Turmix variációk banánra és narancsra

Volt egy rövid idő a blogon, mikor heti rendszerességgel jelentkezett a „heti turmix” rovat. Azóta már a blog se jelentkezik heti rendszerességgel.

Heti turmix karácsonyi kiadásban – mézeskalács turmix

Itthon vagyunk. Hihetetlen a nyugalom. Olyan mértékű, ami már szinte furcsa, és a megszokottól elég távol áll. Ahhoz képest, hogy a karácsonyi hangulatom a minimumon volt, minden remekül sikerült.

Most rend és tisztaság van a lakásban, bár még nem sötétedett be, egy sor karácsonyi égő már világít, egy-egy gyertya is, a háttérben pedig halkan szól a Lounge Bar karácsonyi zeneválogatás. Annak ellenére, hogy a lakásban nem vagyok füstölő párti, a napokban mégse bírtam ellenállni egy ígéretes darabnak, ami most ontja magából a jázmin illatot, míg be nem sokallok tőle. Párom a kisszobában alszik, Nyulam a konyhában alszik, én pedig átrendeztem az egyik fotelt, hogy még kényelmesebben ülhessek a nappaliban, ölemben a gépemmel, egy meleg teával magam mellett, és az utazási élményeimet, képeimet igyekszem rendezgetni, és idővel egy jól működő rendszerbe konvertálni. A nap folyamán néha végigpörgettem a telefont, hogy ránézzek a netre, milyen hírek vannak ma, de valójában alig olvasom el őket. Néha igenis ki lehet rekeszteni egy kicsit a világ eseményeit és el lehet szakadni a valóságtól, bezárkózva a saját kis nappalink világába. Bár bizonyos híreket azért nehéz tovább gördíteni. Szentestén nem mehettem el vakon a mellett, hogy a Blaha Lujza téren, ismét akkora sor állt meleg ételért, amilyet először egy vagy két éve láttam, és míg sokan a családdal készülődtek, mások sorban álltak a Krisnások főztjéért, vagy ételt osztottak, és nem a saját karácsonyukra hangolódtak. Ehhez képest igencsak első világbéli probléma, hogy kevésnek találtatott itthon a whisky a kuglófhoz. Vagy ha földrajzilag messzebb akarunk menni a tragédiákat illetően, ma van az tizedik évfordulója annak, hogy az egész világ megtanulta mi is az a tsunami.

A külvilágot teljesen kiiktatni nem lehet, és szerintem nem is érdemes, de most menjünk vissza a nappali nyugalmába. Szenteste annyiban tartottuk a hagyományokat, hogy a mákosguba ebéd után vacsorára halat ettünk. Annyiban pedig megszakítottuk a tradíciót, hogy íz világban kelet felé vándoroltunk, és egy egyszerű, ám izgalmas kis halételt tálalt a párom. Nem lett lefotózva, de érdemes lenne blogosítani, isteni finom volt. Tegnap a szülőknél annyiban megvolt a hagyomány, hogy jó masszív fogásokat készített anyu, és benézte a mennyiségeket a bejgli receptben, és adott mennyiségű tésztához, dupla tölteléket készített. De a fizika vagy a receptek törvényeivel mit sem törődve, csak belepasszírozta az egészet a tésztába, amit szinte keresni kellett a süteményben.  De a végeredmény elképesztően finom lett, talán az egyik legfinomabb, legkrémesebb bejgli amit valaha ettem. Szinte abbahagyhatatlan. Ma is az volt a reggeli egy kis teával. De ebédre már lazítottunk, így én csak egy levest és egy kis salátát ettem. Na jó, meg a kuglófot egyszerre három tömény öntettel. ;)

A mostani turmix pedig egy olyan szerzet, ami figyel arra, hogy ne legyen megtörve a karácsonyi hangulat azzal, hogy bediétázzuk az ünnepi hangulatot, de ha sokat ettünk, és kell egy édes lazítás, ami megtartja a karácsonyi íz világot, akkor erre tökéletes ez a recept. Két verzióban készítettem el, első alkalommal körtével, másodszor banánnal. Be kell valljam, a körtés ütősebb és sokkal izgalmasabb volt. Annak ellenére, hogy a színe alapján messze nem ez lenne az első amire rávetnénk magunkat, ez az egyik legfincsibb turmix a sok közül ami eddig megjelent a blogon. Rossz hír, hogy ebben is van egy mágikus hozzávaló a gesztenyekrém*, ami sajnos nem egyenlő a mindenhol kapható gesztenyepürével. De már egyre több helyen találkozhatunk vele*. Többnyire az édesített változatával, így további cukor vagy méz egyáltalán nem kell turmixba.

Hozzávalók a körtés változathoz:

• 2 db nagyobb körte
• 20g dió
• 2 evőkanál creme de marron, azaz gesztenyekrém*
• 1 kiskanál speculoos vagy mézeskalács fűszerkeverék
• 100 ml víz

Hozzávalók a banános változathoz:

• 2 banán
• 2 kisebb vagy 1 nagy mandarin (de lehet egy kisebb narancs is)
• 2 evőkanál creme de marron, azaz gesztenyekrém*
• 20g dió
• 1 kiskanál speculoos vagy mézeskalács fűszerkeverék
• 200 ml víz

UPDATE!
Hozzávalók a joghurtos változathoz:

• 1 pohár joghurt (175g vagy 250g)
• 1 nagyobb alma
• 1 nagyobb körte
• 2 evőkanál creme de marron, azaz gesztenyekrém*
• 1-másfél kiskanál speculoos vagy mézeskalács fűszerkeverék

A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, és homogénre keverjük.

Megjegyzések:

• *A creme de marron nem a megszokott massza, hanem zömében egy sötétebb krém, ami állagra a nutellához hasonlít. Kisebb delikátokban, pl. Culinarisban lehet kapni, de mint szezonális termék, ilyenkor az Aldiban, esetleg a Lidl-ben is előfordul. Létezik cukrozott és nem cukrozott változata, én az utóbbival itthon még nem találkoztam. Viszont amit most vettem azt vaníliával ízesítették.
• Ha nem kapunk, akkor próbálhatjuk bő evőkanál nutellával és kb. ugyanennyi gesztenyepürével helyettesíteni, vagy gesztenyepüré helyett 6-8 db, főtt vagy sült gesztenyét turmixolhatunk az italba. A nutella helyett pedig használhatunk egy 2-3 kocka csokit. De ha kapunk, tényleg érdemes kipróbálni a gesztenyekrémet.

https://www.facebook.com/HomeBisztro

 

Heti turmix – Futás, no meg csoki, banán és kávé

Hétvégén ismét jó idő lesz. Lehet kirándulni, sportolni, például futni. Nyáron a nagy meglepődésemben írtam egy szuperlelkes bejegyzést arról, hogy milyen sikerélményekkel lettem gazdagabb már a második futásnál. Ez a széria folytatódott. Ugyan voltak kihagyások, hisz voltam beteg, sokszor mire hazaértem munkából menetrendszerűen jött az EU monszun és leszakadt az ég, voltam lusta is, fáradt is, de sokkal hatékonyabbra és kitartóbbra kerekedett ez a projekt, mint amire az elején mások számítottak. Most viszont ennek az időszaknak vége. Mire hazaérek, munkából szinte besötétedik, én pedig vallásosan ragaszkodom ahhoz, hogy este nem futunk. És nem azért mert Kolléganőm az egyik ebédnél ecsetelte, hogy ahová én járok, ott szatírok vannak, de nem új keletű, hogy sötétben tényleg nagyot zuhan a biztonság faktor. És nem csak ott ahol én futok. Pedig ősszel hihetetlen jó futni. Mondom én, aki bármilyen sport programot gondolkodás nélkül, hibátlanul átkonvertál egy sport szeletre, vagy egy nagy adag marcipánra. Kellemes, friss az idő, minden színes, és esküszöm sokkal izgalmasabb a lehullott leveleken végigfutni. (Nem csak azért, hogy vajon min fogok elcsúszni és hasra esni…) Annyira jól esett a hétvégi futás, hogy hétfőn úgy döntöttem percre pontosan a munkaidő végeztével kilövök az irodából, hogy még kb. világosban futhassak egy kört. Persze akadt egy tényleg fontos megbeszélni való, aztán várni kellett a közelben lakó kollégára, aztán még az utcán összefutottam a szomszéddal, Páromnak is volt mondanivalója, Nyuszi is bújós hangulatában volt, de csak elmentem. Sötétedés szempontjából pont akkor indultam mikor már érkeznem kellett volna, de úgy döntöttem egy rövidített kör csak nem lesz nagy kockázat. Szedtem is a lábam rendesen, pedig elég sokan futottak, gyalogoltak vagy bicajoztak akkoriban. Az esti futás is nagyon tetszett. Részben nem hittem volna, hogy október közepén, bármilyen módon is egy újatlan trikóban az utcán vagy egyáltalán bárhol legyek. Részben pedig be kellett látnom, hogy sötétben futni nyugis, hangulatos, és olyan szép, ahogy a lámpák sárga fénye megvilágítja a színes lehullott leveleket. Valahogy kezelni kell ezt a szituációt, lehet, hogy le kell mondani arról az immáron szintén vallásossá vált rituáléról, hogy futni csak egyedül megyek?

De vissza a nappali futáshoz. Vasárnap egy kicsit nyomott is voltam, és egész hétvégén mindenfele rohangáltunk, mindent intéztünk, percekre voltunk csak otthon, szóval a lelki világom távolról se volt abban az állapotban, hogy a hétfő reggel óta várt, és nagy nehezen beállni látszó nyugalom esélyét rohangálásra cseréljem. Lecseréltem. És ez a turmix volt, ami megindított a Liget felé.

Zöld gazpacho ami lehet Heti Turmix is

Az igazi, spanyol gazpacho piros. Méghozzá a piros paradicsomtól, vagy miegymástól. Ez most egy zöld változat, a sok salátától és a zöld paradicsomtól. Ami tulajdonképpen éretlen paradicsom, és mostanában jelennek meg nagyszámban a piacokon. Ezek azok a zöldségek, pontosabban gyümölcsök, amikre már úgy gondolják a termelők, hogy nem fognak beérni, nem lesznek igazán finomak, így éretlenül leszedik. Azon kívül, hogy ezt sokan savanyúságnak teszik el, más felhasználásáról nem igazán hallottam. A piacon is kérdezgettem a néniket, bácsikat, hogy mi jót lehet készíteni belőlük, de mindenki csak a savanyított verzióval állt elő, pedig akár egy egyszerű paradicsomsalátát is ki lehet egészíteni vele. Gondoljunk bele, hogy ízben és színben milyen klassz az az étel, ahol vannak piros, sárga, fekete és zöld paradicsomok, egy kis olívaolajjal leöntve, és friss bazsalikommal és/vagy mentával ízesítve.

Sajnos nálunk ez a leves egy kicsit skizofrén dolog, hisz hasonlóan a közismert változathoz, igazán lehűtve finom. Tipikus frissítő étel, ami hát valljuk be, nem egy klasszikus őszi menü része. De hát mit tegyen az, akinek nincs kertje, és csak a piac kínálta zöldségekből válogathat. És a piacok pedig ilyenkor kínálnak zöld paradicsomot. Akik a nyers diéta hívei, ők viszont gazdagodhatnak egy újabb recepttel, hisz ez az étel tele sok finom és egészséges nyers zöldséggel. Én magam nem szeretnék főtt étel nélkül élni, de azzal egyetértek, hogy az étkezésbe igenis kell nyers zöldségeket és gyümölcsöket kombinálni, bár szerintem ez nem újdonság. Sőt ez az étel a Heti Turmix projektbe is simán belefér, hisz eredeti funkcióját tekintve leves, de bármikor leguríthatunk egy pohárral akár uzsonnára.

Pozsonyi Piknik és almás körtés heti turmix

Falunap a belvárosban

A Pozsonyi Pikniket első ízben 2009-ben rendezték meg. Hogy én mikor voltam először, magam se tudom, csak azt, hogy jó régen. Akkoriban teljesen más volt a hangulata. Az első alkalommal nyugodtan végigsétáltunk a Pozsonyi úton, a standokat megnéztünk, ettünk pozsonyi kiflit, és egy csendes nyugodt kora délutánt töltöttünk el, de a koncertet már néztük meg. Olyan érzésünk volt, hogy a helyiek szeretnének maguknak egy kerület napot, egy kis kulturális eseményt. Kicsiben emlékeztetett a londoni Portobello street-re, ahová szintén kivonultak környező üzletek, régiségkereskedők, fiatal művészek, lehetett finomságokat venni vagy kóstolni (mi is ott reggeliztünk). De visszatérve a Pozsonyi útra, egyre csak követték egymást az események. Egyre több környező üzlet települt ki, egyre több környékbeli étterem várta a vendégeket. Manapság a Pozsonyi Piknik már lényegesen több embert, szó szerint tömegeket vonz. Alapvetően még mindig a kerület ünnepe, de már az egész városból, sőt vidékről is sokan látogatják. Két színpadon folyamatosan váltják egymást az előadások, beszélgetések, táncosok és budapesti színházak társulatai.  A környező utcákban gyerekprogramok, és dedikálások, a helyi éttermek, cukrászdák pedig sok esetben programokkal, különlegességekkel és akciókkal készülnek erre a napra.  Tavaly olyan tömegbe érkeztünk meg, hogy annak örültünk, ha egymást látjuk, így tényleg csak ettünk és mentünk.

Épp ezért idén úgy döntöttünk kimarad. Még szombat délelőtt is ez volt a határozott álláspont, de aztán végülis pont kell arra mennünk délután, meg ott lesz a Fóti sörfőzde ami érdekes, meg kinn lesz egy új borkereskedő a Fine Wines, akiket Párom most ismert meg. No meg a Sarki Fűszeres is írt, hogy lesz flódni, és megmutatja magát az új vállalkozásuk a TüTü Lébár, amire Párom szerint én vagyok nagyon kíváncsi, és akkor ő (ha már én olyan kíváncsi vagyok) pedig megkóstolná a zöld kávét, így, hogy pont arra járunk. Valóban kíváncsi voltam, de úgy gondoltam, hogy ott lesz még később is. Egyébként tökéletesen fogalmaztam, a kulcsszó a lesz. Novemberben nyitnak, most csak bemutatkoztak. Lesz sok finom és egészséges gyümölcsturmix, kávé, és egyéb ital. Minden ami szemnek, szájnak és  szervezetünknek az ingere. Lehetne onnan mit tanulni a heti turmixokhoz. Viszont ennél a női kocsmánál szövevényesebb lesz a vállalkozás koncepciója, mondhatni részben csajmegőrző lesz belőle, de meglesz benne az is, amiért a pasik se fogják nagyívben elkerülni a környéket. A felújítás már kezdődik, most épp egy szerkezetkész helyiségben rendezték be a pop up store jellegű üzletüket, amitől egyébként volt egy bája a helynek. Kíváncsi vagyok a végére, majd egymás mellé tesszük a mostani és a jövő képeit. A vitaminbomba után nagyon szívesen ettem volna Raj Rachel flódijából, ami nem a sorozatos véletlenek összejátszásának köszönheti hírnevét, hanem méltán mondják a világ egyik legjobb flódnijának. De az a helyzet, hogy eljutottunk arra a pontra ahonnan nem volt türelmünk átverekedni magunkat a tömegen, és sajnos Rachel standja azon a ponton túl volt. Így még elsétáltunk a Sarki Fűszereshez. A tombolára érkeztünk meg. A koncepció az volt, hogy aki valamit vásárolt, fogyasztott, és a blokkra ráírta a nevét és telefonszámát, majd bedobta az erre szakosodott ládába, így volt esélye, hogy megnyerje két művész alkotását. De csak akkor, ha a húzásnál ott tartózkodik, azaz ott csörren meg a telefonja. Ha épp a város másik végén van, pórul jár. És ez konkrétan meg is történt, aminek köszönhetően a sorsolás vége az lett, hogy két barátnőnél landoltak az ajándékok. Aki a festményt nézte ki, annak a halszobor jutott, aki halat szeretett volna, annak festményt adott Fortuna. De ennek ellenére hatalmas volt az öröm, és mi tudjuk, hogy cseréltek. Az elmaradt flódnit bepótoltuk és indultunk haza, az esti retro partyra már nem maradtunk.

Persze egyszer a flódninak is neki kéne esni, amire mostanában semmi időm nem volt és előreláthatóan nem is lesz egy ideig, de egy finom TüTü ihlette ital simán belefért munka után. Különbség van a két verzió között, ami lényegében az, hogy gyümölcsprés hiányában, én csak turmixolni tudom itthon, ők viszont tényleg a gyümölcs levét használják, aminek koncentráltabb az íze, és isteni finom. Az én verziómat, ha nem hígítjuk vízzel, akkor inkább kapunk bébiételt, mint italt, illetve így nem lesz olyan erőteljes, tiszta gyümölcsíze, de finomnak így is nagyon finom, és remek napindító ital, vagy délutáni nasilé.