Barackos bazsalikomos tészta – az ebéd

E hónapban a gasztronómiai breaking news az volt, hogy Huszár Krisztián és csapata elmegy a ZONA étteremből. Abból az étteremből, amit nem egész három éve, mondhatni az Ő stílusára építettek fel, és ez elég jól sikerült. Minden összhangban volt. Kedves volt a kiszolgálás, nagyon szép volt az étterem design-ja, jó zene szólt, és ha szerencsénk volt, akkor az ablak mellett kaptunk helyet, ahol Budapest egyik legjobb panorámája tárult elénk. Gasztronómiailag pedig meghökkentő fogásokat kaptunk. A fine dining vonalat képviselték, szerintem elég magas szinten, és olyan ételkombinációk kerültek az étlapra, melyek a legszínesebb álmaimban se kerültek volna képbe. Véres hurka mangóval? Elég bizarrul hangzik, és hihetetlen, de elképesztően finom és egyedi volt, mint a többi étel amit ott kóstoltam. Tény, hogy sajnos nem jártunk oda havi rendszerességgel, de jó volt tudni, hogy létezik egy ilyen hely, és ha valami izgalmas ételre vágytunk, akkor tudtuk hova kell asztalt foglalni. Ez nem lesz többé. Írhatnám, hogy ez a „hely”, végleg megszűnik, de valójában pont az volt a lényeg, hogy a hely, ételek, atmoszféra, együttese adott valamit, aminek most annyi. Kár érte. Persze temetni se kell még, hisz az étterem egy új designnal, új koncepcióval nemsokára ismét nyit, illetve azt gondolom Huszár Krisztiánnak és csapatának se kell sorszámot húzni a lakóhelyük szerinti illetékes munkaügyi központban, hogy új munkát találjanak.

bari bazsi tészta

Mikor megtudtuk, hogy bezár foglaltunk helyet a szombati ebédmenüre (igen, tudom, miért nem akkor mentünk, mikor kellett volna…). Menüt ettünk. Nem mondanám, hogy olyan olcsó, hogy „a hülyének is megéri” pláne szombaton, de tény, hogy ez a legpraktikusabb választás, ha nem csak jól lakni, hanem kóstolni is szeretnénk, azaz minél több fogást kipróbálni, minél több ízzel találkozni.bari bazsi tészta

A mostani receptet egy olyan étel ihlette, amit pont nem próbáltunk ki. Az A la carte részlegben szerepelt egy hasonló tésztaétel barackkal, bazsalikommal, és mimolette sajttal, amit megbántam, hogy nem kóstoltam, így kitaláltam, hogy megcsinálom. Pontosabban bepróbálkozom valami hasonlóval, otthoni körülmények között a nélkül, hogy a szószt szifonban habosítanám. Continue reading

Kókusztejes édes leves és szederturmix

Ez az a szituáció, mikor a kókusztej és a szeder együtt van a hűtőben.

Külföldön, például itt Európában tőlünk nyugatabbra a kereskedelemben létezik egy olyan szokás, ha egy termékből többet csomagolnak össze, akkor az adott termék fajlagosan olcsóbb. Pl. ha egy db joghurt mondjuk 50 cent, de ha hatos csomagban vesszük meg, akkor nem 3 eurót fizetünk érte, hanem mondjuk 2,70-et, így az egységcsomagban 45 cent a joghurtunk darabára. Itthon több helyen (konkrétan joghurtoknál is) nem egyszer találkoztam olyannal, hogy olcsóbban jönnék ki, ha egyenként vennék hatot, mintha a hatos csomagolást teszem a kosaramba. Találkoztam karácsonykor olyan margarin akcióval, ahol duplázták a kocka méretét, jól bemarketingelték, de mégis drágább volt így, mintha kettőt vettem volna a megszokott alap-mennyiségből. Ennek ellenére mindenkinek a kosarában ezt láttam. Hasonló észleléseim – ugyan nem joghurt és margarin ügyben – drogériákban is előfordultak. Persze ez nem mindig van így, és nem is minden tábla csoki 90g-os, de érdemes erre odafigyelni. Valójában ezzel most arra akarok kilyukadni, hogy bárhogy is számoltam, vagy bármilyen cédulát is néztem, a kókusztej esetében eddig mindig tartották, hogy a nagyobb kiszereléssel anyagilag jobban járok. Ezért fordul elő, hogy az ételek, melyek a konyhákban születnek, nem feltétlen igazodnak a 400g-os kiszereléshez, és többször előfordul, hogy a maradékkal kezdeni kell valamit.

szedres kókusztejes

Valahogy így született ennek a levesnek is a receptje. Amit nőiesen bevallok, hogy a tervezés első fázisában messze nem levesnek, hanem pohárdesszertnek indítottam, amit jó habosan-gyümölcsösen képzeltem el. Aztán jött a könyörtelen valóság, mikor észleltem, hogy annyi tejszínből, ami maradt, abból nem lesz szabad szemmel érzékelhető hab, így ha akartam, ha nem, változott a terv. De a cél, hogy a maradék tejszínt elhasználjam, maradék (nagy kiszerelésű) joghurtot elhasználjam, és a megbontott kókusztej és rendelkezésre álló gyümölcs mennyiségét csökkentsem, teljesült.

Az itthon klasszikus gyümölcsleves, vagy meggyleves szintén tejszínes és cukros, szóval annyira nem extrém a recept. Ezeket a leveseket nagyon szeretem, de nem az étkezés első fogásaként. Sokszor zavart, hogy eszem az egyébként finom, de édes gyümölcsös levest, aztán ezt követően jön rántott hús, vagy a rakott kel, amit az édes után már nem igazán kívántam, és az első 3-4 falat igencsak ímmel-ámmal csúszott le. Az elmúlt években pedig akár otthon, akár étkezdékben feladtam a hosszú éveken át tartó szégyellős magatartást, hagyomány-őrzést, miszerint a leves fixen az első fogás, és manapság az édes jellegű leveseket mindig utolsó fogásként eszem, kvázi desszertként. És ebben a felállásban jobban is esik. Ezt a levest is leginkább így ajánlom. Most nyáron akár jéghidegen, télen pedig langyosan. Igazodva a szezonálisan gyümölcsökhöz, barack, szeder és áfonya volt a levesbetét, amit kombinálhattam volna még sárgadinnyével. Télen viszont banánnal és/vagy mangóval fogom készíteni, hogy becserkésszek némi trópusi hangulatot a kötött pulcsi alá.

Köszönhetően a literes kiszerelésnek, kókusztej még mindig maradt, gyümölcs még mindig maradt, így következő napi reggelin se kellett gondolkodni.

szedres kókusztejes

Continue reading

Rizsázzunk – barackkal és kókuszos rizspudinggal

A Homebisztro most vendégségbe megy. A meghívást a Rizsázzunk Kolléganőtől kaptam még nyár első felében. Jó munkához idő kell, szóval eszünk ágában nem volt kapkodni. De mára minden összejött, így egy bejegyzés erejéig el tudtam vinni egy desszertet a vendégségbe egy olyan vendéglátóhoz akit csak virtuálisan ismerek. Az ilyen ismeretség sokkal megfoghatatlanabb annál, mintha FixIpszilon bemutatna minket. Talán az első meghatározó kommunikációnk az volt, mikor Anikó elájult, és behalt ettől a bejegyzésemtől miután meghallgatta. Ciki, ;) de nyilván nem ételről volt benne szó. :) :)   De most zene nélkül a rizspudinghoz kapcsolódó történet itt is, ott is. A receptért pedig katt. :)

Köszönöm szépen a meghívást, szívesen mentem! :)

Kókusztejes rizsa

Az elmúlt pár hónaphoz kapcsolódó megállapítás: Magyarország és Thaiföld keveredik. Annak idején azt mondták, hogy Ázsiában a monszun egy eléggé megbízható dolog. Szinte napra pontosan meg lehet mondani, hogy mikor jön, és mikor megy. Aztán mikor arra jártam, már kezdték pedzegetni, hogy változóban vannak a dolgok. Amikor jönnie kell, akkor rendre jön, de mikor mennie kéne, valahogy mégis marad még egy kicsit. Az első monszun emlékem a hegyekhez köt, pontosabban az Észak-thaiföldi, Chiang Dao városából induló túránkhoz. Mikorra a kirándulást beszerveztük, elvileg már le kellett, hogy írják az esős évszak végét, de valahogy neki is jobban esett a hegyi levegő. Nagyon szép időnk volt, egy komolyabb felhő volt az égen, ami kifejezetten jól mutatott a fényképeken. Aztán egyre érdekesebbek lettek a fények, egyre szebb, kékebb és zöldebb lett minden. Néha megálltunk enni, inni, ücsörögni, nézelődni, fényképezni.

Chiang Dao

Continue reading

Heti turmix – Barackos zöldtea ital

Bár turmixolni kell, de ez most nem egy klasszikus turmix, hanem egy frissítő ital. A tea és a gyümölcs kombináció nem új, csak mostanában egy kicsit feledésbe merült, egészen addig, míg a Szabadnapos Szakácsnál meg nem láttam valamelyik nap. Az elejéről lecsúsztam ugyan, így fogalmam sincs mennyi cukrot használt, és mennyire fűszerezte az italt. De ettől még megoldható lett a feladat, és nagyon jól sikerült.

barackos teaital

Akik a dobozos gyümölcslevekhez szoktak, Őket pláne tudom bíztatni, hogy most a barackszezonban cseréljék le a bolti üdítőt, egy kicsit egészségesebbre. Ez nem olyan intenzív ízű, mint egy frissen facsart 100%-os gyümölcslé, vagy egy bolti üdítő, ellenben annyi cukrot teszünk hozzá, amennyit szeretnénk, és azt is pontosan tudjuk, hogy mi van benne. Szinte csak gyümölcs és tea… Continue reading

Heti turmix – céklás répás turmix barackkal vagy almával

Egész jól haladok a cékla megszeretési projektben. Ez nagyban köszönhető pl. annak, hogy a piacon egy néninek nagyon finom darabjai vannak. Persze biztos másoknak is, csak én őt szoktam meg. Pláne, hogy szinte mindig hallok valami piaci pletykát vagy konfliktushelyzetet, néhol egy kis boksszal, de legalább lökdösődéssel fűszerezve. Ők most két féle céklát árulnak. Az egyik amit sütni vagy főzni kell, a másik pedig amit mindössze csak meg kell hámozni és nyersen mehet az ételbe. Mostanában ilyet veszünk. A legegyszerűbb egy zöldséghámozóval (mandolinnal) „folytatni a hámozást”, így szép vékony céklaszálakat kapunk. De vághatjuk kockára is, sőt ha nem bízunk a nyers zöldségbe tehetjük a sütőbe is.

répás céklalé

Egy egyszemélyes salátát csináltam, amibe nem kellett az egész cékla, így hűtőbe tettem a maradékot, amivel első pillanatban nem tudtam mit kezdeni. Reggel úgy ébredtem, hogy turmixban fog ismét feltámadni. Tudtommal klasszikus almával kombinálni, de ez akkor nem volt otthon, ellenben az őszibarack bőven. Később almával is megcsináltam, mindkét verzió nagyon finom, és persze egészséges lett. Continue reading

Heti turmix –  Szomorú gyümölcs turmix

Azaz turmix olyan gyümölcsökből, amik már a konyhapolcon szomorkodnak, mert senki nem akarja megenni őket. Nem lesz vicces a bejegyzés, de a végén azért jön a happy end.

maradék gyümi turmix

TV Paprikán néha megy egy műsor, A Pazarlás kora. Ritkán nézem, de többször ment a háttérben, így megmaradt néhány részlet. Arról szól, hogy Amerikában ismert szakácsok olyan alapanyagokból főznek komplett éttermi vacsorákat, amiket a kereskedők már kidobásra szánnak, sőt sokszor már ki is dobtak. Döbbenetes, hogy milyen minőségű húsok, halak, és zöldségek landolnak a szemétben. Ami valahol szomorú, és nem amiatt az elcsépelt mondat miatt, hogy „Afrikában emberek éheznek”. Igen, sajnos több kontinensen emberek százezrei éheznek, de az ő problémájukra – bár így lenne –  de nem nyújt megoldást az, hogy egy másik kontinensen egy tányér étellel kevesebbet dobunk ki, vagy odafigyelünk arra, hogy mi mindent megegyünk. Continue reading

Heti turmix – levendulás sárgabarackos turmix

Misztikus dolog ez a sárgabarack. Kiskoromból nagyon rémisztő emlékeim vannak, mégpedig olyanok, hogy ugyan lehet enni, de vigyázni kell, hogy előtte meg utána két órán át nem szabad vizet inni, sőt eleve semmit se inni, és semmit se enni, mert vérhast kapunk tőle. Akkoriban elképzelésem nem volt arról mi az a vérhas, de elég rosszul hangzott, így ahogy megismertem az órát mégsokkalpontosabban betartottam az utasításokat.

levendulás sárgabarack

Manapság nem pont ezt hallom. Semmi étkezési koreográfiát vagy betegséget nem társítanak hozzá, hanem inkább az előnyeiről esik több szó.  Magas az A, C-vitamin és béta-karotin tartalma és az ásványi anyagok közül (a teljesség igénye nélkül) bőven jutott neki a vasból, magnéziumból, foszforból. Jó hatással van a hajunkra, körmünkre, a májunknak is sokat segít a hatékonyabb működésben, és rossz hatással van a daganatokra. Olyat messze nem írnék le, hogy gyógyítja a rákot, sőt hisztérikusan mérges vagyok, azokra a forrás nélkül ki tudja mióta és honnan induló, megállíthatatlanul terjedő körlevelekre ahol hosszan, ellenőrizhetetlen példákkal alátámasztva állítják valakik valamilyen zöldségről vagy gyümölcsről, hogy elpusztítják a rákos sejteket, és csodával határos gyógyulásokról számolnak be. Azt tudni kell, hogy egy igazi fán termő gyümölcs, vagy földben termő zöldség jó. Egészséges. Ha ilyenekkel tömjük magunkat rossz minőségű félkész ételek helyett – amiket csak a mikróba kell dobni kilenc percre- hát fogalmazzunk úgy, hogy szignifikánsan nagyobb esélyünk van arra, hogy a vérképünket nem fogják a labor munkatársai telenyomni kis csillagokkal, amiktől egy érzékenyebb lelkű körzeti orvos elsápad, majd felír fél havi minimálbér értékben gyógyszereket. Úgyhogy maradjunk abban, hogy az átlagnál jobban segít a rák megelőzésében, már amennyire ez ebben a rövidke szezonjában lehetséges.

Most egy megosztó recept jön, hisz friss levendulával ízesítettem. A friss levendula nem olyan erős mint a szárított, de ha nincs friss, helyettesíthetjük egy kiskanál szárított levendulával. A megadott mennyiség azt gondolom a felső határt feszegeti. Bármennyire is csípem a levendulát, meg kell mondjam ha azt a bizonyos felső határt átszakítja, tényleg molyirtó íze van. (Bár ez utóbbit tudtommal nem kóstoltam.)

levendulás sárgabarack

Continue reading