Carnitas Taco

Ami a görögöknek vagy a törököknek a gyros, illetve az amerikaiaknak, esetleg az angoloknak a pulled pork szendvics, az a mexikóiaknak a Carnitas. Tipikus utcai étel, alapja az apróra vágott vagy inkább tépett fűszeres disznóhús, melyből egy jó adagot tacora fektetnek, megküldenek egy kis salsával, sajttal, egy hanyag mozdulattal félbe hajtják, aztán már lehet is lazán a piros vagy sárga falnak dőlni, és csöpögtetni a farmerre és a mintás ingre.

blog_c_face_img_8973

Continue reading

Paradicsom Salsa

A salsa eredeti jelentése (spanyolról fordítva) mindössze mártás, szósz. Ami igen, lehetne csokoládé szósz is. És egyben jelent egy klasszikus mexikói ételt is. Ezt jellemzően nem magában fogyasszák könnyed salátaként, hanem köretként húsok mellé, illetve mártogatósként is használják, pl. tortilla chipshez, zöldségekhez. És az egyik fő alkotóeleme a Mexikó egyik híres utcai ételének, a Carnitasnak is, melynek a másik fele a következő bejegyzésben lesz.

blog_img_8897

Continue reading

Paradicsomos bazsalikomos tészta – A vacsora

Az előző tésztaétel, ami bazsalikommal és barackkal készült, lehet, hogy nem volt túl e világi, de a mai napig tartom, hogy igazán finom és izgalmas étel. A mostani verzió is hasonlóan finom, és azt gondolom, hamarabb vesszük rá magunkat egy ilyen ételre mint egy brie sajtos, gyümölcsös ebédre. Így most a Bazsalikom Projekt keretében jön egy nagyon egyszerű tésztaétel melynek ötletét két ismert olasz fogás adta. Az egyik a spagetti aglio, olio, azaz spagetti fokhagymával, és olívaolajjal egy kis chilivel kombinálva, a másik a caprese saláta, paradicsommal mozzarellával és  bazsalikommal. Most mondhatni egybe keltek.

blog_tészta1
Continue reading

Burrata saláta

És akkor utoljára még egy kicsit a Gourmet Fesztivál margójára. Anyukám Mondta étteremnél mindig hatalmas sor áll. Idén nem szálltak be a paprikás csirke buliba, sőt ahogy látom, ők sose viszik ezt a dedikált étel vonulatot, ellenben minden évben hoznak egy aktualitást. Mint az első cikkből kiderült, ezt nem feltétlen bánom. Tavaly lassan sült bárányhús volt, tahinivel, idén pedig az ázsiai ihletésű banh mi-vel rukkoltak elő. És minden évben ott a focaccia, amit évről évre ugyanúgy készítenek. Vasárnap velük kezdtük a sort, de ezt megelőzően útközben még azon vitatkoztunk, hogy vegyünk a foccaciából vagy ne. Mondván ezt már ismerjük, és annyi újdonság van a fesztiválon, hogy inkább azokra kéne koncentrálni. De a fene vinné el, annyira finom. Az lett a vége, hogy veszünk, és az lett a legvége, hogy vasárnap egyáltalán nem volt már banh mi, így csak ezt ehettük.

Burrata

Gourmet Fesztivál 2015 - Anyukám Mondta burrata focaccia

Gourmet Fesztivál 2015 – Anyukám Mondta burrata focaccia

Egy riportban a szakácsok úgy mutatták be az ételt, hogy két és fél perc alatt kemencében (magas hőfokon) megsütik a tésztát, ekkor még nem szárad ki, de már finom ropogós, és ráteszik a sztracsatellát. Ez a sztracsatella nem fagyi csokidarabokkal, hanem a burrata sajt. Ez a sajt két részből áll, a külső réteg állaga hasonlít a mozzarellához, és ha ezt kibontjuk, kibuggyan a friss krémes, tejszínes és elképesztően finom lágy sajt. Ők csak ezt a lágy részt használják a foccaciájukhoz, és ezt hívták sztracsatellának.

Ilyen sajtot itthon sajnos nagyon ritkán lehet kapni, és szerencsére még senki nem próbálkozott azzal, hogy megcsinálja és kereskedelmi forgalomba dobja, ennek a butított változatát. Mikor a Culinarisban elcsíptem, akkor mesélte a Kedvenc Sajtos Srác, hogy a helyzet ugyanaz mint a mont d’or-nál, hogy mire megérkezik, ott csücsül nála néhány telefonszám, amire riasztást kell adni, hogy megjött a sajt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy én is megadnám a számomat, de az a helyzet, hogy olvasván az elmúlt pár hét cikkeit, olcsóbban bedrogozhatnék, mint amennyiből ezzel igazán jól lakhatnék. (Ezek a cikkek persze ha nem is szó szerint, de folyamatosan azt nyomták, hogy inkább burratára költsük a pénzünket mint könnyűdrogra!) Ez is egy olasz recept, és hasonlóan ahhoz, amit a panzanella salátánál írtam, csak akkor az igazi, ha tényleg jó alapanyagokból készül. Viszont jó alapanyagból csak kevés kell. Épp egy kis paradicsom, rukkola, olívaolaj, egy kevés só, bors, és ennyi. Ha nem eszünk húst, a sonkát hagyjuk el nyugodtan, a nélkül is nagyon finom.

Burrata

Continue reading

Gado-gado – Indonéz mogyorószószos zöldségtál

A gado-gado-t már említettem a mogyorószószos bejegyzésben, miszerint a lényege, hogy főtt zöldségekre salátaöntetként mogyorószószt használunk. Mivel jelentése pusztán annyi, hogy „zöldségek”, gyakorlatilag bármilyen zöldségkombinációban fogyaszthatjuk, bármit elhagyhatunk, és bármit ízlésünk szerint kicserélhetünk. Az általam felsorolt a hozzávalók azok, melyekkel Indonéziában a legtöbb alkalommal találkoztam, illetve amit a főzőtanfolyamon jegyzeteltem a témában. Emlékeim szerint a főtt krumplit, szójababcsírát, paradicsomot és tojást sose hagyták ki az ételből, többnyire bab is szerepelt, és a káposzta vagy a spenót volt amit sok esetben mással helyettesítettek. Azoknak, akik vegán étrendet folytatnak szintén meleg szívvel ajánlom az ételt. Simán elhagyhatják a tojást, ennek hiányában ez a fogás semmit nem veszít a jellegéből. A lényeg a mogyorószósz, az adja meg az étel karakterét, egyediségét, bármilyen zöldségeket is használunk hozzá. Egy fontos dolog viszont nincs a receptben. Mégpedig az Indonéziában elmaradhatatlan krupuk. Ez a rákszirom. Nem mintha kaffir lime levél vagy thai citromfű minden sarki kisközértben általános élelmiszernek kategóriába esne, de a krupuk az amit ugyan nem lehetetlen, de tényleg nem egyszerű beszerezni, és be kell valljam, hogy valójában nem is tartozott a kedvenceim közé.

 Gado gado

A gado-gado volt az első étel amit Indonéziában megkóstoltam, és amit az ott töltött idő alatt ismételtem is, hisz nagyon ízlett, és mindig egy kicsit másképp készítették. 2006-ban Jáva szigetén, az egyik legnagyobb indonéz városban, Surabayában tett le minket a repülő, ahol se aludni, se körülnézni nem akartunk. Így, átszállásokkal együtt egy teljes nap utazás után bevállaltunk még közel 5 óra buszozást Yogjakartába. (Helyi neve röviden: Jogya vagy Jogja.) Egy régi bejegyzés második felében írtam arról, hogy igen kalandos volt a megérkezésünk, és már rég besötétedett mire a busz lerakott minket valami alig kivilágított utcasarkon, hogy akkor végállomás, kiszállás. Gyakorlatban nem éreztük olyan félelmetesnek a szituációt mint ahogy hangzik, így beültünk egy taxiba, jókat szórakoztunk a sofőrrel, hogy hány lámpányira vagyunk a szállástól, majd hasonlóan jó hangulatban elbúcsúztunk egymástól, és elfoglaltuk a szobáinkat. A mellettünk lévő szobában egy vulkanológus feleség olvasgatott magányosan akinek a férje szerintem éjjel-nappal az épp a kitörésen gondolkodó Merapit tanulmányozta, hisz őt magát sose láttuk az ott töltött pár nap alatt. De az asszony már érkezésünk pillanatában fontosnak látta, hogy ellásson minket jó tanáccsal, hogy mit csináljunk földrengés esetén ami persze hasznos is lehetett volna, de számunkra abban a pillanatban mégis az volt a legfontosabb és életbevágóbb tanács ami a recepciós lánytól jött, konkrétan az, hogy hova menjünk vacsorázni. A szállástól ötven méteren belül volt egy kisebb étterem, amiről azt éreztük, hogy nem kifejezetten a helyi közönségre specializálta magát. Egy trendi, fiatalos hely látszatát keltette, amit a mi kis guesthouse-unk vendégei biztosan nem tartanak el, de amiben megfordulhat az a néhány turista aki Jogya-ba jár, és kitéved a Szultán Palotájának vonzáskörzetéből, illetve néhány modern művészetre nyitott, jobb sorban élő helyi fiatal. Az akkori kiállítás témája épp papírból készült rap tornacipő variánsok voltak. Ennek a kis étteremnek a tetőteraszán ettem először ételt Indonéziában, pontosan a gado-gadot. És itt a tetőterasz romantikájához szorosan kapcsolódik a vulkanológus feleség. Megérkezésünk előtt nem egész fél évvel, volt egy világsajtót is bejárt földrengés Jáva szigetén, ami Jogjakartát elég erősen érintette. Az utcán sétálva lépten nyomon látszódtak a pusztítás nyomai. Házak fele romos állapotban, repedezett falak, beszakadt tetők, vagy épp felújítás alatt lévő tetőszerkezetek. A kertekben még mindig halomban álltak a kövek a földrengés után. A mi kis éttermünket se kímélte a földrengés a tetőteraszon lévő fal nagy része eltűnt, minden girbe-gurba volt, ahogy a rengés eltörte a betont. Pénzük még nem jött össze a felújításra, azt javították meg ami a legszükségesebb volt, és ami ahhoz kellett, hogy ne legyen életveszélyes a hely, de károk zömét növényekkel próbáltak eltakarni. Ennek ellenére a hangulat remek volt. A kiszolgálás vidám, az ételek finomak voltak, és lelkesen nyomták a helyi művészek mini kiállításait. Következő reggel láttuk, hogy a szállásunkat se kímélte a természet, ott azt mesélték, hogy egy egész kis házrészt döntött össze a rengés, de mikor mi ott voltunk, már a tetőn dolgoztak. Már nem emlékszem mi volt a hely neve, de nagyon kedves kis szállás volt, remélem azóta is üzemelnek és jól megy az üzletük és a közeli étterem azóta is ontja a kiállításokat és a gado-gadot.

 Gado gado
Continue reading

Paradicsomos padlizsán

Ez egy nagyon finom és egészséges recept nem kevés olasz beütéssel. Rengeteg változat létezik erre az alapra, amiben ez egy kicsit más, és amitől talán nem is igazán autentikus, hogy a paradicsommártásba rozmaringot használok, holott a bazsalikom a jellemző. Részben ennek az az oka, hogy a bazsalikomot jobban kedvelem nyersen, szerintem úgy jobban kiadja az ízét, mint mikor belefő a mártásba. Másrészt a friss rozmaringot mindenki számára, az év minden évszakában elérhetőbbnek érzem. Nekem évek óta folyamatosan van otthon a balkonládámban. Ugyan egyszer ez is kihalt, de strapabírásban, áttelelésben még mindig messze vezet a többi fűszernövény előtt. Csak ajánlani tudom, hogy vegyünk egy csinos kaspót, és tegyük ki az ablakba, vagy lépcsőházba, így minimális gondoskodással a friss rozmaring, kaspóval együtt pár ezer forintból évekre megoldva.

paradicsomos padlizsán

Sajnos kicsit megkéstem ezzel a recepttel, hisz a paradicsomnak már kinn a lába az igazi szezonból, ugyanakkor ezt bármikor helyettesíthetjük konzervparadicsomból készült mártással, ami szintén nagyon finom, és semmi probléma nincs vele. Nem egészségtelen, valóban paradicsomból készül, és nem nyomják dugig adalékanyagokkal. Az elkészítése pontosan olyan mintha friss paradicsomból készülne, csak kevesebb ideig kell főzni, és konzervtől függően nem is biztos, hogy kell turmixolni. Illetve lehet kombinálni is a receptet, bármikor adhatunk hozzá egyéb zöldségeket is. Mentettem már meg paprikát úgy, hogy a tálba tettem sülni a többiekkel, volt már cukkini is az ételben, és most, hogy közeleg a szezonja, biztos fogom készíteni a nagy kedvenc, édesköménygumóval.

Azt be kell valljam, a kép kicsit csalóka. A fénykép kedvéért igyekeztem szépen tálalni, és úgy pakolászni az alapanyagokat a tepsibe, hogy minden szépen egymás tetején legyen, ne csúszkáljon szét, de a való életben, pláne ha még egyéb zöldségeket is belekombinálok, nem lesz ilyen szépen tálalható állaga. Sokkal inkább terül el úgy a tálon, mint egy lecsó, de ettől még igazán finom ebéd lesz belőle.

paradicsomos padlizsán

Continue reading

Panzanella – rusztikus olasz kenyérsaláta

Az egyik legjobb dolog ami a paradicsommal és a bazsalikommal együtt történhet.

Nagyon régóta ismerem, de sose csináltam még panzanellát. Hiba volt. Ez egy olasz paradicsom alapú kenyérsaláta, ami a kenyértől laktató, de mégis üde, frissítő nyári saláta. Bár idén nyáron ez utóbbi tulajdonsága irreleváns. Ami viszont releváns, hogy praktikus felhasználása a már megszikkadt kenyérnek, feltételezve, hogy az a kenyér tényleg jó kenyér, és nem pedig mondjuk kiflihéj, benne levegővel és egy kis tésztával. Ez az egyik titok. A másik titok, hogy ne nagyüzemi EU paradicsomból csináljuk, hanem használjuk ki, hogy most van szezonja, és keressünk a piacon olyat, ami tényleg napon érett, aminek íze van. Lehet normál paradicsom, koktélparadicsom, de akár sárga, fekete, piros, ökörszem, bármi, csak finom legyen és tényleg ne a hűtőbe tároljuk.  A harmadik pillér pedig az olívaolaj. Ha tehetjük, szerezzünk be egy igazán jó minőségű olasz vagy spanyol olíva olajat, aminek tényleg van aromája, és nem csak csúszóssá teszi az ételt. Az olasz konyhában nem a fűszerek dominálnak, hanem az a lényege, hogy annak a néhány alapanyagnak az ízét érezzük, melyek az ételt alkotják. De ehhez az kell, hogy valóban intenzív íze legyen annak a néhány alapanyagnak, különben értetlenül fogunk állni az előtt, hogy mit esznek ezen annyira az olaszok és világszerte a konyhájukat istenítő népségek.

blog panzanella 1

Úgy kezdődött, hogy vennem kellett valami szuperkenyeret*. Volt itthon rengeteg, fenti jellemzőkkel bíró paradicsom, az erkélyen nő a bazsalikom, így éhezésem közepette gyorsan, ebből a három hozzávalóból és némi finom olívaolajjal megcsináltam életem első alap panzanelláját.  Mindenféle recept és útmutatás nélkül. Isteni finom volt, ezt is ki lehet próbálni, húsok mellé köretnek például. De ha ez ilyen finom, gondoltam nézzünk rá az eredeti verzióra is, az esélyesen még jobb. Biztos minden család másképp csinálja, de alap még benne a hagyma, és az uborka is. Olívaolaj mellett használnak még rengeteg fehérborecetet (3 evőkanállal ír, kevesebb paradicsomhoz ami szerintem rengeteg) és amit én egy az egyben kihagytam, mert nem vagyok ecet rajongó. Más mennyiségekkel és módszerrel csináltam. Pl. nem áztattam vízbe e kenyeret, csak olívaolajba. Gondoltam épp elég ázás neki az olaj, később a paradicsom, majd az uborka kieresztett leve. Most ez a Homebisztro verzió jön.

Érdemes még kipróbálni ennek a salátának a folyékony halmazállapotú verzióját is a Pappa al Pomodorot. Nagyon finom leves, és ahogy a panzanella, ez is csak most jó, mikor szezonja van a paradicsomnak.

blog panzanella 3

Continue reading