Mikor menjünk strandra, szombaton vagy vasárnap? Mindegy. Na de mégis? Melyik nap milyen idő lesz? Egyforma. Jó, akkor menjünk vasárnap. Indulunk? Hát nem tudom. De megbeszéltük. De baromi nagy esőfelhő van fölöttünk. Nem baj, nézd meg a radart, északra tart, ez el fog menni Budapest felett. Menjünk akkor, ha már nem csak a virtuális valóságban ment el észak felé Budapest felett, hanem úgy igaziból is. Addigra késő lesz. Remélem nem bánjuk meg, hogy befizettük a belépőt, délben sötétedik, bármit is mutat a radar. Huszár Krisztián főz, most többminden van mint múlt héten, pörkölt is, együnk. Most ettünk, nem vagyok éhes, és már tényleg nem bírok több húst enni. De ez hamar elfogy és Krisztián egyet félre tett nekünk. Jó egyél, a tiédet majd megkóstolom. Szent Habakuk, hogy lehet ennyire jó egy pörölt???!!! Grilleztem. (Grillezte a pörköltet.)
Reggelire olyan ételt… vagy italt szerettem volna, ami ad elég életerőt koradélutánig, de mégis egy kicsit tekintettel van arra, hogy nem igazán kéne tovább híznom, sőt… a látható eredmények ellenére még mindig a fogyás a követendő irány, csak most épp kevesebb sporttal kéne ezt elérni. Egy vérbeli dietetikus persze most biztos felsikít, hogy hát a sütőtök nem kifejezetten nullkalóriás, és a cékla se annyira, de azt gondolom, hogy még mindig bőven – az egyébként elképesztően – finom sajtos sonkás szendvics, reggeli muffin, vagy a mostani sztár a Pulla alatt van kalóriatartalomban, és bőven ezek felett vitamintartalomban.
Azt gondolom, hogy akik a klasszikusnak mondható szilveszteri programot választották, azaz egész este buliztak, táncoltak, náluk talán semmi gond, lemozogták a karácsonyt.
Itthon vagyunk. Hihetetlen a nyugalom. Olyan mértékű, ami már szinte furcsa, és a megszokottól elég távol áll. Ahhoz képest, hogy a karácsonyi hangulatom a minimumon volt, minden remekül sikerült.
Most rend és tisztaság van a lakásban, bár még nem sötétedett be, egy sor karácsonyi égő már világít, egy-egy gyertya is, a háttérben pedig halkan szól a Lounge Bar karácsonyi zeneválogatás. Annak ellenére, hogy a lakásban nem vagyok füstölő párti, a napokban mégse bírtam ellenállni egy ígéretes darabnak, ami most ontja magából a jázmin illatot, míg be nem sokallok tőle. Párom a kisszobában alszik, Nyulam a konyhában alszik, én pedig átrendeztem az egyik fotelt, hogy még kényelmesebben ülhessek a nappaliban, ölemben a gépemmel, egy meleg teával magam mellett, és az utazási élményeimet, képeimet igyekszem rendezgetni, és idővel egy jól működő rendszerbe konvertálni. A nap folyamán néha végigpörgettem a telefont, hogy ránézzek a netre, milyen hírek vannak ma, de valójában alig olvasom el őket. Néha igenis ki lehet rekeszteni egy kicsit a világ eseményeit és el lehet szakadni a valóságtól, bezárkózva a saját kis nappalink világába. Bár bizonyos híreket azért nehéz tovább gördíteni. Szentestén nem mehettem el vakon a mellett, hogy a Blaha Lujza téren, ismét akkora sor állt meleg ételért, amilyet először egy vagy két éve láttam, és míg sokan a családdal készülődtek, mások sorban álltak a Krisnások főztjéért, vagy ételt osztottak, és nem a saját karácsonyukra hangolódtak. Ehhez képest igencsak első világbéli probléma, hogy kevésnek találtatott itthon a whisky a kuglófhoz. Vagy ha földrajzilag messzebb akarunk menni a tragédiákat illetően, ma van az tizedik évfordulója annak, hogy az egész világ megtanulta mi is az a tsunami.
A külvilágot teljesen kiiktatni nem lehet, és szerintem nem is érdemes, de most menjünk vissza a nappali nyugalmába. Szenteste annyiban tartottuk a hagyományokat, hogy a mákosguba ebéd után vacsorára halat ettünk. Annyiban pedig megszakítottuk a tradíciót, hogy íz világban kelet felé vándoroltunk, és egy egyszerű, ám izgalmas kis halételt tálalt a párom. Nem lett lefotózva, de érdemes lenne blogosítani, isteni finom volt. Tegnap a szülőknél annyiban megvolt a hagyomány, hogy jó masszív fogásokat készített anyu, és benézte a mennyiségeket a bejgli receptben, és adott mennyiségű tésztához, dupla tölteléket készített. De a fizika vagy a receptek törvényeivel mit sem törődve, csak belepasszírozta az egészet a tésztába, amit szinte keresni kellett a süteményben. De a végeredmény elképesztően finom lett, talán az egyik legfinomabb, legkrémesebb bejgli amit valaha ettem. Szinte abbahagyhatatlan. Ma is az volt a reggeli egy kis teával. De ebédre már lazítottunk, így én csak egy levest és egy kis salátát ettem. Na jó, meg a kuglófot egyszerre három tömény öntettel. ;)
A mostani turmix pedig egy olyan szerzet, ami figyel arra, hogy ne legyen megtörve a karácsonyi hangulat azzal, hogy bediétázzuk az ünnepi hangulatot, de ha sokat ettünk, és kell egy édes lazítás, ami megtartja a karácsonyi íz világot, akkor erre tökéletes ez a recept. Két verzióban készítettem el, első alkalommal körtével, másodszor banánnal. Be kell valljam, a körtés ütősebb és sokkal izgalmasabb volt. Annak ellenére, hogy a színe alapján messze nem ez lenne az első amire rávetnénk magunkat, ez az egyik legfincsibb turmix a sok közül ami eddig megjelent a blogon. Rossz hír, hogy ebben is van egy mágikus hozzávaló a gesztenyekrém*, ami sajnos nem egyenlő a mindenhol kapható gesztenyepürével. De már egyre több helyen találkozhatunk vele*. Többnyire az édesített változatával, így további cukor vagy méz egyáltalán nem kell turmixba.
A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, és homogénre keverjük.
Megjegyzések:
*A creme de marron nem a megszokott massza, hanem zömében egy sötétebb krém, ami állagra a nutellához hasonlít. Kisebb delikátokban, pl. Culinarisban lehet kapni, de mint szezonális termék, ilyenkor az Aldiban, esetleg a Lidl-ben is előfordul. Létezik cukrozott és nem cukrozott változata, én az utóbbival itthon még nem találkoztam. Viszont amit most vettem azt vaníliával ízesítették.
Ha nem kapunk, akkor próbálhatjuk bő evőkanál nutellával és kb. ugyanennyi gesztenyepürével helyettesíteni, vagy gesztenyepüré helyett 6-8 db, főtt vagy sült gesztenyét turmixolhatunk az italba. A nutella helyett pedig használhatunk egy 2-3 kocka csokit. De ha kapunk, tényleg érdemes kipróbálni a gesztenyekrémet.
Ez a „nézzünk a piac mélyére” nem túl bújtatottan azt jelenti, hogy tele az étel lehetetlen hozzávalókkal. Tényleg nem minden napos, és nem lehet minden zöldségesnél mángoldot kapni, illetve petrezselymet is hamarabb találunk, mint turbolyát. Arról nem is beszélve, hogy több polcot foglalnak el az üzletekben a maci, lapka és a trappista jellegű sajtok, mint a közepesen érlelt krémes kecskesajt. De ha ezeket az alapanyagokat egyszer megtaláljuk, akkor érdemes megvenni, kipróbálni, és frissíteni velük a repertoárunkat. Nem pedig otthagyni szegényeket a lelkesen újító termelőnél, mondván, én ezeket a fura növényeket nem ismerem, szóval nem tudom, hogy mit is csinálhatnék belőle.
A mángold levele pontosan úgy funkcionál mint a zsenge spenót. Jó frissen, nyersen, de enyhén fokhagymás, vagy fűszeres vajban átforgatva is. Illetve ahogy a spenót is, főzés közben ez is egy pillanat alatt összeesik, az íze pedig hasonló, csak egy kicsit enyhébb. Ami spenóttal működik, az mángoldal is, és fordítva. A mángold szára viszont külön funkcionál. Az a fantasztikus benne, hogy színes, lehet kapni zöldet, pirosat, narancssárgát, feketéset. Így nem csak ízben, hanem designban is feldobja az ételeket. Ezt viszont a rebarbarához hasonlóan pár perc alatt meg kell főzni, vagy sütőben, puhára sütni. A turbolyát pedig a francia konyhában használják, és gyanítom a háború előtt a hazai vidéki konyhákban is gyakoribb vendég volt, mint manapság. Íze egy kicsit ánizsos (nem annyira, mint a thai bazsalikom) és talán nagyon enyhén mentolos. Stílusban a korianderre emlékeztet, de az íze teljesen más, nem helyettesítő termékek. Szóval értem én, hogy ez, az egyébként nagyon finom, és szerintem különleges saláta egy kisebb fajta kutatómunkát igényel, (bár én 50 méteren belül mindent megkaptam hozzá) de merjünk új dolgokat kipróbálni, variálni. Lehet, hogy néha árnyékra vetődünk, hát akkor kevésbé jót eszünk és tanulunk belőle, de többnyire meglepően finom falatokat fogunk összehozni. Csak bátran!
Home Bisztro 