Szuperleves – Quinoaval és brokkolival

Értem ez alatt, hogy szuperegészséges. No és persze laktató is, annyira amennyire egy vegetáriánus zöldségleves laktató lehet.

Mostanában próbálok néhány kilót vagy inkább centit leadni, így elvesztegettem némi időt azzal, hogy megnéztem néhány aktuálisan futó fogyókúrás étkezési trendet. Volt olyan, amivel még a maga hendikepjeivel együtt is sokáig szimpatizáltam, és úgy gondoltam, majd ha majd elmúlik annak a sokmindennek a szezonja, aminek épp akkor volt, és ami egytől egyik tiltólistán szerepelt, akkor belekezdek. De számomra érthetetlen módon annyi egészséges és finom ételt zártak ki a kúrából, hogy valójában alig tudtam volna mit enni. Persze ha nem tud mit enni az ember, nyilván örült tempóban tud fogyni. Szóval megvan a siker kulcsa. Végeredményben minden módszerben találtam olyan ideológiát, ami távolabb áll tőlem, mint az univerzum a legközelebbi féregjárata. Sok esetben taszított, hogy tényként kezeltek olyan dolgokat, melyek nincsenek bizonyítva, vagy épp az ellenkezője a reálisabb. Szerintem.

Hosszú idő óta, egész a mai napig egyetlen egy fogyókúrás módszer tartja magát sziklaszilárdan, amit még senki nem döntött meg. Mégpedig az, hogy éld túl a napot a megszokottnál kevesebb kalóriával. Azaz vagy vigyél be az eddiginél kevesebbet, vagy szabadulj meg az eddiginél többtől, magyarán sportolj. A leghatékonyabb és legkellemesebb a két lehetőség kombinációja. A kevesebb étkezés vonalán elindulva, azt se tartom jónak, sőt egészségesnek se, ha sanyargatni kezdjük a testünket, és mindent megvonunk tőle. Nem csak a kalóriákat, hanem a vitaminokat, tápanyagokat, és az ízeket is. Éhezünk, nem tudunk gondolkodni, nevetni, mindössze az évés kontra nem evés foglalja le az agyunk kapacitásának zömét, aminek az lesz a vége, hogy egy ideig fogunkat összeszorítva tartjuk magunkat, majd rövidesen – jellemzően az éjszaka közeledtével – feltépjük a frizsider ajtaját és még ott álltában kitakarítjuk a hűtőből fél malacot, a hideg krumplipürével és a megmaradt süteménnyel együtt. Azaz egy teljes nap koplalás után zabálunk, mintha nem lenne holnap, majd fogat mosunk és elmegyünk aludni.

Padlizsános lencsesaláta

Üdv 2015! Szerencsésen, egészségesen és finoman!
B.U.É.K.

Tavaly elmélkedtem az újévi babonárkól egy lencsés malackás recept mellett. Ebben az évben talán elég lett volna ismét csak azt feltennem, hisz beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Akkoriban volt egy nagyobb lélegzetvételű eladási tranzakció az életemben, ami hosszú ideig elég döcögősen ment. Leginkább mert nem kezeltem hatékonyan, és hosszú idő után csak tavaly nyáron szedtem össze magam. Télen – azaz pont egy éve – úgy nézett ki, hogy van esély arra, hogy sikerüljön, így ezt a kis esélyt megtámogatván hívtam segítségül újévkor a szerencsehozó malackát, és a pénzt hozó lencsét. Később még rásegítettem egy kiadós levessel, és… hát mondjuk ennek eredményeképp… ;) márciusban sikeresen zártuk az akciót. Hogy ez után a sikerszéria után idén miért csinálok mást? Mert most épp nem tudok arról, hogy van mit eladnom. Viszont a következő év egy fontos projektje egy tudatosabb étkezés és alakformálás lesz. És ez egy olyan recept, ami ebbe a rendszerbe teljességgel beleillik, így újévkor nálam ezt szimbolizálja. Hisz finom, tele tápanyaggal, és vitaminnal, szóval abszolút, egy szuperegészséges étrendbe illeszthető fogás. A kezdéssel persze nem kell megvárni január első napját, vagy idén az ötödikét mikor úgy istenigazából elkezdődik az év. Akciós tornabérlet már megvan, ki is próbáltam, a receptek és az ötletek gyűlnek, a fogások szépen lassan készülnek és elfogynak. Bejgli már nincsen, a kuglófból még van mit enni, sőt valószínű szilveszterkor is lesz valami sütemény, sós tészta, amit idővel egy kicsit mellőzni kell, de a készülés, bemelegítés már beindult.

Gado-gado – Indonéz mogyorószószos zöldségtál

A gado-gado-t már említettem a mogyorószószos bejegyzésben, miszerint a lényege, hogy főtt zöldségekre salátaöntetként mogyorószószt használunk. Mivel jelentése pusztán annyi, hogy „zöldségek”, gyakorlatilag bármilyen zöldségkombinációban fogyaszthatjuk, bármit elhagyhatunk, és bármit ízlésünk szerint kicserélhetünk. Az általam felsorolt a hozzávalók azok, melyekkel Indonéziában a legtöbb alkalommal találkoztam, illetve amit a főzőtanfolyamon jegyzeteltem a témában. Emlékeim szerint a főtt krumplit, szójababcsírát, paradicsomot és tojást sose hagyták ki az ételből, többnyire bab is szerepelt, és a káposzta vagy a spenót volt amit sok esetben mással helyettesítettek. Azoknak, akik vegán étrendet folytatnak szintén meleg szívvel ajánlom az ételt. Simán elhagyhatják a tojást, ennek hiányában ez a fogás semmit nem veszít a jellegéből. A lényeg a mogyorószósz, az adja meg az étel karakterét, egyediségét, bármilyen zöldségeket is használunk hozzá. Egy fontos dolog viszont nincs a receptben. Mégpedig az Indonéziában elmaradhatatlan krupuk. Ez a rákszirom. Nem mintha kaffir lime levél vagy thai citromfű minden sarki kisközértben általános élelmiszernek kategóriába esne, de a krupuk az amit ugyan nem lehetetlen, de tényleg nem egyszerű beszerezni, és be kell valljam, hogy valójában nem is tartozott a kedvenceim közé.

 

A gado-gado volt az első étel amit Indonéziában megkóstoltam, és amit az ott töltött idő alatt ismételtem is, hisz nagyon ízlett, és mindig egy kicsit másképp készítették. 2006-ban Jáva szigetén, az egyik legnagyobb indonéz városban, Surabayában tett le minket a repülő, ahol se aludni, se körülnézni nem akartunk. Így, átszállásokkal együtt egy teljes nap utazás után bevállaltunk még közel 5 óra buszozást Yogjakartába. (Helyi neve röviden: Jogya vagy Jogja.) Egy régi bejegyzés második felében írtam arról, hogy igen kalandos volt a megérkezésünk, és már rég besötétedett mire a busz lerakott minket valami alig kivilágított utcasarkon, hogy akkor végállomás, kiszállás. Gyakorlatban nem éreztük olyan félelmetesnek a szituációt mint ahogy hangzik, így beültünk egy taxiba, jókat szórakoztunk a sofőrrel, hogy hány lámpányira vagyunk a szállástól, majd hasonlóan jó hangulatban elbúcsúztunk egymástól, és elfoglaltuk a szobáinkat. A mellettünk lévő szobában egy vulkanológus feleség olvasgatott magányosan akinek a férje szerintem éjjel-nappal az épp a kitörésen gondolkodó Merapit tanulmányozta, hisz őt magát sose láttuk az ott töltött pár nap alatt. De az asszony már érkezésünk pillanatában fontosnak látta, hogy ellásson minket jó tanáccsal, hogy mit csináljunk földrengés esetén ami persze hasznos is lehetett volna, de számunkra abban a pillanatban mégis az volt a legfontosabb és életbevágóbb tanács ami a recepciós lánytól jött, konkrétan az, hogy hova menjünk vacsorázni. A szállástól ötven méteren belül volt egy kisebb étterem, amiről azt éreztük, hogy nem kifejezetten a helyi közönségre specializálta magát. Egy trendi, fiatalos hely látszatát keltette, amit a mi kis guesthouse-unk vendégei biztosan nem tartanak el, de amiben megfordulhat az a néhány turista aki Jogya-ba jár, és kitéved a Szultán Palotájának vonzáskörzetéből, illetve néhány modern művészetre nyitott, jobb sorban élő helyi fiatal. Az akkori kiállítás témája épp papírból készült rap tornacipő variánsok voltak. Ennek a kis étteremnek a tetőteraszán ettem először ételt Indonéziában, pontosan a gado-gadot. És itt a tetőterasz romantikájához szorosan kapcsolódik a vulkanológus feleség. Megérkezésünk előtt nem egész fél évvel, volt egy világsajtót is bejárt földrengés Jáva szigetén, ami Jogjakartát elég erősen érintette. Az utcán sétálva lépten nyomon látszódtak a pusztítás nyomai. Házak fele romos állapotban, repedezett falak, beszakadt tetők, vagy épp felújítás alatt lévő tetőszerkezetek. A kertekben még mindig halomban álltak a kövek a földrengés után. A mi kis éttermünket se kímélte a földrengés a tetőteraszon lévő fal nagy része eltűnt, minden girbe-gurba volt, ahogy a rengés eltörte a betont. Pénzük még nem jött össze a felújításra, azt javították meg ami a legszükségesebb volt, és ami ahhoz kellett, hogy ne legyen életveszélyes a hely, de károk zömét növényekkel próbáltak eltakarni. Ennek ellenére a hangulat remek volt. A kiszolgálás vidám, az ételek finomak voltak, és lelkesen nyomták a helyi művészek mini kiállításait. Következő reggel láttuk, hogy a szállásunkat se kímélte a természet, ott azt mesélték, hogy egy egész kis házrészt döntött össze a rengés, de mikor mi ott voltunk, már a tetőn dolgoztak. Már nem emlékszem mi volt a hely neve, de nagyon kedves kis szállás volt, remélem azóta is üzemelnek és jól megy az üzletük és a közeli étterem azóta is ontja a kiállításokat és a gado-gadot.

 

Heti turmix – céklás répás turmix barackkal vagy almával

Egész jól haladok a cékla megszeretési projektben. Ez nagyban köszönhető pl. annak, hogy a piacon egy néninek nagyon finom darabjai vannak. Persze biztos másoknak is, csak én őt szoktam meg. Pláne, hogy szinte mindig hallok valami piaci pletykát vagy konfliktushelyzetet, néhol egy kis boksszal, de legalább lökdösődéssel fűszerezve. Ők most két féle céklát árulnak. Az egyik amit sütni vagy főzni kell, a másik pedig amit mindössze csak meg kell hámozni és nyersen mehet az ételbe. Mostanában ilyet veszünk. A legegyszerűbb egy zöldséghámozóval (mandolinnal) „folytatni a hámozást”, így szép vékony céklaszálakat kapunk. De vághatjuk kockára is, sőt ha nem bízunk a nyers zöldségbe tehetjük a sütőbe is.

Egy egyszemélyes salátát csináltam, amibe nem kellett az egész cékla, így hűtőbe tettem a maradékot, amivel első pillanatban nem tudtam mit kezdeni. Reggel úgy ébredtem, hogy turmixban fog ismét feltámadni. Tudtommal klasszikus almával kombinálni, de ez akkor nem volt otthon, ellenben az őszibarack bőven. Később almával is megcsináltam, mindkét verzió nagyon finom, és persze egészséges lett.

Cukkinis réparopogós, fokhagymás mártással és gyömbéres Oolong teával

Akkor megint vendégposzt, szerző én Maci (A Nyúl). Húsvét előtt SOS fel kellett tenni az értekezésemet arról, hogy ne vegyen élő nyuszit, aki két héten belül megunja, és arról, hogyan látom én az egészséges étkezést. Voltak csodás képek rólam, de a recept az ajánlásommal időhiány miatt lemaradt. Most jön.

Azt tudnám mondani, hogy imádom mikor ezt csinálja a gazdi, és szerintem minden családban ahol nyuszi van, ezt hetente többször is kötelezővé kéne tenni. A Nyúl nélküli családokban elég csak havonta. A mi családunkban ugyanis a következőképpen zajlik a process. Mama elindul a kicsi konyhába, amiről a legfontosabb információm (gyakorlatilag több nem is kell), hogy ott tartják a kajákat. Így ha valaki megmozdul a nappaliban, felkapom a fejem, és figyelek. Ha a kisszobába vagy a fürdőbe megy, akkor nyugodtan pihenhetek tovább, de ha látom, hogy az illető a konyha felé veszi az irányt, azonnal felpattanok és megindulok, hogy még előtte beérjek, és figyelek, nehogy lemaradjak valamiről. Ez azért is fontos, hogy a rohanás után tüntetőleg tudjak ülni közvetlen a kajás tálam mellett. Ez a recept azért jó, mert úgy kezdődik, hogy rengeteg répát kell elővenni a hűtőből. Megyek oda én is, szó szerint bele az ajtóba, és ellenőrzöm, nehogy véletlen valami mást fogjon meg a gazdi, és amint kiveszi, már két lábra állok és folyamatosan nyújtózkodva figyelek. Nyilván nem azért, hogy pillanatok alatt pucolási és vágási technikákat sajátítsak el. Mama megszán, kapok egy kis karika répát. Megeszem. De látom, hogy ő se bírja, ő is lop magának belőle… Ja, ha nem kell minden egyes darab az ételbe, nehogy ennyivel kiszúrja a szemem, ismét két lábra állok, figyelek, és lökdösöm a lábát a kezeimmel, ha esetleg nem venne észre. Észrevesz, elmondja a magáét, de azért még egy kicsit kapok. Lehet, hogy tudja, hogy nem állok meg egy kunyerálásnál, ezért direkt nem ad nagyot elsőre?

Meg kell, hogy mondjam alapvető problémáim vannak a tudománnyal. Nem szeretem azt a műfajt, ahol kiderítik, hogy a kedvenc kajám gyakorlatilag hizlal engem, ezért keveset kaphatok. Ha van répa, nem fogok visszamenni füvezni, ezt mama is jól tudja, (bár néha nem érti) de harmadszorra már csak azért se ad többet. Bevetem a következő trükköt, kipacsálom a vizemet, és a falnak csapdosom a porcelán tálamat. Hihetetlen strapabíró egy tál, csoda, hogy még nem tört össze. Az előző és a műanyag nem bírta ennyi ideig. De úgy látszik ez nem elég idegtépő, nem kapok több répát, és ahogy elnézem egy darabig már vizet se, mert magasra kerül az itatóm, és már csak egy cukkini darabbal hajlandó kiszúrni a szemem. Amit nem kértem. Répát kértem. De feladom, 10 perc múlva ezt is megeszem, hisz már mindent miszlikre darált, esélyem sincs több répára. De azért nem megyek vissza a szobába a helyemre, inkább itt maradok vele, hátha lepottyan még valami. Meg velem együtt, hogy ott fekszem a lába alatt, vagy keresztben a konyha közepén mégis jobb főzőcskézni. Nem szeret egyedül lenni, se ember, se állat. Ha sokat mocorog majd hátra ülök.
A meglepetés a sztoriban, hogy csináltak maguknak egy öntetet. Most petrezselyemmel az én szívem csücskével. Ha vesznek petrust mindig dupla adagot vesznek, mert tudják, hogy a kedvenc fűszernövényem, így nem csak a szárát, hanem még sok – javítok, nagyon kevés!!! – levelet is kaptam a sok finomság után. Bár tudom, ha lett volna otthon, ezt az öntetet korianderzölddel csinálták volna, mert nekik az a kedvencük, és jól passzol a répához. Én is szívesen eszem a répához, de nekem így jobb volt. Szóval emberek azért egyék ezt, mert finom, egészséges vegetáriánus fogás, és akik pedig nyuszit tartanak, hetente többször egyék, mert az nyuszók örülnek ha kapnak a nyersanyagaiból.

Üdv,
Maci

Nehézségi fok: összeállítás egyszerű, de a sütés egy kis ügyességet igényel
Elkészítési idő: kb. 1 óra
Mennyiség: kb. 4 személyre és kb. 20 kis pogácsa lesz

Hozzávalók a répapogácsához:
• 500g répa (ez a tiszta súly, levelek nélkül)
• 1 közepes cukkini (kb. 230-250g)
• 2-3 szál újhagyma (kb. 80-90g) szebb ha kapunk lilát
• 3-4 duci gerezd fokhagyma
• 1 tojás
• 2 tojásfehérje
• 2-3 csipet chili pehely (vagy ízlés és erősség szerint akár fél-egy kiskanálnyi)*
• 1 evőkanál citrom vagy lime héja (kb. egy – másfél citrom)
• 1-2 kiskanál citromlé
• 100-110g kukoricaliszt vagy rizsliszt*
• Só, és bors

Hozzávalók a mártáshoz:
• 125g natúr joghurt (egy kis doboz)
• 125g tejföl (egy kis doboz)
• 2 duci gerezd fokhagyma
• 1-2 kiskanál citromlé
• 1 kis csokor petrezselyem vagy egy nagy marék korianderzöld
• Só, bors
• 1 evőkanál oivaolaj

Hozzávalók a teához:
• Kb. 75ml víz
• 1 evőkanál szálas oolong vagy egyéb tea*
• 1 hüvelykujjnyi gyömbér megmosva és felkarikázva (egy része akár reszelve)
• 1 citrom leve
• Ízlés szerint cukor (kb. 1 evőkanál) vagy méz

1. lépés
A répát pucoljuk meg és nagy lyukú reszelőn reszeljük le, vagy késes élű robotgépben*, nem túl finomra ledaráljuk a cukkinival együtt.

2. lépés
A darált répát, cukkinit tegyük egy nagy tálba. Adjuk hozzá a kis karikákra vágott újhagymát, az áttört fokhagymát, chilit, tojást, és a tojások fehérhét, citrom héját és levét, 100g lisztet, sót és borsot, és az egészet dolgozzuk össze. Nagyjából álljon össze, ha nem adjunk még hozzá egy kis lisztet.

3. lépés
Kevés olajat forrósítsunk fel egy serpenyőben, és süssük ki a kis pogácsákat. Fontos, hogy nem fognak a pogácsák nyersen összeállni, egy kis halmot kell a serpenyőbe rakni, azt ki kell kissé lapítani, és hagyni, hogy az alja kérgesre süljön. Pár perc után megfordíthatjuk, és a másik felét is megsüthetjük.

4. lépés (mártás)
A mártáshoz keverjük össze a joghurtot a tejföllel, préseljük a keverékbe a fokhagymát, adjuk hozzá a citrom levét, sózzuk, borsozzuk, és aprítsuk a keverékbe a petrezselyem vagy a koriandert nagy részét, és keverjük a mártásba. A maradékkal díszítsük a mártás tetejét, és locsoljuk meg egy kis olivaolajjal.

5. lépés (tea)
Forraljuk fel a vizet, és ebben áztassuk a gyömbért. Ha zöld teánk van, pláne hagyjuk egy kicsit kihűlni (a zöld teát 70-80 fokos vízbe kell áztatni) majd tegyük hozzá a gyömbért. Zöld tea esetében kb. 3-4 perc, fekete tea esetében 5-7 perc áztatási idővel lehet számolni. Ízlés szerint tegyünk bele cukrot vagy mézet.

Megjegyzések:
• Én nem nagyon szeretem a csípős ételeket, és most nagyon erős chili pehely van itthon, így csak két-három csipetet tettem a masszába. Ettől nem lett csípős, de adott egy kis pikáns ízt a pogácsáknak. De chili pehely helyett használhatunk friss chilit is.
• A citromot használjuk óvatosan, ne legyen citrom íze, de egy kis frissességet fog kölcsönözni az ételnek.
• A répákat praktikusabb reszelni, az hosszabb szálakat eredményez, amik sütéskor jobban egymásba tudnak „kapaszkodni”, így egyszerűbb kisütni őket. De nekem ennyi répát nincs türelmem reszelni, így maradt a gép.
• Sajnos tapasztalat, hogy az első három pogácsa valamiért mindig szétesik, erre nincs tudományos magyarázat. Ne adjuk fel, idővel ráérzünk a technikára és jó lesz.
• A pogácsák frissen a legfinomabbak, ha nem esszük meg az egészet, praktikus a nyers masszát a hűtőbe egy jól záródó dobozba tenni. Kb. 3 napig eláll.
• Köretnek ehetünk hozzá pl. paradicsom, vagy egy egyszerűbb rukkola salátát vinegrette öntettel, egy kis krumpli, esetleg rizs köretet is tehetünk hozzá.
• A zöldségek arányán változtathatunk, lehet több cukkini, és kevesebb répa. A répa egy részét helyettesíthetjük fehérrépával vagy paszternákkal, de akár próbálkozhatunk részben karalábéval és céklával is.

https://www.facebook.com/HomeBisztro