Quinoa egytál étel

Folytatva a superfood projektet, az első új recept jön. Ez az étel lehetne egy jó kis köret hús, hal, sőt egy zöldség-pogácsa mellé. Viszont nem véletlen, annyi mindent pakoltam bele, hogy egy könnyed, ám teljes értékű ebédnek vagy vacsorának is megfeleljen. Nálam így funkcionált.

A recept szerintem jó úgy ahogy van, ugyanakkor azt is állítom, hogy nem kell szó szerint követni. Adhatunk hozzá más zöldségeket, brokkoli helyett például karfiolt, így május közepén kombinálhatjuk spárgával és tojással, használhatunk zsenge zöldbabot, és nemsokára a piacról, de most akár a mélyhűtőből, kombinálhatjuk egy kis zöldborsóval. Sőt, tipikusan az az ötlet, ami minden maradék zöldséget képes „elnyelni”, így ha valami a hűtőben szomorkodik, akkor nyugodtan mehet az ételbe. A képen mini mozzarellával készült, de ha kaptam volna kecskesajtot akkor az került volna bele, vagy ha nincs hatalmas sor a sajtpultnál akkor feta vagy feta jellegű sajtot adtam volna hozzá.

Narancsos bébispenót saláta

Hát ez lett. Ennyit bírtam mondani mikor készen lettem vele. Ugyan szerettem volna valamikor egy hasonló salátát készíteni, amit úgy képzeltem el, hogy a citrus szekcióban vegyesen használok narancsot, vérnarancsot, mandarint, zöldcitromot, és ha végre felismerjük, és nem kerüljük el egymást  a meyer citrommal, akkor azt is. Mondjuk ez kombináció sütiben is hasonlóan jól szerepelne. De most salátához, azon belül pedig céklás sütőtökös verzióhoz vásároltam be, ahhoz kezdtem hozzá, majd mikor a cékla már a sütőben volt, és kezdtem volna vágni a tököt, aminek elvileg kevesebb sütési idő kell, észlelem, hogy a növénydarab a fólia alatt puha.

Túl puha. Megromlott. Aminek a fólia másik oldaláról nézve, semmi szabad szemmel látható jele nem volt. Szóval szomorkodás után a konyhában körülnéz, majd újratervez. Mivel szinte semmi szilárd halmazállapotú étel, vagy hozzávaló nem volt otthon nem nagyon volt lehetőségem túráztatni a fantáziámat, és semmi értelme nem volt felcsapni néhány szakácskönyvet, amiben tudom, hogy van hasonló recept egy kis különlegességgel megspékelve. Ottolenghi egy hasonló salátát például olívabogyóval kombinál, ami izgalmasan hangzik, de abban a pillanatban gyakorlatilag esélytelen volt. De mivel csak az éhség volt adott, többi hozzávaló nem, lett narancsos saláta. És ha már legalább ez elkészült, akkor kattintsunk el egy-egy fotót is, mert az apró kis kóstolásból kiderült, hogy elég finom lett ahhoz, hogy megérdemelje a blogosítást. Nagy műgonddal kitálaltam a szép, stílusban hozzá illő, és színben az évszakot idéző “szettinget”, majd rámtört, hogy valami hiányzik. Nézem a salátát, nézem a konyhapolcot, na igen, nyomjunk rá azt a szomorú gránátalmát, hisz gránátalmával minden jobb.  De nem ez hiányzott. Mindegy, haladjunk. Lefotóztam, kitálaltam, majd elkezdtük enni, mire ember rákérdez, hogy nem azt mondtad, hogy e miatt kell félre tenni a sajtot? De igen, azt mondtam. Kimentem a konyhába, és pótoltam a hiányosságot. Igen, ez hiányzott, nem a gránátalma. Szükség esetén a fehér sajtot képzeljük a fotóra. :)

Joghurtos tészta borsóval és chilis fenyőmaggal

Szerintem ez egy döbbenetesen finom recept. Anno mikor megvettük Yotham Ottolenghi és Sami Tamimi Jerusalem című könyvét ez az egyik olyan étel volt amit azonnal ki szerettem volna próbálni, (a többit csak közvetlen az azonnal után). De mikor kezembe tartottam a könyvet ebből a receptből épp semminek nem volt szezonja. Értem ez alatt elsősorban a bazsalikomot, majd a borsót. Ugyan borsóból lehet fagyasztottat is használni, de most olyanom volt, hogy használjuk ki a frisset, így vettem egy adaggal. Leültem a kanapéra két tállal, és nekiestem a pucolásnak. Tipikus konyhai kulimunka, amit praktikus a gyerekekre sózni, így nekem is kiskoromból van némi rutinom. Ment a zene, beszélgettem a párommal, néha lepakoltam magam mellől a torkos kis nyuszit, mert ő sajnos csak a héját eheti, szóval inkább éreztem a kellemes mint a kulimunka részét. Az eredeti recepten, most semmit nem változtattam, mindössze azért kellett rugalmasan hozzáállnom a mennyiségekhez, mert túl finom borsót kaptam a piacon, így két nap alatt még nálunk volt, jóval többet nassoltam el nyersen, mint amennyit lehetett volna. Illetve valami design tésztával készült, ami pont nem volt praktikus erre a receptre, de szépnek szép.

Heti turmix – Sárgadinnyével és sárgadinnye salátával

Most a heti turmix nem magában jön, hanem egy saláta kíséri. Nem mondom, hogy dinnye salátát együnk dinnye turmixszal, de mondjuk reggel turmix, este, vagy következő nap sali, simán működhet.

Szegény sárgadinnye nem túl népszerű. Ha azt mondjuk, csak így simán, hogy dinnye, az emberek zöme nyilvánvalónak tartja, hogy a „pirosdinnyéről” van szó. És mikor szűkül a kör sok esetben jön egy enyhe kis fintor. Régen én sem szerettem a sárgadinnyiét, de mikor első alkalommal történt meg, hogy nagyon ízlett – miután belém diktálták – azt gondoltam eddig az volt a baj, hogy mindig valami éretlen, íztelen gyümölcsbe futottam. Tanulság: Ha valaki ebben a pillanatban nem csípi, nem árt még egy próbát tenni egy gondosan kiválasztott példánnyal.

Már csak azért sem, mert a sárgadinnye a (teljesség igénye nélkül) A-C-ig tele van vitaminnal, magas az ásványi anyag, például a karotin tartalma, ami sokat segít az immunrendszerünknek, így hatékonyan csökkenti a szervezetben a gyulladásokat, bőrünkön a kiütéseket. Ezen felül tele van rostanyaggal ami pedig az emésztésünknek tesz jót. Hasonlóan a görögdinnyéhez, nagy része víz ami a melegben – ami ugyan most nincsen – mindenkinek jól jön. De melegtől függetlenül egy kis belső hidratálás sose árt. Fogyókúra szempontból pedig kifejezetten ajánlott. Nagyon alacsony az energiatartalma, a sok benne a víz, és az édessége miatt pedig még laktató is. Egy fogyókúránál mindig fennáll az a veszély, hogy kevés vitamint, vagy tápanyagot viszünk a szervezetünkbe. A dinnyében viszonylag sok vitamin van, így ennek a sokszor elkövetett fogyókúrás hibának is csökkenti az esélyét. Annak ellenére, hogy tipikus fogyókúrás gyümölcs a szénhidrát tartalma viszonylag magas, így a diabéteszeseknek fogyasztásakor sajnos mindenképpen ügyelni, és matekozni kell ahhoz, hogy a megfelelő tartományban maradjon a cukorszintjük. Mondjuk ez nekem kicsit ellentmondás, hogy mennyire hatékony egy magas cukortartalmú gyümölcs, csak mert alacsony a kalóriatartalma.

Korianderes mangó saláta mizunával

Ebben a pillanatban a monitor előtt szerintem kétféle ember ül. Az egyik típus (egy ilyenről biztosan tudok) akinek felcsillan a szeme, hogy „hopp egy új izgalmas különlegesség, már nézem is”. A másik (gyanítom a többség) pedig azt mondja, hogy „jáááj megint egy extrém hozzávaló, amit a büdös életbe nem fogok beszerezni, ennek az egyik oka, hogy ha még lenne is a száz kilométeres körzetemben, akkor se ismerném fel.” És talán vannak olyanok, akik elgondolkodnak, hogy a mizuna az étel, fűszer, esetleg egy szeánsz része.

Szerintem érdemes piacra járni, és azt gondolom, hogy az a legjobb piac, amit ismerünk, ahol megvannak a kedvenc árusaink. A mi piacunkon van egy házaspár akiket „Extrém Salátások”-ként azonosítok. Szezonjában sokat veszem ott a paradicsomot, náluk vettem először mini rebarbarát, és elképesztően szép, finom és többek között változatos salátáik is vannak. Nem mindig van minden, de a teljesség igénye nélkül láttam már ott normál salátát kicsiben és nagyban, lorro rossot zöldben és lilában, van mángold sárga és pink szárral, van design petrezselyem és tavaly náluk találkoztam piacon először pak choi (vagy bok choi) – al is. Persze jó dolog ez a változatosság, de közben mikor sorban állok, azt látom, hogy nézik az emberek a bébi pak choit, hogy szép és aranyos, de valójában nem sokan merik megvenni, mondván mi ez, és mit csináljak belőle? Mikor idén először találkoztam a velük a piacon, kérdeztem, hogy ugye most is lesz bok choi. Meg lettem nyugtatva, hogy igen, sőt lesznek újdonságok is. Ó hát ez remek hír, és micsodák, kérdeztem. A bácsi pedig mosolygott rám, és azt mondta, igazából még nem jegyezte meg a neveket, mert a fia az aki mindig kitalálja ezeket az őrületeket, és hozza, hogy miket „kell” termeszteni. És ha a gyerek ezt mondja akkor ők ezt termesztik. A múlt héten mikor megláttam nála, hogy MIZUNA, az jutott eszembe, hogy pár hete biztos erre (is) gondolt mikor beszéltünk. És titkon remélem, hogy a thai bazsalikomra is….

A mizuna egy japán saláta, ami tényleg, de tényleg nagyon szép. Az íze egy kicsit borsos, mustáros, talán enyhén ecetes. Van íze, ami finom és érdekes, de konzervatívabb mint a rukkola. Mivel esélyesen nem mindenkit kerget az utcán a mizuna, – én sem ezen nőttem fel – lehet helyettesíteni rukkolával, vagy egyszerűen több korianderrel. Ha nem jött volna szembe ez az újdonság, akkor ez egy korianderes mangó saláta lett volna. Ugyanakkor bármennyire is lehet helyettesíteni, mindenkit arra buzdítok, ha lát valami újdonságot, próbálja ki, ne féljen tőle.