BUÉK 2018 és a többi

Borkóstolótól a nyitottságig

Sose éreztem képesnek magamnak arra, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi bort megigyak, így a borkóstolók részemről elmaradtak. Párom már a kezdetek óta elment Attila (most Babka) szokásos, karácsonyi Tokaji- borkóstolójára, és hazaérve az se szakította meg az élménybeszámolását, hogy én ez alatt néha-néha épp REM fázisban voltam. Így következő nap ébren is meghallgattam miről maradtam le, és ez így ment évek óta. Idén ezt nem szerettem volna, így már novemberben elhatároztuk, hogy én is bort fogok kóstolni, méghozzá nyolcat, amit középen egy pezsgő szakít meg.

m_IMG_8033.jpgblog_3m_IMG_8032

Continue reading

Advertisements

In Bruges

Az imént volt egy Sütifelhős bloginterjú, melyben viszonylag nagy hangsúlyt kapott az utazás, ami kapcsán Brügge plátói szerelemként lett definiálva. Épp csak azt nem írtam le, hogy valójában azt is tudom melyik környéken, annak melyik házában laknék a legszívesebben. De ha pont abból valamiért nem költöznének ki a kedvemért, van még terv B-től Z-ig a lakhatásra vonatkozóan.  Ha mondjuk úgy hozná az élet, hogy egy kis teázót kéne nyitnom, arra is megtaláltam a tökéletes helyet. Tényleg beleszerettem ebbe a városba, de ahogy a szerelemnél sok esetben lenni szokott minden logikai érv, ellene szól.k_IMG_3656 Continue reading

Rengeteg tipp utazásra pakolás témában

Nemrég belefutottam egy Lonley Planet cikkbe, ami (egy rakás másik mellett) arról szólt, hogy a világot látott alkalmazottaik felsoroltak egy-egy tárgyat, vagy praktikát, ami szerintük igen fontos egy utazás alkalmával. Voltak benne praktikus dolgok, amiket nem próbáltam, és jó néhány amit, vagy amihez hasonlót én is évek óta alkalmazok. Persze utazás és utazás között van különbség, hisz nem mindegy, hogy az ember egy várost látogat meg 3-4 napra, más a prioritás, ha két hétig ugyanazon a szálláson lesz és akkor is, ha ez idő alatt bejár egy fél kontinenst vagy legalábbis térségen belül sokat változtat helyet. Lesz e túra, lesznek e olyan programok ahová jobb elegánsabban megjelenni, hideg lesz, vagy meleg, vagy mindkettőben lehet részünk, sokat utazunk míg elérjük a célpontot vagy csak pár órát, fejlett vagy fejlődő országban leszünk, mi magunk szervezünk mindent, vagy szervezett útra fizetünk be. Én elsősorban most a saját, igen aktív útjaimból indulok ki, ahol meleg lesz, saját szervezésben sok helyváltoztatás, és olyan hosszú út, aminek végén akár le is térünk a térképről, de ha onnan nem is, akkor a tömegturizmus által kitaposott ösvényről biztosan. Az itt leírtak közül én se használok minden útnál minden egyes tárgyat, de szerintem bármilyen útra is indulunk érdemes szemezgetni az ötletekből.

blog_7_IMG_8075

Continue reading

Rizses zöldség

Expectations Vs Reality –  Elvárások versus a valóság

Megjelent a Bored Pandán egy elsőre jópofa cikk arról, hogy mit vár az ember egy utazási célponttól, és mit kap valójában. Persze a képek a két szélsőséget mutatják be, a tökéletes képeslap fotókat, aztán az elviselhetetlen tömeget és szemetet. A Bored Panda-t én is kedvelem, és sokszor találkozom azzal is, hogy mainstream vagy kevésbé mainstream média vesz át tőlük cikkeket. Ezen felül pedig rengeteg megosztásuk van, így rohamtempóban terjed, hogy a Kínai Nagyfalon valójában csak tömeg van, a Maldív szigetek egy szeméttároló, a  riói elviselhetetlen tengerpartról ahol csak pusztán hatalmas tömeg van, még véletlen se épp koncertsorozat… és a többi. Persze valóban probléma, hogy a nagyüzemivé váltak az Everest túrák, amik ebben a formában pláne veszélyesek, és én is verekedtem át magam némi szemétkupacon vagy kisdisznókon ahhoz, hogy lejussak a tengerpartra. Sőt nyolc év távlatában mikor visszamentem „ugyanarra” a helyre, átéltem az „emlékeim alapján egy kicsit másra számítottam” érzést is. Szóval nyilván nem hazugság az egész, de látván néhányat ezek közül, vagy akár hasonló célpontokat, azért többnyire nem is ilyen durva a helyzet. Persze főszezonban egy turistacsoporthoz csatlakozva simán ki lehet fogni a képen bemutatott a horrort, de saját szervezésű úttal (ahogy mi szoktuk) nemcsak sokkal olcsóbban meg lehet úszni egy utazást, hanem el lehet kerülni, de legalább optimalizálni lehet ezeket a helyzeteket. És persze van az az álláspont, hogy túl turistás valami, ezért elkerüljük. Mondván nem életszerű arra számítanunk, hogy a Taj Mahalnál mindössze néhányadmagunkkal leszünk. Hát valóban nem életszerű. De nem is véletlen van ott ennyi ember, és ahol nincsenek sokan, ott sok esetben nincs is izgalmas látnivaló. Az imént említettek nagyon különleges pontjai a világnak, és bár járhat némi kényelmetlenséggel, ha sokadmagunkkal vagyunk, de nem érdemes pusztán egy ilyen cikk miatt legyinteni ezekre a helyekre, pláne kihagyni. Ha tehetjük, inkább menjünk el, nézzük meg, éljük át, tényleg nagy élmény és hatalmas nyomot tud hagyni egy utazás ezen célpontok egyikén. De röviden a lényeg, hogy amit egy kiránduló szemével lehet látni, azaz az igazság, valahol a két kép között van félúton. Lenn, ahogy az én kamerám látta.

blog_IMG_5206

IMG_1275 Continue reading

Schipol – Szoba 116 ablakkal

Egyenlőre vége a francia vonalnak, no meg a közbe ékelődött kis intermezzonak, hogy süssön végre a nap. Így most jön a távol-keleti, az exotikus, a streetfood. De előtte egy kis átkötő, hogyan is jutunk el oda. Szárazföldön végigutazhatnánk akár Selyemutat, érdekes kaland lenne, de így már bőven kilógna az utazáshoz szükséges szabadság a munkatörvénykönyve által kiszabott picinyke keretből, szóval marad a repülés, Budapestről mindig legalább egy átszállással.
Számomra az utazás akkor kezdődik, mikor a gyorsforgalmi úton elhagyjuk a kőbányai metró felüljáróját. Hatalmas szimbolikája – ha nem lennék ilyen földhözragadt, mondhatnám, hogy spirituális jelentősége – lett ennek a régen ronda narancssárga, de manapság már modern szürke objektumnak. Ott dőlök hátra az autóban, engedek el mindent, ami itthon foglalkoztat, és testem lelkem átáll a jellemzően egy éve várt turista üzemmódba.

Schipol

Forrás: Airbnb

De nem mindig jön ám ez ilyen könnyen. Volt olyan út, ami előtt hihetetlen hajtás volt a munkahelyemen. Közvetlen az utazás előtti héten, sőt napokban is túlóráztunk, így épp, hogy összepakoltam, de esélyem nem volt arra, hogy meglegyen a “hurrá!!! mindjárt utazunk” érzés, és az ehhez szorosan kapcsolódó arcpirulás és heves szívdobogás. Ez akkor kétségbeejtően hiányzott. Helyette a stressz, hogy minden rendben legyen, és bár egy nappal később indulnánk, hogy feladatok bizton be legyenek fejezve. Kora este indult a gép, reggel felvettem a kényelmes nadrágom, a sötétzöld birkás pulóverem, vittem egy kendőt, összeszedtem az utazós cuccot, és mintha aznap este nem kezdeném el körberepülni a fél világot elindultam a munkahelyemre. Annyi különbséggel az egyéb napokhoz képest, hogy más stílusú cipő és ruha volt rajtam, és vittem magammal egy nagy utazótáskát is. A bőröndöt leküzdöttem a lépcsőház földszintjére, és mikor elfogytak a lépcsők, kiengedem a kart a táskámon, és elkezdtem húzni a kockaköves folyosón. Ahogy meghallottam a poggyász kerekeinek monoton görgő hangját, megjelent egy hatalmas mosoly az arcomon, és egy pillanat alatt végigfutott rajtam az imádott, és várva-várt bizsergés, no meg a heves a szívverés, amit eddig hiányoltam. Uramisten, én ma utazom! Aznap a munkahelyemen mindent befejeztem, léptem ki a gépből, mikor a legsportosabb kollégám már rég lecipelte, sőt be is pakolta a cuccaimat a minibuszba. A Párommal az enyémhez hasonló elfoglaltságok miatt reptéren bírtam találkozni a bő két hetes, és kb. 18 órás út előtt.

Schipol

Forrás: Airbnb

Continue reading