Hétvégén ismét jó idő lesz. Lehet kirándulni, sportolni, például futni. Nyáron a nagy meglepődésemben írtam egy szuperlelkes bejegyzést arról, hogy milyen sikerélményekkel lettem gazdagabb már a második futásnál. Ez a széria folytatódott. Ugyan voltak kihagyások, hisz voltam beteg, sokszor mire hazaértem munkából menetrendszerűen jött az EU monszun és leszakadt az ég, voltam lusta is, fáradt is, de sokkal hatékonyabbra és kitartóbbra kerekedett ez a projekt, mint amire az elején mások számítottak. Most viszont ennek az időszaknak vége. Mire hazaérek, munkából szinte besötétedik, én pedig vallásosan ragaszkodom ahhoz, hogy este nem futunk. És nem azért mert Kolléganőm az egyik ebédnél ecsetelte, hogy ahová én járok, ott szatírok vannak, de nem új keletű, hogy sötétben tényleg nagyot zuhan a biztonság faktor. És nem csak ott ahol én futok. Pedig ősszel hihetetlen jó futni. Mondom én, aki bármilyen sport programot gondolkodás nélkül, hibátlanul átkonvertál egy sport szeletre, vagy egy nagy adag marcipánra. Kellemes, friss az idő, minden színes, és esküszöm sokkal izgalmasabb a lehullott leveleken végigfutni. (Nem csak azért, hogy vajon min fogok elcsúszni és hasra esni…) Annyira jól esett a hétvégi futás, hogy hétfőn úgy döntöttem percre pontosan a munkaidő végeztével kilövök az irodából, hogy még kb. világosban futhassak egy kört. Persze akadt egy tényleg fontos megbeszélni való, aztán várni kellett a közelben lakó kollégára, aztán még az utcán összefutottam a szomszéddal, Páromnak is volt mondanivalója, Nyuszi is bújós hangulatában volt, de csak elmentem. Sötétedés szempontjából pont akkor indultam mikor már érkeznem kellett volna, de úgy döntöttem egy rövidített kör csak nem lesz nagy kockázat. Szedtem is a lábam rendesen, pedig elég sokan futottak, gyalogoltak vagy bicajoztak akkoriban. Az esti futás is nagyon tetszett. Részben nem hittem volna, hogy október közepén, bármilyen módon is egy újatlan trikóban az utcán vagy egyáltalán bárhol legyek. Részben pedig be kellett látnom, hogy sötétben futni nyugis, hangulatos, és olyan szép, ahogy a lámpák sárga fénye megvilágítja a színes lehullott leveleket. Valahogy kezelni kell ezt a szituációt, lehet, hogy le kell mondani arról az immáron szintén vallásossá vált rituáléról, hogy futni csak egyedül megyek?
De vissza a nappali futáshoz. Vasárnap egy kicsit nyomott is voltam, és egész hétvégén mindenfele rohangáltunk, mindent intéztünk, percekre voltunk csak otthon, szóval a lelki világom távolról se volt abban az állapotban, hogy a hétfő reggel óta várt, és nagy nehezen beállni látszó nyugalom esélyét rohangálásra cseréljem. Lecseréltem. És ez a turmix volt, ami megindított a Liget felé.
Home Bisztro 