Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs eztettem – a bolt. És ha az Embernek nem indul be a fantáziája, hogy a kollégáinak változatos, ehető ajándékokat prezentáljon az ünnepek előtt, amiket természetesen valamiféle közös munkával készítünk el. Hét elején elkészült egy adag minitorta, csokoládés karamellás töltelékkel. A hét második felében pedig a sajttorta volt a program.
Nigel Slater az egyik műsorában elmélkedett valami olyasmin, hogy ha a kertben bizonyos zöldségek vagy gyümölcsök egy időben érnek, azok esélyesen az ételben is olyan kiválóan működnek együtt, ahogy a természetben. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy mindig van a blogon valami epres-bodzás alkotás, legyen az piskóta torta, crumble, vagy bodzás kuglóf, amihez például nagyon jól passzolna az alábbi öntet. Most egy egyszerű sajttorta jön, amit ezzel a párosítással igyekeztem feldobni.
A sorban most a hamburger után a coleslaw saláta jönne, de ott a mennyiségek egy kicsit zavarosan kerültek a lapra, így még pontosítani kell a receptet, szóval új teszt jön, publikálás halasztva. De addig van más. A grillezés utolsó fogása a sajttorta volt, ami egy egyszerűbb verzióban már szerepelt, és valószínűleg még fog is. Lényegében minden sajttorta recept hasonló, egy alapra épül, mégis jócskán van benne variációs lehetőség, ami miatt mindig más ízeket lehet kihozni belőle. Illetve ez a verzió egy kicsit technikásabb a régi receptnél.
Részben ennek van alapja, a keksz alap, ami a sajttortáknál a klasszikus tesztalap. A vízfürdőt, ami sok receptben szerepel elhagytam, de egy kicsit mégis pótoltam azzal, hogy egy kis tál víz mellett sütöttem ki. Illetve Nigella Lawson a süteményes könyvében azt mondja, hogy ha nem egész tojásokat keverünk a sajthoz, hanem a fehérjét külön kemény habbá verjük, azt forgatjuk a „tésztába” akkor egy lágyabb könnyedebb, légiesebb süteményt kapunk. Ugyan nem az ő receptjét vettem alapul, de ezt a módszert teszteltem. Van benne valami, érdemes kipróbálni így is. Ez a torta finom, de viszonylag semleges íze van, így szerintem tényleg nem érdemes elhagyni a tejfölt a tetejéről, és kifejezetten jó hozzá a karamellizált körte. Praktikus lédús körtét használni, így egy finom gyümölcsös enyhén karamellás lében sül, amit teljesen megbolondít az alkohol. De más gyümölcsöt is kínálhatunk hozzá.
Sose laktam „kertes házban”, így nincs is életemet megkeserítő vágyódás iránta, teljesen jól elvagyok azzal, hogy van erkély. Kivéve akkor mikor az egyik ismerős hív minket grillezni. Nem egy vége láthatatlan kert az övék, hanem pont ideális méretű, mindig kellemes, rendezett és hangulatos. És persze mindig tavasszal vagy nyáron megyünk hozzá, mikor az ilyen kertek a legelőnyösebb arcukat mutatják. Na ilyenkor összemegy az erkély, és mégis nagyon vágyom egy kertes házra. Aztán a vágyódásba jön a racionalitás, mikor tavasszal már huzamosabb ideje itt a jó idő, és indulunk a kertészetbe, hogy berendezzük a mi kis erkélyünket. Nálunk ez berendezési folyamat azon a kb. 6 négyzetméteren mondhatni a nyár végéig is eltart, és az őszbe azért nem csúszik bele, mert akkor jön egy másik racionalitás, hogy akkor már minek. De addig is folyamatosan jönnek az új virágok – mert egyszerre olyan sokat nehogy ültessünk – mindig van valami fűszernövény, ami nem élte túl a telet vagy a megelőző hónapokat, például mert megtámadták valamilyen kis láthatatlan szörnyek, akik miatt újra tervezés, majd újra ültetés van. Ennek kapcsán pedig menetrend szerint beesik egy növény amitől már ki se férünk az erkélyre. Szóval még ez a balkon kert is melós dolog, hát akkor milyen lehet az igazi….
Most, hogy pár hete a hétvégi szuper időt marketingelték mindenhol, ez évben utoljára összehoztunk egy nagyobb szabású grillezést. Ilyenkor megvan, hogy ki milyen falatkával készül erre napra, így összeadódik annyi étel, amivel fixen mindenki jól lakik, sőt még következő napra is tudunk belőle csomagolni. Megvan ki milyen bort hoz, ki hozza a gyümölcsöt, és szinte mindenki készül valami meglepetéssel. Igen, meglepetés az mindig van, annak ellenére, hogy szinte minden előre le van egyeztetve mailen. Valahogy mindenkiben van valami félelem az éhen maradástól vagy valamelyik másik társunk éhen maradásától. Rejtély, hogy ezt mire alapozzuk, de az biztos, hogy tapasztalatra nem. Egy olyan étkezés van nyilvántartva a rendszerben, ahol az egyikőnk szerint nem volt annyi étel, amiből következő nap is mindenki tudott enni, és szerinte majdnem éhen maradás lett a vége. Hát nem tudom. Kétlem, hogy akár akkor is, valakinek korgott volna a gyomra vagy szédült volna, esetleg vérnyomás problémák jöttek volna elő az éhségtől. Most sokféle étel volt, de mindenből típusból viszonylag kis adag. Ugyanakkor ki tudja, lehet, hogy ez is a hiányos grillezés kategóriájába fog esni, mert jött olyan hang, ami kevesellte az édességet. Volt egy pillanat mikor gondoltam, hogy a sajttorta mellé csinálok csokis kekszet is, de az tényleg csak egy pillanat volt, aminek hamar nagyon hamar vége is lett. Bár az idő nagyon szép volt, így mindenkit bíztatnék az őszi grillezésbe, annak ellenére, hogy tavasszal vagy nyáron az elfogadottabb. De mennyivel jobb ilyenkor a tűz mellett lenni, mint 32 fokban. A végére már előkerültek a meleg pulóverek, és jól esett volna egy tea, vagy ha nem nekem kellett volna hazavezetnem, akkor egy fűszeres forralt bor, szóval aki kedvet kap, ajánlom, hogy csináljon meleg italt, vagy csináltasson valamelyik vendéggel. És persze a kerti bulik elmaradhatatlan tartozéka a sok jól nevelt háziállat, akik nem lopnak kaját, de gondoskodnak arról, hogy kapjanak. :) :) Megoldják. Így mi, jóindulatú állatbarát vendégek, a gazdik hónapok kemény munkáját és nevelését húzzuk keresztbe egy szűk őszi délután alatt. 
Buli van!!!
De tényleg. A 100. bejegyzést ünnepeljük. Szerintem egy blog születésnapját illik megünnepelni. Ennek is jó lenne egy saját szülinap, de egyenlőre még nem tökéletesítettem a képletet ami alapján meg tudnám határozni ezt a napot. Mikor „megnyitott” a Homebiszto, valójában szinte üresen állt az „üzlethelyiség”. Aztán jött az első bejegyzés, amit nagyon lassan és nehézkesen követett a többi. Lelkesedésből volt bőven, de időből és energiából akkoriban semmi, így szinte pangott a „bolt” közel egy évig. Az idő és energiagondok azóta kezelhető szintre estek, így bő egy éve a Homebisztro is normál üzemben kezdett működni.
Körülbelül heti egy bejegyzés érkezik rá, néha egy kicsivel több, néha egy kicsivel kevesebb, valamikor a blogon nem, de a facebookon egy megosztás erejéig egy addicionális gondolat is megjelenik. Már vannak projektek, mint a Heti Turmix, és az Autentikus Ázsia, amik szépen lassan bővülni fognak, sőt új ötletek is beugranak amiket meg kéne valósítanom. Társat is találtam a bejegyzések írására, azaz én Maci nevű Nyuszim is klaviatúrát ragad néha, hogy bölcs gondolatokkal árassza el a nagyvilágot. És ami még fontosabb, hogy már új, nagyon kedves blogbarátok is vannak, akik mindenféle akcióra invitálnak. Aminek a látszat ellenére nagyon örülök, és foglalkozom is a témával, csak kissé lassan tudom őket blogosítani.
Home Bisztro 