Szilvás reggeli müzli

Most egy kicsit fordítva ülök a blogon. Azt gondolom joghurtot, lekvárt, müzlit és gyümölcsöt valójában mindenki össze tud keverni, ha ehhez van kedve, így nem is terveztem blogosítani. De valamelyik szombat reggel, csak úgy a játék kedvéért nem müzlis tálba, hanem egy kicsit kreatívabban pakoltam össze a reggelit, például mert volt kedvem fotózni. Aztán olyan szépen sikerült a sorozat, hogy kár a könyvtárakba hagyni a képeket.

IMG_2965És ha már felteszem, akkor be is teszem a fogyókúrás sorozatba, annak ellenére, hogy szigorúan nézve azért lehetne hibát találni benne. Részben a granolában is van cukor, a joghurtban gyárilag, a szilvalekvárt is ritkán csináljuk cukor nélkül, és cukorbetegek jól tudják, hogy minden gyümölcsnek van mérhető cukortartalma. Ugyanakkor a joghurton kívül minden alapanyagot én csináltam, a helyett, hogy boltban vettem volna. Ezzel valamelyest kontrollálni tudtam a cukor és az adalékanyag mennyiségét, így a boltinál egy sokkal egészségesebb, soványabb verziót kaptam.

blog_2

Sok helyen írnak arányokat arra vonatkozóan, hogy egy fogyókúra tekintetében milyen arányban számít az étkezés és a sport. Azaz olvasni például, hogy a fogyás 80%-ban múlik az étkezésen, és csak 20%-ot tesz hozzá a sport. Mások szerint, a megoszlás inkább 70-30, valaki szerint ez 60-40 és így tovább. A fene tudja mi az igaz, de úgy tűnik, még ha az arányokat tekintve nem is, de abban van némi konszenzus, hogy az étkezés többet nyom a latban mint a mozgás. Ami jelenti azt, hogy ha sokat járunk sportolni, de nem figyelünk az étkezésre, akkor kevésbé hatékonyan soványodunk. Én személy szerint ehhez azért azt gondolom hozzá, hogy nincs elvesztegetett futás, torna, jóga, séta vagy konditerem. Ha nem is fogyunk olyan gyorsan és drasztikusan, a mozgásba fektetett idő és energia mindenképp megtérül.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy egy konkrét arányt nem lehet ráhúzni minden emberre. És vannak pillanatok, mikor úgy érzem, dőlnek meg ezek az elméletek. Most jöttem haza Belgiumból, ahol a gasztronómiába nem sikerült úgy belevetni magunkat, mint terveztük, és igen, láttam, hogy bőven van az országban „atipikus” konyha, quinoa burger és társaik, de alapvetően a klasszikus ételeik nem könnyedek. Minden sarkon találni krumplist, és döbbenet, de még a félbevágott kiflibe is sült krumplit tesznek, aztán jól megküldik majonézzel. Azért ennél több szénhidrát nem sok mindenben van. Aztán egy kis waffel ezzel-azzal, nincs sarok ahol ne lenne valami megunhatatlanul finom bonbon szaküzlet, például egy remekbeszabott süti bolt szomszédságában. Majd mindezt leöblítik egy-két pohár olyan átlagosnak számító sörrel, amilyen itt kézműves kategória. És elnézve az embereket, nem volt jellemző az elhízás. Na de, hogy van ez kérem????!!! Sült krumpli kenyérrel, csokival, sörrel és mégis vékonyak vagyunk…

blog_4blog_3

Nagyon pontos receptet nem írok, de így készült a reggeli.

Előző este csináltam egy granolát. Egy recept itt.

Röviden: kb. 150g natúr müzlit/zabpelyhet (nagyjából egy bögre) összekevertem egy jó maréknyi (kb. 40-50g) valamilyen maggal. Most kesudió volt itthon, de ez lehet mandula, dió bármi, de el is hagyhatjuk. Kevertem hozzá egy kiskanál fahéjat, egy csipet szerecsendiót, és egy evőkanál barnacukrot. Egy kis tálban megolvasztottam egy darabka vajat (kb. 20g) és egy evőkanál mézet. Mindent összekevertem, és kb. 20 percig sütöttem 180 fokon.

A szilvalekvárhoz van itt egy recept.
De gyorsan most így készült: Elhasználtam az itthoni nem túl szép héjú szilvát, de ez lehet bármilyen gyümölcs, akár vegyesen is használhatjuk. Szerintem kb. 300-350g lehetett, ezt darabokra vágtam, tettem hozzá egy evőkanál barnacukrot, egy kevés fahéjat, és fél tonkababot. Ezt főztem kb. 15 percig, majd botmixerrel turmixoltam. A végén, hogy édesebb legyen adtam hozzá egy kis mézet.

A pohárba pedig rétegeztem a lekvárt, joghurtot, müzlit, és fügét illetve szőlőt ettem hozzá, de természetesen bármilyen idénygyümölccsel finom.

blog_5blog_kIMG_2979blog_1blog_kIMG_2976blog_6

 

 

Advertisements

Téli vitaminturmix

Bár közel vagyunk az új évhez, de azt gondolom, hogy nem ez inspirálta a női kollektívát. Talán valami olyasmi, hogy egyikünk (én) szinte minden reggel valami hasonlót eszik, a másik gyereke amazt szereti, van aki konditerembe jár, van aki mozgás nélkül fogyókúrázik, na meg amúgy is szokták mondani, hogy az egy munkahelyen lévő csajok úgymond szinkronizálódnak. Hát azt a részt pont nem tárgyaltuk ki, de ami egyre látványosabb, hogy reggeli szintjén már biztosan megtörtént a szinkronizálódás. Ilyen elképesztő ütemben még sose fogyott chiamag és natúr zabpehely mint mostanság. Illetve egész jó lett a tornaterembe járási mutatónk is, így tényleg elmondható, hogy valamit teszünk azért, hogy még egészségesebben éljünk.

k_IMG_6910.jpg

Continue reading

Sült porridge

Két változatban

Ezt a reggeli / brunch bejegyzést, simán fel lehet fűzni „a hova nem jutottunk el” vonalra. Európa északi részén egy helsinki átszállást leszámítva még sosem jártam. A legközelebb akkor voltam egy ilyen utazáshoz, mikor böngésztem az egyik légitársaság honlapját, majd kipirult arccal hívtam fel Az Embert, hogy Stockholmba most olcsóbban vehetnék repülőjegyet, mint egy márkás pulóvert a szomszédos plázában. Hát akkor mégis mi tart minket vissza? Erre válaszul egy pillanat alatt kerekedett egy terjedelmes felsorolás, mely olyan elemekből állt, hogy a szállások nagyon drágák, a belépők nagyon drágák, az ételek nagyon drágák, és ismerve engem biztosan szeretnék venni valami kis letisztult skandináv csetreszt, melyek szintén nagyon drágák. Szóval egy hosszú hétvégét elméletben egy perc alatt kihozott közel annyiból, mint két hét Ázsiát a gyakorlatban. Hát ennyit Svédországról.

blog_1_img_9072

Continue reading

Perzsa ihletésű rántotta

Utazás helyett

Idén elég sokat vártunk arra, még szembe jött velünk az a repülőjegy, amire azt mondjuk ez az, jó az ár, jó az időpont és maximális a lelkesedésünk a célpont iránt. De egy jó ideig annyira nem jött szembe semmi, hogy már ott tartottunk, hogy magunk találjuk ki hova menjünk. Így esett, hogy a nagy ötletelés közepette, kimondtuk, hogy Perzsia, azaz a mai Irán. Annyira megtetszett, hogy nem tudtunk szabadulni az ötlettől, és elkezdtünk utána nézni. Nagyjából megvolt, hogyan lehet oda utazni, merre érdemes menni, milyen a hangulat az országban. Néhány neten fellelhető beszámoló szerint nem tombol a turizmus, így a helyiek alig találkoznak külföldiekkel. Ebből is következően olyan extrém kedvességről számoltak be, hogy döbbenetes. Volt olyan, aki azt írta, hogy az egyik helyi elvitte őt ingyen az autójával, pusztán azért, hogy beszélgessen vele, – igen, a jelenség létezik, nekünk is volt már hasonló élményünk – mindenki mosolyog, segít, nem beszélve arról, hogy bárhol bárhová nyúlt, olyan érzése volt, hogy csak Michelin csillagos ételt tud megfogni. Aztán mégis szembe jött velünk az a repjegy amit minden szempontból jónak ítéltünk, így a perzsa élmények most redukálódtak egy rántottára.

blog1_img_0400

Continue reading

Pulla – Norvég fahéjas kardamomos tekercs

A legfinomabb kelt tészta ami kikerült a kezeim közül

Az északi népek, skandinávok, dánok, híresen erősek péksütemények tekintetében. Sajnos helyben még nem volt szerencsém kóstolni őket, és biztos vagyok benne, hogy mind különbözik valamiben, de innen távolról, pusztán a magazinok, blogok, szakácskönyvek szűrőjén át látva, azért igen hasonlónak tűnnek. Ami számomra nagyon érdekes, hogy pláne a skandináv országokban tradicionálisnak számít, masszív mennyiségű kardamommal ízesíteni. Olyan fűszerrel, ami ott nemcsak, hogy nem őshonos, hanem szerintem meg se terem. Trópusokon találkoztam kardamommal, és India déli részén láttam hatalmas ültetvényeket. Részben teljesen megértem ezt a rajongást a fűszer iránt, részben pedig csak ámulok ezen a kollektív rákattanáson, és elképesztő mértékű befogadáson. Persze ezen a blogon is ritkán találunk sütit fahéj és szerecsendió nélkül, de ha végigmegyünk a Rákóczi túrós, Eszterházy torta, Gundel palacsinta, bejgli, gesztenyepüré vonalon, akkor nem nagyon látom azt, hogy egy hazai tradicionális édességben ennyire meghatározó szerepet vállalna egy ilyen távoli és ízében is egzotikus hozzávaló.

Blog_Pulla1

Continue reading

Ricottás szendvics fűszeres szilvával vagy fügével

Ez most édesség vagy nem édesség?

Nem édesség, bár némi rugalmassággal azt is tudja helyettesíteni. Mikor nekiláttam ennek a kombinációnak éreztem, hogy jót fogok enni. Nyilván, ellenkező előérzettel nem indulok neki az akciónak, de most a végeredmény sokkal finomabb lett, mint vártam.

Szilvás ricotta szendvics

Szilvás ricotta szendvics Az, hogy számomra várakozáson felülire sikerült, benne van az is, hogy néha vannak fenntartásaim a ricottával, így volt bennem egy kis félsz. Ezt enyhítve nagyobbat nyitottam a pénztárcámon és tényleg jó minőségűt vettem.

Continue reading

Kókuszos kukorica

Ez az étel nagyon félelmetesen hangzik, ezzel tisztában vagyok. És azzal is, hogy elég nehéz belőni, hogy valójában milyen funkcióban is kéne enni ezt a valamit. Vajon valami saláta, ne adj isten köret, vagy inkább desszert? Klasszikusan ez az étel egy Balinéz reggeli. Zöldség, ami egészséges, tele napindító energiával, és cukor, ami kevésbé egészséges, de szintén egy lökést ad a nehezen induló munkanapnak. Hogy pontosabb jelzőkkel éljek, ez egy finom, szokatlan, laktató és hizlaló reggeli. De legalább utána egy darabig nem kívánjuk az édességet, szóval mégis meglesz az egyensúly az erőtérben. Sőt kalória, pláne tápérték tekintetében nem járunk rosszabbul mintha egy kakaós csigát ennénk, ami viszont itthon egy elfogadott reggelinek számít.

Balinéz kukorica

Indonéziában, ahogy az egyéb dél-kelet ázsiai országokban nem igazán erősek desszertben. Ami valahol furcsa, hisz ha ott valami édes, az nem viccel, sok esetben tényleg ragacsosan édes. Gondolok itt például a Coca Colára, aminek ott tényleg más, azaz sokkal édesebb íze van, vagy a helyi dobozos gyümölcslevekre, amikhez rutin kell, hogy a tömény cukor ízén átverekedve magunkat meg tudjuk mondani, hogy valójában milyen gyümölcs levét öntötték abba a dobozba. És elsőre egy vakteszten nem biztos, hogy sikerül megkülönböztetnünk az epret a mangótól. Édesség gyanánt népszerűek például a mindenszínű rikító zselék, de persze csinálnak igazán finom dolgokat is, amik leginkább banánkára (banán csak piciben), a rizsre, kókuszra és pálmacukorra épülnek, vagy olyan gyümölcsökre, zöldségekre, amelyeket itt alig ismerünk. Az egyik ilyen a jackfruit amire azt mondták, hogy éretlenebb állapotában zöldségként használják currykben, érett állapotában pedig mint gyümölcs funkcionál. Édesség gyanánt például gyümölcspépet készítenek belőle és ezt töltik tésztafélékbe, vagy keverik ki masszának, közben pálmacukorral édesítik. Ami viszont izgalmasabb, hogy imádják még a duriánt is, magában nyersen, és persze abból is készítenek főtt ételeket, édességeket is. Ez tiszteletreméltó dolog, hisz felvágva annak a szaga gyilkos. A szállodákból, közösségi helyekről ennek okán ki is van tiltva. Sok helyen, ablakokon, bejáratokon igen nagy sűrűséggel (nem aprózzák ám el) találkozhatunk NO DURIAN kiírásokkal. De ezen nem kell megbotránkozni, ha valaki egyszer megszagolja, rájön, hogy teljesen életszerű a tilalom, és valójában ő maga se szeretné a szép trópusi szállodaszobájából éjszakánként, hánytató szagban hallgatni a tenger morajlását. Ehhez képest az íze se meglepetés. Szerintem nem finom, és erre pontosan emlékszem, mert még órákra a számba ragadt kegyetlen aromája. De a helyiek imádják. Igen, mondják, valóban büdös, de ezen nevetnek, ők már megszokták, sőt minden évben töretlen lelkesedéssel, és saját pocakjuk körkörös simogatásával várják a „hmmm nyami” durián fesztivált. Imádom bennük ezt a gyerekességet! :)

Balinéz kukorica

Continue reading