Heti turmix – Futás, no meg csoki, banán és kávé

Hétvégén ismét jó idő lesz. Lehet kirándulni, sportolni, például futni. Nyáron a nagy meglepődésemben írtam egy szuperlelkes bejegyzést arról, hogy milyen sikerélményekkel lettem gazdagabb már a második futásnál. Ez a széria folytatódott. Ugyan voltak kihagyások, hisz voltam beteg, sokszor mire hazaértem munkából menetrendszerűen jött az EU monszun és leszakadt az ég, voltam lusta is, fáradt is, de sokkal hatékonyabbra és kitartóbbra kerekedett ez a projekt, mint amire az elején mások számítottak. Most viszont ennek az időszaknak vége. Mire hazaérek, munkából szinte besötétedik, én pedig vallásosan ragaszkodom ahhoz, hogy este nem futunk. És nem azért mert Kolléganőm az egyik ebédnél ecsetelte, hogy ahová én járok, ott szatírok vannak, de nem új keletű, hogy sötétben tényleg nagyot zuhan a biztonság faktor. És nem csak ott ahol én futok. Pedig ősszel hihetetlen jó futni. Mondom én, aki bármilyen sport programot gondolkodás nélkül, hibátlanul átkonvertál egy sport szeletre, vagy egy nagy adag marcipánra. Kellemes, friss az idő, minden színes, és esküszöm sokkal izgalmasabb a lehullott leveleken végigfutni. (Nem csak azért, hogy vajon min fogok elcsúszni és hasra esni…) Annyira jól esett a hétvégi futás, hogy hétfőn úgy döntöttem percre pontosan a munkaidő végeztével kilövök az irodából, hogy még kb. világosban futhassak egy kört. Persze akadt egy tényleg fontos megbeszélni való, aztán várni kellett a közelben lakó kollégára, aztán még az utcán összefutottam a szomszéddal, Páromnak is volt mondanivalója, Nyuszi is bújós hangulatában volt, de csak elmentem. Sötétedés szempontjából pont akkor indultam mikor már érkeznem kellett volna, de úgy döntöttem egy rövidített kör csak nem lesz nagy kockázat. Szedtem is a lábam rendesen, pedig elég sokan futottak, gyalogoltak vagy bicajoztak akkoriban. Az esti futás is nagyon tetszett. Részben nem hittem volna, hogy október közepén, bármilyen módon is egy újatlan trikóban az utcán vagy egyáltalán bárhol legyek. Részben pedig be kellett látnom, hogy sötétben futni nyugis, hangulatos, és olyan szép, ahogy a lámpák sárga fénye megvilágítja a színes lehullott leveleket. Valahogy kezelni kell ezt a szituációt, lehet, hogy le kell mondani arról az immáron szintén vallásossá vált rituáléról, hogy futni csak egyedül megyek?

De vissza a nappali futáshoz. Vasárnap egy kicsit nyomott is voltam, és egész hétvégén mindenfele rohangáltunk, mindent intéztünk, percekre voltunk csak otthon, szóval a lelki világom távolról se volt abban az állapotban, hogy a hétfő reggel óta várt, és nagy nehezen beállni látszó nyugalom esélyét rohangálásra cseréljem. Lecseréltem. És ez a turmix volt, ami megindított a Liget felé.

Kora őszi brownie desszert

A brownie jó dolog, finom dolog, egy darabig még a világ legegyszerűbb csokis édességének is tűnik, de azt gondolom, mára szinte mindenkinek megvan a maga két-három jól bevált receptje. Ha nincs, akkor pedig pillanatok alatt talál az egyszerűtől a furfangosig bármelyik szakácskönyvben, magazinban, és a világhálón, anélkül, hogy mélyre ásna a net bugyraiban. És mától már itt is fellelhető. Ez a változat nagyon finom, nagyon csokis, olvadósan puha belül, enyhén roppanós kívül, és ezek után még izgalmasabbá teszi a ropogós dió, és az enyhén savanykás aszalt meggy. De világot megrendítő csavar, nagy port kavaró másság nincs benne. Manapság már alap sütinek számít, ami nem csak azt jelenti, hogy a készítéséhez kapcsolódó gondolat megfoganása és az utolsó falat elfogyasztása közé mindössze egy szűk órácska ékelődik be, hanem azt is, hogy kiegészíthetjük más finomságokkal, azaz részévé tehetjük egy egyszerűbb házi desszertnek. Ebben a receptben ezt úgy próbáltam megoldani, hogy karamellizált szilvát sütöttem hozzá, és tejszínhabbal tálaltam. De ez utóbbi helyett lehetett volna fagyival is kínálni.

A bevezető elején azt írtam, hogy egyszerűnek tűnik. Az összeállítása tényleg nem igényel komoly cukrászati tapasztalatot, amitől viszont egy kicsit kockázatos a gyártása, ahogy talán Nigella Lawson fogalmazta meg, ami – a pontosság igénye nélkül – valahogy így hangzik: A nagyon jó browniet a nagyon rossztól mindössze két-három perc választja el. Nekem egyszer elválasztotta. Nagyon régen épp egy fehércsokis verziót vittem a munkahelyemre, amit enyhén kardamommal és rózsavízzel dobtam fel, csak épp az állaga volt olyan, mint egy kissé kiszáradt kekszé. Annyi különbséggel, hogy vastagabb volt, mint egy megszokott keksz, és nehezebben lehetett harapni. De sokan mondták, hogy finom. Udvariasságból. Ez az, ami miatt résen kell lenni, hisz már számít a sütő maga, az, hogy milyen nagy tepsibe, milyen vastagságúra készítjük a süteményt. Szóval kissé magunkra vagyunk utalva, de a feladat kezelhető (ld. lenn a receptnél), bátran neki lehet vágni. Nekem a kb. 2 cm magas süti (kb 25×30-as tepsiben) 15 perces sütést vett igénybe.

Meggyes nutellás turmix

– Júúúúúj Nutella!!!! :) Ne vegyünk Nutellát? :) :) :)
– Ne.
– De miért ne? Olyan finom. :)
– Mert hizlal, drága, és nem egészséges. Te pedig egészséges ételeket eszel, és mindig spórolsz.

Ja, és nyilván én vagyok az aki meg akarja venni a Nutellát. Ez a párbeszéd szinte minden alkalommal elhangzik, amikor vásárlunk és épp a nutellás polc előtt megyünk el.  Mostanában talán annyiban hosszabb lett a dialógus, hogy már büszkén feszítek, hogy járok futni. Erre pedig jön valami olyasmi válasz, hogy nutella nélkül hatékonyabb a futás, a fogyás a spórolás, meg minden. Szóval a nutella mindig ottmarad a polcon. Ugyanakkor önálló nő vagyok, külön munkahellyel, saját keresettel. Szóval minden adott ahhoz, hogy képes legyek megvenni egy üveg Nutellát, ha épp olyanom van, és egyedül vagyok a Nutella árusítóhely közelében. Kizárólag így fordulhat elő, hogy néha mégiscsak bekerül a lakásunkba, pontosabban annak egy eldugott polcára. A Nutella. Aztán egy pár nap múlva mikor úgy érzem, hogy most ennék a szerzeményemből, mindig azzal szembesülök, hogy… gyakorlatilag szinte semmivel se szembesülök.  Jó esetben találok még annyi nutellát az üvegben, ami épp arra elég, hogy sajnáljuk még betenni az üveget a mosogatógépbe, de arra, hogy észlelhető kulináris élvezetet nyújtson már édes kevés. Rossz esetben pedig már csak akkor észlelem igen szomorúan az élelmiszerkészletünk megcsappanását  mikor véletlen pont én pakolom ki a mosogatógépből a szép tiszta nutellás üveget. Arra is volt példa, hogy üres üveg került vissza a polcra, ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a Nutella leginkább az éjszaka, a sötétben fogy.

Most szereztem egyet, és egy tipikus futás előtti turbósító turmix lett belőle.

Túrafalatok – juhtúrós krém és csokis keksz

Kicsit túrázunk, kicsit eszünk, kicsit muzsikálunk

Mivel strandidő nincs, és úgy tűnik egy darabig nem is lesz, vigasztaljon minket, hogy legalább egy jó kis túrára alkalmas az időjárás, így nekieshetünk a környező hegyeknek.

A srácok kitalálták, hogy megint megmásznak valamit. Értek ez alatt egy nagy hegyet valahol itt Európában. De ahhoz kevés a konditerem és a jelen pillanatban a havi egy futás, hogy ez sikeresen teljesíthető legyen, így annyira adta magát, hogy edzésnek el kell menni túrázni, mondhatni tisztítókúrázni. Most a Magas Tátrára esett a választás, és még ők úgy készültek, hogy két napig online voltak, hogy a Téry menedékháztól még melyik túravonalon mennek följebb és onnan hogyan lehet visszajutni a felfelé egyirányú úton vagy a menedékházig, ahol mi gyenge nők várakozni fogunk, vagy a kiindulópontig.  Addig én elmentem futni, és azon gondolkodtam, hogy milyen kiflit csináljak, és azt mivel töltögessem meg. Aztán le lettem állítva, hogy nem piknikezni megyünk, hanem TÚRÁZNI. Valóban, de enni azért kell.

Hogy miket, vagy mi az, ami nagyon fontos, arra alább az útmutatás:

• Víz, víz, víz, és víz. Mindenkinél annyi amennyit elbír, de legalább egy liter. És ha autóval megyünk lenn a kocsiban még néhány adag. Mi mindig így csináljuk, csak most nem. Meg is lett az eredménye.

•  Ha nem víz, vagy inkább nem csak víz, akkor is limonádé azaz valami nem ragacsosan édes üdítő, hanem tényleg olyan ital ami képes a szomjat oltani. Esetleg valami izotóniás ital, ha hűvösebb van és van jól záródó termoszunk akkor enyhén cukros tea. Ja! És előfordulhat egy pálinka is, hisz minél magasabban vagyunk, többnyire annál hidegebb van. De csak óvatosan, szédelegve nem lehet leérni a hegyről.

• Szendvicsek. A hegyen is jól jönnek az ízek, így vajas zsömlét felvágottal és zöldséggel kombót modernizálni lehet valami kencével, például pestoval, vagy általunk ízesített sajtkrémmel.

• Úti-csoki és csúcs-csoki. A hegyen fogyunk és erősödünk a mozgástól, kitisztítjuk a tüdőnket, legyen elég ennyi. Az ételeket itt nem praktikus egy fogyókúra miatt megvonni, sőt ez inkább veszélyes lehet. Valami energiaszelet, müzliszelet, CSOKI!!! tényleg kell. Sok esetben van egy holtpont, vagy fogy az energiánk, ez teljesen természetes. Ilyenkor három perc pihenés és egy szelet csoki csodákra képes. Illetve  mikor kifáradva megérkezünk a mi saját csúcsunkra (ami sok esetben nem a hegyé) igazán megérdemlünk egy kis csokit.

• Pénz. A klasszikus túrahelyeken jellemzően van menedékház. Hütte. Annak függvényében, hogy milyen az idő, jól esik egy meleg tea, forralt bor, vagy egy tartalmasabb leves. Illetve pihenés, ücsörgés közben jó közösen elmajszolni egy adag sültkrumplit is. Szóval hiába a finom szendvics, jól esik egy kevés főtt étel. Itthon egy kis tejfölös lángos, Ausztriában szinte kihagyhatatlan a germknödel azaz a gőzgombóc, számomra nem a vajas, hanem a vaníliás mákos verzióban és/vagy a kaisersmarni. Itt a Tátrában gőzgombócnak inkább édes knédligombóc volt, de ezt nem bántuk, szintén nagyon finom volt.

• A gyümölcs egy kicsit necces. Lédús, maszatol, bebarnul, többnyire savat csinál és éhesek leszünk tőle. Mi ritkán viszünk, annak ellenére, hogy nekem hiányozni szokott a rost. De túrán ezt inkább zöldségekkel próbálom kezelni, esetleg olyan gyümivel amit nem olyan lédús, így nem csöpög, így nem ragadunk tőle. Ugyanakkor igaz, nem piknikezni megyünk, szóval kimaradhat egy-két kevésbé fontos étel.

 

Csokitorta tonkababbal (vagy a nélkül)

Ezt a receptet, tényleg de tényleg későbbre szántam. Hisz tavasszal és nyáron annyi virágtól és gyümölcsös édességtől lehet hízni, ami télen nincs, hogy inkább tartsuk meg a csokit az ínségesebb időkre. Aztán ahogy így tavasz végén az őszi időjárással küzdünk – hallottam olyanokról akik befűtöttek, az irodában a csajok az a fele amiben én is benne vagyok, előbányászta a csizmáját, és vastag pulcsiban, esőkabátban járok dolgozni – éppen, hogy mézes sütőtököt nem eszünk fűszeres forralt borral. Ezért úgy gondoltam mégis kell egy kis csokis vigasz.

De még akkor se ezt a receptet szántam a blogra, hanem egy félig piskótás, félig olvadós állagú csokilávát. Viszont a napokban csevegtem egy volt osztálytársnőmmel, aki olvassa a Homebisztrot és kérdezte, hogy nincs e valami gluténmentes (vagy már lisztmentes? Bár számomra még nem teljesen tiszta a cikk.) recept, mert úgy tűnik érzékeny rá. Nálam szerencsére nem cél, hogy akár a glutént, vagy a lisztet, akár a laktózt elhagyjam az étkezésemből, így amire figyelnem kell, mindössze az, hogy próbáljak a lehető legkevésbé gömbölyödni. Bár akinek nincs intoleranciája, annak e masszív csokitorta esetében már majdnem mindegy, hogy van benne liszt vagy nincs. Viszont amit a kedves olvasó szeretne, annak amennyire csak tudok, próbálok eleget tenni. És mivel azt mondta, a csokitorta jó, hát akkor a csokitorta jön. Nagyon finom, krémes állagú torta, amit kevés macerával viszonylag gyorsan el lehet készíteni és otthon felfalni vagy vendégségbe vinni. Magában is finom, de kissé ünnepibb és érdekesebb, ha krémmel vagy tejszínhabbal tálaljuk. Ha szezonja van díszíthetjük egy jó adag, porcukorral enyhén megszórt málnával, áfonyával vagy szederrel.
A jövőben pedig könnyen rákereshető is módon igyekszem jelölni a blogon, hogy épp milyen mentes a recept.

Szóval ezt a receptet tényleg, de tényleg előbbre szántam, ;) hisz ma végre egymás után a második tavaszi napunk van, nem pedig az a maszat mint mikor a bejegyzés 90%-át összeállítottam. De technikai okok miatt pár napot csúszott a publikálás. Viszont az elhatározás akkora volt, hogy ilyenkor már nem táncolunk vissza. :)

A recept a 2014 májusi Kifőztük magazinban is megjelent, további öt receptem és mások által készített finomságok társaságában.