Speculoos kuglóf

A kuglóf klasszikusan egy kelt tésztából készült sütemény, de a sütőpor megjelenés óta sok esetben már a gyorsabb kevert tészta. Nincs benne hab, vagy krém, esetleg csak öntet vagy cukormáz van a tetején. Viszont kínálhatjuk lekvárral, fagyival, krémekkel, sodóval. Lehet mondani, hogy ezek nélkül a kiegészítők nélkül nagyon egyszerűen, és nem túl izgalmasan hangzik, de mégis… Ott az az ellenállhatatlan kuglófforma, számtalan designban, melyek folyamatosan elbűvölnek, és amelyek ebből az egyszerű, ám finom tésztából egy elegáns, ünnepi süteményt varázsolnak.

Hasonló recept egyébként már szerepel a blogon, tavasziasra hangolva, virágos ízesítéssel. Van két alap tészta verzió, amitől nagyon nehezen szakadok el, hisz egy alkalmat leszámítva mindig tökéletes és maximális volt a kuglófélmény. Lehet, hogy túlmisztifikálom ezeket a lépéseket, de a titka szerintem abban van, hogy verjük jó könnyűre és habosra a vajat a cukorral, majd a tojásokkal, és igenis szánjuk rá azt a plusz két percet, és szitáljuk át azt a lisztet. Akár kétszer-háromszor. Nem nagy munka, gyorsan el lehet öblíteni azt a plusz egy alig lisztes tálat, és igazán megéri. Amikor nem jól sikerült, valójában akkor is finom lett, csak egy kicsit úgymond „szalonnás” lett a tészta állaga. Ennek próbáltam utánajárni, és azt találtam, hogy ez akkor fordul elő, ha túl alacsony hőfokon sütjük a tésztát. Ha valakinek van jó praktikája a témában, akkor szívesen veszem. Ez egyébként nálam az előírt 160 fok volt. Így azóta 170 fokon sütöm, és működőképesnek tűnik. Nézegettem több receptet, és gyakorlatilag 160-tól, 180 fokig mindent találtam kuglófsütésre, így azt gondolom, nem nagyon hibázhatunk. Viszont magasabb hőfok esetén érdemes korábban tűpróbát csinálni.

By the way 160 fok. Találtam egy új (160 fokos) kuglóf receptet, ami szinte ugyanerre az alapra épül, ugyanezzel a technikával készül, de olyan addicionális hozzávalókkal, amik naponta kétszer bemásznak a fejembe, a tudatomba, az agyamba, és kedvesen piszkálnak, hogy próbáljam ki.  Ugyan 170 fokon, de karácsonyra szerintem az is meglesz.

Kevésbé gasztró – HANG

Nem hang, hanem „hang instrument” esetleg „hang drum”. Ez egy hangszer neve angolul (az anyanyelvemen nem tudom megnevezni) és csak merő véletlen, hogy annyi köze van a magyar hang szóhoz, hogy ez is hangot ad ki. De még milyet…

Pár éve mikor először találkoztam vele azt gondoltam, hogy egy régebbi hippi hangszer lehet, amit mostanában kezdenek újra felfedezni. De mi mást gondolhattam volna erről egy tengerparton, ahol egy félhosszú, göndör hajú srác játszott rajta. Semmi nem volt mellette csak egy tok, hátizsák és flip-flop papucs. Egyedül ült a homokban, és elkezdett zenélni a naplementében. Teljesen más hangulata lett az addig helyi gyerekektől zsibongó partszakasznak.

Azóta megtudtam, hogy semmi köze a hippikhez, sőt a hippik korszakában, a hatvanas-hetvenes években még meg se született. Az ezredforduló évében fejlesztették ki és rá egy évre kapott nyilvánosságot. Hasonlíthatnám egy ufóhoz, vagy repülő csészealjhoz, de mivel egy gasztroblogban beszélünk róla, inkább két egymás felé fordított wokot használnék a szemléltetésre.  Annyi különbséggel, hogy a wok-kal ellentétben a hangszeren kisebb mélyedések vannak, és annak függvénye, hogy hogyan szólal meg, hogy milyen, távolságban érintjük meg a kezünkkel a mélyedéseket. És fontos, hogy a kezünkkel, nem pedig dobverővel. Tavaly ismét találkoztam vele. Akkor a Granada belvárosában tett le egy srác egy kis széket, bontotta ki a hangszert. Már ekkor lassult az utca forgalma, de mikor elkezdett játszani szinte mindenki ott ragadt, pár percre hallgatni. Ismét megváltozott, most az utca atmoszférája.

És idén nyáron, a Vörösmarty téren is láthattunk két srácot, akik ezzel dobták fel a tér hangulatát.  El tudom képzelni, hogy egy itthoni fesztiválon, koncerten vagy a Szigeten is megjelentek már, nem tudom. De remélem még visszajönnek.

De, hogy ennek mi köze a gasztronómiához? Azt gondolom, nem mondhatom, hogy semmi, ha már egyszer helyet adtam neki a blogon. Hmmm… Például: Reggel mikor munkába készülődünk, üljünk le öt percre egy teával és mellé egy darabka házi keksszel vagy kuglóffal, Indítsuk el a zenét, és biztosítva van az 5perc nyugalom/nap.

 A google-ben hang instrument-re vagy hang drum-ra rákeresünk, lehet mazsolázni. Ami pl. biztos befutó a HANG MASSIVE – Once again.

 

Ehető virágok – Bodzakuglóf

Van úgy, hogy külföldön egy beszélgetés alkalmával, vagy akár itthon az ember a saját anyanyelvén találkozik egy szóval, vagy kifejezéssel amit hallva egy kicsit megdöbben, hogy igen, értem, ismerem, de valahogy sose jutott volna eszembe használni. De ez a beszélgetés felhozta a felszínre, és hirtelen kikerült az inaktív szókincs halmazból. Hasonló dolog történt velem az ehető virágok kapcsán. Régóta tudok róluk, nézegettem recepteket, láttam vidám ételfotókat, sőt még cikkeket is olvastam a témában anno, de valahogy sose éreztem rá ingerenciát, hogy ibolyát kandírozzak, vagy virágokat keverjek a madársaláta mellé, szóval hamar túllendülten a témán.

Túrós körtés vanjan kuglóf

Szabadságom előtti hét utolsó munkanapján beesett egy feladat. Egy ügyfélnek kellett volna elkészíteni egy kimutatást. Ugye megcsinálod még? Hát persze. És ezt komolyan is gondoltam. Ebéd előtt jött a kérdés, ebéd után is jött a kérdés, és mikor a kollégáim hazamentek szintén jött a kérdés. Én pedig minden alkalommal mosolyogva elmondtam, hogy igen, még megcsinálom. Gyakorlatilag elfelejtettem.

Kelt tésztás kuglóf lime krémmel

Ez minden szempontból egy teszt kuglóf lett. A történet egyik fele, hogy a legkedvesebb Kolléganőm Húsvétra reprodukálni akarta a valamelyik héten bevitt kuglófomat, csak a formája nem volt hozzá.