Ezt az ételt megcsináltuk és ízlett. De a vége az lett, hogy rákattantam, így az elmúlt időszakban elég sokszor ettük. Aztán szépen lassan arra is rájöttem, hogy valaha kb. ennek az ételnek a saláta és vegán, na meg igazán fogyókúrás változatát már elkészítettem, és azt is nagyon kedveltem.
A zhoug az új pesto
Kolléganőm a minap mesélte, hogy a lánya vegán lett, amivel alapvetően nincs gondja, mindössze annyi, hogy az ételeknek nincs ízük. Ebből következően meg még annyi, hogy minden fogás sokkal drágább lett, mert egy rakás fűszert kell hozzá venni. A mostani recepthez is kell egy kis rakás fűszer, ezzel viszont kapunk egy íz bombát, ami nem utolsó sorban egészséges, és a vegán ételeken, salátákon túl, húsokat és halakat is fel tud dobni.
Valami hasonló ételt akár devoni River Cottageban is ehetnénk. Nem azért, mert hirtelen ennyire profi lettem, hanem mert az étel a River Cottage séfje, Gillon Meller receptje alapján készült. Viszont itt nem pontosan abban a formában írtam, ahogy Ő publikálta, hanem áthangoltam az én ízlésemre. 
Ő az öntethez lényesen több citromot használt, konkrétan egy egészet (persze igencsak változó, hogy abból mennyi lé jön ki…) én viszont kevésbé kedvelem, ha egy étel erősen citrusos. A tahini ízét szeretem, de egy kicsit lágyabban, így több joghurtot használtam. Mézből talán több csúszott az öntetbe, mint egy evőkanál, de még mindig nem annyi, mint amit Ő írt az az eredeti receptben. Ezekkel az arányokkal szerintem az öntet megtartotta a különleges íz világát, de kissé lágyabb, és a hazai ízlésvilággal kompatibilisebb lett. Mi önmagában ettük, egy könnyű vacsoraként, de húsok, halak, fasírt, vagy akár egy vegetáriánus zöldségpogácsa mellé is remek köret. Ha a hozzávalókat beszerezhetetlennek vagy idegennek érezzük, akkor lenn a megjegyzésnél van még néhány egyéb ötlet.
Ezzel a recepttel régóta szemezek. Gyakorlatilag onnantól, mikortól a padlizsán szinte aranyárban volt, keresztül azokon az időkön át mikor nem akartuk bekapcsolni a sütőt, egészen mostanáig. És ezt pedig most kell megcsinálni. Tipikus őszi-téli étel, finom, meleg, tartalmas, és ha valaki nem akarja használni a melengető étel kifejezést amit az angol comfort food-ról fordítottuk, akkor ez lehet ennek a tökéletes szinonima.
Ez egy olyan leves, ami némi túlzással akár lehetne főzelék is. Nagyon laktató, selymes, és mindez tejszín nélkül. Egy szervezési hiba van benne, hogy télen, mikor igazán jól esik nagyon drága a padlizsán, így most kell megcsinálni, mikor még bőven lehet kapni és jó árban van. Lehet egy könnyű munkaebéd esetleg egy péksüteménnyel, vagy egy esti vacsi a kanapén ülve egy pléd alatt.
A receptet Yotham Ottolenghi és Sami Tamimi Jerusalem c. könyvéből vadásztam. Van benne egy hozzávaló, amire nem találtam magyar megfelelőt. Mondhatni lefordíthatatlan, vagy inkább fogalmam nincs micsoda. Ez a moghrabieh. Ezt hívják libanoni couscousnak is, de valójában nem couscous (búzadara), hanem egy más fajta tészta, ami jóval nagyobb és közel-keleten szárított verzióban is lehet kapni. Ahogy a levesben főzzük, egy kissé megdagad, és nagyon jól átveszi az ételek ízét, ezért igen népszerűnek tűnik a térségben. Ha az itthoni éléskamrában kutatunk, akkor azt gondolom, leginkább a tarhonya hasonlíthat rá. Nekünk még maradt egy adag csipetke a múltkori bableves után, így mi ezzel oldottuk meg a tészta jelenlétét a levesben. Szerintem jó volt így is, de ha legközelebb a szír boltban járok, megkérdem mit tudnak mutatni vagy mondani a témában.
Elkészítés: Kb. másfél óra
Mennyiség: 4 személyre
Nehézségi fok: Kicsit bonyolult
Hozzávalók:
Megjegyzések:
A közel keleti bejezés után, úgy illik, hogy a térség konyhájából válasszak egy falatot.
Home Bisztro 