Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs eztettem – a bolt. És ha az Embernek nem indul be a fantáziája, hogy a kollégáinak változatos, ehető ajándékokat prezentáljon az ünnepek előtt, amiket természetesen valamiféle közös munkával készítünk el. Hét elején elkészült egy adag minitorta, csokoládés karamellás töltelékkel. A hét második felében pedig a sajttorta volt a program.
Nigel Slater az egyik műsorában elmélkedett valami olyasmin, hogy ha a kertben bizonyos zöldségek vagy gyümölcsök egy időben érnek, azok esélyesen az ételben is olyan kiválóan működnek együtt, ahogy a természetben. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy mindig van a blogon valami epres-bodzás alkotás, legyen az piskóta torta, crumble, vagy bodzás kuglóf, amihez például nagyon jól passzolna az alábbi öntet. Most egy egyszerű sajttorta jön, amit ezzel a párosítással igyekeztem feldobni.
Sose laktam „kertes házban”, így nincs is életemet megkeserítő vágyódás iránta, teljesen jól elvagyok azzal, hogy van erkély. Kivéve akkor mikor az egyik ismerős hív minket grillezni. Nem egy vége láthatatlan kert az övék, hanem pont ideális méretű, mindig kellemes, rendezett és hangulatos. És persze mindig tavasszal vagy nyáron megyünk hozzá, mikor az ilyen kertek a legelőnyösebb arcukat mutatják. Na ilyenkor összemegy az erkély, és mégis nagyon vágyom egy kertes házra. Aztán a vágyódásba jön a racionalitás, mikor tavasszal már huzamosabb ideje itt a jó idő, és indulunk a kertészetbe, hogy berendezzük a mi kis erkélyünket. Nálunk ez berendezési folyamat azon a kb. 6 négyzetméteren mondhatni a nyár végéig is eltart, és az őszbe azért nem csúszik bele, mert akkor jön egy másik racionalitás, hogy akkor már minek. De addig is folyamatosan jönnek az új virágok – mert egyszerre olyan sokat nehogy ültessünk – mindig van valami fűszernövény, ami nem élte túl a telet vagy a megelőző hónapokat, például mert megtámadták valamilyen kis láthatatlan szörnyek, akik miatt újra tervezés, majd újra ültetés van. Ennek kapcsán pedig menetrend szerint beesik egy növény amitől már ki se férünk az erkélyre. Szóval még ez a balkon kert is melós dolog, hát akkor milyen lehet az igazi….
Most, hogy pár hete a hétvégi szuper időt marketingelték mindenhol, ez évben utoljára összehoztunk egy nagyobb szabású grillezést. Ilyenkor megvan, hogy ki milyen falatkával készül erre napra, így összeadódik annyi étel, amivel fixen mindenki jól lakik, sőt még következő napra is tudunk belőle csomagolni. Megvan ki milyen bort hoz, ki hozza a gyümölcsöt, és szinte mindenki készül valami meglepetéssel. Igen, meglepetés az mindig van, annak ellenére, hogy szinte minden előre le van egyeztetve mailen. Valahogy mindenkiben van valami félelem az éhen maradástól vagy valamelyik másik társunk éhen maradásától. Rejtély, hogy ezt mire alapozzuk, de az biztos, hogy tapasztalatra nem. Egy olyan étkezés van nyilvántartva a rendszerben, ahol az egyikőnk szerint nem volt annyi étel, amiből következő nap is mindenki tudott enni, és szerinte majdnem éhen maradás lett a vége. Hát nem tudom. Kétlem, hogy akár akkor is, valakinek korgott volna a gyomra vagy szédült volna, esetleg vérnyomás problémák jöttek volna elő az éhségtől. Most sokféle étel volt, de mindenből típusból viszonylag kis adag. Ugyanakkor ki tudja, lehet, hogy ez is a hiányos grillezés kategóriájába fog esni, mert jött olyan hang, ami kevesellte az édességet. Volt egy pillanat mikor gondoltam, hogy a sajttorta mellé csinálok csokis kekszet is, de az tényleg csak egy pillanat volt, aminek hamar nagyon hamar vége is lett. Bár az idő nagyon szép volt, így mindenkit bíztatnék az őszi grillezésbe, annak ellenére, hogy tavasszal vagy nyáron az elfogadottabb. De mennyivel jobb ilyenkor a tűz mellett lenni, mint 32 fokban. A végére már előkerültek a meleg pulóverek, és jól esett volna egy tea, vagy ha nem nekem kellett volna hazavezetnem, akkor egy fűszeres forralt bor, szóval aki kedvet kap, ajánlom, hogy csináljon meleg italt, vagy csináltasson valamelyik vendéggel. És persze a kerti bulik elmaradhatatlan tartozéka a sok jól nevelt háziállat, akik nem lopnak kaját, de gondoskodnak arról, hogy kapjanak. :) :) Megoldják. Így mi, jóindulatú állatbarát vendégek, a gazdik hónapok kemény munkáját és nevelését húzzuk keresztbe egy szűk őszi délután alatt. 
Buli van!!!
De tényleg. A 100. bejegyzést ünnepeljük. Szerintem egy blog születésnapját illik megünnepelni. Ennek is jó lenne egy saját szülinap, de egyenlőre még nem tökéletesítettem a képletet ami alapján meg tudnám határozni ezt a napot. Mikor „megnyitott” a Homebiszto, valójában szinte üresen állt az „üzlethelyiség”. Aztán jött az első bejegyzés, amit nagyon lassan és nehézkesen követett a többi. Lelkesedésből volt bőven, de időből és energiából akkoriban semmi, így szinte pangott a „bolt” közel egy évig. Az idő és energiagondok azóta kezelhető szintre estek, így bő egy éve a Homebisztro is normál üzemben kezdett működni.
Körülbelül heti egy bejegyzés érkezik rá, néha egy kicsivel több, néha egy kicsivel kevesebb, valamikor a blogon nem, de a facebookon egy megosztás erejéig egy addicionális gondolat is megjelenik. Már vannak projektek, mint a Heti Turmix, és az Autentikus Ázsia, amik szépen lassan bővülni fognak, sőt új ötletek is beugranak amiket meg kéne valósítanom. Társat is találtam a bejegyzések írására, azaz én Maci nevű Nyuszim is klaviatúrát ragad néha, hogy bölcs gondolatokkal árassza el a nagyvilágot. És ami még fontosabb, hogy már új, nagyon kedves blogbarátok is vannak, akik mindenféle akcióra invitálnak. Aminek a látszat ellenére nagyon örülök, és foglalkozom is a témával, csak kissé lassan tudom őket blogosítani.
Furcsa, de beindult nálunk a Cheesecake Factory. (Igen, ezt a Big Bang Theory-ból szedtem.) Azért furcsa, mert nem vagyok nagy sajttorta fan. Persze szeretem, de jellemzően nem ezt emelem le a süteményes polcról, ha valahol elcsábulok. De most némi unszolásra nekiestem és kipróbáltam Gordon Ramsay egy egyszerű, vízfürdő-mentes receptjét. Én ezt egy alap receptnek tartom, hisz rengeteg ízzel, kiegészítővel lehet kombinálni. Épp ezért kettészedtem a hozzávalókat, első részben az alapra azaz az eredeti receptre, aztán egy kicsit kiegészítve, ötleteket adva a kombinálásra. Én első alkalommal spanyolosra vettem a figurát és kecskesajtot kevertem az alapba, és miután kihűlt a tetejét pedig karamellizált körével díszítettem. Ami a fotókon szerepel azt pedig a gránátalma ihlette egy kicsit közel keletiesre. És itt már tényleg nem bírtam magammal, le kellett fotózni. De hogyan, ha hétköznap csinálom, egy hétköznap megrendezett vacsira, mikor már hétköznap esélyem nincs, hogy világosban itthon legyek és lefotózzam. A kulcs a szomszéd fotós barátunk, akihez vacsorázni mentünk, és megkértem, hogy mielőtt felfaljuk a tortát csináljunk róla egy két képet. Szép tányérba vittem át a sütit, és nyakamba vettem az isztambuli bazárba két körön keresztül lealkudott sálam. Ennyi díszletünk volt, meg egy tálka, amit Nála kutattunk fel.
Mivel a bejegyzés szerint ez egy alap torta, szerettem volna róla egy csupasz képet, mondván mégis ez lesz az egyik lényege a bejegyzésnek. De hihetetlen volt, hogy életre keltek a képek miután a magokat elhelyeztük, és a tortát bevilágítottuk. Egy kicsit más volt, mint a mi kis szobánkban ahol szinte csak felülről fotózhatok, hogy ne lógjon a képbe egy kanapé, egy erkélyajtó, egy Nyuszi, és csak olyan időpontban, ha van kellő mennyiségű természetes fény. Itt az nem volt, helyette minden oldalról megvilágítás, lágyító üvegek, és egy olyan kamera amit képtelen voltam kezelni. Lényegesen nagyobb a váz, mint az enyém, így alig estek kezemre a gombok, és mikor nem állványon volt, képtelen voltam megtartani, így sose azt fotóztam amit valójában szerettem volna, hanem azt ahová a gép súlya húzott. És minden színben játszottam mikor megláttam, hogy nagyítva is milyen élesek és szépek a képek. Persze ellenben az eddigiekkel, valahol ezek a fotók nem igazán az én gyermekeim, ugyanakkor mégis nagyon örülök nekik, hogy szépítik a blogom. Köszönöm. A vacsiról persze elkéstünk egy kicsit, hiszen nekem is tetszett, hogy szupermodell lett a tortámból és a barátunknak is tetszett az ételfotózás. Kérdeztem, hogy akkor mért nem csinál ételfotókat. A rövid válasz úgy hangzott, hogy mert nincs kaja amit fotózni lehetne. És valójában ez volt élete első olyan fotómodellje amit megevett. Lehet, hogy ez a jövőben már megszokottabb lesz….
Elkészítési idő: 15-20 perc + 30-40 perc sütés
Nehézségi fok: nagyon egyszerű
Mennyiség: kb. 8 személyre egy 23cm kapcsos tortaforma
Hozzávalók:
Változatok:
Megjegyzések:
Home Bisztro 