Meyer citrom puding

Az elmúlt évek sztár-citrusa kétségtelenül a meyer citrom volt. A pomelo vagy a sweetie alig érdemelt biteket vagy nyomdafestéket a blogok vagy a szakácskönyvek világában, annak ellenére, hogy ezek legalább hoznak egy kis frissességet az évtizedek alatt változatlan narancs-mandarin-grapefruit trilógiába, sőt még annak ellenére se nagyon esett róluk szó, hogy ezeket a gyümölcsöket a maguk valójában, minden átalakítás nélkül meg tudnánk enni, vagy valamibe be tudnánk kombinálni. Ahogy itt a sütőtök mellé. Nem úgy, mint a meyer citromot, ami a citromhoz hasonlóan leginkább ízesítésre alkalmas. A meyer citrom beszerzése igényel némi kihívást, és jó megfigyelési képességet. Vagy ritkán lehet kapni, olyannyira, hogy tavaly sehol nem tudtam beszerezni (ahol tudtam volna odáig eszem ágában nem volt eltúrázni érte), vagy simán lehet kapni, csak épp nincs kiírva a keresztneve csak annyi, hogy citrom. Pont mintha egyre menne, hogy golden almát vagy gránátalmát veszek.

Idén megláttam, és azonnal megvettem, de ekkor már csak halvány elképzelésem volt, hogy mit akartam belőle olyan nagyon nem egész egy évvel ezelőtt. Aztán a sors vagy nem a legtökéletesebb rend, pont a legjobb szakácskönyvemet sodorta a kezembe, és lett ez a pohárkrém, a maradékból pedig egy kis üdítőt csináltam.

A konklúzió: A meyer citrom valóban más, mint a „normál” citrom, tényleg van ízbeli különbség, ahogy zöld (lime) és a sárga citrom között is van különbség. Az, hogy bizonyos ételekben ez a különbség kijön, és más eredményt kapunk a kétfélé citrommal, az is igaz. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan e desszert tekintetében egy vakteszten ordítana, hogy melyik változathoz melyik citrusfélét használtuk, de azért lehet érezni egy kis különbséget. Ebből következik, hogy ezt a desszertet simán meg lehet csinálni normál citrommal, sőt naranccsal is, és az én fejemben is járkál egy új verzió egy kis ázsiai beütéssel. De ha ragaszkodunk a meyer citrom íz világhoz, viszont nem jutunk hozzá, akkor a citromlé egy részét cseréljük narancslére*. Nem lesz pont olyan, de hasonlítani fog.

A képeken helyes kis befőttes üvegekbe pakoltam az anyagot. E helyett nagyon jól működik a szokásos kerámia ramekin forma, vagy egyedi szilikon is, amit az pl. az IKEA-ban lehet kapni kevésbé elegáns formában, ámde nagyon vidám színekben. Pusztán e miatt üveget nem vennék. Nem néztem utána az aktuális álláspontnak, de mikor tanultam erről akkor még az volt a mondás, hogy nem tudják megmondani, hogy az üveg mennyi idő alatt bomlik le. Bármi is legyen az aktuális kutatások eredménye, ez azért erősen jelzi azt, hogy sajnos igen sokára. (Hacsak nem soha…) Így ha valamit hasonló üvegcsékben veszünk (pl. mustár, szószok, krémek, joghurtok) ne dobjuk ki azonnal az üveget, hanem ezzel a módszerrel felhasználhatjuk csinos tálalásra, vagy ezekben hordozhatóvá és ajándékozhatóvá válik a desszert. És nem utolsó sorban legalább egy cseppet tettünk azért, hogy minél később váljon az üveg hulladékká így egy kicsit segítsünk a környezetünkön.

Spenótos palacsinta limeos fűszervajjal

Egyre komolyabban veszem a szakácskönyvek gyűjtését. Persze nem tudatosan, ahogy annak idején pár hónapig gyűjtögettem a bélyegeket, vagy sok lány a szalvétákat. Azokat emberek zöme a gyűjtés kedvéért gyűjtötte. Sokakban talán nem is tudatosult, de nem mellesleg ennek volt egy szociális háttere, hisz az új darabokat meg kell mutatni, cserélni kell, így mellékhatásként egy jó kis társasági eseménnyé nő(he)tte ki magát. De ez más!

Ezek a könyvek kellenek, ezekre szükség van, hasznosak, ezért kerülnek a könyvespolcra. Szóval a mögöttes ideológia kipipálva. De tény, hogy ezek nálam mostanában folyamatosan gyűlnek, és azt hiszem hatékonyabban, mint bármi más. Nem mondom, hogy százával állnak a polcon, és egy napon lehet említeni az én kis szakácskönyvtáramat Nigella Lawson szakácskönyvtár-szobájával, de lassan már minden darab elhelyezése komolyabb logisztikát igényel. Épp ezért, hogy még kísértésbe is alig essek, nagyon hatékonyan szelektálok, már a tekintetében is, hogy mikor mire kattintsak rá a neten, pláne, hogy mit rendeljek meg. De néha valahogy elkalandozok a tiltott oldal felé, és olyankor mindig van, ami megtetszik, ami feltétlen szükséges, ami határozott véleményem szerint olyat képes nyújtani, amit a többi már meglévő biztos, hogy nem. Ezeket például névnapom közeledtével egyre többet szoktam emlegeti, és két-három naponta hivatkozom arra a linkre, amit a témában már vagy háromszor átküldtem.  Aztán néha, ha épp arra járok, betérek egy angol nyelvű könyvesboltba, és a nélkül, hogy mások számára hallható lenne, egy belső frekvencián hangosan felsikoltok, hogy te jó ég, hát ők megrendelték azt ami annyira izgatott, és ugyan időre megyek, de ez a három perc csak belefér, hogy 3D-ben, kívülről, belülről is megnézzem azt az ártatlan kis könyvet. E formában két olyan könyvről derült ki, hogy nagyon jó, amit néhány bepillantó-oldal alapján én is remeknek ítéltem. Így miután végiglapoztam nem tudok szabadulni a látottaktól, nem beszélve arról, hogy a mexikói konyha még egyáltalán nem képviselteti magát polcon, ami ugye már egy harmadik könyv lenne.

Cukkinis réparopogós, fokhagymás mártással és gyömbéres Oolong teával

Akkor megint vendégposzt, szerző én Maci (A Nyúl). Húsvét előtt SOS fel kellett tenni az értekezésemet arról, hogy ne vegyen élő nyuszit, aki két héten belül megunja, és arról, hogyan látom én az egészséges étkezést. Voltak csodás képek rólam, de a recept az ajánlásommal időhiány miatt lemaradt. Most jön.

Azt tudnám mondani, hogy imádom mikor ezt csinálja a gazdi, és szerintem minden családban ahol nyuszi van, ezt hetente többször is kötelezővé kéne tenni. A Nyúl nélküli családokban elég csak havonta. A mi családunkban ugyanis a következőképpen zajlik a process. Mama elindul a kicsi konyhába, amiről a legfontosabb információm (gyakorlatilag több nem is kell), hogy ott tartják a kajákat. Így ha valaki megmozdul a nappaliban, felkapom a fejem, és figyelek. Ha a kisszobába vagy a fürdőbe megy, akkor nyugodtan pihenhetek tovább, de ha látom, hogy az illető a konyha felé veszi az irányt, azonnal felpattanok és megindulok, hogy még előtte beérjek, és figyelek, nehogy lemaradjak valamiről. Ez azért is fontos, hogy a rohanás után tüntetőleg tudjak ülni közvetlen a kajás tálam mellett. Ez a recept azért jó, mert úgy kezdődik, hogy rengeteg répát kell elővenni a hűtőből. Megyek oda én is, szó szerint bele az ajtóba, és ellenőrzöm, nehogy véletlen valami mást fogjon meg a gazdi, és amint kiveszi, már két lábra állok és folyamatosan nyújtózkodva figyelek. Nyilván nem azért, hogy pillanatok alatt pucolási és vágási technikákat sajátítsak el. Mama megszán, kapok egy kis karika répát. Megeszem. De látom, hogy ő se bírja, ő is lop magának belőle… Ja, ha nem kell minden egyes darab az ételbe, nehogy ennyivel kiszúrja a szemem, ismét két lábra állok, figyelek, és lökdösöm a lábát a kezeimmel, ha esetleg nem venne észre. Észrevesz, elmondja a magáét, de azért még egy kicsit kapok. Lehet, hogy tudja, hogy nem állok meg egy kunyerálásnál, ezért direkt nem ad nagyot elsőre?

Meg kell, hogy mondjam alapvető problémáim vannak a tudománnyal. Nem szeretem azt a műfajt, ahol kiderítik, hogy a kedvenc kajám gyakorlatilag hizlal engem, ezért keveset kaphatok. Ha van répa, nem fogok visszamenni füvezni, ezt mama is jól tudja, (bár néha nem érti) de harmadszorra már csak azért se ad többet. Bevetem a következő trükköt, kipacsálom a vizemet, és a falnak csapdosom a porcelán tálamat. Hihetetlen strapabíró egy tál, csoda, hogy még nem tört össze. Az előző és a műanyag nem bírta ennyi ideig. De úgy látszik ez nem elég idegtépő, nem kapok több répát, és ahogy elnézem egy darabig már vizet se, mert magasra kerül az itatóm, és már csak egy cukkini darabbal hajlandó kiszúrni a szemem. Amit nem kértem. Répát kértem. De feladom, 10 perc múlva ezt is megeszem, hisz már mindent miszlikre darált, esélyem sincs több répára. De azért nem megyek vissza a szobába a helyemre, inkább itt maradok vele, hátha lepottyan még valami. Meg velem együtt, hogy ott fekszem a lába alatt, vagy keresztben a konyha közepén mégis jobb főzőcskézni. Nem szeret egyedül lenni, se ember, se állat. Ha sokat mocorog majd hátra ülök.
A meglepetés a sztoriban, hogy csináltak maguknak egy öntetet. Most petrezselyemmel az én szívem csücskével. Ha vesznek petrust mindig dupla adagot vesznek, mert tudják, hogy a kedvenc fűszernövényem, így nem csak a szárát, hanem még sok – javítok, nagyon kevés!!! – levelet is kaptam a sok finomság után. Bár tudom, ha lett volna otthon, ezt az öntetet korianderzölddel csinálták volna, mert nekik az a kedvencük, és jól passzol a répához. Én is szívesen eszem a répához, de nekem így jobb volt. Szóval emberek azért egyék ezt, mert finom, egészséges vegetáriánus fogás, és akik pedig nyuszit tartanak, hetente többször egyék, mert az nyuszók örülnek ha kapnak a nyersanyagaiból.

Üdv,
Maci

Nehézségi fok: összeállítás egyszerű, de a sütés egy kis ügyességet igényel
Elkészítési idő: kb. 1 óra
Mennyiség: kb. 4 személyre és kb. 20 kis pogácsa lesz

Hozzávalók a répapogácsához:
• 500g répa (ez a tiszta súly, levelek nélkül)
• 1 közepes cukkini (kb. 230-250g)
• 2-3 szál újhagyma (kb. 80-90g) szebb ha kapunk lilát
• 3-4 duci gerezd fokhagyma
• 1 tojás
• 2 tojásfehérje
• 2-3 csipet chili pehely (vagy ízlés és erősség szerint akár fél-egy kiskanálnyi)*
• 1 evőkanál citrom vagy lime héja (kb. egy – másfél citrom)
• 1-2 kiskanál citromlé
• 100-110g kukoricaliszt vagy rizsliszt*
• Só, és bors

Hozzávalók a mártáshoz:
• 125g natúr joghurt (egy kis doboz)
• 125g tejföl (egy kis doboz)
• 2 duci gerezd fokhagyma
• 1-2 kiskanál citromlé
• 1 kis csokor petrezselyem vagy egy nagy marék korianderzöld
• Só, bors
• 1 evőkanál oivaolaj

Hozzávalók a teához:
• Kb. 75ml víz
• 1 evőkanál szálas oolong vagy egyéb tea*
• 1 hüvelykujjnyi gyömbér megmosva és felkarikázva (egy része akár reszelve)
• 1 citrom leve
• Ízlés szerint cukor (kb. 1 evőkanál) vagy méz

1. lépés
A répát pucoljuk meg és nagy lyukú reszelőn reszeljük le, vagy késes élű robotgépben*, nem túl finomra ledaráljuk a cukkinival együtt.

2. lépés
A darált répát, cukkinit tegyük egy nagy tálba. Adjuk hozzá a kis karikákra vágott újhagymát, az áttört fokhagymát, chilit, tojást, és a tojások fehérhét, citrom héját és levét, 100g lisztet, sót és borsot, és az egészet dolgozzuk össze. Nagyjából álljon össze, ha nem adjunk még hozzá egy kis lisztet.

3. lépés
Kevés olajat forrósítsunk fel egy serpenyőben, és süssük ki a kis pogácsákat. Fontos, hogy nem fognak a pogácsák nyersen összeállni, egy kis halmot kell a serpenyőbe rakni, azt ki kell kissé lapítani, és hagyni, hogy az alja kérgesre süljön. Pár perc után megfordíthatjuk, és a másik felét is megsüthetjük.

4. lépés (mártás)
A mártáshoz keverjük össze a joghurtot a tejföllel, préseljük a keverékbe a fokhagymát, adjuk hozzá a citrom levét, sózzuk, borsozzuk, és aprítsuk a keverékbe a petrezselyem vagy a koriandert nagy részét, és keverjük a mártásba. A maradékkal díszítsük a mártás tetejét, és locsoljuk meg egy kis olivaolajjal.

5. lépés (tea)
Forraljuk fel a vizet, és ebben áztassuk a gyömbért. Ha zöld teánk van, pláne hagyjuk egy kicsit kihűlni (a zöld teát 70-80 fokos vízbe kell áztatni) majd tegyük hozzá a gyömbért. Zöld tea esetében kb. 3-4 perc, fekete tea esetében 5-7 perc áztatási idővel lehet számolni. Ízlés szerint tegyünk bele cukrot vagy mézet.

Megjegyzések:
• Én nem nagyon szeretem a csípős ételeket, és most nagyon erős chili pehely van itthon, így csak két-három csipetet tettem a masszába. Ettől nem lett csípős, de adott egy kis pikáns ízt a pogácsáknak. De chili pehely helyett használhatunk friss chilit is.
• A citromot használjuk óvatosan, ne legyen citrom íze, de egy kis frissességet fog kölcsönözni az ételnek.
• A répákat praktikusabb reszelni, az hosszabb szálakat eredményez, amik sütéskor jobban egymásba tudnak „kapaszkodni”, így egyszerűbb kisütni őket. De nekem ennyi répát nincs türelmem reszelni, így maradt a gép.
• Sajnos tapasztalat, hogy az első három pogácsa valamiért mindig szétesik, erre nincs tudományos magyarázat. Ne adjuk fel, idővel ráérzünk a technikára és jó lesz.
• A pogácsák frissen a legfinomabbak, ha nem esszük meg az egészet, praktikus a nyers masszát a hűtőbe egy jól záródó dobozba tenni. Kb. 3 napig eláll.
• Köretnek ehetünk hozzá pl. paradicsom, vagy egy egyszerűbb rukkola salátát vinegrette öntettel, egy kis krumpli, esetleg rizs köretet is tehetünk hozzá.
• A zöldségek arányán változtathatunk, lehet több cukkini, és kevesebb répa. A répa egy részét helyettesíthetjük fehérrépával vagy paszternákkal, de akár próbálkozhatunk részben karalábéval és céklával is.

https://www.facebook.com/HomeBisztro

Fehércsokis madeleine citrommal és szerecsendióval

Nem hittem volna, hogy ezekben a napokban a teafőzésen és a nyuszi etetésen kívül más is történni fog a konyhában, azt meg pláne, hogy elő fog kerülni a fényképezőgépem. De annyira szépen sütött a nap a hétvégén, hogy nem voltam képes egy régebbi, de még mindig megírásra váró, sötétbarnára designolt sütőtökös italt feltenni. Valami más színvilág kellett. Valami nagyon tavaszi.

Ugyan vagy két hete látom, hogy rügyeznek a bokrok, sőt, az utcánkban egy fa már virágzik is, nem bírom nem észrevenni, hogy néhányan már rövid ujjú pólóban kószálnak az utcán, de szerintem ennyire azért még nincs tavasz. És annyira sincs, hogy bogyós gyümölcsöket, akár epret tegyek fel mint szezonális recept. Így marad egy tavaszváró, finom kis tea süti. Madeleine valamelyik héten megláttam a büfében vettem délutánra. Jó volt, de nem hozta azt az élményt amit eddig adott ez az aprócska süti, akár úgy, hogy máshol vettem, akár úgy, hogy én magam csináltam. Így motoszkált bennem, hogy már elég régen volt, hogy csináltam, így valamelyik hétvégén elő kéne szedni azt a formát.
És ha már a formánál vagyunk. Ha valaki mostanában épp gondolkodik azon, hogy milyen madeleine formát vegyen, annak mondom, hogy valószínűleg Proust regényében is pont ilyen kis sütemény merült a teába, így talán ez mondható klasszikusnak. De több mint maximálisan megértem és együtt érzek azon sütni szerető sorstársakkal, akik nem szeretnék a nyers tésztát, egy kiskanálról 94-szer belecélozni egy szűk három centis formába. Mivel ez a recept nagyon variálható, variálják is rendesen, nálam is áll még sorban néhány ötlet amit ki kell próbálni, így esélyesen egyszer én is beruházom egy nagyobb formára.
Ez nem az alaprecept, ennek ellenére ebben a változatban most tényleg semmi extra nincsen. Olyan alapanyagokból készült ami szinte minden háztartásban megvan, vagy ha mégse, akkor a kisközértből lehet pótolni. Se mandula, se rózsavíz, se egyéb fűszerkombináció. Mindössze egy kis szerecsendiót reszeltem bele, de az annyira adja magát a fehér csokihoz.

 

Nehézségi fok: egyszerű
Elkészítési idő: Összeállítás: kb. 20 perc, Sütés: pici (kb. 3 centis formák esetében) 12 perc* adagonként
Mennyiség: pici (kb. 3 centis formák esetében) kb. 94-110 db attól függően mennyit teszünk a formába*

Hozzávalók:

• 125g vaj
• 125g fehércsoki
• 4 tojás
• 150g fehér cukor
• 70g barna cukor
• 300g sima liszt
• Másfél teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• fél teáskanál reszelt szerecsendió (elhagyható)
• 1 citrom héja reszelve*

1. lépés
A vajat és a fehércsokit felkockázzuk és vízfürdő felett* felolvasszuk. Figyelünk rá, mert a fehér csoki hamar megéghet. Hagyjuk egy kicsit kihűlni.

2. lépés
Közben a tojásokat és a kétféle cukrot robotgéppel habosra verjük, kb. 8-10 perc alatt.

 3. lépés
A felvert tojáshoz hozzászitáljuk, lisztet, a sütőport, belereszeljük a szerecsendiót, és a citrom héját és a hozzáadjuk a vaníliaaromát. Ezt követően a kihűlt csokis vajas keveréket, majd elvegyítjük, hogy egy homogén masszát kapjunk.

 4. lépés
Előkészítjük a formát (szükség szerint vajazzuk, lisztezzük) és 180 fokra melegített sütőben kb. 12-13 perc alatt kisütjük, épp csak addig míg a tésztának egy kis színe lesz. Díszítésnek enyhén megszórhatjuk porcukorral. Esetleg fahéjjal vagy szerecsendióval kevert cukorral. Langyosan a legfinomabb.

 

Megjegyzések:

• A receptet nyugodtan lehet felezni, a leírt mennyiség alapján kb. 100 kicsi és 30-40 nagyobb süti lesz.
• Ha citromosabb ízt szeretnék, akkor pár csepp citromot csavarhatunk még a tésztába.
• A sütési időre figyelni kell, nagyobbak esetén kb. 15-17 perccel lehet számolni.
• A vízfürdő azt jelenti, hogy lábosba kevés vizet öntünk, azt feltesszük a főzőlapra, majd beleteszünk egy hőálló tálat, úgy, hogy az alja ne érintse a vizet. Így olvasszuk össze a csokit a vajjal. A csokis tálat óvatosan vegyünk le a másik tálról, hisz hirtelen megcsaphat a forró gőz.
• Ha szilikonos formánk van (mint nekem) praktikus kivenni a sütőrácsot, és a rácsra helyezve tölteni meg a kis formákat, mert különben nyeklik-nyaklik az egész és kezelhetetlen.
• Jó ötletnek tűnik, hogy a formába egy kevés cukrot szórjunk, és arra öntsük a tésztát. Sajnos a szilikonnak nincs olyan jó hővezetése, mint a fém formáknak így nem fog 12 perc alatt karamellizálódni, csak beleragad a tészta és nem lesz szép barázdált a süti.
• Ez esetben érdemes egyszer a szilikont is kivajazni egy kicsit. Ha új mindenképp, és akkor is ha régen használtuk.
• Eric Lanlard receptje alapján.

https://www.facebook.com/HomeBisztro

Citromos gyömbéres limonádé

Ritkán iszom üdítőt, nem szoktattak rá a szüleim, és magamtól se szoktam rá. A hétköznapokban tea és víz megy, illetve két-háromnaponta egy kávé. Havonta egyszer, ha nagyon kába vagyok, (bár nem csak havonta egyszer vagyok kába…) lecsúszik egy kóla, és lényegében ez teszi ki az italfogyasztásom kb. 80%-t. De mi az a maradék 20%. Csípem például az osztrák apfelzaft gespritz-t ahol almalevet hígítanak szódával, a gyümölcsteákat nem igen kedvelem, de jeges teának, már szívesen iszom. És a limonádék vagy házi üdítők, gyümölcslevek bármikor lecsúsznak. A mostani egy nagyon egyszerű limonádé, amit egy ismerősünk akkor ajánlott mikor egy influenza elején jártunk mit hasznos vitaminbomba. Ha már egy influenza elején vagyunk, azt gondolom menjünk rajta végig, de mivel a gyömbér híres immunerősítő, ebben a hol túl meleg van, hol túl hideg van időjárásban megelőzésnek kiváló.

Ha valaki betegeskedik, melegen „teának” a legjobb, de én jobban kedvelem hidegen üdítőnek. Nemcsak télen, nyáron is sokat isszuk.

UPDATE 18 éven felüliekek:
Azért van még ismerős aki ellát engem ötletekkel, hogy mit lehet csinálni betegség esetén. Idézem, és felhívom a figyelmet, hogy mindenki saját felelősségre vágjon bele!
“Fazékba, de lehet lábas is, forralj fel 2 liter vizet. Ha már forr, rakj bele két evőkanál kamillát, két evőkanál csipkebogyót. Ezután csavard bele két citrom levét, majd a héját is dobd bele, és adj hozzá két evőkanál akácmézet. Hagyd állni 15 percig, majd öntsd ki az egészet a fenébe és igyál házi pálinkát. Két nap múlva kutya bajod. ;)”

Nehézségi fok: Egyszerű
Elkészítési idő: kb. 15-20 perc
Mennyiség: kb. 1liter

Hozzávalók:

• egy nagyobb hüvelykujjnyi friss gyömbér megpucolva
• egy vagy két citrom, vagy egy citrom, egy lime leve
• szűk egy liter víz
• ízlés szerint kb. 1-2 evőkanál méz vagy cukor

1. lépés
Forraljuk fel a vizet, közben reszeljünk le ízlés szerint egy vagy két kiskanálnyi gyömbért*, tegyük félre, a maradékot pedig karikázzuk fel.

2. lépés
Öntsük át a vizet egy kancsóba, adjuk hozzá a felszeletelt gyömbért és áztassuk kb. 10 percet. Ezt követően adjuk hozzá a citrom(ok) kifacsart levét, és ízlés szerint édesítsük. Ha mézet használunk akkor adjuk az italhoz, ha az kb. 70 fok alá hűlt.

Megjegyzések:

• A gyömbér íze szerintem jobban kioldódik citrom nélkül, így egy darabig magában áztatom.
• *A reszelt gyömbér azért kerül az italba, hogy még több vitamin jusson a szervezetükbe. A gyömbér elég erőteljes, így mennyisége ízlés kérdése. Ha nem szeretjük túl erősen, kevesebbet reszeljünk az italba.
• A gyömbérkarikákat az italba hagyhatjuk, ettől erősebb lesz, így ha enyhébb üdítőt szeretnénk, halásszuk ki.