Szilvás süti

Mikor menjünk strandra, szombaton vagy vasárnap? Mindegy. Na de mégis? Melyik nap milyen idő lesz? Egyforma. Jó, akkor menjünk vasárnap. Indulunk? Hát nem tudom. De megbeszéltük. De baromi nagy esőfelhő van fölöttünk. Nem baj, nézd meg a radart, északra tart, ez el fog menni Budapest felett. Menjünk akkor, ha már nem csak a virtuális valóságban ment el észak felé Budapest felett, hanem úgy igaziból is. Addigra késő lesz. Remélem nem bánjuk meg, hogy befizettük a belépőt, délben sötétedik, bármit is mutat a radar. Huszár Krisztián főz, most többminden van mint múlt héten, pörkölt is, együnk. Most ettünk, nem vagyok éhes, és már tényleg nem bírok több húst enni. De ez hamar elfogy és Krisztián egyet félre tett nekünk. Jó egyél, a tiédet majd megkóstolom. Szent Habakuk, hogy lehet ennyire jó egy pörölt???!!! Grilleztem. (Grillezte a pörköltet.)

blog_2

Continue reading

Narancsos bébispenót saláta

Hát ez lett. Ennyit bírtam mondani mikor készen lettem vele. Ugyan szerettem volna valamikor egy hasonló salátát készíteni, amit úgy képzeltem el, hogy a citrus szekcióban vegyesen használok narancsot, vérnarancsot, mandarint, zöldcitromot, és ha végre felismerjük, és nem kerüljük el egymást  a meyer citrommal, akkor azt is. Mondjuk ez kombináció sütiben is hasonlóan jól szerepelne. De most salátához, azon belül pedig céklás sütőtökös verzióhoz vásároltam be, ahhoz kezdtem hozzá, majd mikor a cékla már a sütőben volt, és kezdtem volna vágni a tököt, aminek elvileg kevesebb sütési idő kell, észlelem, hogy a növénydarab a fólia alatt puha.

naricéklasali

Túl puha. Megromlott. Aminek a fólia másik oldaláról nézve, semmi szabad szemmel látható jele nem volt. Szóval szomorkodás után a konyhában körülnéz, majd újratervez. Mivel szinte semmi szilárd halmazállapotú étel, vagy hozzávaló nem volt otthon nem nagyon volt lehetőségem túráztatni a fantáziámat, és semmi értelme nem volt felcsapni néhány szakácskönyvet, amiben tudom, hogy van hasonló recept egy kis különlegességgel megspékelve. Ottolenghi egy hasonló salátát például olívabogyóval kombinál, ami izgalmasan hangzik, de abban a pillanatban gyakorlatilag esélytelen volt. De mivel csak az éhség volt adott, többi hozzávaló nem, lett narancsos saláta. És ha már legalább ez elkészült, akkor kattintsunk el egy-egy fotót is, mert az apró kis kóstolásból kiderült, hogy elég finom lett ahhoz, hogy megérdemelje a blogosítást. Nagy műgonddal kitálaltam a szép, stílusban hozzá illő, és színben az évszakot idéző “szettinget”, majd rámtört, hogy valami hiányzik. Nézem a salátát, nézem a konyhapolcot, na igen, nyomjunk rá azt a szomorú gránátalmát, hisz gránátalmával minden jobb.  De nem ez hiányzott. Mindegy, haladjunk. Lefotóztam, kitálaltam, majd elkezdtük enni, mire ember rákérdez, hogy nem azt mondtad, hogy e miatt kell félre tenni a sajtot? De igen, azt mondtam. Kimentem a konyhába, és pótoltam a hiányosságot. Igen, ez hiányzott, nem a gránátalma. Szükség esetén a fehér sajtot képzeljük a fotóra. :)

naricéklasali

Continue reading

Rozmaringos almazselé – utazás a sajt körül 1. rész

Az elkövetkezendő bejegyzések tekintetében az elmúlt bő egy hét folyamán 360 fokos fordulat történt. Az eredeti gondolat az volt, hogy három bejegyzésen keresztül járkálunk egy kicsit sajt körül, ezt követően pedig néhány posztban jön az igazi streetfood, onnan ahonnan hagyománya van, nem trend, hanem valóban az emberek mindennapjainak a része. Mondhatni nem is streetfood, csak simán food. ;) Aztán, ahogy világ egy részét, úgy engem is sokkoltak a párizsi események, így arra gondoltam, hogy megemlékezésül egy francia recept lesz a blogon. De ez az a recept, amire részben nem jutott idő, részben pedig annyi gondolatom, véleményem volt a Charlie Hebdo jelenséggel kapcsolatban, hogy már az egyszemélyes klubomban is parázs vita kerekedett belőle. Szóval az ötlet abban a formában nem lesz megvalósítva. De mivel a sajtkülönlegesség, ami körül forgunk, annak francia és svájci gyökerei is vannak, gondoltam a sorozat utolsónak szánt bejegyzését előre teszem, és akkor mégis azonnal meglesz a francia vonal. De valamiért nem tudtam teljesen megbarátkozni ezzel a rendszerrel. És itt jön a 360 fokos fordulat, hogy minden tekintetben visszatérek az eredeti felálláshoz, miszerint: „Három bejegyzésen keresztül járkálunk egy kicsit a sajt körül”, majd a végén elérkezünk hozzá. Itt kapcsolódik be Franciaország, majd a sors fintora, hogy a streedfoodos rész, ami ezt követni tervezi, egyenesen az egyik legnépesebb muszlim országból Malajziából érkezik, ahol a helyieknek olyan pozitív országimázst sikerült produkálniuk, amilyet tévében sose lehet látni, és amilyenben eddigi utazásaim során is ritkán volt részem.

almazselé és almalekvár

A sajt sorozat első része a rozmaringos almazselé. Finom, enyhén almás, édeskés, a rozmaringtól pedig különleges. Bármilyen, főleg masszívabb aromájú sajtokhoz kiváló. Ahogy az itthon már jobban ismert levendulazselé, ez is egy ízbombává varázsolja azt a falatkát, amibe becsempésszük. És elég ha ez a falatka, egy szelet kenyér, esetleg keksz -féle, rajta egy finom karakteresebb sajttal. Ez lehet például gorgonzola, vagy egy kevés vékonyra szeletelt parmezán, de egy jobb camanbert, ementáli, érettebb cheddar, rokfort, -kecske, vagy szinte bármilyen sajt, aminek van íze. Mi ettük a nélkül is, hisz sajnos nincs mindig tele a hűtő finom francia sajtokkal, és úgy is megállja a helyét. Ha valaki fél a zselé készítésétől, ezzel nyugodtan próbálkozhat, hisz az alma tele van pektinnel, így garantált a siker. És milyen jó lett volna ehető ajándék gyanánt.

Ehhez zseléhez az alma szilárdabb halmazállapotú részére viszont nincsen szükségünk, csak a levére. De mégsincs szíve az ember lányának közel egy kiló almát kidobni, így „side effect”-ként itt egy almapép, vagy almalekvár is, amit tehetünk sütikbe, vagy sütikre, osztrák módszerrel a smarnira, ehetünk magában, keverhetjük más gyümölccsel, de akár fűszerezhetünk fahéjjal, szegfűszeggel és így  egy egészséges reggeli része is lehet.

almazselé és almalekvár

A második részben pedig jön az, amire mindezeket kenhetjük, a kenyér. Ez esetben egy kelesztés nélküli kenyér az úgynevezett sodabread érkezik. Ez a változat félig fehér, félig teljes kiőrlésű lisztből készül, aszalt gyümölcsökkel és fűszerekkel gazdagítva. Tipikus sajtozós falatka.

A harmadik rész pedig már maga A Sajt, pontosabban a Mont’dor, aminek mindezek remek kiegészítői lehetnek, és így együtt igazán különleges, és hangulatos vacsorát adnak. Ennek ellenére, hogy legyen egy másik ötlet, ott a sajtot héjában sült burgonyával fogom tálalni, ami tipikus francia szokás. Klasszikusan a rachlettet mindig egy vinegrette öntetes salátával, kis sonkával, és az olvasztott sajt mellé héjában sült burgonyával tálalják.

almazselé és almalekvár

Elkészítési idő: 1 óra + kb. 4 óra vagy egy éjszaka csepegtetés
Nehézségi fok: közepes
Mennyiség: alma lédússágától is függ, de kb. 4dl almazselé lesz, és fél liter almapép

Hozzávalók:

  • 900g alma (csak megmosva, nem kell meghámozni)
  • 1 citrom héja (nagyobb, keskeny darabokban, nem reszelve)
  • 750ml víz
  • 4 ág rozmaring (2 db kb. 12-15 centis, illetve üvegtől függően 2 db kb. 8-10 centis)
  • 300g fehér kristálycukor
  • 30ml citromlé (+1 kiskanál az almalekvárhoz)

1. lépés
Az almát kb. két-három centis kockákra vágjuk, egy nagyobb lábosba rakjuk a 2 nagyobb ág rozmaringgal, citromhéjjal, és a vízzel. Lefedjük, felforraljuk, majd forrás után levesszük a tetőt, és addig főzzük, még az almák teljesen megpuhulnak. Ez kb. 30 perc.

2. lépés
Egy tál fölé egy szűrőt teszünk, abba egy muszlin kendőt fektetünk, és beleöntjük a főzött almát, a levével együtt. Hagyjuk lecsöpögni legalább 3-4 órán át, de akár egy éjszakán át. Ha lecsöpögött, a főtt almára a zseléhez nincs szükségünk, csak a levére így az almákat tegyük félre.

3. lépés (almazselé)
Az almalevet tegyük ismét egy tiszta lábosba. Adjuk hozzá a cukrot és a citromlevet, és magas lángon forraljuk fel. Ezt követően vegyük lejjebb a lángot, és keverés nélkül főzzük 30-35 percig. Ekkor tegyünk be egy cukorhőmérőt* és ha eléri a 110 celsius fokot* öntsük sterilizált üvegekbe**, melyekben előzőleg elhelyeztünk egy-egy rozmaring ágat.

4. lépés (almalekvár és joghurtos almalekvár)
A főtt almák közül vegyük ki a rozmaringot, esetleg a citromhéjat, ha maradt, adjunk az almához kb. 1 kiskanál citromlevet, és botmixerrel pépesítsük. Ízlés szerint ízesíthetjük 1-2 evőkanál mézzel, vagy barnacukorral, adhatunk hozzá egy kevés fahéjat és/vagy szerecsendiót.

A reggelihez pedig egy tálba tegyünk 1 doboz natúr joghurtot, keverjük hozzá almalekvárt ízlés szerint, de kb. 3-4 evőkanállal, adjunk hozzá valamilyen szezonális gyümölcsöt (én most mandarinnal ettem), és dióval és/vagy egy kis müzlivel vagy granolával ehetjük. Ízlés szerint egy kis mézzel meglocsolhatjuk.

almazselé és almalekvár

Megjegyzések:

  • Az almazselét Donna Hay receptje alapján készítettem.
  • Én egy intenzívebb alma és rozmaring ízt szerettem volna, így egy kicsit csökkentettem a cukor mennyiségén, és növeltem a rozmaringét. Az eredeti recept a 4 ág (bár nem írja mekkora ág) rozmaringot 1,8 kg almához írja, és ehhez ad egy citrom héját. A citromhéjat nem feleztem, jó volt így és a fél adag almához így több rozmaringot használtam. Szóval ha kevésbé rozmaringosat szeretnénk, a rozmaringot lehet az én verziómhoz képest felezni, de szerintem és többek szerint így nagyon jó volt.
  • A cukrot a kémia miatt nem nagyon mertem csökkenteni. De legközelebb teszek egy próbát 250g cukorral. Jó hír, hogy mikor már zseléként esszük, nem érezzük tolakodóan édesnek, így szerintem ez a 300g cukormennyiség is jó.
  • *Az almalevet a 3. lépésnél nekem nem sikerült 110 fokra felforralnom, csak 105 fokra, de köszönhetően az alma magas pektin tartalmának így is szépen zselésedett. Ha nincs cukorhőmérőnk, akkor ezt az állapotot úgy ismerjük fel, hogy az almalének kezd egy kissé karamelles illata lenni, és a lé nagy buborékokkal forr pár perce. Ilyenkor fedővel letakarhatjuk, hogy még melegebb legyen az almalé. Kicsit félelmetes laborkörülményeknek hathat, de semmi baj nem lesz.
  • ** sterilizált üvegeket úgy csinálhatunk, hogy az üvegeket tisztára mossuk, majd 100-110 celsius fokos sütőben kb. 10-15 percet „sütjük”.
  • Az almazselé hűtőben kb. 1 hónapig eltartható, az almalekvárt 3 napon belül használjuk fel.

 https://www.facebook.com/HomeBisztro

almazselé és almalekvár


Nézzünk a piac mélyére – Mángold saláta turbolyával

Ez a „nézzünk a piac mélyére” nem túl bújtatottan azt jelenti, hogy tele az étel lehetetlen hozzávalókkal. Tényleg nem minden napos, és nem lehet minden zöldségesnél mángoldot kapni, illetve petrezselymet is hamarabb találunk, mint turbolyát. Arról nem is beszélve, hogy több polcot foglalnak el az üzletekben a maci, lapka és a trappista jellegű sajtok, mint a közepesen érlelt krémes kecskesajt. De ha ezeket az alapanyagokat egyszer megtaláljuk, akkor érdemes megvenni, kipróbálni, és frissíteni velük a repertoárunkat. Nem pedig otthagyni szegényeket a lelkesen újító termelőnél, mondván, én ezeket a fura növényeket nem ismerem, szóval nem tudom, hogy mit is csinálhatnék belőle.

turbolya mángold

A mángold levele pontosan úgy funkcionál mint a zsenge spenót. Jó frissen, nyersen, de enyhén fokhagymás, vagy fűszeres vajban átforgatva is. Illetve ahogy a spenót is, főzés közben ez is egy pillanat alatt összeesik, az íze pedig hasonló, csak egy kicsit enyhébb. Ami spenóttal működik, az mángoldal is, és fordítva. A mángold szára viszont külön funkcionál. Az a fantasztikus benne, hogy színes, lehet kapni zöldet, pirosat, narancssárgát, feketéset. Így nem csak ízben, hanem designban is feldobja az ételeket. Ezt viszont a rebarbarához hasonlóan pár perc alatt meg kell főzni, vagy sütőben, puhára sütni. A turbolyát pedig a francia konyhában használják, és gyanítom a háború előtt a hazai vidéki konyhákban is gyakoribb vendég volt, mint manapság. Íze egy kicsit ánizsos (nem annyira, mint a thai bazsalikom) és talán nagyon enyhén mentolos. Stílusban a korianderre emlékeztet, de az íze teljesen más, nem helyettesítő termékek. Szóval értem én, hogy ez, az egyébként nagyon finom, és szerintem különleges saláta egy kisebb fajta kutatómunkát igényel, (bár én 50 méteren belül mindent megkaptam hozzá) de merjünk új dolgokat kipróbálni, variálni. Lehet, hogy néha árnyékra vetődünk, hát akkor kevésbé jót eszünk és tanulunk belőle, de többnyire meglepően finom falatokat fogunk összehozni. Csak bátran!

Continue reading

Heti Turmix – Kivi turmix

Akkor most egy egyszerű, gyors és olcsó téli vitaminbomba jön. Almát mindig lehet kapni, a dobozban árult kivivel pedig most árasszák el az üzletek polcait. Sőt még akciózzák is, így megveszem, aztán fogalmam sincs mit kezdjek napokon belül vagy 20 kivivel, pláne, hogy még macerás is leszőrözni – bőrözni az egészet. De három darabbal azért gyorsan megvagyunk. Ha friss gyömbér nincs otthon, akkor érdemes beszerezni, mert finom, sokmindenre használható, nagyon egészséges, egyre több helyen lehet kapni, és egyre elérhetőbb áron. Nem kell kilószámra venni, elég egy fél tenyérnyi darab. Ha nincs, akkor hagyjuk el, gyömbérporral ne helyettesítsük. Egy dologra viszont figyeljünk. A kivi vagy a magja nagyon rövid időn belül kesernyés lesz, így ha hűtőben szeretnénk tárolni délutánig vagy holnapig akkor ihatatlan lesz. Perceken belül túl kell lenni rajta, de csúszik a lé, szóval ez menni fog.

Kivi turmix
Continue reading

Pozsonyi Piknik és almás körtés heti turmix

Falunap a belvárosban

blog_ tututurmix1

A Pozsonyi Pikniket első ízben 2009-ben rendezték meg. Hogy én mikor voltam először, magam se tudom, csak azt, hogy jó régen. Akkoriban teljesen más volt a hangulata. Az első alkalommal nyugodtan végigsétáltunk a Pozsonyi úton, a standokat megnéztünk, ettünk pozsonyi kiflit, és egy csendes nyugodt kora délutánt töltöttünk el, de a koncertet már néztük meg. Olyan érzésünk volt, hogy a helyiek szeretnének maguknak egy kerület napot, egy kis kulturális eseményt. Kicsiben emlékeztetett a londoni Portobello street-re, ahová szintén kivonultak környező üzletek, régiségkereskedők, fiatal művészek, lehetett finomságokat venni vagy kóstolni (mi is ott reggeliztünk). De visszatérve a Pozsonyi útra, egyre csak követték egymást az események. Egyre több környező üzlet települt ki, egyre több környékbeli étterem várta a vendégeket. Manapság a Pozsonyi Piknik már lényegesen több embert, szó szerint tömegeket vonz. Alapvetően még mindig a kerület ünnepe, de már az egész városból, sőt vidékről is sokan látogatják. Két színpadon folyamatosan váltják egymást az előadások, beszélgetések, táncosok és budapesti színházak társulatai.  A környező utcákban gyerekprogramok, és dedikálások, a helyi éttermek, cukrászdák pedig sok esetben programokkal, különlegességekkel és akciókkal készülnek erre a napra.  Tavaly olyan tömegbe érkeztünk meg, hogy annak örültünk, ha egymást látjuk, így tényleg csak ettünk és mentünk.

blog_Pozsonyi1

Épp ezért idén úgy döntöttünk kimarad. Még szombat délelőtt is ez volt a határozott álláspont, de aztán végülis pont kell arra mennünk délután, meg ott lesz a Fóti sörfőzde ami érdekes, meg kinn lesz egy új borkereskedő a Fine Wines, akiket Párom most ismert meg. No meg a Sarki Fűszeres is írt, hogy lesz flódni, és megmutatja magát az új vállalkozásuk a TüTü Lébár, amire Párom szerint én vagyok nagyon kíváncsi, és akkor ő (ha már én olyan kíváncsi vagyok) pedig megkóstolná a zöld kávét, így, hogy pont arra járunk. Valóban kíváncsi voltam, de úgy gondoltam, hogy ott lesz még később is. Egyébként tökéletesen fogalmaztam, a kulcsszó a lesz. Novemberben nyitnak, most csak bemutatkoztak. Lesz sok finom és egészséges gyümölcsturmix, kávé, és egyéb ital. Minden ami szemnek, szájnak és  szervezetünknek az ingere. Lehetne onnan mit tanulni a heti turmixokhoz. Viszont ennél a női kocsmánál szövevényesebb lesz a vállalkozás koncepciója, mondhatni részben csajmegőrző lesz belőle, de meglesz benne az is, amiért a pasik se fogják nagyívben elkerülni a környéket. A felújítás már kezdődik, most épp egy szerkezetkész helyiségben rendezték be a pop up store jellegű üzletüket, amitől egyébként volt egy bája a helynek. Kíváncsi vagyok a végére, majd egymás mellé tesszük a mostani és a jövő képeit. A vitaminbomba után nagyon szívesen ettem volna Raj Rachel flódijából, ami nem a sorozatos véletlenek összejátszásának köszönheti hírnevét, hanem méltán mondják a világ egyik legjobb flódnijának. De az a helyzet, hogy eljutottunk arra a pontra ahonnan nem volt türelmünk átverekedni magunkat a tömegen, és sajnos Rachel standja azon a ponton túl volt. Így még elsétáltunk a Sarki Fűszereshez. A tombolára érkeztünk meg. A koncepció az volt, hogy aki valamit vásárolt, fogyasztott, és a blokkra ráírta a nevét és telefonszámát, majd bedobta az erre szakosodott ládába, így volt esélye, hogy megnyerje két művész alkotását. De csak akkor, ha a húzásnál ott tartózkodik, azaz ott csörren meg a telefonja. Ha épp a város másik végén van, pórul jár. És ez konkrétan meg is történt, aminek köszönhetően a sorsolás vége az lett, hogy két barátnőnél landoltak az ajándékok. Aki a festményt nézte ki, annak a halszobor jutott, aki halat szeretett volna, annak festményt adott Fortuna. De ennek ellenére hatalmas volt az öröm, és mi tudjuk, hogy cseréltek. Az elmaradt flódnit bepótoltuk és indultunk haza, az esti retro partyra már nem maradtunk.

blog_Pozsonyi15

Persze egyszer a flódninak is neki kéne esni, amire mostanában semmi időm nem volt és előreláthatóan nem is lesz egy ideig, de egy finom TüTü ihlette ital simán belefért munka után. Különbség van a két verzió között, ami lényegében az, hogy gyümölcsprés hiányában, én csak turmixolni tudom itthon, ők viszont tényleg a gyümölcs levét használják, aminek koncentráltabb az íze, és isteni finom. Az én verziómat, ha nem hígítjuk vízzel, akkor inkább kapunk bébiételt, mint italt, illetve így nem lesz olyan erőteljes, tiszta gyümölcsíze, de finomnak így is nagyon finom, és remek napindító ital, vagy délutáni nasilé. Continue reading

Heti turmix – céklás répás turmix barackkal vagy almával

Egész jól haladok a cékla megszeretési projektben. Ez nagyban köszönhető pl. annak, hogy a piacon egy néninek nagyon finom darabjai vannak. Persze biztos másoknak is, csak én őt szoktam meg. Pláne, hogy szinte mindig hallok valami piaci pletykát vagy konfliktushelyzetet, néhol egy kis boksszal, de legalább lökdösődéssel fűszerezve. Ők most két féle céklát árulnak. Az egyik amit sütni vagy főzni kell, a másik pedig amit mindössze csak meg kell hámozni és nyersen mehet az ételbe. Mostanában ilyet veszünk. A legegyszerűbb egy zöldséghámozóval (mandolinnal) „folytatni a hámozást”, így szép vékony céklaszálakat kapunk. De vághatjuk kockára is, sőt ha nem bízunk a nyers zöldségbe tehetjük a sütőbe is.

répás céklalé

Egy egyszemélyes salátát csináltam, amibe nem kellett az egész cékla, így hűtőbe tettem a maradékot, amivel első pillanatban nem tudtam mit kezdeni. Reggel úgy ébredtem, hogy turmixban fog ismét feltámadni. Tudtommal klasszikus almával kombinálni, de ez akkor nem volt otthon, ellenben az őszibarack bőven. Később almával is megcsináltam, mindkét verzió nagyon finom, és persze egészséges lett. Continue reading