Német szilvás süti

Lassan 15 éve, hogy jártam Németországban. Emlékszem, akkoriban még jóval nagyobb odafigyelést igényelt euróval fizetni, hisz olyan csábító volt, hogy egy-egy dolgot simán megkapok 2-3 pénzegységért, így a kirakatokban elhelyezett objektumok elsőre egytől egyig kihagyhatatlan üzletnek tűntek. De amint lefuttattam az agyamban a gyors fejszámolást, még akkori árfolyammal is, kerültek annyiba, hogy igencsak meg kellett gondolnom, hogy odaadjam érte azt a csekélynek tűnő pénzegységet vagy ne. A péksüteményekre egyébként nem vagyok őrült módon rákattanva, Németország előtt pedig még ennyire se voltam. A környező pékségekben volt egy süti, amit magamtól sose vettem volna meg, pláne nem 2,5 euróért. Aztán csak engedtem a nyomásnak, megkóstoltam, és azóta is sokszor eszembe jut, hogy jól esne reggelire, és a frankfurti reptér csodás pékségében is az volt az első, amit kerestem. (Nem találtam.)Blog1_IMG_2452A másik hasonló élményem egy kiránduláson volt. Megálltunk az erdő közepén egy teára és egy kis nasira. Két süti közül lehetett választani. Az egyik a fekete erdő torta volt, a szeletek egyenként csomagolva, azaz pontosan ugyanaz, amit minden cukrászdában és pékségben lehetett kapni. A másik pedig a szilvatorta, amit nagyon ajánlgatott a társaság. Én abban a pillanatban csak annyit láttam, hogy tészta lenn, tészta fenn, középen szilva, egyébként pedig baromi száraznak néz ki az egész. De mindegy, jobb lesz legyűrni, mint nézni ahogy rajtam kívül mindenki más eszik.

Hááát…. sokkolt, hogy mennyire finom volt az a sütemény. Az a száraz tészta ott lenn, nem is volt olyan száraz. A szilva nagyon finom, húsos, szaftos volt, és ami igazán megfogott, hogy ugyan meg volt sütve, de csak enyhén. Ezért nem volt lekvár jellegű a szilva, ami szinte átváltoztatja a gyümölcs ízét, hanem nagyjából megmaradt a frissessége, és a valódi íze. A tetején a puha fahéjas morzsa, megszórva egy kevés fahéjas porcukorral… azt gondoltam ezt nem lehet fokozni, de megjelent a bácsi, és egy nagyobb tálban kihozott mellé egy jó adag friss, felvert (azaz nem tubusos) tejszínhabot.Blog4Szerintem ez után érthető, hogy miért foglalkoztatott ennyire ez a sütemény. Az elmúlt években pedig arra is gondoltam, hogy ki kéne kísérletezni, de nem mertem nekiesni, mondván pont olyan úgyse lesz. Persze erre a süteményre is több verzió létezik, de ebből kettő, ami igazán klasszikus. Vagy kelt, vagy linzerhez hasonló tészta az alap, tetején pedig vagy van vajas morzsa, vagy nincs. De a tészta ágy, amin a szilva szeletek ülnek, minden esetben viszonylag vékony. Szokták tortaformában is készíteni, de otthon jellemzően, a sütő tepsijében sütik és kockákra vágják.

Most a legegyszerűbb verziót választottam, a linzer jellegű tésztával. A tésztára tettem egy fahéjas krémet, ami egyébként nem minden esetben szerepel a hozzávalók között, és vajas morzsa gyanánt pedig az alaptészta került a sütemény tetejére. Gondoltam arra, hogy egy kicsit elősütöm a tésztát, és a szilvát később osztom el a süteményen, hogy nyersebb maradjon. Viszont most nem kaptam annyira finom húsos szilvát, így maradtam az egyszerűbb módszertannál.  Szerintem, és a visszajelzések szerint így is igazán finom lett, és azonnal megkapta a publikálható pecsétet. Hogy olyan lett e, mint amit 15 évvel korábban ettem? Majdnem. De szerintem a teljességhez kellene az a kis német faház az erdőben.

Utóirat: A tészta jó úgy, ahogy a receptben van, nem kell nyersen kóstolgatni, mert idő előtt elfogy!

Blog3

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: kb. 20 perc + kb. 50 perc sütés
Mennyiség: kb. 23 cm átmérőjű tortaforma (elvileg ha a megadott receptet duplázzuk, akkor egy sütő tepsire elég mennyiséget kapunk)

A tésztához:

  • 125g vaj + egy kevés a tepsi kivajazásához
  • 1 tojás
  • 120g cukor
  • 250g fehérliszt
  • 1 kiskanál sütőpor
  • 1 csipet só

A krémhez (elhagyható)

  • 80g tejföl (lehet joghurt is)
  • 1 kiskanál fahéj
  • 30g vaj
  • 75g cukor
  • 1 evőkanál kukoricakeményítő

Gyümölcs:

  • kb. 800g szilva negyedekbe vágva (ez egy tortaformára elég, úgy, hogy a szilva szeletek egymás mellett vannak. Németországban sok esetben úgy készítik a sütit, hogy egy sor szilvát kb. két harmad részben átfed a következő sor szilva. Ez esetben bő 1 kg szilvát használhatunk.
  • Szilva helyett használhatunk almát, körtét, barackot, vegyesen is. Bármit amihez kedvünk van.

A süti tetejét megszórhatjuk porcukorral, vagy fahéjas porcukorral. Tálalhatjuk tejszínhabbal, fagyival, vagy akár mézes joghurttal.

1. lépés
Az előkészítéshez a szilvákat negyedekbe vágjuk és félre tesszük. A krémhez mindent homogénre keverünk.

2. lépés
A tésztához a hozzávalókat összekeverjük kézzel vagy kézi mixerrel. Puha, morzsalékos állagot kell kapnunk. Kivajazunk, kilisztezünk egy tortaformát, beleszórjuk a tészta háromnegyed részét és a kezünkkel lenyomkodjuk, hogy viszonylag sima legyen.

3. lépés
A nyers tésztát megkenjük a krémmel ha használunk, elhelyezzük a szilvákat, majd a tetejére rászórjuk a maradék tésztát, vajas morzsaként. 180 fokon kb. 50 percet sütjük.

Blog2

Blog3_IMG_2444

facebook_IMG_2503

blog5_IMG_2455

 

Advertisements

Édesköménysaláta túróval – Fogyókúra naplóm 1.

1. rész – Az életmódváltásról és a TV műsorokról

Ezt a legegyszerűbb mondani, és felhozni mint a sikeres fogyókúra titka és alapja. És persze való igaz, hogy ez az, ami működik. De én nem akartam életmódot váltani. Nem gondoltam, és nem gondolom, hogy az én életmódom annyira rossz lenne. Persze ehetnék csipegethetnék csak bio ételeket, lakhatnék nagyváros helyett magas hegyekben, vagy mindentől távoli tengerpart mellett, lehetne olyan napi négy órás munkám, ami mellett csak este hallanék a stresszről, például sport után, mikor épp egy erről szóló cikk jön velem szemben a neten. De ez most nem a realitás. Illetve úgy gondolom ha nagyot váltok, hirtelen eszem sokkal kevesebbet és nem tudom hosszútávon tartani, akkor jön a 360 fokos fordulat, elterjedtebb nevén jo-jo hatás. Azaz hurrá lefogyok, majd vissza az előző életemhez, aztán megint nem jön fel a farmer. Így arra jutottam, ha nagyot változtatni nem is, de azért egy kicsit mégiscsak csiszolni kell az életmódomon. Úgy, hogy ezt két hétnél tovább tartani is bírjam.

blog_IMG_1530_2.jpg

Ennek a váltásnak az étkezés oldalára minden cinizmus nélkül mondva, remek műsorokat sugároznak különböző tévécsatornákon, mikor dietetikus vagy profi szakács látogat el elkeseredett emberekhez. Jellemzően első alkalommal elborzad a hűtőjük tartalmán, kicikizi azt, majd megtanítja az életmódváltásra vállalkozókat egyszerű, finom és egészséges ételek elkészítésére. Sok esetben hasonlóakra, amiket eddig is evett, csak most egy kicsit soványabb, tápanyagdúsabb verzióban. Ez elég jól hangzik. Ugyanakkor azt is látom ezekben a műsorokban, hogy ezek az emberek szélsőségesen rosszul táplálkoznak. Semmi gyümölcs, zéró zöldség, sőt!!! az egyik komolyan megrémült egy brokkoli láttán. A bemutatkozó rész szerint ezek az emberek rengeteg kétes minőségű édességet esznek, melyekben szerintem a cukor a legkisebb rossz. Jönnek az előre elkészített palacsinták, mű ételek, semmi víz vagy tea, kizárólag bolti üdítő italok, gigantikus adagok, és egymaguk felfalnak két nap alatt egy tortát amibe több mint fél kiló csokit sütöttek és annyi cukrot, hogy azt még a szerkesztők is alig merik publikálni. A felsoroltak nem túlzások, és egy-egy szereplő viszonylatában a vesszők helyett többször írhattam volna és-t mint vagy-ot. Innen indulva baromira könnyű egy normális táplálkozás mellett, valójában egy átlagos életmód bevezetésével látványos eredményeket elérni.

De mi van akkor ha az ember nem fakír módon ugyan, de normálisan táplálkozik, nem pedig szélsőségesen idiótán? (Ahogy a fenn említett műsorok szereplői.)

Reggelre néha péksütit eszem, de legtöbbször gyümölcsöt natúr joghurttal. Többnyire egy fogást eszem ebédre vagy két fogásos menüt, ahol mint tudjuk, kisebbek az adagokat szervíroznak, hogy kb. megérje annyiért adni. Vacsorára ugyan jellemzőbb a péksütemény mint reggelire, de messze nem mindennapos, hanem többnyire valami könnyedebb saláta étel, sajt és zöldség, amit eszem, és abból sem kerül túl sok a tányérba. A „bedobom a mikróba 6 percre és jó lesz kajákat” szerintem sose ettem. Csipsz fél évben egyszer csúszik, mikor elém rakják valami összejövetelen, de otthonra sose veszünk. Kólát, dobozos üdítőket, gyümölcslevelet iszunk, de igen ritkán. Szóval a hagyd el a kólát tanácsra többnyire visszakérdezek, hogy milyen eredményt vársz attól ha elhagyom a két hó / fél liter kóla adagom?
Blog_1Persze van, hogy lecsúszik egy csoki, egy süti, nem hagytam el se a cukrot (bár viszonylag keveset eszem), se a lisztet. Van, hogy kevés volt a reggeli és valahonnan előkerül némi keksz. Ha nem otthon készül az ebéd, akkor olyan helyeken eszem ahol normális ételeket főznek. Szóval, igen nem táplálkozom fakír módon, nem úgy étkezem mint aki konstans diétán van, de ennek alapján nem érzem azt, hogy ez olyan mennyiség vagy életmód amiből drasztikusan vissza kéne venni, vagy egyáltalán, drasztikusan vissza tudnék venni. De muszáj. Szóval egy kicsit azért visszaveszünk és sport!
Insta fogyóA mostani recept viszont a visszaveszünk az ételből jegyében született. Egy finom és laktató saláta, aminek az ötletét a Drizzle and Dip blog adta.

Hozzávalók 2 személyre:

  • 1-1 maréknyi saláta. Lehet rukkola, madársaláta, bébispenót, petrezselyem, vagy amit kedvelünk.
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • 250g túró
  • 100g tejföl (vagy kicsit soványabban joghurt vagy kefir)
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 8 retek vékonyra vágva (kb.160-200g)
  • 1 kisebb édesköménygumó (szintén kb. 160-200g)*
  • só, bors, 1 kiskanál citromlé (elhagyható)
  1. lépés
    A salátát keverjük össze egy evőkanál olívaolajjal, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és osszuk el a tálak alján.
  2. lépés
    A retket szeleteljük olyan vékonyra amilyenre tudjuk, és az édesköménygumót is vágjuk kis darabokra.
  1. lépés
    A túrót keverjük viszonylag simára a tejföllel (vagy joghurttal) és az olívaolajjal. Ízesítsük kevés sóval, borssal és citromlével.
  1. lépés
    A saláta ágyra tegyünk egy kevés túrót, majd a tetejére a zöldségeket, és a végén locsoljuk meg kb. 2 evőkanál olívaolajjal.

Blog_2

Megjegyzések:

IMG_1546

 

 

Az én fogyókúra naplóm 0.

0. rész – Bevezetés

Az elmúlt éveket a témában úgy lehet leginkább jellemezni, hogy több-kevesebb siker. Ennek talán az az oka, hogy valójában nem vagyok duci, sose voltam. Többek szerint nem is kéne fogynom, és tény, hogy tudtam és a mai napig tudok csinos lenni úgy, ahogy vagyok… mondjuk egy kellő odafigyeléssel kiválasztott ruhában. Szóval ilyen háttérrel azért a motiváció se szökik az egekbe. A probléma inkább az, hogy magamhoz képest híztam. A szekrényemben kategóriák szerint pakolom a ruháimat, sportosabb, csinosabb, rövid ujjú, mellény, stb., de egyszercsak megjelent a „még mindig nagyon tetszik, de már nem túl előnyös” részleg is. Így a feszes felsők helyett inkább ingeket hordtam, teljesen beleszerettem egy csinos topba madarakkal, és fantasztikus színkombinációval, de hiába a design körítés, ez tulajdonképpen egy bő szabású felső, ami eltakar ezt-azt. És igen, elég sok nadrágot nem hordtam, mert idő előtt elakadt, vagy ha nem, még az otthon biztonságában se mertem volna leülni benne. Ami meg feljött, annak a tetején megjelent – ha már a gasztronómiánál tartunk – egy kis „muffin-top”. Így viselkedik a kelleténél egy kicsit nagyobb poci az öv fölött. Annak ellenére, hogy még mindig nem számítok igazán túlsúlyosnak, azt gondolom ez az a fázis mikor már el kéne kezdeni valami hatékony lépéssorozatot. Nem csak a külsőségek miatt,  hanem annak okán is, hogy az éves szűréseknél továbbra is azt szeretném hallani a háziorvostól miután egyenként végignézi az értékeket, hogy minden tökéletes. Nem gondolom azt, hogy mindenkinek eszeveszett fogyókúrába kell kezdeni amint a BMI indexe a normál érték felső tartományba kerül. Sőt, elég idétlennek érzem mikor görnyedve áll az XS-es és ebben a pózban mutogatja az M-esnek, meg az L-esnek, hogy mekkora husit tud felmarkolni összecsípni deréktájon. Ugyanakkor sose értettem egyet azzal, amivel szinte nap mint nap találkozni, hogy nézd milyen nádszál vékony voltam fiatalabb koromban, na de most…. Rengetegen azt követően kapnak észbe, hogy már a harmadik szett ruhát vásárolják (nem trend-érzékenység okán) vagy már  „ki is nőtték”. Ezzel párhuzamosan pedig sokasodnak az egészségügyi problémák, orvosról orvosra járnak, majd közlik, hogy nem tudnak ezek semmit, de azért még visszakérdeznek, hogy minek nekem fogyni, mikor hozzájuk képest mennyire vékony vagyok. Nyilván nem minden egészségügyi probléma mögött az elhízás áll, sőt van olyan egészségügyi probléma, ami sajnos garantálja az elhízást. És igen, a normál súlyúak se mind egészségesek, ez fontos. Viszont optimális súllyal nagyobb az esélyünk az egészségünk megőrzésére, és egy jobb életminőségre, mint túlsúllyal.

Ha nem most akkor mikor

69,8
A szám, ami szállóigévé vált. Egy konditermi edzés után mértem ezt a súlyt, és ez volt az, amitől igazán magam alá estem. Nem azért mert ez a szám hatalmas, vagy innen már nincs visszaút, egyszerűen csak azért, mert ezzel rekordot döntöttem, és nem két dekával ugrottam meg az előzőleg mért súlyomat. Majd ezt a fekete szerdát követte az optimista hétfő, ami egész addig tartott még a mérlegen meg nem láttam a 71,0-t. Ugyanaz a tornatermi mérleg, kb. ugyanaz az edző cipő és ruha, közben pedig semmi hatalmas zabálás. Szóval ez volt az a pont,  mikor úgy éreztem, hogy mostmár nem halogatom, nem bő póló alá rejtem a takargatnivalókat, hanem nekiesek, és összeszedem magam.

superfood

Ennek az „összeszedésnek” a naplója indul most. Továbbra se lesz fogyókúrás blog a Homebisztro, jönnek sütik is, viszont lesz egy új fejezet ami, időnként megjelenik és ideális esetben a sikeres fogyásról fog szólni, és arról az útról, ahogy próbálok leadni néhány kilót vagy inkább centit. Nyilván nem egy csodamódszerről lesz szó, nem tudományos alapokra helyezett fogyókúráról, mindent elsöprő új étrendről, és nem arról, hogy mindenki pont így váltson életmódot. Ellenben sokakkal, akik úgy gondolják, hogy tuják a tutit és ebben a hitben osszák a kétes forrású módszereiket. Ez egy személyes napló lesz. Amiben biztos lesz olyan dolog amitől egy dietetikus vagy edző aki szerint minden nap csirkét kell enni rizzsel, máshogy gondolkodik. Ugyanakkor azt gondolom, olyan dolgok is lesznek benne melyek sokaknak ötletet adhatnak, elgondolkodtatnak és átkonvertálva a saját magunk életére, időbeosztására, hozzáállására segíthetnek vagy a kellemetlenebb ponton átlendítenek. Mit ne tovább meghozza a kedvünket ahhoz, hogy egy kicsit csiszoljunk az életmódunkon. Úgy, hogy ne csak azt lássuk, hogy mindenkinek működik, mindenki egy kicsit kevesebbet eszik, futkározik és olvadnak le róla a centik, ellenben velünk.  Akit nem érint a téma, annak meg remélem így is hozunk valami finomat.

Addig is egy régi bejegyzés, hasonló témában a superfoodokról. (Nyugi, messze nem arról szól, hogy holnaptól ezt edd, különben jövőre meghalsz, vagy ha túléled meghízol.) A végén pedig néhány egészséges recepttel.

IMG_8310.jpg

Fejezetek:

blog_face_IMG_3332

IMG_8294

 

Ubi leves 2.0

Rekord melegre hangolva…

Régen volt már egy frissítő, nyári uborkaleves, amit azóta többször elkészítettünk, rengeteg verzióban. A variálás leginkább abban merült ki, hogy épp milyen fűszernövényeket használtunk. Most egy kicsit jobban hozzányúltam. Annak érdekében, hogy egy kicsit laktatóbb legyen, avokádóval dúsítottam, és annak okán, hogy egy kicsit lágyítsak az ízeken egy édes golden almát turmixoltam a levesbe. Szerintem jól sikerült, és tényleg jobban eltelít ez a változat, mint az avokádó nélküli. Volt, hogy a munkaidő végén ezt ettem vacsorára, elmentem tornázni, és este otthon már csak néhány koktélparadicsomot nassoltam.
blog_l_IMG_1602Egy hátránya van a másik verzióhoz képest. Az almától a turmix egy kicsit kásásabb lesz, így tálaláskor nem olyan szép, illetve ha sokáig áll, nem lesz homogén a leves. Ezen viszont lehet segíteni. Részben úgy, hogy egy szűrőn átpréseljük a levet, (a képeken így szerepel) vagy elég kitartóan turmixolunk. Ekkor se lesz olyan szép sima, mint átszűrve, de ha épp nem villantani szeretnénk vele, azt gondolom így is tökéletes. Vagy alma helyett kipróbálhatjuk puhább körtével.
blog_l_1

Hozzávalók:

  • 2 avokádó (egy a levesbe, és egy levesbetétnek)
  • 2-3 kígyóuborka (kb. 600-650g)*
  • 1 golden alma (vagy körte)
  • 180g natúr joghurt
  • 8-10g friss koriander (de finom bazsalikommal, petrezselyemmel, mentával, stb., vagy ezek keverékével)
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 kiskanál lime (vagy citrom) lé
  • Só, bors ízlés szerint
  • Chili (elhagyható)

Díszítésnek félreteszünk egy kis fűszernövényt, illetve egy avokádót felkockázunk. A leves hozzávalóit felvágjuk, majd turmixgépben összekeverjük.

Az uborkás ital pedig itt található.

blog_l_2

Megjegyzések:

  • Ha vastag héjú uborkát kapunk, érdemes meghámozni mert keserű lehet.
  • A hűtőben árválkodott egy negyed édeskömény gumó, amit a leveshez turmixoltam, és ennek a levelével díszítettem. Még ez a kis darab is nagyon kellemes ízt adott a levesnek, így ha van otthon, nyugodtan tegyünk bele.
  • A fokhagymát elhagytam, de egy-két gerezd nem árt a levesnek.
  • Ha kedveljük a csípőset akár a levesbe is turmixoljuk, de chilivel, vagy chili pehellyel diszíthetjük.

Blog_l_IMG_1632

 

Szedermisu

Már majdnem tiramisu

Egyszer az egyik barátom kérdezte, hogy van e a blogon tiramisu. Értette ez alatt az eredeti olasz tiramisut ami lényegében mascaponés krémből, kávéból, babapiskótából, tojásból áll. Klasszikust szeretett volna, olyat, ami híján van bármilyen faxninak, új ötletnek, a hobbicukrász fantáziájának, apró csalásoknak, amitől még egyszerűbb lesz, vagy valami trükknek, ami miatt kimarad belőle ez meg az, vagy helyette bekerül ez meg az. Hát ilyen nem volt, mert anno azt gondoltam, hogy erre a verzióra mindenhol máshol igazán egyszerű rátalálni. Mondjuk most se lesz.

blog_IMG_1713

Continue reading

Barackos rozé fröccs

Mikor szinergia van

Senkit nem buzdítanék arra, hogy alkoholba fojtsa bánatát. Pláne, hogy itthon elég népszerű betegség az alkoholizmus. Zacher doktor szerint a hazai lakosság bő 8%-a küzd alkoholproblémával. Ez még nem feltétlen jelenti azt, hogy ennyi alkoholista él itthon, de jelentheti azt, hogy ennyi embernek vannak egészségügyi gondjai, amit a magas alkoholfogyasztásra lehet visszavezetni. Tavaly például az abcúg-n olvastam egy remek interjút többek között azzal kapcsolatban, hogy alkoholizmust milyen nehéz felismerni, és még nehezebb magunknak bevallani, ha függők vagyunk. Hisz nem csak az az alkoholista, aki hetente többször csacsi részegre issza magát, a maradék napokon pedig csak iszogat, hanem az is lehet alkoholista, aki akár sose részeg, de a mégis szerves része a mindennapjainak egy-egy pohár ital. Aztán ha ez elmarad egy ideig, jön a kellemetlen meglepetés. Azt, hogy az alkoholizmust milyen nehéz felismerni, vagy inkább beismerni, arról egy francia reklámügynökség csinált egy érdekes insta kampányt. Egy – mint utólag kiderült – fiktív hétköznapi lány tett fel magáról képeket bulin, utazáson, városi sétán, étteremben, bárban, mindenhol ahol egy jóéletű fiatal megfordul. Rajta kívül minden fotón egy fix szereplő bújt meg, az alkohol. Az oldalnak hihetetlen sok követője lett. 2016 szeptemberében tették fel az utolsó post-ot, egy montázst, amin rengeteg képet bevillantottak az elmúlt időszak publikációiból, központban a piával, majd a szövegben a fiatalkorú alkoholizmus veszélyeire és annak észrevétlenségére próbálták felhívni a figyelmet. Több mint 360 ezer like érkezett az utolsó bejegyzésre, szóval eljutott néhány emberig. És bár a franciák tudják, hogy az ő nyelvük világnyelv, de mennyivel hatékonyabb lett volna, ha mindezt angolul (is) feliratozták volna…

blog_IMG_1312

Continue reading