Sült paradicsomleves

Ez a leves nyilván finomabb lenne nyáron, mikor szezonja van a paradicsomnak. De ilyenkor is lehet kapni, ami ugyan egyen méretű, egyen ízű, azaz mondjuk így… nem túl izgalmas. Viszont azzal, hogy megsütjük, egy kicsit fűszerezzük, nagyot tudunk javítani ezen a helyzeten. Végeredményben egy egészséges, alacsony a kalória tartalmú, fogyókúrába is simán illeszthető levest kapunk. Pláne, hogy meglepően laktató is. Én most egy kis joghurttal ettem, betétként a paradicsomokkal egy időben egy kis céklát sütöttem, és gyakorlatilag ez elég is volt egy könnyed vacsorára.

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 60-70 perc
Mennyiség: kb. 600 ml

 

Hozzávalók:

• 1 kg paradicsom
• 3-4 duci gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 kisebb ág friss rozmaring
• 2-3 ág friss kakukkfű (vagy egy kiskanál szárított)
• só, bors
• 1-2dl víz
• szükség esetén 1 evőkanál cukor vagy méz*
• leves tetejére ízlés szerint tejföl vagy joghurt, akár fokhagymával, citromhéjjal ízesítve

1. lépés

A paradicsomokat félbe vágjuk, esetleg ha nagyobbak, akkor negyedbe. Betesszük a sütőbe, a fokhagymával együtt (ezt hagyjuk a héjában, hogy ne égjen meg) és 190 -200 fokon megsütjük. Ez kb. 40 perc.

2. lépés

Ha kicsit kihűl, turmix gépbe tesszük, hozzáadjuk a sült fokhagymát (héja nélkül), a rozmaringot és vagy a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk az olívaolajat. Majd annyi vízzel felöntjük (kb. 1-2 dl) attól függően mennyire sűrű levest szeretnénk.

Tetejét díszíthetjük joghurttal, adhatunk hozzá sajtot, sonkát, sült zöldségeket. Ld. alább.

Megjegyzések:

• Ha nem adunk hozzá vizet, vagy kevesebbet adunk, akkor mártásként is jól funkcionál.
• A fűszernövényeket el is hagyhatjuk, úgy is finom, vagy ha intenzívebb fokhagyma ízt szeretnénk, nyersen is a levesbe turmixolhatjuk.
• *A paradicsomlevesbe vagy mártásba sokan tesznek cukrot. Én is gondoltam rá, de nekem cukor nélkül is ízlett, így elhagytam.
• A leves magában is finom, de joghurttal, tejföllel tovább lehet ízesíteni és sült zöldséggel egy teljes értékű könnyed vacsora is lehet.
• Volt olyan változat, hogy a levesbetét egy kis sonka, és kecskesajt volt, ez a verzió is nagyon finom.

Fűszeres szilvaleves mézes joghurttal

Valahol fejtegettem (szerintem egy csoportban történő csevegés alkalmával), hogy kedvelem az édesebb gyümölcsleveseket, de inkább második fogásnak. Szeretem a klasszikus, tejszínes gyümölcs vagy meggy levest, de sose esett jól, hogy ez után kellett enni a rántott húst és a krumplit. Így idővel megcseréltem a sorrendet és kvázi desszertként eszem az ilyen típusú leveseket. Nálam működik.

Kókusztejes édes leves és szederturmix

Ez az a szituáció, mikor a kókusztej és a szeder együtt van a hűtőben.

Külföldön, például itt Európában tőlünk nyugatabbra a kereskedelemben létezik egy olyan szokás, ha egy termékből többet csomagolnak össze, akkor az adott termék fajlagosan olcsóbb. Pl. ha egy db joghurt mondjuk 50 cent, de ha hatos csomagban vesszük meg, akkor nem 3 eurót fizetünk érte, hanem mondjuk 2,70-et, így az egységcsomagban 45 cent a joghurtunk darabára. Itthon több helyen (konkrétan joghurtoknál is) nem egyszer találkoztam olyannal, hogy olcsóbban jönnék ki, ha egyenként vennék hatot, mintha a hatos csomagolást teszem a kosaramba. Találkoztam karácsonykor olyan margarin akcióval, ahol duplázták a kocka méretét, jól bemarketingelték, de mégis drágább volt így, mintha kettőt vettem volna a megszokott alap-mennyiségből. Ennek ellenére mindenkinek a kosarában ezt láttam. Hasonló észleléseim – ugyan nem joghurt és margarin ügyben – drogériákban is előfordultak. Persze ez nem mindig van így, és nem is minden tábla csoki 90g-os, de érdemes erre odafigyelni. Valójában ezzel most arra akarok kilyukadni, hogy bárhogy is számoltam, vagy bármilyen cédulát is néztem, a kókusztej esetében eddig mindig tartották, hogy a nagyobb kiszereléssel anyagilag jobban járok. Ezért fordul elő, hogy az ételek, melyek a konyhákban születnek, nem feltétlen igazodnak a 400g-os kiszereléshez, és többször előfordul, hogy a maradékkal kezdeni kell valamit.

Valahogy így született ennek a levesnek is a receptje. Amit nőiesen bevallok, hogy a tervezés első fázisában messze nem levesnek, hanem pohárdesszertnek indítottam, amit jó habosan-gyümölcsösen képzeltem el. Aztán jött a könyörtelen valóság, mikor észleltem, hogy annyi tejszínből, ami maradt, abból nem lesz szabad szemmel érzékelhető hab, így ha akartam, ha nem, változott a terv. De a cél, hogy a maradék tejszínt elhasználjam, maradék (nagy kiszerelésű) joghurtot elhasználjam, és a megbontott kókusztej és rendelkezésre álló gyümölcs mennyiségét csökkentsem, teljesült.

Az itthon klasszikus gyümölcsleves, vagy meggyleves szintén tejszínes és cukros, szóval annyira nem extrém a recept. Ezeket a leveseket nagyon szeretem, de nem az étkezés első fogásaként. Sokszor zavart, hogy eszem az egyébként finom, de édes gyümölcsös levest, aztán ezt követően jön rántott hús, vagy a rakott kel, amit az édes után már nem igazán kívántam, és az első 3-4 falat igencsak ímmel-ámmal csúszott le. Az elmúlt években pedig akár otthon, akár étkezdékben feladtam a hosszú éveken át tartó szégyellős magatartást, hagyomány-őrzést, miszerint a leves fixen az első fogás, és manapság az édes jellegű leveseket mindig utolsó fogásként eszem, kvázi desszertként. És ebben a felállásban jobban is esik. Ezt a levest is leginkább így ajánlom. Most nyáron akár jéghidegen, télen pedig langyosan. Igazodva a szezonálisan gyümölcsökhöz, barack, szeder és áfonya volt a levesbetét, amit kombinálhattam volna még sárgadinnyével. Télen viszont banánnal és/vagy mangóval fogom készíteni, hogy becserkésszek némi trópusi hangulatot a kötött pulcsi alá.

Köszönhetően a literes kiszerelésnek, kókusztej még mindig maradt, gyümölcs még mindig maradt, így következő napi reggelin se kellett gondolkodni.

Citromos, fahéjas édesköményleves

Greg és Lucy Malouf szakácskönyvei nem igazán ismertek itthon. Majdnem két éve egy bisztróban, aminek galériája egy kis szakácskönyvtárnak volt berendezve találkoztam először az egyik könyvükkel. Persze, hogy megtetszett, így utánanéztem neten miket alkottak, abból mi lehet érdekes számomra, majd az összegzés eredménye az lett, hogy az összes kiadványukat meg kell rendelni. Azonnal. Ez az akció pénzben kifejezve, szabad szemmel is jól látható összeggel ért volna fel, így több mint fél évvel az ismerkedésünk után karácsonyra kiválasztottam azt a kötetet, ami akkor épp a legolcsóbb volt. Ez a Moorish. Nagyon szépen fotózott és igényesen kialakított kiadás. Annak ellenére, hogy már több mint egy éve megvan, a mai napig imádom a kezembe venni, forgatni, olvasgatni. Viszont mikor elkezdtünk főzni belőle valahogy sose úgy sikerült ahogy elképzeltük, így a recept lényegét meghagyva többször kellett változtatnunk valamit, minidig át kellett hangolni egy kicsit a saját ízlésünkre. Ezzel a módszerrel viszont sztárételek keltek életre. Olyanok, amiknek az ízvilága nagyon megfogott minket, főleg engem. Sose hittem, hogy a tahinivel kombinált salátaöntet mennyire finom és kellemes lehet, vagy egy feta sajtos egytálétel miatt kell minden héten spenótot venni a piacon. Itt találtam rá az alap kenyérpuding receptemre és módszertanomra, ami ugyan eredetileg finom csokis, de azóta több kombinációban is megszületett, élen a kókuszossal. És itt ez a skizofrén leves, amit télen finom melengetőnek érzek, és nyáron pedig frissítőnek. Nem tudom, hogy tudja a kettőt együtt, de sikerült neki.

A fahéjtól senki ne rémüljön meg, nem lesz a levesnek sütemény íze. Nem lehet nagyon erősen érezni, de hiba kihagyni, bármennyire is  a háttérben van, kell oda. Itt nagyon fontos a folyamatos kóstolás, a fokozatos, ízlés szerinti citromozás. Mi jóval kevesebbet használunk, mint az eredeti receptben szerepel. Persze több citrommal is finom, de számunkra már túl savanykás volt és nagyon ledominált minden ízt. Erről, és az egyéb tapasztalatokról érdemes elolvasni a megjegyzéseket.

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. egy óra
Mennyiség: 4 személyre

Hozzávalók:

• 60ml olivaolaj
• 2 vöröshagyma, vékonyra felszeletelve
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 3-4 db újhagyma (a zöld része is, kivéve a legvége)
• 2 nagy édesköménygumó (kb. 1 kg)
• 2 közepes krumpli meghámozva, apróra felszeletelve
• 1-1,5l alaplé*
• 1 nagy rúd fahéj, eltörve
• Fél teáskanál szegfűbors
• 2 babérlevél
• Só és bors
• 2 tojás sárgája
• 150ml tejszín
• 1 citrom héja, és kb. két evőkanál a levéből

Tálaláshoz:

• Extra szűz olivaolaj
• őrölt fahéj
• friss petrezselyem

1. lépés
Készítsük elő a zöldségeket. Szeleteljük fel egy tálba a vöröshagymát, az újhagymát, fokhagymát, az édeskömény gumót, és pároljuk nagyjából puhára az olivaolajon.

2. lépés
Adjuk hozzá az alaplevet, és a felszeletelt krumplit. Tegyük hozzá a citrom héját, és babérlevelet. Ez utóbbi két hozzávalót a végén ki kell halászni, így egyszerűbb egy teatojásba tenni vagy egy kis muszlin kendőbe csomagolni. Adjuk a leveshez a félbetört fahéjat, a szegfűborsot, forraljuk fel, majd gyöngyöztessük kb. 20 percet.

3. lépés
Egy nagyobb müzlis tálba tegyük a két tojás sárgáját és keverjük ki a tejszínnel. Szépen fokozatosan, adjuk hozzá a levest, mindig jól elkeverve. Azaz hőkiegyenlítést végzünk, hogy ne legyen rántotta a tojásból. Majd ezt visszaöntjük a levesbe és fokozatosan keverjük benne a már meleg tojásos tejszítnes  levet. Melegítsük fel a levest, majdnem a forráspontig, és főzzük még pár percig.

4. lépés
Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és óvatosan adjuk hozzá a citrom levét. Szedjük ki a levesből a citromhéjat, a fahéjat és a babérleveleket.

5. lépés
Tálaláshoz szórjunk a levesre egy kis őrölt fahéjat, locsoljuk meg olivaolajjal, és szórjunk rá friss petrezselymet.

Megjegyzések:

• Az eredeti recept 2 citrom levét írja. Nekünk volt olyan próbálkozás, hogy majdnem egy citrom levét beletettük, finom volt, de számomra túl savanyú, nagyon erősen citromos. A kb. két, két és fél evőkanálnál lehet érezni a citromot, de még csak kellemesen.
• *Ez esetben tényleg fontos, hogy alaplével dolgozzunk és ne sima vízzel. Ha ez nincs, akkor egy jobb minőségű ételízesítővel vagy leveskockával. Most mi is egy bio (már amennyire ez bio lehet…) zöldségalaplé porral csináltuk.
• Megpróbáltuk krémlevesnek is, azaz egy botmixerrel pürésítve. Ezt pürésítés után praktikus átszűrni. Ugyan így is finom volt, de krémlevesként nekünk kevésbé ízlett.
• Krumpli helyett próbáltuk csicsókával, de a krumpli semlegesebb, a csicsóka elvitte a leves ízét. Utóbbi egészségesebb, finom is, de krumplival sokkal jobb. Petrezselyem helyett próbáltam maradék korianderrel. Bár én nagy korianderrajongó vagyok, de ez petrezselyemmel tényleg finomabb.
• Az eredeti recept 3 nagy édesköményt ír, de kettő is elég, mi mindig ennyit használtunk. Például, mert már olcsóbb, mint tavaly, de még mindig drága, és mert mindig az utolsó két hatalmas darabot hoztam el az üzletből.
• Csillagánizst nem ír a recept. Az édeskömény a főzés során veszít az ánizsosságából, így egy kis darabbal vissza lehet hozni. De nagyon erős fűszer, egy felet, vagy egy kis darabot tegyünk bele, ha használunk. A végén ezt is halásszuk ki.

Lencseleves édesköménygumóval

Ezt a leves vagy egytálétel receptet szántam újévre, mint vegetáriánus – sőt vegán – pénzhozó ötletet. De elvitt az élet, így az év első napjára egyedül maradt a szír lencse a malackával. Ugyanakkor úgy érzem, mindenképp helye van a blogon hisz, a lencse egészséges, viszonylag laktató és remek étel egy munkahelyi ebédnek. Az édeskömyénygumó pedig feldobja, ugyanakkor ellágyítja az ízeket és visz az ételbe egy különleges ízvilágot. Édesköményt egyre többet látok az üzletekben és a piacokon is, de ami igazán új, hogy már egyre többször elfogadhatóbb áron. Ugyanakkor azt gondolom, nem mindig tudjuk mire használni vagy nem mindig merjük. Mivel mi nagyon szeretjük, folyamatosan keressük a felhasználásának módját és igyekszünk meg is osztani. A másik alapanyag amit nagyon szeretünk a koriander, ami meglepően jól megy a lencséhez. Elhagyható, de ha lehet ne tegyük, nagyon finom.
Ugyan ezt az ételt vega receptként definiáltam, de ha valaki mindenképpen hússal enné, nagyon passzol hozzá egy kis kolbász, esetleg sonka vagy csülök.

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 60-70 perc óra
Mennyiség: 4 személyre
Előkészítés: A lencsét előző éjszaka áztassuk be

Hozzávalók:

• 4 evőkanál olivaolaj
• 1 nagyobb vöröshagyma szeletelve
• 5-6 gerezd fokhagyma szeletelve
• 1 nagyobb édesköménygumó szeletelve
• 1 nagyobb paprika (zöld, vagy normál sárga paprika) szeletelve
• 200g lencse
• Kb. 1 liter víz vagy alaplé
• 1 paradicsom
• 2 babérlevél
• 2 sárgarépa felkarikázva
• 2 nagyobb krumpli meghámozva és feldarabolva
• 1 teáskanál füstölt pirospaprika
• Ízlés szerint só és bors
• Friss koriander díszítésnek

0. lépés
Áztassuk be a lencsét egy éjszakára.

1. lépés
Egy lábosban megmelegítjük az olivaolajat, hozzáadjuk a szeletelt hagymát, fokhagymát, édeskömyénygumót, paprikát babérlevelet és pároljuk kb. 5 percig. Majd hozzáadjuk a lencsét és felöntjük vízzel.

 2. lépés
Ezt főzzük 5 percig, hozzáadjuk a szeletelt répát, majd 10 perc után a szeletelt krumplit, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a pirospaprikát majd addig főzzük míg a lencse megpuhulnak a zöldségek. Ez kb. 20-25 perc. Ha időközben túl sűrűnek érezzük, adjunk hozzá még egy kis vizet.

3. lépés
A tálalásnál locsoljuk meg a levest egy kis olivaolajjal és aprítsunk a tetejére friss koriandert.

Megjegyezések:

• A recept Sam&Sam Clark, Casa Moro c. könyve alapján.