóval a lelki világom távolról se volt abban az állapotban, hogy a hétfő reggel óta várt, és nagy nehezen beállni látszó nyugalom esélyét rohangálásra cseréljem. Lecseréltem. És ez a turmix volt, ami megindított a Liget felé.
Ezt a turmixot idén több verzióban megcsináltam, (ld. megjegyzések), de pont ez a kombináció volt a nyerő. Banán persze ebben a turmixban is van, ettől laktatóbb, édesebb lesz, de inkább a meggy íze dominál.
Home Bisztro 