Fogyókúra napló 2
Most egy kicsit fordítva ülök a blogon. Azt gondolom joghurtot, lekvárt, müzlit és gyümölcsöt valójában mindenki össze tud keverni, ha ehhez van kedve, így nem is terveztem blogosítani. De valamelyik szombat reggel, csak úgy a játék kedvéért nem müzlis tálba, hanem egy kicsit kreatívabban pakoltam össze a reggelit, például mert volt kedvem fotózni. Aztán olyan szépen sikerült a sorozat, hogy kár a könyvtárakba hagyni a képeket.
Szokták mondani, hogy a cukor fehér méreg. Sőt már jelentek meg szakácskönyvek a témában, hogy kinek hogyan sikerült végképp kizárni az életéből. De mivel magáról az édesítésről lássuk be, túlnyomó többségünkben nem vagyunk képesek és/vagy hajlandóak lemondani, sorra jelennek meg alternatívák a cukorra. Ezek lényegesen drágábbak, sokak szerint jók, és nemhogy károsak, de még egészségesek is. Sokak szerint pedig mellékízűk van, és a mellett érvelnek, hogy mesterségen, sokkal bonyolultabb kémiai folyamatok árán állítják elő, mint az egyszerű répacukrot. És nem csak az eljárás, de maga az élelmiszer sem természetes. Ugyan egészségkárosító hatásuk nem ismert, de magas fokú jótékony hatásuk se nagyon. Előnyük, hogy ezeknek az energiatartalma jóval alacsonyabb, mint a cukoré ezért jobban beilleszthetőek egy fogyókúrába, diétába. Ezen felül, ami még erősen mellettük szól, hogy a cukorbetegek is kaphatnak egy jobb alapanyagot az igen kétes, azaz inkább rossz hírű, és szerintem elvetemült ízű édesítők helyett.
Én magam nem vagyok egy cukorfób típus, és nem is érzem fehér méregnek. Nem azt tartom veszélyesnek, hogy sütit vagy rizspudingot fehércukorral csináljunk meg, vagy a reggeli kávénkat, teánkat egy kockacukorral isszuk. Hanem azt gondolom, ott csúszik ki a talaj a lábunk alól, hogy megbújva a kólákban, a péksütikben, a koktélokban, a félkész termékekben, és ha kitartóbb lennék, akkor még oldalakon keresztül sorolhatnám, hogy még miben, rengeteg rejtett, és nehezen mérhető, azaz nehezen megfogható mennyiségű cukrot fogyasztunk. Sőt, a friss gyümölcsök se mentesek a cukortól, bár – ellenben pl. a teszkós sütikkel – erről senkit nem beszélnék le. Ezekre ha még rájön a saját készítésű sajttorta, sütike vagy a cukros kávé, akkor tényleg van esély arra, hogy besokall a testünk. Vagy mondhatni, drasztikusan megnövekszik. Én magam nagyon szeretem az édességeket, nagyon szeretem, ahogy a cukor kihozza, vagy kiegészíti az ételek ízét, ezért úgy próbálok rendet tartani magam körül, hogy olyan mértékűre csökkentem a cukor mennyiségét az ételekben, hogy azok még finomak, édesek, de ne minden mást ízt elnyomó, tömény cukor ízűek legyenek. Azt a végletet se szeretem, ha megkínálnak egy kb. cukor nélküli „édességgel” amiről tudom, hogy valami van a számban, de íze az nulla, így felesleges hízom a benne lévő liszttől, vajtól és a nem érzékelhető, de akkor is ott lévő cukortól. Használok barna (nád) cukrot, amiben több jótékony anyag marad a feldolgozás során, ami ad még egy addicionális mélyebb karamellás ízt az ételeknek, vagy keverem a kettőt. Bár azt érdemes észben tartani, hogy a barna cukor sokszor nagyban módosítja az étel ízét, amire nem mindig van szükség. Ezen kívül pedig kevésbé édes, így ugyanazért a hatásért több kell belőle az ételhez, szóval majdnem ugyanott vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy néhány olcsóbb barna cukor csak azért barna mert színezik. És van még a kókuszcukor, ami állítólag nagyon egészséges, de szerintem alig édesít. Teába például kifejezetten rossznak találtam, édesebb nem lett, de annyira megváltoztatta az ízét, hogy vakteszten szinte fel se ismertem volna, hogy valójában teát iszom. Viszont a reggeli porridge-hoz finom volt mikor enyhén édesíteni akartam.
Kaptunk egy jó adag bio – mondhatni nem vegán – de nagyon finom almát. Én magam is sokszor veszek, de ha nincs különösebb cél vele, ennyit soha, mindig csak max. 2-3 darabonként hordom haza. Így jött a kérdés, hogy mit kezdjek ennyivel. Ez az egyik ötlet, amire szívesen használtam. Hogy ez valójában micsoda, mindenki másra bízom. Lehet reggeli egy kis müzlivel, vagy granolával, lehet brunch étel, és aki fogyózik annak cukor nélkül vagy kevesebb cukorral egy egészséges desszert. Mi például uzsira ettük.
És mi a recept forrása? Hát az anyukák kollektív tudata. Mikor kicsi voltam és beteg, vagy csak tél volt, anyukám sokszor reszelt nekem almát. Egy régi vastag üvegtálunk volt, aminek a tetején volt a reszelő és az alján gyűlt az almapép. Ezzel, és egy kiskanállal rohangált utánam, vagy ha beteg voltam a konyhában a hokedlin kanalazta belém. Miután beugrott ez a dolog épp nálam volt barátnőm, aki az ország másik végében nőtt fel, és rákérdeztem erre a reszelt alma és anyuka kombinációra, és ő is hasonló emlékekről számolt be. Majd a páromnak az ország harmadik pontjáról is előcsaltam ezt a kiskori gasztroélménykéjét.
Amit hozzáköltöttem az a mézes joghurt, és nem azért felnőttesítettem egy kis piával, mert dupla hatékonyságú orvosságot akartam, egyszerűen csak megláttam az egyik kedvenc ciderünket féláron. Az aszalt gyümölcs pedig a fotó miatt került bele, de ez egy nagyon szerencsés véletlen lett.
Elkészítés: nagyon egyszerű
Elkészítési idő: kb. 10-15 perc
Hozzávalók két személyre:
Megjegyzések:
Kaptunk egy nagy adag almát, amiből többek között, értelemszerűen egy almás diós pitét szerettem volna csinálni egy kis ciderrel megbolondítva. És értelemszerűen mindent csináltam csak azt nem. De azóta megvan az új feladat, a párom ma öt kiló körte társaságában állított be, amit egy kollégája hozott. De az a jövő zenéje, most vissza az almához. Régebben csináltam már crumble-t, azaz morzsás sütit, de szerintem szilvából vagy valami erdei gyümölcs variációból. Az almás verzió ötletét pedig Gordon Ramsay adta. A TV Paprikán alkalmanként megy egy sorozat Mindörökké Gordon néven, ami az Ultimate Cookery Course című könyvét hivatott bemutatni. Nagyon jól megcsinálták, és mikor néztem ezt a műsort teljesen bevettem, hogy ez egyszerű, én is meg tudom csinálni, a karamell nekem is sikerülni fog nem lesz kristályos, nem lesz keserű, nem teszek kárt a konyhában. De ennek ellenére mégis hátra soroltam, mert annyi más olyan gyümölcs jött a képbe vagy inkább a piacokra aminek rövid a szezonja, hogy a végén a hátrasorolás után feledésbe is merült a recept. Olyannyira, hogy fel nem merült bennem, hogy erre használjam az almát, egyszerűen csak véletlen szembe jött velem és minden más ötletet felülírt. Szerencsére!!! Ugyanezt a receptet körtéből is érdemes kipróbálni.
Nehézségi fok: közepesen egyszerű, csak a karamell amit könnyen el lehet rontani
Elkészítési idő: kb. 30 perc + 10-15 perc sütés
Praktikus eszköz: egy kb. 22-25 cm serpenyő ami gázfőzőn (főzőlapon) és sütőben is használható
Hozzávalók 4 személyre:
A vajas morzsához:
Megjegyzések:
Magyarán házi müzli keverék, egy kis átvágással. Hisz azért mégsem nem olyan soványka mintha kiszednénk egy kanállal a joghurtunkba a sima zabpehelyből. Egy barátnőmnek volt a névnapja, és az utolsó pillanatban beszéltünk meg egy randit, pontosabban, hogy két óra múlva itt van értem. Ez idő alatt kellett egy kis névnapi figyelmességet előteremtenem. Mivel minden nő mindig fogyókúrázik – így pont akkor, pont ő is – kekszet vagy valami hasonló finomságot nem süthettem.
Home Bisztro 