Sült paradicsomleves

Ez a leves nyilván finomabb lenne nyáron, mikor szezonja van a paradicsomnak. De ilyenkor is lehet kapni, ami ugyan egyen méretű, egyen ízű, azaz mondjuk így… nem túl izgalmas. Viszont azzal, hogy megsütjük, egy kicsit fűszerezzük, nagyot tudunk javítani ezen a helyzeten. Végeredményben egy egészséges, alacsony a kalória tartalmú, fogyókúrába is simán illeszthető levest kapunk. Pláne, hogy meglepően laktató is. Én most egy kis joghurttal ettem, betétként a paradicsomokkal egy időben egy kis céklát sütöttem, és gyakorlatilag ez elég is volt egy könnyed vacsorára.

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 60-70 perc
Mennyiség: kb. 600 ml

 

Hozzávalók:

• 1 kg paradicsom
• 3-4 duci gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 kisebb ág friss rozmaring
• 2-3 ág friss kakukkfű (vagy egy kiskanál szárított)
• só, bors
• 1-2dl víz
• szükség esetén 1 evőkanál cukor vagy méz*
• leves tetejére ízlés szerint tejföl vagy joghurt, akár fokhagymával, citromhéjjal ízesítve

1. lépés

A paradicsomokat félbe vágjuk, esetleg ha nagyobbak, akkor negyedbe. Betesszük a sütőbe, a fokhagymával együtt (ezt hagyjuk a héjában, hogy ne égjen meg) és 190 -200 fokon megsütjük. Ez kb. 40 perc.

2. lépés

Ha kicsit kihűl, turmix gépbe tesszük, hozzáadjuk a sült fokhagymát (héja nélkül), a rozmaringot és vagy a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk az olívaolajat. Majd annyi vízzel felöntjük (kb. 1-2 dl) attól függően mennyire sűrű levest szeretnénk.

Tetejét díszíthetjük joghurttal, adhatunk hozzá sajtot, sonkát, sült zöldségeket. Ld. alább.

Megjegyzések:

• Ha nem adunk hozzá vizet, vagy kevesebbet adunk, akkor mártásként is jól funkcionál.
• A fűszernövényeket el is hagyhatjuk, úgy is finom, vagy ha intenzívebb fokhagyma ízt szeretnénk, nyersen is a levesbe turmixolhatjuk.
• *A paradicsomlevesbe vagy mártásba sokan tesznek cukrot. Én is gondoltam rá, de nekem cukor nélkül is ízlett, így elhagytam.
• A leves magában is finom, de joghurttal, tejföllel tovább lehet ízesíteni és sült zöldséggel egy teljes értékű könnyed vacsora is lehet.
• Volt olyan változat, hogy a levesbetét egy kis sonka, és kecskesajt volt, ez a verzió is nagyon finom.

Carnitas Taco

Ami a görögöknek vagy a törököknek a gyros, illetve az amerikaiaknak, esetleg az angoloknak a pulled pork szendvics, az a mexikóiaknak a Carnitas. Tipikus utcai étel, alapja az apróra vágott vagy inkább tépett fűszeres disznóhús, melyből egy jó adagot tacora fektetnek, megküldenek egy kis salsával, sajttal, egy hanyag mozdulattal félbe hajtják, aztán már lehet is lazán a piros vagy sárga falnak dőlni, és csöpögtetni a farmerre és a mintás ingre.

Paradicsom Salsa

A salsa eredeti jelentése (spanyolról fordítva) mindössze mártás, szósz. Ami igen, lehetne csokoládé szósz is. És egyben jelent egy klasszikus mexikói ételt is. Ezt jellemzően nem magában fogyasszák könnyed salátaként, hanem köretként húsok mellé, illetve mártogatósként is használják, pl. tortilla chipshez, zöldségekhez. És az egyik fő alkotóeleme a Mexikó egyik híres utcai ételének, a Carnitasnak is, melynek a másik fele a következő bejegyzésben lesz.

Paradicsomos bazsalikomos tészta – A vacsora

Az előző tésztaétel, ami bazsalikommal és barackkal készült, lehet, hogy nem volt túl e világi, de a mai napig tartom, hogy igazán finom és izgalmas étel. A mostani verzió is hasonlóan finom, és azt gondolom, hamarabb vesszük rá magunkat egy ilyen ételre mint egy brie sajtos, gyümölcsös ebédre. Így most a Bazsalikom Projekt keretében jön egy nagyon egyszerű tésztaétel melynek ötletét két ismert olasz fogás adta. Az egyik a spagetti aglio, olio, azaz spagetti fokhagymával, és olívaolajjal egy kis chilivel kombinálva, a másik a caprese saláta, paradicsommal mozzarellával és  bazsalikommal. Most mondhatni egybe keltek.

Burrata saláta

És akkor utoljára még egy kicsit a Gourmet Fesztivál margójára. Anyukám Mondta étteremnél mindig hatalmas sor áll. Idén nem szálltak be a paprikás csirke buliba, sőt ahogy látom, ők sose viszik ezt a dedikált étel vonulatot, ellenben minden évben hoznak egy aktualitást. Mint az első cikkből kiderült, ezt nem feltétlen bánom. Tavaly lassan sült bárányhús volt, tahinivel, idén pedig az ázsiai ihletésű banh mi-vel rukkoltak elő. És minden évben ott a focaccia, amit évről évre ugyanúgy készítenek. Vasárnap velük kezdtük a sort, de ezt megelőzően útközben még azon vitatkoztunk, hogy vegyünk a foccaciából vagy ne. Mondván ezt már ismerjük, és annyi újdonság van a fesztiválon, hogy inkább azokra kéne koncentrálni. De a fene vinné el, annyira finom. Az lett a vége, hogy veszünk, és az lett a legvége, hogy vasárnap egyáltalán nem volt már banh mi, így csak ezt ehettük.

Gourmet Fesztivál 2015 – Anyukám Mondta burrata focaccia

Egy riportban a szakácsok úgy mutatták be az ételt, hogy két és fél perc alatt kemencében (magas hőfokon) megsütik a tésztát, ekkor még nem szárad ki, de már finom ropogós, és ráteszik a sztracsatellát. Ez a sztracsatella nem fagyi csokidarabokkal, hanem a burrata sajt. Ez a sajt két részből áll, a külső réteg állaga hasonlít a mozzarellához, és ha ezt kibontjuk, kibuggyan a friss krémes, tejszínes és elképesztően finom lágy sajt. Ők csak ezt a lágy részt használják a foccaciájukhoz, és ezt hívták sztracsatellának.

Ilyen sajtot itthon sajnos nagyon ritkán lehet kapni, és szerencsére még senki nem próbálkozott azzal, hogy megcsinálja és kereskedelmi forgalomba dobja, ennek a butított változatát. Mikor a Culinarisban elcsíptem, akkor mesélte a Kedvenc Sajtos Srác, hogy a helyzet ugyanaz mint a mont d’or-nál, hogy mire megérkezik, ott csücsül nála néhány telefonszám, amire riasztást kell adni, hogy megjött a sajt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy én is megadnám a számomat, de az a helyzet, hogy olvasván az elmúlt pár hét cikkeit, olcsóbban bedrogozhatnék, mint amennyiből ezzel igazán jól lakhatnék. (Ezek a cikkek persze ha nem is szó szerint, de folyamatosan azt nyomták, hogy inkább burratára költsük a pénzünket mint könnyűdrogra!) Ez is egy olasz recept, és hasonlóan ahhoz, amit a panzanella salátánál írtam, csak akkor az igazi, ha tényleg jó alapanyagokból készül. Viszont jó alapanyagból csak kevés kell. Épp egy kis paradicsom, rukkola, olívaolaj, egy kevés só, bors, és ennyi. Ha nem eszünk húst, a sonkát hagyjuk el nyugodtan, a nélkül is nagyon finom.