Fogyókúra napló 2
Most egy kicsit fordítva ülök a blogon. Azt gondolom joghurtot, lekvárt, müzlit és gyümölcsöt valójában mindenki össze tud keverni, ha ehhez van kedve, így nem is terveztem blogosítani. De valamelyik szombat reggel, csak úgy a játék kedvéért nem müzlis tálba, hanem egy kicsit kreatívabban pakoltam össze a reggelit, például mert volt kedvem fotózni. Aztán olyan szépen sikerült a sorozat, hogy kár a könyvtárakba hagyni a képeket.
Két változatban
Ezt a reggeli / brunch bejegyzést, simán fel lehet fűzni „a hova nem jutottunk el” vonalra. Európa északi részén egy helsinki átszállást leszámítva még sosem jártam. A legközelebb akkor voltam egy ilyen utazáshoz, mikor böngésztem az egyik légitársaság honlapját, majd kipirult arccal hívtam fel Az Embert, hogy Stockholmba most olcsóbban vehetnék repülőjegyet, mint egy márkás pulóvert a szomszédos plázában. Hát akkor mégis mi tart minket vissza? Erre válaszul egy pillanat alatt kerekedett egy terjedelmes felsorolás, mely olyan elemekből állt, hogy a szállások nagyon drágák, a belépők nagyon drágák, az ételek nagyon drágák, és ismerve engem biztosan szeretnék venni valami kis letisztult skandináv csetreszt, melyek szintén nagyon drágák. Szóval egy hosszú hétvégét elméletben egy perc alatt kihozott közel annyiból, mint két hét Ázsiát a gyakorlatban. Hát ennyit Svédországról.
Az Anzac egy egyszerű ausztrál és egyben új-zélandi sütemény, ami Amerikában is nagyon népszerű. Három kontinens süti folyamatosan, ennek következtében kismillió recept létezik rá. Alapja a vaj, müzli, kókuszreszelék, liszt, cukor, és golden syrup, a legkülönbözőbb arányokban. Hihetetlen, de bárhogy is variálja az ember, lényegében szinte mindig majdnem ugyanazt az állagot és majdnem ugyanazt az ízhatást kapja. Beállva ebbe a véget nem érő sorba, ennek most egy viszonylag egészséges változatát írom. Csalás a receptben, hogy az alap süteményt – ami gyakorlatilag a cukorig tart a hozzávalók listájában – kibővítem még néhány jó kis hozzávalóval. Jogos a kérdés, hogy ez után ezt mennyire hívhatjuk Anzacnak… egy kicsit… ;)
A sütemény pályafutása onnan indult, hogy az I. világháborúban, az ausztrál és az új-zélandi katonák ezt vitték magukkal bevetésre. Fontos szempont volt, hogy nem tört össze, sok benne a tápanyag, csillapítja az éhséget, és nincs benne tojás, amitől akkoriban, mikor majdnem minden farmer a háborúban segédkezett, nagyon tartottak az emberek. Reméljük ez az aspektusa örökre történelem marad, és már csak azért válasszuk ezt a süteményt, mert annyira egyszerű az elkészítése, hogy szinte bármilyen fáradtan is gond nélkül kivitelezhető, vagy bármennyire is járatlanok vagyunk a konyhában, ezzel a sütivel fix a sikerélmény. Két helyen ronthatjuk el, az egyik, hogy elfelejtjük kivenni a sütőből és odaég, a másik, hogy korán le szeretnénk venni a sütőlapról, mikor még nagyon puha és könnyen szétesik.
Szerintem életem első alkotása is ez a süti volt, és már akkor is jól sikerült. A süti a maga nemében nagyon finom, de nem ez az, amit vendégvárónak szánnék. Ez az, amit el lehet pakolni a munkahelyre, suliba, uzsinak, vagy amit reggel egy gyümölcsös joghurt és tea mellé lehet majszolni. Ajánlom még túrákra, síelésre, utazásra, torna előtt, mint egy energiát adó snack, vagy szélsőségesebb esetben, mint túlélő falat. :)
Szeretem az epret, de azért nem ő kedvenc gyümölcsöm. Mégis hatalmas láz van nálunk, mikor megérkezik a piacokra. Ugyanakkor úgy érzem fantasztikus a marketingeje, és győztes az időzítésben. Már lassan fél éve unjuk a banánt, a citrus félékkel együtt, amiket néha almával és esetleg körtével kombinálunk. És ekkor berobban az eper, aki első a tavaszi gyümölcsök között és persze, hogy mindenki imádja. Hát.. na jó, tulajdonképpen én is. Donna Haynek talán a karácsonyi számában van egy epres válogatás, úgy gondoltam azon végigmegyek az idén. Az első recepttel kezdtem, ami sült eper. Részben mert úgy gondoltam jó a még megmaradt granolához, és az egyéb helyről megmaradt tojásfehérjéből pedig pavlovát tervezek, amit ezzel kombinálnék.
Magyarán házi müzli keverék, egy kis átvágással. Hisz azért mégsem nem olyan soványka mintha kiszednénk egy kanállal a joghurtunkba a sima zabpehelyből. Egy barátnőmnek volt a névnapja, és az utolsó pillanatban beszéltünk meg egy randit, pontosabban, hogy két óra múlva itt van értem. Ez idő alatt kellett egy kis névnapi figyelmességet előteremtenem. Mivel minden nő mindig fogyókúrázik – így pont akkor, pont ő is – kekszet vagy valami hasonló finomságot nem süthettem.
Home Bisztro 